Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-27 / 25. szám

Békéscsaba, 1910 április 10. BÉKÉSMECrYEI KÖZLÖNY 5 niszter tárcája terhére elvállalja ós ezen kötelezettség alól a községet felmenti, a képviselőtestület hajlandó az iskolák elhelyezését biztosítani. Ezzel kapcsolatban Szabó Árpád községi képviselő, hivatkozással arra, hogy a belterületen felállíttatni kérelmezett hat tantermes állami iskola ez idő szerint csupán csak a Il-ik ker. ág. ev. egyházi iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére lesz hivatva, mivel a közelmúltban ugy a református, mint az I-ső ker. ág. ev. egyház saját költségén állított fel ujabb iskolákat, indítványozza, hogy a Il-ik ker. ág. ev. egyház kerestessék meg a dologi kiadások részbeni fedezésének felajánlása iránt. — Ugyanis a Il ik ker. ág. ev. egyház az által, ha állami iskola állitatik fel, igen nagy tehertől szabadul meg, a képviselőtestület jogosan megkívánhatja tehát, hogy, akkor, amidőn más egyházak saját erejükből létesítettek tanintézményeket, a Il-ik ker. ág. ev. egyház is tanúsítson az ügy érdekében némi áldozatkészséget és ezzel tegye lehetővé az állami iskola mielőbbi felállítását. A t inács javaslatát, Szabó Árpád indítványával együtt, a képviselőtestület elfogadta s határozat erejére emelte. A II ik ker. ág. ev. egyház a hozzá áttett megkeresésre a következő határozatot hozta: Egyházunk örömmel veszi tudomásul a községi képviselőtestület azon határozatát, mely szerint iskoláink túlzsúfoltságának megszüntetése céljából, a Luther-téren vagy annak közelében felállíttatni kért hattantermü állami elemi iskola elhelyezését biztosítani hajlandó az esetben, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter a dologi kiadásokat tárcája terhére elvállalja. Ezen célt egyházunk a maga részéről a tőle telhető anyagi és erkölcsi támogatásban részesíteni kész. E végből megújítja az 1908-ik év julius 19-én tartott presb. ülés jegyzőkönyvénék 7-ik pontjában foglalt azon határozatát, mely szerint azon ésetben, ha egyházunk felmentetik azon évi 386 koronát kitevő rendkívüli kulturális adó fizetése alól, mely reá a szarvasi főgimnázium magyar nemzeti jellegének s a magyar oktatási nyelv megmenthetóse céljából, — a felsőbb egyházi hatóság által még 1856-ban, a Bach-korszakban kirovatott, s melynek államsegély utján való pótlása iránt egyházunk a szükséges lépéseket megtette : egyházunk ezen évi járulékot egy, 6500 koronára növesztendő oly alapítványi töke létesítésére fogja fordítani, melynek kamataiból a létesítendő állami iskolát látogató szegénysorsu ág. h ev. gyermekeket is segélyezni fogja, könyvek, ruhával és élelemmel. Továbbá felajánlja a felállítani kért állami elemi iskola dologi kiadásainak fedezésére mindazon egyháztagok egyházi és iskolai évi járulékait, akik egyházunkból kiléptek és felekezeten kívüliekké lettek azért, mert egyházunk j a maga iskoláit az országos törvény i rendelkezéseinek megfelelőleg rendezte be s azokban a magyar nyelv tanítására — a régi állapottal szemben — nagyobb súlyt kezdett fektetni. Ezen évi járulékokhoz az 1895-ik évi XLIII. t.-c. 25. §-nak a) pontja értelmében s az e tárgyban kiadott miniszteri rendelet alapján, — eddigelé egyházunknak volt törvényes igénye. Ezen igényéről azonban egyházunk az állami iskola javára lemond s igy ugyanazon t.