Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-10 / 20. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 20-ik szám. Csütörtök, március 10. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3ílzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHEL3ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Népies állattenyésztésünkért. Békéscsaba, március 9. A földmivelésügyi miniszter a minap nála tisztelgő gazdasági felügyelőknek sürgős feladatává tette, hogy vegyék munkába az elhanyagolt községi és közbirtokossági legelők jókarba helyezését, illetve ahol egyáltalán, vagy pedig elegendő legelő nincs, támogassák az érdekelt gazdákat a megszerzésében. Ez intézkedés sokkal közvetlenebbül érinti a vidéki, de főleg a falusi lakosság érdekét, semhogy ne kellene vele behatóbban foglalkoznunk. Mint az ország legtöbb vidékén, ugy vármegyénkben is valóságos szégyenét alkotják a közlegelők a mezei gazdálkodásnak. Alig van az országban közlegelő, mely a javításnak, gondozásnak, egyszóval okos gazdasági kezelésnek még csak a szinét is látta volna. Igaz, hogy a legrosszabb legelő is többet ér, mintha egyáltalán nincs; de nagyban és egészben a meglevő közlegelők sem tudnak illően megfelelni fontos hivatásuknak. Pedig a mi viszonyaink között az állattenyésztés, de főleg a kisgazdák és birtoktalan falusi lakosok állattenyésztése a közlegelőt nem nélkülözheti. Ám vitatkozzanak rajta az elméleti tudósok, hogy kell-e a jó állauenyéjztéshez legelő vagy sem, annyi bizonyos, hogy a mi népünk közlegelő nélkül kellő menynyiségü marhát taitani, egészséges és további tenyésztésre alkalmas állatokat felnevelni nem tud. Az az intézkedés tehát, melynek közlegelőink jókarba hozatala és a hiányzó legelőterületek pótlása lesz az eredménye, praktikusan veszi munkába nemcsak állattenyésztésünk fejlesztését, hanem a falusi élet gazdasági erősödésénak, tehát szociális békéjének biztosítását is. A mai állapotot, amelynek közepette a közlegelők rosszasága vagy hiánya a szegényebb elemekre nézve lehetetlenné teszi az állattartást, kihat népünknek nemcsak anyagi állapotára, de táplálkozására, tehát testi és lelki egyensúlyára is. A magyar törvényhozás már 1907. évben megalkotta az állattenyésztés állami támogatásáról szóló törvényt, melyben módot adott arra, hogy a falusi kisgazdák ugy a legelő javításánál, mint megszerzésénél is, igénybe vehessék az állami segítséget. Ugyanez a törvény, amikor a kisebbik kivételével minden vármegyébe egy gazdasági felügyelőt állított, gondoskodott a végrehai'ísát mozgató helyi szakközegekről is. A törvény végrehajtását a közbejött politikai zavarok jóformán megakasztouák. Az igy származott hiányokat és véletlen mulasztásokat pótolja most az uj földmivelésügyi miniszter fent emlifett rendelkezése. — Kívánatos, hogy e rendelkezés végrehajtásában ne csak a gazdasági felügyelők és közbirtokosságok, de a helyi élet összes vezetésre hivatotf tényezői is, igy a gazdasági egyesületek, a gazdakörök, közre munkáljanak. A dolog természetesen nem fog rögtönös eredményeket fölmutathatni. Sz-.zadok mulasztását nem lehet egyszeri e pótolni és igy a közlegelők kimerült talaja, elsilányodo i növényzete, általánosan elhanyagolt kezelése sem fog egy-kettőre ideálissá változni. De bizonyos, hogyha évenkint csak egynéhány közlegelő kerül egy-egy vármegyében gondosan vezetett és ellenőrzött javítás és kezelés alá, néhány év alatt nagyot javul gazdasági életünk mérlege. Hiszen a két-három millió holdnyi legelőknek csak becsületesebb kezelése is mindjárt husz-harminc millió koronával gyarapíthatja a gazdasági hasz; not. Az pedig sokszorosára rug ennek az összegnek, amit a legelők jókarba hozatala, vagy pótlása az állatok szái mának és értékének gyarapításával j eredményezhet. Érdemes tehát ezzel a dologgal komolyan foglalkozni és alig i szerezhet maganak bárki is nagyobb érdemet községével szemben annál, | mint aki értelmes gazdaember létére odahat, hogy a közlegelők megjavításának és helyes kezelésének gondos és aprólékos munkája mentől előbb ; meginduljon. Annál inkább meg kell és meg I lehet ezt tenni, mert ahol ez a munka I túlságos nagy költséggel járna, az . állam méltányos segítsége i

