Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-09 / 3. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 január 16. íózetí a vallás- ós közoktatásügyi miniszterhez az iskola felállítása érdekében. Odafönn azonban — amint látszik — nagyon dühöng a copf-viselet, ahogy ez hozzánk, mint a mongol faj európai képviselőihez illik is. Mert a kultuszminisztériumtól most érkezett leirat kimondja, hogy Csabán a felső kereskedelmi iskolát nem engedélyezi, mert az aradi, lippai, nagyváradi és szegedi kereskedelmi Iskolák ennek a vidéknek az igényeit teljesen kielégítik. Csodálkozunk a kultuszminisztériumnak ezen az indokolásán. Csodálkozunk pedig — ós joggal — azért, mert nagymérvű rövidlátóságra vall és egyáltalában nem lehet indokként elfogadni. A minisztérium tudtunkkal állított fel kereskedelmi iskolát Homonnán, Alsókubinban ós Nagyrőcán is. Hát ezeknél az iskoláknál elmaradtak az előbb emiitett szempontok ? Hiszen Homonna úgyszólván tőszomszédja Kassának, Alsókubinban, a fehér hegyek országában semmi élet nincs s kereskedelmi élet még úgyse, Nagyrőce pedig a Dunántúl intelligens nagy városainak szintén közeli szomszédságában van. Miért ez a következétlenség ? A csabai felsőkereskedelmi iskola felállítása nemcsak nemzeti, de szűkebben tekintve elsőrangú közgazdasági érdek is. Ezeken kívül még az államnak is hasznot hajtó vállalkozás. Mert Csabának, tetszik tudni, tisztelt minisztérium, nagy vidéke van. Az itt felállítandó felső kereskedelmi iskolát növendékekkel bőven ellátnák a csabai, gyulai, békési, szarvasi és mezőtúri főgimnáziumok, a csabai, orosházai, mezőberényi, sarkadi és a legközelebb létrejövő szeghalmi polgári fiúiskolák. Amelyik város 8—10 ilyen nagy kulturintózet közellótével dicsekedhetik, az méltán megérdemli hogy az állam figyelembe vegye és a felső kereskedelmi iskolára irányuló kívánalmait teljesítse. A jó, az sohasem sok. A felső kereskedelmi iskolák száma sem lehet sok, ha ugyan a magas minisztérium ugy gondolkozik, hogy Magyarországot iparilag, kereskedelmileg, egyszóval közgazdaságilag hatalmassá kell tenni. Nekünk pedig e rendelet dacára sem szabad felhagyni az akcióval és minden lehetőt meg kell tenni a csabai felső kereskedelmi iskola érdekében. Utóvégre a politika furfangos. Megváltoztatja az időket s az idővel változnak az emberek is .. . Nagy kavarodás. — Budapesti levél. Múltkori levelemben azt irtam, hogy általában véve megelégedést keltett Lukács László miniszterelnöki kinevezése, mert mindenki a zavaros politikai helyzet valamelyes tisztulását látta benneAkkor ugy is volt, ahogy mondtam. Beszéltem egy rakás kormánypárti, meg egy ellenzéki képviselővel, akik közül csaknem mindegyik akként nyilatkozott, hogy nem valami nagyon örül ugyan a Lukács kinevezésének, de megelégedéssel fogadja, mert legalább végre-valahára tisztábban fogunk látni. Hogy a Wekerle-kormánynyal a zavaros helyzetből kibontakozni egyáltalában nem lehetett, az világos volt már régóta. Ennek a kormánynak, amelynek útja pedig Bécstől Budapestig valóságos diadalut volt: egy óv óta olyan sok ellensége támadt, a mennyire még alig volt eset a magyar politika történetében. Mindenki szidta, rúgta, harapta. Hogy miket csinált, menynyi üdvös alkotást hozott létre, azt nem vette figyelembe senki, csak a hibákat látták. Ilyen viszonyok között természetesen az uralkohó sem tartotta célravezetőnek a Wekerle-kormánnyal szerencsét próbálni és ekkor vette elő Lukács Lászlót, akinek ravasz örmény eszétől igen sokat remélt. És a remények, amint látszik, teljesednek is. Mert Lukácsot