-c. 2. §-nak 6. pontja értelmében, — az illetők kötelesek lesznek ezen évi járulékaikat ezentúl a községi pénztárba befizetni. Az e cimen befolyó összeggel községünk az állami iskola dologi kiadásainak tekintélyes részét fedezhetni fogja s nem lesz kénytelen e célból az egyháztagok támogatását igénybe venni. Az itt elmondottakon kivül egyéb anyagi segéllyel egyházunk annyival kevésbé járulhat a felállíttatni kért állami elemi iskola költségeinek fedezéséhez, mert a fentebb emiitett egyházak dicséretes buzgalmát megelőzőleg, — egyházunk a saját iskoláinak szaporítása ós sok költséggel járó fenntartása által, — a maga részéről már régen meghozta azt az áldozatot, mely anyagi erejéhez képest tőle telt s melyen felül többet tőle senki sem követelhet. Miután pedig az, hogy iskoláink túlzsúfoltságán segítve legyen, nemcsak egyházunknak, hanem első sorban az államnak és községünknek áll érdekében és kötelességében: a presbitérium megbízza az elnökséget, hogy az állami iskolának mielőbb leendő felállítása ügyében a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz egyházunk nevében külön kórvónynyel forduljon. Humauizmus katonáéknál. Oktatják az altiszteket. A polgári társadalom legtöbb rétegében ugy gondolkoznak a hadseregről, mint egy borzalmas intézményről, amely csak a súlyos adóterheket rakja az állampolgárok vállaira, mely polipkarjaival magához ragadja, éveken át leköti a nemzet lüktető erejét, fiatalságát, amely gyűlöli a civilbagáz^t s minduntalan azt keresi, hogyan jusson véle összeütközésbe. Ha valami nyegle fiatal ficsúr pezsgődurranásos mámoru éjszakákon beleköt valamelyik katonatisztbe és természetesen ő húzza a rövidebbet, mindjárt rikító szinekkel festett cikkek jelennek meg a lapokban a „katonai brutalitásáról, az „ingyenélő, kardcsörtető tisztek"-ről, akikre szerintök nincsen semmi szükség. Ha aztán valami baj támadna, háborús idők következnének be, épen azok tekintenének kétségbeesett bizalommal a katonákra, akik őket minden kicsiségért sietnek megmarni. Valójában pedig a mai katonatisztek magas műveltségi fokon álló, modern gondolkozású úriemberek, akik béke idején mindig igyekeznek fenntartani a polgárság ós katonaság közötti jó viszonyt s akik ha szigorúan is, de humánusan, szinte atyailag bánnak a legénységgel. Ennek a humanizmusnak igen szép és mindenképen dicséretreméltó példáját adják a csabai 101-ik gyalogezred l tisztjei. Tudvalevő dolog, hogy katonáéknál nagy számmal vannak úgynevezett tovább szolgáló altisztek, akik az őrmesteri ra.igig feljutva, éveken, sőt évtizedeken keresztül végzik a nagy figyelmet igénylő irodai teendőket. Évek hosszú során át ezek az altisztek igen nagy irodai gyakorlatra tesznek szert. Mikor azonban kilépnek a hadsereg kötelékéből, hasonló foglalkozást igen kevesen kaphatnak, mert a polgári életben nem a jártasság a fő, hanem az iskolai végzettség. Legtöbb esetben tehát meg kell elégedniök szolgai állásokkal. Hogy ezt a méltánytalanságot legalább némi részben enyhítsék, a csabai zászlóalj három derék tisztje: B a r a y Jenő, G u 7, m á n y i János főhadnagyok ós Hevessy József zászlós már a tanév eleje óta rendszeres előadásokat tartanak az altiszteknek a polgári iskolai ' tantárgyakból Céljuk az, hogy vala! mennyi altiszttel elvégeztessék a négy polgári iskolai osztályt és ezáltal a pol' gári életben különböző irodai, postai, vasúti stb. állások betöltésére képesekké ! tegyék őket. Teszik pedig ezt saját jó! szántukból, önzetlenül. Az ilyen szép tetteket kellene figyelembe venni azoknak, akik szeretnek katonai brutalitásról zengedezni. Választási mozgalomA Nemzeti Munkapárt alakulása Békéscsabán. Most már néptelenek az eddig oly zajos fővárosi politikai pártkörök. Innen leste és kapta „a jó vidék", mely a politikai emóciókon jobban izgul, mint a főváros közönsége a legfrissebb és tájékoztató híreket. A honatyák a Ház feloszlatásával újra tisztelt választópolgárok lettek és a szavazó értéke becsesebb. Hosszú két hónap áll rendelkezésre a választások előkészítésére, mert aligha nem ugy intézkedik a belügyminiszter, hogy a választások május 23-án kezdődnek. Békésmegyében, az egy Békéscsabát kivéve, megindultak a választási mozgalmak. Ismételten irtunk a megyebeli többi választókerületek jelöltjeiről, illetve a volt képviselőknek mandátumaiknak újra elnyerhetés iránti céljairól. A politikai ujabb párlalakulásnak, illetve a Nemzeti Munkapártnak