Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-09 / 3. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 3-ik szám. Vasárnap, január 9. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP ^főn-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kossuth és pártja. BéKéscsaba, január 8. A hosszú válság, ugy látszik, vége elé közeledik s a jelenlegi kormány igjai örülnek talán legjobban annak, i a mai nehéz és vitás helyzetükből enekülhetnek. De hogy az az eksz­tediens, amelyhez Bécs most folyamo­'ik, tényleg megoldás lesz-e a vál­gra nézve, vagy pedig csak egy ál­>más lesz a válságnak már eddig is ^sszu országútján, ezt a jövő fogja ígmutatni. Még pedig azt hisszük, legközelebbi jövő. A Kossuth Ferenc vezetésa alatt ló párt feladata és magatartása nem íet kétséges. Álláspontja nem válto­tt, nem változhatott s igy az uj ala­ílással szemben nem marad más a imára, mint az, hogy ellenzékbe •njen. A Kossuth-párt ismét kisebb­g lett s igy feladatai is mások, mint •ltak akkor, mikor a parlament ab­olut majoritását képviselte. Most a rmányból kiszorult Az ország sor­iak intézését más vezérek és más . tok vették a kezükbe, de ez a Kos­th-párt szempontjából nem olyan 'óság, mint ahogy azt némelyek gon­ják s mint ahogy azt a párt ellen­ségei hirdetik. Mert ha semmi egyebet m veszünk is figyelembe, az kétség­en, hogy a párt visszanyerte akció­^badságát, akaratának és elhatározá­ak ura lett ismét s felszabadul az dtol az opportunista politika alól, me­'vet a körülmények kényszeritettek rá. Minden időben a Kossuth Ferenc ve­.tése alatt álló párt volt az, mely a ggetlenségi törekvések igazi letéte­ényese és zászlóvivője volt. Ez lesz után is a pártnak a kötelessége azok án a szomorú tapasztalatok után, melyeket szerezhetett, a függetlenségi eszmét az országben ébren tartani s a függetlenségi törekvéseknek igazságá­ról az ország közvéleményét meg­győzni. Mert a párt mindent elkövetett, hogy a dinasztia és a magyaj nemzet törekvéseit összhangba hozza, ahogy igen gyakran ellentétes érdekeit ki­egyenlítse. Ennek a bölcs, higgadt és hazafias politikának szolgálatában el­ment a legvégső határig, sőt népsze­rűségét is kockára tette vele, hogy a századok óta tartó félreértések végleg elsimuljanak. Kossuth Ferencnek ezt a becsületes törekvését Bécsben nem méltányolták. Nem méltányolták a párt­nak áldozatkészségét, amelylyel ezt a politikát támogatta, azt az önzetlensé­gét, amelyet nagyon nehéz körülmé­nyek között is tanúsított. Igy aztán, most, amikor a nemzet vágyai, jogos törekvései hajótörést szenvedtek, a párt­nak nincs más választása, mint ellen­zékbe menni. Nem a mindenáron vuló ellenzékies­kedés az, mit a pártnak akarnia kell. Hanem abban az esetben, ha a nem­zet jogos kívánságai nem érvényesül­nének, nem tehet egyebet, mint azt. hogy ellenzékbe lép a jövő alakulás­sal szemben. Mert ahogy Kossuth Fe­renc egy megjelent cikkében irta, a magyar alkotmány túlságos erőt bizto­sit a királynak a magyar nemzettel I szemben, sőt minden erőt és hatalmat | az ő kezében tesz le. Nem lehet te­hát csodálni, hogy a királyi akarattal szemben a Kossuth-párt még erejének végső megfeszítésével sem tudta elveit megvalósítani. Az ellenzéki padokon kell erőt gyűjteni. Erőt ahhoz, hogy majdan ismét parlamenti számban megnöve­kedve, hatalomban megujulva, elveit, melyeket soha egy pillanatra sem adott fel, diadalra juttathassa. Erre a célra pedig az szükséges elsősorban, hogy ő maga is tisztán és hamisítatlanul megőrizze ősi elveit. Azután pedig az, hogy ezeket az elveket az egész nem­zetben ébren tartsa. Ily módon a párt nemcsak azt fogja elérni tudni, hogy eddigi kerületeit is megtarthatja, ha­nem azt is, hogy az eddigiekhez uja­kat hódit. De a Kossuth-párt hivatása nem lehet a vad ellenzékieskedés. Nem le­het az, hogy csak rombolni akarjon, hanem teremtenie kell. Ahogy eddig, míg kormányon volt, politikája pro­duktív politika volt, az ellenzéki pa­dokon sem fog másra törekedni, mint arra, hogy egy egészséges, igaz, meg­valósítható