kezdik kedvelni. Ezelőtt rákiabáltak kigyót, békát, hogy ilyen darabont, meg amolyan darabont, hogy kilökik, mihelyt beteszi lábát a képviselőházba — ós most egészen elfogadható bácsinak tartják. Hogy a most uralkodó pártok között ebben a tekintetben a Justh-párt vezet, az az előzmények után természetesnek látszik. A Justh-pártban az eddig tanúsított óvatos tartózkodást mindjobban áttöri a szimpátia, az előlegezett jóakarat az uj kormány iránt, amiben körülbelül csak Justh Gyula és néhány társa nem osztozik. Justh Gyula „harcra készen" ment fel Tornyáról Budapestre, de hogy a pártban is valami különösebb harci készséget talált volna, alig lehet mondani. A Kossuthpárt egyelőre csak az indemnitás kérdésével foglalkozott, amelyet nyílt kérdésnek hagyott. E kedvező jelenségek dacára még mindig nagy a kavarodás. Lukácsnak az a törekvése, hogy kormányát a most szereplő politikai pártok vezető tagjaiból alkossa meg: nem sikerültRégi ós igazán szürke szabadelvű politikusok állanak előtérben. Valamennyien érdemekben már-már megőszült öreg urak, úgyhogy a Lukács kabinetet móttán lehet az n öregek kabinetjó"nek eevezni. A kabinetformálás mögött most már az a kérdés nyomul előtérbe, hogy Lukács kap-e indemnitást ? A többség nélküli kabinetnél valami különös jelentősége nincsen ennek. Mert ha nem kap indemnitást, akkor anélkül marad a helyén és végzi a dolgait. Mégis, ugy látszik, Lukács László nagy súlyt helyez erre s ezért a pártok is különös érdeklődéssel, komoly gonddal foglalkoznak véle. A legtöbb részen azt mondják, hogy minden attól függ, hogy mutatkozik be Lukács a parlamentben. Teljes határozottsággal eddig csak a néppárt nyilatkozott, még pedig olyképpen, hogy semmi körülmények között nem ad indemnitást az uj kabinetnek. Ha Lukács egyebat nem jelent be, mint azt hogy a többséggel a kibontakozás feló vezető tárgyalásokat folytatni fogja és uj választást csinál, — abban az esetben nincs kizárva, hogy az indemnitást megkapja. De ezt az indemnitást nem a kormány kapja meg, hanem maga az állam, mert azt mindenki tudja, hogy egy országnak pénz nélkül élnie nem lehet. Egyszóval, a politikai helyzet még most sem tekinthető tisztázottnak. A kavarodás teljes ós még nagyobb kavarodások várhatók. A munkásbiztositó-pénztár ügye. Gyulán marad. Ugy döntött a központ. A „Békésmegyei Közlöny" olvasói előtt ismeretes már az a mozgalom, mely a vármegye iparosai körében in dult meg a kerületi munkásbiztositóés betegsegélyző-pénztár székhelyének Gyuláról Csabára leendő áttétele ügyében. A mozgalomnak többféle oka volt. Elsősorban a megyeszékhely földrajzi fekvését hibáztatták és hibáztatják ma is iparos körökben. Gyula a vármegye délkeleti részének legszélső csúcsán fekszik, ennélfogva központi helyzete nem is lehet. Már pedig olyan intézménynek, mint amilyen a munkásbiztositó-pénztár, csak olyan helyen van létjogosultsága, amelyik a megye szivében fekszik, vagy ha ez a feltétel nem is áll, ipari és kereskedelmi forgalmával mintegy érdemet szerez arra, hogy az intézmény benne létesüljön. Bókósvármegye iparosai már régóta ismerik azt a visszás helyzetet, amely a gyulai kerületi pénztár viselkedése miatt alakult ki. Hogy a munkásbiztositópónztárak legügyetlenebb s legnagyobb kellemetlenségekkel járó intézményei az államnak, az kétségbevonhatatlan Rengeteg panasz, nagyon sok kárhoztatás merül fel ellene az ország minden részéről. Ez természetesnek is látszik Minden kezdet nehéz. Minden fejlődőiéiben levő intézménynek — alkossák bár azt meg a legokosabb elmék — vannak fogyatkozásai, amelyek