megyénkben való megalakulására, a 67-es alapon álló polgárok tömörülésére Gyulán és Csabán és ily pártállásu jelöltnek megválaszthatására van biztos esély, ha van összetartás, lelkesedés és akaraterő. Gyulán az intelligencia lethargikusan, nembánomsággal viseltetik a választási mozgalom iránt. Kísérletet sem tesz nemcsak a vezetésre, de még csak az irányításra sem. Csabán némileg javult a helyzet, illetve nemcsak azt mondják már, hogy le kell törni a demagógiát és megsemmisíteni a terrort, hanem cselekedni kezdenek. A függetlenségi pártállásuak is kezdik koncedálni, hogy csupán elvek hangoztatásával a helyi bajt orvosolni nem lehet. A 67-es alapon állók, a volt szabadelvüpártiak szintén a község békéjének, haladásának biztosítására törekszenek s párttá a Nemzeti Munkapárt keretében alakulnak. A pártalakuló közgyűlés, mint már irtuk, húsvét hétfőjén, a Vigadó nagytermében délután 3 órakor fog megtartatni s a szervező-bizottság a gyűlésre mindazokat — tekintet nélkül szabadelvű vagy függetlenségi voltukra — kiknek a politikai elveken felül elsősorban Csaba békéje, haladása és nyugalma fekszik szivükön, meghívta és szívesen látja. Ez a közgyűlés fogja megválasztani az elnökséget, tisztikart és a választási küzdelmet végrehajtó-bizottságot. Elsősorban azonban azt a tíz tagu bizottságot, mely a 48-as párt által kiküldöttekkel a jelölt személyében következik Goethe, akit szeretettel idéz; Schiller, Darvin, több hires szabadgondolkozó s velük bizonyítja a maga igazait. S a hallgató emelkedik, száll vele, száll a lelkiség felé .. . Természetes, hogy csak a magam benyomásáról számolhatok be és bevallom, hogy Prohászka konferenciáiról mindég azzal az érzéssel távoztam, hogy jobb vagyok, hogy az élet sok salakjától tisztultam, hogy az élet nemesebb tartalmát érzem. Perikies, Kleón, Cicero, Antonius, hogy csak e néhányat és ellentéteket említsek a két ókori letűnt kulturéletet élő nemzet fiaiból, bizonyítják a közvetetlen szó végtelen hatalmát. Azóta sokat fordult a világ, de íme most is két hazai jelenség igazolja, hogy az élő beszéd csodás hatalma nem szűnt meg. Odakint Tisza, itt a felszentelt falak között a müveit emberek elhervadt hitét életre keltő rajongó főpap! Nem lehetetlen-e ez éppen a huszadik században, mikor szellemi forradalom van, mikor politikai, társadalmi keretek ropognak, mikor egészen uj eszme és gondolatvilág helyezkedik el a fáradt, a lázas, az ideges, a lelkibeteg emberiség között: ime, ezer ember, az értelmiség felső régióiból Prohászkát megy hallgatni ? Nem, mert aki egyszer besodródott valahogyan az ő fenkölt, szárnyas igéi hallgatására : annak az lelki szükség. Verner László. Az ember félig Isten. félig állat . . . E két név közt csupán középen állhat, 5 a szivéből kisugárzó meleg Az Ég alatt s — a Föld felett lebeg! Belül ez athmospherák tág körén, Közepén is ezerszínű a fény, S a szűzi lángtól a vad szenvedélyig : A szivárványnak minden színe fénylik ! . . A bölcsőtől a sir mig ránkborul Csak ebben égünk szakadatlanul, S úgy kering benne az embersereg, Mint napsugárban — csilló porszemek . . Székely Sándor. A szeretet. Szeretni annyiféleképp lehet! — A névtelen bogárka is szeret, De ettől — föl az Úr szeretetéig Millió világok végtelenje kéklik! Álomfejtés. Irta : Sappho. Hozd ide a nagymama zsámolyát, öleljen át remegő karod, hajtsad fejecskéd, s elmesélem egy álmomat, kicsi betegem, amelynek napok óta hatása alatt állok. Almomban menyasszonynak láttalak, egészen hófehérben. Észbontó szépséged felülemelkedett a csábítás határain, nem hódító voltál, hanem babonázó, megigéző. Szebb voltál édesem, a képzelet isteni ihlettsógü alkotásainál. Halovány arcodra el-elmosódó rózsaszínű fellegeket csókolt a gyönyör csipő ód js ingere : barna szemeiben ismeretlen, tiszta láng lobogott. A boldog vágya az édes fájdalomra s a megengedett csókra : ajkadon a