c igénybe 1 vehető. Természetesen a gazdasági fel| ügyelőknek lesz a gondja, hogy az állam cjak érdemes munkát támogasson, de az ilyen munka aztán meg is kapja a támogatás* Ha shtisztikát vezetnének az egyes községekben mutatkozó békétlenség, sőt számos kivándorlási eset okairól is, az a statisztika elég nagy számokkal uralna arra, hogy hány ember gazdasági exisztenciája ment tönkre azztl, hogy marhája kiszorult a közlegelőről, vagy semmikéopen sem íudo^ legelőterülethez jutni. Igen sok községben valóságos harc folyik a legelőért. Mindez pc lig nagyon természetes. A legszegényebb ember is tudja és látja, hogy egy-egy állat felnevelése, vagy pláne az állai.enyéjztés: minden éven biztos és bő hasznot ád. Tehát mindenki igyekszik egy-egy állatot tartani, de ez az igyekezete meghiusul, ha nincs olyan legelőterület, amelyen az év hét-nyolc enyhébb hónapján az állat eléljen és növekedhessék. A szociális béke barátainak szempontjából tehát igen fontos tényezők a közlegelők. Közgazdasági tudósaink pedig azt mondják, hogy a nagy exportképességű, tehát igazán nagy világpiaci jelentőségű állattenyésztés számtalan jövedelmező iparágnak az erős alapja és eszerint sokszorosan hat az ország gazdasági gyarapodására. Mivel pedig a népies tenyésztés javarészben a közlegelőkre támaszkodik, minden megjavuló vagy megszerzett legelőterület egy-egy lépést jelent állattenyésztésünk hasznos fejlődésére nézve. Okosnak és helyesnek kell tehát el| ismernünk az uj földmivelésügyi mi' niszter szóban levő intézkedését, melyben nemcsak praktikus közgazdasági érzék nyilatkozik meg, hanem meleg érzés is falusi földmivelő népünk gazdasági boldogulása iránt. Választási mozgalmak. Jelölt özön. E rovatot úgyszólván már állandósítanunk kell. Annyira fel van izgulva az egész magyar közvélemény, hogy már ez a lelkiállapot is kötelességükké teszik az újságoknak folyton uj és szenzációsabb hirek kolportálását. Mert hogy uj választási kombinációk napról-napra merülnek fel, azt mindenki tudja, hallja. Az ön- és közjelöltek névrengetegével találkozunk napról-napra az ország minden részéből a fővárosi lapokban. Egyik nap megjelenik egy csomó név valamelyik kerületből, másnap már érkeznek a cáfolatok, hogy nem igaz a tegnapi hir, rossz információkon alapul, nem azok a jelöltek, ha, nem mások. É n, illetve m i. i ' A különböző politikai pártok küI lönben erősen készülődnek a választáJ sokra, amelyek pedig csak nagy későre lesznek. Nyár előtt nem választunk. — Békésmegyei Közlöny tárcája. A pálhalmi ütközet. Irta : Zoltán Jenö. A határszéli hadtest hatalmas 1 pósekkel közeledett Komárom felől és a budapesti sereg lázas izgatottsággal várta az ütközés óráját. Akik a négy nap óta tartó manőverben, akár mint szemlélők, akár mint küzdő felek részt vettek türelmetlenül várták a döntés pillanatát, amely az uralkodók szeme előtt meghozza a diadalt győztesnek és pihenést a hetek óta agyongyötört szegény, fáradt, poros hadfiaknak. A derengő hajnalban már megindult a búcsújárás az északi határnak, amerre katonai pontossággal az utolsó találkozás helyét kiszámították. A Tavassy-kastélyból, ahol a megyebeli arisztokrácia szine-java ütött tanyát, tizenhat fogat gördült Köm'.ődnek, ahol a Mária-hegytől Esztergomig kémlel a pásztor tiszta időben. Könnyű vadászkocsik, magas angol hintók robogtak el egymás mellett és az ut széle porzott az urlovasok vágtató paripái alatt. Katinka komtesz, akit a városban egyszerűen a kis grófnő néven emlegettek, erős kézzel hajtotta a reszketőszőrü orosz lovakat és kacagva pislogott hátra vő.egényére, aki egy vékcnylábu sárgát iparkodott megfékezni, anélkül, hogy az neki sikerült volna. Mire a Mária-hegyre felkapott a társaság, északfelői halk, dobpergészerü moraj hallatszott. — Ott már tüzelés van, — jegyzik meg az asszonyok, akik az első lovascsaták óta negyedszer keltek hajnalban a manőver kedvéért és ismerik a játékháboru minden szezónját. , Valóban északon már elkezdődött ' a portyázó csapatok összetűzése. Az i inasok előszedték a bőrtokból a nikkeles tábori messzelátókat és az asszony, nép erőssen figyelt az emelkedő porfelhőre, ahonnan az első fegyverdörrenések hallatszottak. Katinka grófnő is a szeméhez j emelte a messzelátót, de a lencsék I alól odanézett az oldalán álló lovas j alakra, a vőlegényére, aki alatt most j végre megnyugodott az ideges paripa, j Nézte és gúnyosan mosolygot, a szeme | pedig egyszerre könnyes lett. Oít állt ! előtte az, akivel egész életét kell majd ! megosztania. Sápadt, beesettszemü leI gény, aki vadás-ckosztümjében, disznóJ bőr csizmáiban olyan volt a sárga pa! ripe hátán a napfénytől bearanyozva, l mint az arany, a gazdagság szobra. A ; ga/.dagságé, amelynek áldozata lesz 1 memsokára ez a liliomtermetü leány, akit rákényszeritnek a család mindenható érdekei. A hegy tövében hirtelen csörtetós hallatszott és a kocsisok ijadt sietség ! gel jelentették: — Tessék leülni méltóságák, az : udvar érkezik. A kocsitábor egy pilla' nat alatt áthelyezkedett a szomszédos domboldalra és onnan figyelte az egyre j erősebben kibontakozó harci képet. — Lobkovicz győz, ahogy akar, — rácsolja a sárga lovag. j — Oh az életem rá, hogy az ellen! ség győz, — szólt villogó szemmel ;' Katinka komtesz és a keblére szoritotta ; kis ameiiszt gyürüs kezét. És csakugyan a kis angyalnak igaza lett. Mint a szélvész rontott elő a komáromi országút felől a fehér srtáfos ' ellenség és szerte széledve a fennsíkon, olyan tüzeléssel támadt a budapasti csapatokra, hogy azok a legvadabb futásban kerestek menedéket. A Mária hegyen az uralkodók egyre nagyobb melegedéssel bólintgattak és a kocsi tábor szinte oda volt a felséges látvány gyönyörűségétől. Egymásután rohant el előttük a vert sereg zöme, nyomában a tóduló ellenség és Katinka grófné boldogan tapsolt a kocsijában: — Óh be szép, óh be nagyszerű ! Ugy-e mondtam, hogy győznek. Pedig még hátra volt a látvány koszorúja. Telegd felől lovasatak készült, a honvédhuszárságot üldözte az ellenséges huszárság és a hadsereg virága futásban vágtat ott egymás nyomában. — Beveszik Pálhalmot, jósolgatja a gróf, ós nincs aki egy percre elvesztené szeme eiől a csapatokat. E pilianatban a dombon egy szakasz ellenséges huszár ügetett keresztül. E öl villogó szemű hadnagy, aki kivont kardal mutatta az irányt Pálhalmának. Mikor a dombtetőn észrevette az asszony népet, arcai feléjök fordult. Katinka elsáppadt és halkan kimondott egy nevet: — Szent Isten Burián! A főhadnagynak is mintha megbotlott volna a paripája, lehajolt, azután a porlepte csákójához kapott. Óh az a másik ott a dombtetőn nyomban megértette ezt. A szeméhez emelte a messze látót, azután megint hirtelen másfelé fordult, de már akkor egy üdvösség volt szivében. A főhadnagy csákóján a kék viaszkosvászon fedőre kicsi immortell volt szegezve, parányi bársonylevelü virág, amilyet azok adnak egymásnak, akik már kimondják ezt a szót: Örökre. II. A kaszinó földszinti termében már vagy a hetedik keringőt húzta a Berkes bandája. Az idősebb urak felgyűrt galléral siettek át a szellős kapualján, fel az emeleti játéktermekbe, az aranyifiuság pedig, mikor a kristályos tükrökben szemlélte magát, önkénytelenül ! konstaltálta, hogy olyan fess báli díszében, hogy ostobaság volna el nem menni az orfeumba. A keringőző fiatalok lassan elszéledtek, anélkül, hogy különösebb feltűnést okozott volna, hogy itt-ott egy meghitt pár hirtelen félre vonul a déli növények alá. Katinka grófnő is tgy került bizalmas kettősbe Burián főhadnaggyal, aki igen szelid, igen csinos legény volt, és bár búzavirág kék attiláján még csak egy kis aranyos kamarási zsinór sem csillogott, mégis nemes tűzzel vallotta meg a komtesznek, hegy mennyire imádja. Burián én a maga ! felesége leszek igérem. Katinka grófné I elszántan beszélt: odanyújtotta fehér| kesztyűs jobbját és mikor a főhadnagy a tenyeréből kivillogó rózsás bőrre forró csókot nyomott, az attilára tette a balkezét is. Valósággal átöltötte ezt a ; szép barna fiút, akit oly sokszor nézett ! már tiltott örömmel, emésztő vágyako| zással, szinte,bolondos szerelemmel és becsüléssel. Óh mennyit meséltek már neki erről az emberről, aki szegény és köznemes, de büszke és gavallér, akár ; egy kasztiliai főúr, vad, dacos és tar! tózkodó az asszonynéppel amely boi londul utánna. Ez az ember szerelmes ő belé, nem nézi, hogy ő grófkisaszzony ós mégsem gazdag, tehát nem Buriánnak való. ! Mily gyönyörűség az ilyen embertől hallani: Imádom grófnő ! És milyen gyönyörűség neki mondani: En az ön | felesége leszek Burián. Suttogva ismételte ezt a szót és szorossanoda simult a szerelmeséhez. EL. ben a kissé kényelmes helyzetben taI lálta őket az öreg Denónyi grófné és I Csiklendvai, aki hathónap óta pályázott