csak a gyakorlat alkalmával tűnnek ki. Igj volt ez a munkásbiztositó-pónztárakkal is Az állami cél, mely ezeket megteremtette, a modern nyugati államoknak megfelőleg az volt, hogy a munkások helyzetén könnyítsen. A nemes célt félig-meddig el is érték, de viszonl a kisiparosságra hárítottak nagy terheket. Teher elsősorban a fizetési kötele zettsóg, de még nagyobb teher ennél az a sok futkosás, faradozás, amelylye' a munkásbiztositás jár. Olyan helyeken ahol a közlekedési eszközök a haladd kor színvonalán állanak, egyszóval s kerületi kö/.pont minden oldalról és hamarosan megközelíthető: nem okos fejtörést ez a dolog. De tekintsünk csak Békésvármegyére. A megyeszókhely, mint fentebb jeleztük, a legszéléi fekszik a vármegyének. Egyetlenegy vasútvonal megy keresztül rajta, ame lyen igaz, elóg gyakran közlekednek e vonatok, de mégis csak a megye dél részét hasítja keresztül. Ez a szomorr körülmény gátat vet Gyula fejlődésének is, amelynek pedig a boldogulás minden eszközét a vármegye helységeitől kellene várnia. Ezzel szemben mit látnak! A vár megye nagyobb községei, mint Oros háza, Szarvas, Békés ós különösei Csaba, nagyon szépen haladnak, egye nesen a megyei központ rovására Gyula stagnál népesség és ipari, keres kedelmi fejlődés szempontjából. Ezze szemben Csaba az ő nagyszerű közle kedésóvel, minden állami támogatái nélkül, fejlődik, ipara kereskedelmi folyton halad s ma már olyan jó hir< van, hogy messze vidékekről, más vár megyékből is ide jönnek bevásárolni Ezenkívül figyelembe veendő még az i körülmény is, hogy Csaba a vármegy< minden részéről legkönnyebben ós leg hamarább megközelíthető, egyszóva központi fekvése van. Ez indttotta Bókósvármegye iparo sainak többségét arra, hogy a munkásbiztosító pénztár székhelyének, Gyulá ról Csabára való áthelyezését kérjék Ez a kívánság nyíltan kifejezésre ií jutott a gyulai kerületi pénztárnak egyik mult évi közgyűlésén, amelyen a több ség Csaba mellett nyilatkozott. Azt hitte most már mindenki, hog; semminemű akadálya nem lesz az ál helyezésnek. Bizakodtak az állami mun kásbiztositó hivatalban, amelynek be látására volt bízva az, hogy a 96 mun férjet csinál, hogy párját kell keresni. Hogy ebbeli ígéretében bizott-e akkor va^y később, azt nem lehetett tudni. Annyi igaz, hogy öreg Bónis később is világ szemeláttára olyan züllött szabad életet élt, akár egy a nevelő gondjai alól kiszabadult siheder. Hogy a fiatal asszony tudott e dologról, azt senki sem tudta, de látszólag jól éltek, amiből aztán arra következtettek a mások dolgai iránt szörnyen érdeklődő emberek, hogy a fiatal asszony szemet huny a férje dolgai fölött. — Persze nem csoda, hisz szegényen ment hozzá, örülhet, hogy él a világon. És Márta tényleg örült is. Mig leány volt, nem mehetett sehova, most aztán szenvedélyesen vethette magát az úgynevezett életörömökbe. Színházba, estélyekre járt és mindenüvé a férjeve!. Milyen diszkrét gyönyörű asszony lett belőle — mondták az ismerősei. Kár, hogy a férje nem tudja kellően megértékelni De peisze Bónis ! És akkor elővették Bónist. Megbirálás alá vették minden tettét, mintha a< ő felelőségük körébe tartozott volna. Főképpen akkor vették megbeszélés alá, mi Kor Bóni az első nyáron fürdőre küldte a feleségét. — Persze elküldi ! — mondták jogosult haraggal, mikor a Bónis intim ügyeiről szóló kis eseteket megtárgyalták. Bónis mindezzel nem törődött. Elküldte üdülni a feleségót és szerelmes, epedő leveleket irt neki Az asszony is irta a vágyakozó leveleket. Sőt egy levelében sokat sejtő célzást tett a reményteljes jövőre. — Az Isten mégis jó — kiáltott diadalittasan Bónis. Hát még sem halok meg utód nélkül, mégis fönn marad a nevem. És aznap tekintélyes összeget utalványozott az Országos Gyermekvédő Liga egyesületének.' Másnap pedig boldogan utazott le a fürdőre. Az asszonyka örömmel ugrott a nyakába. — Tudtam, hogy lejösz öregem. Vártalak. És hogy csakugyan számított rá, azt legjobban a fürdő közönség mondhatta volna meg, aki a szép Bónisnét nem látta együt sétálni ismert imádójával. Azzal a szép fiatal kapitánnyal, aki a rossz nyelvek állitasa szerint nem volt rokona. És akik ugyancsak elitélték a jóerkölcsre mit sem adó Bónisnét. És akiket természetesen az öreg Bónis nem kérdett meg. Ő a felesége szemében a rejtélyt kereste, a boldogító, azt az üdvöt adó rejtélyt, amit bizonyosan meg is talált. — Igy még jobban szeretlek — áradozott a vénülő szerelmes és minden kalandját feledve, olyan tiszta, önzetlen szerelmes férjnek érezte magát, mint egy nászutról megtérő hathetes férj. Mindent elfelejtett, annyira elfoglalta az édes, a boldogító jövő, mikor egy kis energikus torokhang először sivítja élesen : apa. Gyöngédséggel szaladgált az asszonyka körül. Igyekezett kitalálni minden gondolatát. Két napig mellette maradt. És aztán is nehéz szívvel hagyta ott. — Csak ügyelj magadra szivem — mondta féltő aggódással — ós a vonatról még jó ideig lobogtatta a szebkendöjót. — Imádom ! Istenem, mennyire imádom — gondolta áradozva — ahogy hazafelé vitte a vonat. Egy nő ült a szakaszban vele. Máskor már udvariasan az utiterve felől kérdezősködött volna. Most még feló sem pislogott. Egy újságot húzott elő, megkereste a közgazdasági rovatot és olvasni kezdett. III. — Fiu, Istenemre fiu — rikoltotta el magát Bónis apa, amikor nagyott cuppantott egy csöpp kis vörös jószág ábrazatán. — És rám hasonlít — tette hozzá büszke örömmel, felfedezni akarván az egynapos gyerek képmásán a saját vonásait. A kis nyiákoló csöppség ugyan inkább hasoníitott az egynapos macskakölyökhöz, de azért Bónis már a természetében rejlő hasonlatosságot is felfedezte. — Sok esze van, mert sir, mikor éhes. Még csak az előbb evett ? Nos az mindegy. Azért sir, mert bizonyosan éhes — állapította meg az ókori böí csészekhez illő okoskodással. És sírt és nevetett. Maga is gyei mekkó vált az apró csipkés párnái mellett, amit a hivatalába is el szere tet volna vinni. Természetesen a gye rekkel együtt. — Csak csendesen — igyekezett í lejebb hangolni az a fehér kötős bölc asszonyság, aki ma legnagyobb ur vol a házban. Aztán később is elcsendesítette felesége mikor hazajövet, bravuroskod kiáltással követelte a gyereket. — Az istenért, hiszen alszik mondta szigorúan az asszony. És di csekedve mutogatta a boldog apának „Babi" jól sikerült első fényképét. Egy kép ugyan érihetetlen módo eltűnt, amit Bónis a belső zsebéne szánt — hogy mindig magával hord hassa. Amit egy szép fiatal kapitán; dobott a papírkosárba, a többi szeri timentális asszony ilyetén emlékei közé És amit az asszony mindig keresi] kezdett, valahányszor Bónis hazajött. De végre is megegyeztek, hog utána csináltatnak egyet. Csak neii akadnak fenn ilyen kicsiségen. Ilyen békés körülményeket hozot a gyerek a házba. És a világ is meg volt elégedv végre. Az emberek is belátták a gyerel magnetikus jelentőségót. Mert Bónis nem csalta meg több a feleségót. Márták szerint vagy kászen fárfi- ás fiuruhák Néhány száz drb fárfi ás fiu tálikabát (Mikádák) Az idény előrehaladottsága mial jutányos árban kaphatók Klein Gézánál , Békéscsabán, Vasút-utcza, a Roser baum-féle sirköraktárral szembei