mámoros epedés mosolya ragyo1 gott. Sötétbarna hajad zilált fodrozatban hullámzott végig karcsú derekadon s oda volt tűzve fejedre a menyaszszonyi koszorú fehér liliomból. Igen, fehér liliomból volt a te menyasszonyi koszorúd, mintha nem is a gyönyör pazarfónyü csarnokába akarnál belépni, hanem a gyermekkori tudatlanság nyűgéből szabaditnád fel magadat, hogy azután ölébe borulj a sejtető ártatlanság angyalának. Pedig elnem tudlak képzelni téged piros szekfü koszorú nélkül, mint menyasszonyt; piros szekfük a szerelem virágai; azé a szerelemé, mely az üdvöt nemcsak regéli már, de igér. A balga világ mégis megtagadja a menyasszonyoktól, hogy a szerelem virágaival díszítve zenghessenek zsoltárokat az üdvösség élén, vagy szemébe vághasa a csalódásnak, a hazug ígéret fonnyadt virágait, uh én a piros szekfüket épp oly rajongással szeretem, mint a mennyire gyűlölöm az anyus kiálhatatlan, dédelgetett pelargóniáit. Körülfogott a nőisereg bámészkodó csoportja s mondtak köznapi, unalmas és hideg bókokat reád, a szép menyaszszonyra. A vén leányok bírálat alá vettek minden izedben, minden részecskédben s hidd el kedvesem: egy parányit sem találtak rajtad kifogásolni valót. Nyoszolyólányaid fejeiket összedugva, fertőztetett ajakkal suttogtak, hogy milyen mennyszony vagy te ós milyenek lesznek ők. Az öreg urak . . . ah az öreg urak rendkívül gorombák voltak, durva, vastag élceik felingerelték volna a szemérem pírját szép arcodon. Zsibongtak. Gratuláltak. Bókoltak. A ceremónia mester, a vőfély élesen pisszegett s valamit súgott halkan, miből én csak a nyomatékkal kiejtett „vőlegény" szót hallottam. Körülnézek s látom, hogy a szép menyasszonynak nincs vőlegénye. Szerettem volna felugorni, odaborulni lábaid elé, átkulcsolni térdeid s az egész nászsereg előtt botrányt csinálni vele: mennyire szeretlek téged. Elmondani nyilvánosan, hogy te nem lehetsz a másé, mert engem megöl a gyilkoló kín, hogy te nem tehetsz hazug esküt az oltár előtt, mert csak nekem mondhatod igazán : Szeretlek! Igaz ugyan, hogy ennek a mai világban semmi köze a hazugsághoz, s ahhoz a monoton szertartásos esküvóshez. Szerencse, hogy nem tudtam megmozdulni, lekötött valami ismeretlen varázs s körülgyűrűzött fagyossá gával, mint a kigyó áldozatát. Visszafojtott íólekzettel vártam, lestem a történendőket. Szemeim ott függtek drága alakodon, minden mozdulatod éber figyelemmel kisértem, s ügy örültem, ha szép homlokodon végigfutott a szomorúság fellege ; azt gondoltam, hoiy talán engem sajnálsz ilyenkor. Kíváncsi lettem arra, ki lehet a vőlegényed ? almomban is okoskodni kezdtem. Hiszen ha álom is ez a látomány, úgy én is lehetek vőlegény. Igen, igen ! Miért ne? Eljátszom álmombam magam előtt a vőlegény szerepét, hogy lássam, mi a szögletesség rajtam, hogy azután leköszörülhessem azt majd a te oldalodon a valóságban. Lám, a jó színész is tükör elé áll, ha szerepót tanulja, hogy tanulmányozhassa ; milyen grimaszokat vág a tükör élettelen képe. Hát ez az álom épen igy lehet nekem tükör, mint a színésznek az üveg. S kezdtem abban a meggyőzződésben élni, hogy ón leszek a vőlegényed s én vezetlek az oltárig s — egész életeden át. Izgatottan vártam álomképmásomat, hogy olyan fonák, nevetséges vőlegény leszek-e, mint a többi ? Mert hidd el babuskám, ón a vőlegényeket nagyon furcsáknak találom, mondhatom együgyűeknek. Gyötörtek a tópilődósek: hátha nem ón leszek a vőlegényed ? És no valahára ! — minden szem az ajtó felé fordult, belépett a vőlegény és az — nem ón voltam. Képzeld kedvesem, az a kiállhatatlan fiú volt, kit te annyiszor agyongyötörtél szeszélyeiddel. Bókolva jobbra és balra eléd lépett, megcsókolta piciny rózsás kezed. Azt a kezet, melyet ón egyszer érintettem ajkaimmal életemben akkor — hiszen tudod — mikor az élet akart búcsút venni tőled. Óh az a kézcsók felforralta bennem a haragot, ökleim görcsösen szorultak