függetlenségi ideált tűzzön zászlójára. És ebben látjuk mi, mai nehéz és szomorú időkben a Kossuth­párt igazi nemzeti hivatását, jövőjét s népszerűségének, hatalmának és be­folyásának titkát. Kossuth Ferenc egyszer már ugy megnövelte a függetlenségi pártot, hogy nélküle nem lehetett alkotmá­nyosan kormányozni. Ez a hatalmas többség hibájain kivül, sőt erőfeszítései ellenére kettészakadt. Abból a falanksz­ból azonban, mely megmaradt olda­lánál, ismét többség lehet s kedvezőbb viszonyok között Kossuth Ferenc is­! mét vállalkozhatik, hogy azt a politi­kát, a nemzeti és dinasztikus érdekek ; teljes összehangolását, — mert más józan magyar politika belátható időn i belül nem igen képzelhető el, — vég­' leges diadalra vezesse! A csabai felső kereskedelmi iskola Elutasító miniszteri rendelet. Olvasóink előtt ismeretes már az a nagyarányú mozgalom, mely Csabán és Orosházán megindult egy felső keres­kedelmi iskola felállítása érdekében­Lapunk ismervén egy ilyen iskola kul­turális, szociális és közgazdasági fon­tosságát : mindjárt az eszme felvetése­kor a legnagyobb lelkesedéssel állott az ügy szolgálatába és agitált érdeké­ben. A csabai felső kereskedelmi iskola ügyében kifejtett akciónk nem is ma­radt eredmény nélkül, mert megmoz­gatta Csaba társadalmának minden réte­gét. Akkortájban egymásután jelentek meg lapunkban nyilatkozatok, melyek egyrészt az iskola felállítását sürgették, másrészt pedig felhívták az illetékes tényezőket a szükséges lépések megté­telére. Lapunk mellett az eszme leglel­kesebb bajnoka, dr. 0 s v á t h János polgári iskolai igazgató volt, aki fáradt­ságot nem ismerve és igazsága birto­kában lelkesedéssel járt közbe min­denütt, ahol csak a kereskedelmi iskola érdekében tehetnek valamit. Azonban, mint eddig látszik, — min­den igyekvésünk sikertelen. Közben fenn járt a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályában dr. Tardos Dezső, az O. M. K. E. csabai fiókjának titkára is, akinek az ügyosztály vezetői kate­gorice kijelentették, hogy sem a csabai, sem az orosházi felső kereskedelmi is­kola nem fog megvalósulni, mert az állam erre egyáltalában nem hajlandó. E kedvezőtlen értesülések dacára sem hagytunk fel az akcióval ós örö­kös sürgetéseinknek meg lett az az eredménye, hogy Csaba képviselőtes­tülete, áthatva a nagyfontosságú ügy iránt érzett szeretettől, felterjesztést in­íkésmegjei Közlöny tarcaja. Imádkosom. vagyok és nem tudok aludni, lázban ég az arcom, homlokom . épzetek változnak az agyamban, vongva, lázasan gondolkozom, iillatszik a vihar harsonája, éjszakába villámfény ragyog c fellegeknek kiáltó szavába \-egve zengenek az ablakok. hőből leszáll hozzám egy szellem, |. g-i mosolylyal ajakán: d el gyorsan utolsó imádat, S 2*g fogsz halni még ez éjszakán ! \ ejnn, az Isten büszke trónusában k,ítéletet kimondja rád-. z iítad létét bűnös életedben, y i)trelmek tanyája lesz hazád ! vétek volt az ábrándot tagadni ? 3 z'?s volt-e csak az ész szava ? m'hüszöm neked, te rém, te sátán Í'Aed, te vad, dühöngő éjszaka, ,a pokolnak minden kínja tör rám, vötrelemben ajkam fölsziszeg : olthatatlan lángban összeégne 1igyvelőm, én akkor sem hiszek ! temető fölött átzúg a szélvész, nyitja száját sok száz sirhalom • föld gyomrából im a porladókat teli egy varázshatalom. > lidércfény vét rájuk világot, vog belé a rémes hadsereg, ' 'ynek minden tagja csontajakkal, 1 szemekkel kérdve rám mered. b je;7 a semmi; te csak ezt kívántad: r* jIni és nem kelni fel soha ; 2sn felséges látvány a halálban, iy eszmélt, itélt, a koponya . . . Lerothad majd e főről ifjú arcod S az agyvelő, melylyel gondolkozol, j Mely büszkeséged, férgek étke lészen . . . > Válassz tehát: Nirvána, vagy pokol ? í Ágyam fölé hajol szelíd mosolylyal ] A rég elhunyt anyának szelleme j Es lázban égő homlokom redőit \ Végig simítja jéghideg keze : j — Tudom, hogy téged álmaid gyötörnek, | Hogy átzokogtál sok-sok éjszakát, • Hogy meghasonlott lelked önmagával, | Mert nem követted a szived szavát. ; Tudom, sötétnek látod a világot \ És ez az élet fáj neked nagyon. Tedd össze szépen a kezed, fiacskám, Engedd a lelked meggyógyítanom. Sokat szenvedtél, megbocsát az Isten, Ha tévedésért bűnhődni lát, Térdelj le hát és tiszta áhítattal Susogd utánam halkan az imát: Kegyes, nagy Isten! Nézz le gyermekedre, j Ki térden állva kér bocsánatot. i Ó, vedd el tőle, telve már a serleg, j De legyen meg a Te akaratod ! . • . : Itt elhallgattunk. Zokogásba csuklott j A két imádkozónak a szava . . . ' Egy villámfény benéz a kis szobába j 5 künn fölkacag a rémes éjszaka. mezei Iván. A vén bitang. Irta: Andor Erzsi. Mikor Bónis, a nagy asszonybolond, I először hozott asszonyt reneszánsz stit­[ ben épített modern — mástól is palota ! nével megtisztelt otthonába — az em­! berek megcsóválták a fejüket. — Lehetetlen, hogy megokosodjék. Lehetetlen, hogy megszűnjenek a régi hóbortjai. Hogy ezek a hóbortok nem észbeli tehetségének hátrányát tekintet­ték, azt mindennél fényesebben bizo­nyította az a kis gazdagon berendezett Sándor-utcai ház, ami mellett lehetetlen volt megállás nélkül elmenni. És az a hatalmas birtok, aminek ott lent a jó Alföldön a fodro3 hullámu Körös von határt. És, hogy mindezt Bónis, a szá­mító vállalkozó, csakis az esze és szor­galma árán szerezte, azt még ellenségei is elismerték. Hogy meg nősült, ezt is sikeres szá­mitásnak vélték, ámbár Bónis — nem lehetetlen — tényleg szerette azt a csön­des halvány leányt, ki az apja erősza­kolt rábeszélésének engedve, jött Bónis házába. — Azt akarom, hogy együtt ma­radjon a vagyon — mondotta a zsugori Fehér, a leány apja, aki tisztelettel ve­gyes csodálattal nézett Bónisra — aki­nek még egy hajszála sem hullott ki a vagyonszerzésben. — Fiatalabb nemzedék. Hiába gon­dolta az öreg. Felvilágosottabb, mint a mi nemzedékünk. Amikor beleöreg­szik az ember egy kis küzdelembe. Egy kis küzdelemnek azt az óriási energiát nevezte, amivel igazán bámu­lalra méltóan dolgozta össze óriási va­gyonát. Bónissal, már hiába, másként volt egészen. Még fiatal korában értékesít­hette hatalmas terveit, ugy, hogy mikor nősült, már tekintélyes nagy vagyonú ember hírében állott. No meg aztán volt egy másik hírneve is, amit szintén fiatalon szerzett. Az ő tulajdon képpeni hóbortjai. Az asszonyok. A szőke, vörös, fekete, édes szájú asszonyok, akik miatt jogosult aggódással tekintett a házasság elé a világ mindenre kiterjedő figyelme, — Szegény Ada, mondták, sajnálkozás­sal vegyes irigységgel, mikor később is látták a halvány asszonykát. Keveset lehetatt látni, inkább ma­gának ólt. Azt a sajátos egyéni életet, amit szenvedő asszonyok aikotnak ma­guknak. Mert csakugyan szenvedett. És igy történt aztán, hogy a Fehér szá­mításai kárba vesztek. A vagyon nem maradhatott együtt. Egy napon Ada sürgönyileg kérte az édes apját És semmi jóakaratú sze­lid magyarázgatásra sem akart tovább maradni, kárba vesztek az öreg Fehér­nek a férfiakról betanult összes frázisai, melyek szerint minden férfi egyforma, csak az asszony legyen okos. Nos hát, Ada nem akart okos lenni. És az öreg azzal a keserű tapasztalattal vitte haza, hogy egy asszonnyal sem iehet okosan beszélni. Bónis is okosabb lett azzal, hogy hiába, nem neki való a feleség. II. Nem tudni aztán, hogy mi vette rá, hogy másodszor is nősüljön Holott már igazán benőhetett volna már a feje lágya — maga mögött hagyván az ötven évekeket is. Az emberek azt mond­ták rá, hogy megbolondult. O is olyas­félét érzett, mikor a szép Istenes Márta közelébe juthatott. — Elveszem, ha addig élek is, fo­gadkozott magában. Istenes Márta, amikor az öreg a kezét kérte, nevetve beszélte minden ismerősének, hogy az öreg szerelmes belé! De mikor az öreg Istenes, a szegény kalaposmester a lelkére be­szólt, ő is megértette, hogy nem meg­vetendő szegény leány létére ez a há­zasság. — Hát jó, határozta el válvono­gatva. Ha ugy gondolja az apám. Ne­kem mindegy. És komolyan vette a menyasszony­ságot. És komolyan állította, hogy a közmondásos Bonisból olyan hűséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom