Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-27 / 17. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 február 27 matlanságot akart szavazni a kormánynak. A beszéde nyomán megindult vitáról lapunk más helyén külön cikkben emlékezünk meg. Egyébként a közgyűlés igen csöndes lefolyású volt, gorombaságok helyett jóleső élcelődés folyt. Hosszú és igazán hosszú vita csak a kormány támogatást kérő leirata körül támadt. A többi tárgyaknál csaknem vita nélkül elfogadták az állandó választmány javaslatát. Ment is gyorsau minden, mint a karikacsapás. A közgyűlésről tudósításunk a következő : Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után a gyűlést megnyitván, dr. Daimel Sándor főjegyző előterjesztette a vármegye közállapotairól és a decemberi közgyűlés óta történt közérdekű eseményekről S/óló alispáni jelentést, mely megjelent már a hivatalos lapban is. Ennélfogva a közgyűlés felolvasását nem kívánta. Az alispáni jelentéshez csak egy felszólalás törtónt és pedig — ami szinte magától értetődik — a parasztvezér részéről. Áchim L. András nem veszi tudomásul az alispáni jelentést és pedig két okból. Egyik ok az, hogy a vármegyei kataszteri bizottság elnökeiül két nagybirtokost : gróf Wenckheim Dénest és B e 1 i o z e y Gózát választották meg épen az alispán ajánlatára. Hogy tudhatná az a bizottság kellőképen védelmezni a kisgazdák érdekeit, mikor az elnökei nagybirtokosok ? Reméli is, hogy azok a nagybirtokosok lemondanak állásukról. A másik ok, amiért nem veszi tudomásul az alispáni jelentést az, hogy csak átsiklik az egyes községek közigazgatási állapotarfölött. Nincsen tudomása például arról, hogy Békéscsaba 5 millió koronát érő vagyonát, mely több mint 4 millió korona adóssággal van megterhelve, most a klikk olyan gazdasági intézőre akarja bizni, aki jóval nagyobb fizetést kér annál, ami a szabályrendeletben az állás számára meg van állapítva. A csabai vezetőség nem tud egyebet, mint a község adósságait növelni. Azután azt sem tudja a jelentés, hogy a községi mérnök egyúttal a villanytelep igazgatója is, tehát két állás busás jövedelmét húzza. Az ilyesmit nem szabadna mégengednie sem az alispánnak, sem a í törvényhatóságnak. Ambrus Sándor alispán : Áchim ! L. András ott volt a kataszteri bizott- | ság alakuló gyűlésén, mért nem ágait akkor az elnökválasztás ellen. Egyéb- i ként helyesebb, ha olyan elnökei vannak a kataszteri bizottságnak, akik fölfelé súlyt adnak. A megye közállapotaira való megjegyzései sem helyesek Áchimnak. Örülnie kellene néki is inkább azon, hogy a közigazgatásban rend van, nincsen semmi baj. Amiket Csabáról mond, azokért még inkább dicsérni kell vezetőséget. Különben, ha Áchimnak nem tetszenek azok cselekedetei, vagy a képviselőtestület határozatai: joga van felebbezni. Az alispán felszólalása után a közgyűlés nagy többséggel tudomásul vette a jelentést. Gyors határozatok. A kormány iránti bizalom körül támadt vita után a közgyűlés gyors egymásutánban, úgyszólván minden vita nélkül hozta meg határozatát, melyek közül az érdekesebbeket alább adjuk. Dr. Daimel Sándor főjegyző bemutatta Darányi Ignác volt földmivelésügyi és gróf Ápponyi Albert volt vallás- és közoktatásügyi miniszterek búcsúzó leiratait. Az állandó választmány javaslatára a közgyűlés, tekintettel ama elévülhetetlen érdemekre, melyeket Darányi Ignác szerzett Magyarország mezőgazdaságának fejlesztésé terén és tekintettel arra a jóindulatra, melylyel Darányi mindig viseltetett Békésvármegye iránt, az ő távozását sajnálattal vette tudomásul. Apponyi Albert gróf búcsúlevelét egyszerűen tudomásul vették. A vármegyei számonkérőszóknek a tisztikar tevékenységéről szóló jelentését, mely csak pár tisztviselőnél talált lényegtelenebb kifogásolni valót, tudomásul vették. Úgyszintén tudomásul vették a közigazgatási bizottságnak a miniszterhez beküldendő jelentését is. A vármegyei földadó-bizottságbeli tagságáról — mint már megírtuk — gróf Wenckheim Frigyes lemondott. Ugyanakkor lemondott Pfeiffer István is a póttagságról. A Wenckheim Frigyes gróf helyére Winter Ádám póttagot hivták be, igy tehát két póttagsági hely üresedett meg, melyeket ennek a közgyűlésnek kellett betöltenie. A törvényhatósági bizottság a két helyre ifj. Kocziszky Mihályt és Morvay Mihályt választotta meg. Ugyanekkor kerültek betöltésre az állandó választmányban és a központi választmányban megüresedett tagsági helyek is. A közgyűlés az állandó választmány tagjaivá dr. F á y Samut és Pikó Bélát, a központi választmány tagjaivá pedig W e i s z Mórt választották meg. A kereskedelmi miniszternek az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz való hozzájárulást megállapító és lapunkban már ismertetett rendelete tudomásul szolgált. Igen érdekesek voltak Turóc- és Udvarhelyvármegyék köriratai a választójogi reform ügyében. Turócvármegye, amely pedig exponált nemzetiségi terület, egyenesen tiltakozik az általános választójog behozatala ellen, Udvarhely vármegye pedig a mérsékelt kiterjesztés mellett kardoskodik. Mindkét vármegye a képviselőházhoz intézi feliratát s a társ törvényhatóságokat csak támogatásra és hasonló szellemű felirat küldésére kérik fel. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát és tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben már egyszer hozott határozatot: napirendre tért fölötte. Pozsonyvármegyének a néptanítók féláru vasúti jegye ügyében hasonló szellemű irattal történendő támogatásához hozzájárult a közgyűlés. Mint már megírtuk, Schneider és P f a f f gyulai épitővállalkozók megfelebbezték a vármegyei kórházi bizottságnak a kórházi építkezések vállalatba adása ügyében hozott döntését. A felebbezést azzal indokolják, hogy ők olcsóbbak voltak, mint N a g y-S z a b ad o s József, a nyertes. A törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslatára nein adott helyet a felebbezésnek, mivel a vizsgálat kiderítette, hogy Pfaffék állításai nem állanak meg, mert az ő ajánlatuk 30000 koronával drágább, mint a Szabadosé. Végül kimondotta Ambrus alispán javaslatára a közgyűlés azt is, hogy mostani határozata csak birtokon kivül felebbezhető. E pótlásra azért volt szükség, mert az építkezésnek a folytonos felebbezés folytán való elhalasztása jelentékeny anyagi károsodással járna a vármegyére nézve. A birtokon kivüli felebbezésre vonatkozó határozatát az ügyész megkérdezése után hozta meg a közgyűlés. Jóváhagyta a törvényhatósági bizottság a közkórház építésére felvett kölcsön ügyében a Pesti Hazai Első Takarékpénztárral kötött szerződést is. A csabai járásbíróság és fogház elhelyezése tárgyában megkötött szerződés módosítását, melyet annak idején lapunkban már ismertettünk, jóváhagyta a közgyűlés. Úgyszintén jóváhagyta Békéscsaba tüzrendészeti szabályrendeletét, valamint B a u k ó Pál toronyőr özvegyének segélyezése tárgyában hozott határozatát is. Kondoros képviselőtestülete a mult évben azt a furcsa határozatot hozta, hogy a felmerült 220 korona tulkiadástól a jóváhagyást megtagadta, az elöljáróság ellen padig bizalmatlanságát fejezte ki. Ezt az indokolatlan határozatot többen megfelebbeztek. A törvényhatósági bizottság helyet is adott a felebbezésnek ós Kondoros képviselőtestületét ujabb határozat hozatalára utasította. Ezek voltak a megyegyülés fontosabb és a nyilvánosságot leginkább érdeklő tárgyai. A többiek vagy személyes ügyek, vagy a községek helyi speciális ügyei, amelyek a közt nem érdekelhetik. A közgyűlést Ambrus alispán nagyon megcsappant érdeklődés mellett csütörtökön este rekesztette be. A helyzetről. - Budapesti levél. — Már megint bizonyos fokú stagnálás állott be a politikában, ugy hogy mikor leültem az Íróasztalomhoz, hogy a Közlönynek írjak egy pesti levelet, ugy néztem magam elé egy negyedóráig, mint az a bizonyos állat, melyet a türelem jelképezőjének tartanak már ősidők óta. Végre annyira eljutottam, hogy leírtam a cimet és — gratuláltam magamnak, hogy ilyen nagyszerű cimet tudtam választani. Mert szürke cim, tágkörü cim, amely alatt össze lehet szedni és le lehet irni minden tücsköt-bogarat a mostan politikai életből. A pénteki napnak két politikai érdekessége van. Egyik a minisztertanács, másik pedig Khuen-Hédervárynak egy nyilatkozata. A minisztertanácsról különböző hirek keltek szárnyra. A fél! hivatalos jelentés szokásos szűkszavúságával azt mondja, hogy a minisztertanács a folyó kormányzati ügyekkel, az aktuális kinevezésekkel és a küszöi bön levő közös érdekű ügyek előkészítésével foglalkozott. Ezt aztán különi bözőképpen kommentálják. Legáltaláno| sabb az a nézet, hogy folyó kormányzati í ügyek alatt a hivatali akták elintézését és az utalványozásokat kell érteni. Az aktuális kinevezések nem lehetnek mások, mint a főispánok kinevezései, amire I vonatkozólag Khuen Héderváry miniszterelnök azt mondotta fentemiitett nyilatkozatában, hogy szombatig rendbe akarja hozni, mert mindenik főispáni állásra meg vannak az emberek. Hogy Békésvármegyóbe ki megy, minden szorgós kutatásom dacára sem sikerült megtudnom. A közös érdekű ügyek alatt a balkán szerződéseket (román és szerb) értik, amelyek miatt hétfőn Bécsben közös miniszteri tanács lesz Aerenthal külügyminiszter elnöklete alatt. i Sokat beszélgetnek most idefenn a választásokról. Egyesek váltig emlegetik, hogy nehéz lesz választásokat csinálni a választói reform tisztázása nélkül, avagy hogyha megcselekszik, akkor az uj képviselőházban mihamarább öszszeütközésre kerülnek a reform általános jellegének hivei a nemzeti irányú terv híveivel és minden munkát megakasztó borulás keletkezik. Ezzel kapcsolatban szolgálok egy kis politikai pikantériával is. A Justhpártiak ugyanis ugy beszélnek, hogy ők a jövőben közelebb kerülnek Khuen grófhoz, mint Tisza hivei, mivelhogy ők az általános választójog mellett foglalnak állást És ha elmúlik az a hires bankterminus, akkor majd megegyezhetnek Khuen gróffal a bankra nézve is és összekerülnek valahogy, mivelhogy Lu— Bizonyosan nincs ebédre pénz a pártkasszában — állította az egyik. i — Dehogy — replikázott a másik — ! más oka van annak. Nem vette észre, I hogy Áchim milyen szerény volt most j a gyűlésen ? Akárcsak az ibolyaszál. Ez j jelent valamit, mégpedig azt, hogy drukkol a választástól. Azért vitte el a parasztjait, hogy valami veszekedést ne csináljanak. Mert ő most jóba akar lenni az urakkal, még a csabaiakkal is. És lehet, hogy ez állításban van valami. * Az uj szarvasi közjegyző ismeretes arról a megyegyüléseken, hogy szeret közbeszólani. Most azonban kapott ő is egy visszavágást. A kormány bizalmi ügyének tárgyalásánál a szarvasiak természetesen a Haviár Dani álláspontján voltak, azaz bizalmatlanságot akartak szavazni a kormánynak. A csabaiak a tudomásul vétel mellett kardoskodtak. Ez nem tetszett a közjegyzőnek és gúnyosan kiáltotta oda a csabaiaknak : — Menjenek Bécsbe 1 Azonnal megkapta a választ: — Császári és királyi közjegyző 1 Ő ugyanis Bécsben kapta meg a közjegyzői kinevezését. Guy. Muszka. Irta: Ambrus Gábor. Nem lehetett tudni bizonyosan, hogy ez az igazi neve, de mindenki igy hivta a nagy darab oláh fiut. — Muszka kolléga 1 — mondták a jogászok az egyetemen s könnyedón integettek a kezökkel. — Muszka úr! — mondta a szabó és mentegetőzve mosolygott, mivel ő i nem tehet róla, hogy azt az urat igy . hívják. ' — Ez Muszka ! — mondták a kávéskisasszonyok a tejcsarnokban, összenevettek, egymást könyökükkel taszigálták, miközben Muszka kávézott és kiflit evett. — Muszka máj! — mondták a fiuk akik Erdélyből valók voltak s az oláh nyelvben járatosak. Mert Muszka is Erdélyi volt. Pap volt az apja, a hosszú kabátos, félparaszt oláh papok közül való, akik szerényen eltávoznak a földről, mikor bajuszosra nevelték a fiukat, nehogy a földön igen megsokasodjanak. Muszka magára maradt itt s nagyon nehezen tudott eligazodni ezen a világon. A neve már előre kiabálta a tréfát, az embereket figyelmeztette, mint egy kis tábla a különös látnivalókra. De akárhogy is hívják Muszkát, darabos legény maradt volna a legfinomabb nevezet mellett is, valaminthogy a szalonkabát is szördaróccá változott, ha Muszka magára vette. Nem illett be a Muszka sehogyse a társadalomba, nagy lábával mindig mellé lépett a simára kitaposott apró nyomoknak s az irdatlan hegyek közé, a neki való járatlan utakra már vissza nem térhetett, mert megfogta a tudomány az oláh fiut s nem eresztette se ide, se oda. A jogászi tudomáuyokkal bajlódott Muszka, de a kemény és szigorú foglalkozáshoz nem volt semmi hajlandósága. Azonban mit tegyen, ha erre szorították ? Bűnös gerjedelmek éltek benne a tanulás szolgasága ellen s ezeket fojtogatni kellett. Iszonyú erővel munkálkodott a szakálas nagy ember, szörnyű küzködóssel akart valamit csinálni, mignem elhanyatlott az , ereje, kiállott a sorból. Egy kis leány a falujában, a tanitó 1 leánya, piros, kerekképü, úgyszintén j piros szájú s mint a bokor, olyan rin- ! gójárású kis leány azt mondta Muszkának, amit senkise mondott: — László, édes László ! Muszka a könyveket nagyon elhajította, könnyen és szívesen a polcra rakta őket s elvette a kis leányt feleségül. Ez éppen katonáskodás után volt és otthon a tanitóék nem sokat kérdezősködtek, hanem a leányukat odaadták Lászlónak. — Hivatala van Pesten — mondták — abból megélnek. Tanult ember László, sok iskolát kijárt, uram, Teremtőm, amennyi csak kell ! Lászlónak akkor már csakugyan volt hivatala, mégpedig a vámházban, a nagy földfeletti pincében a Duna partján. De olyan kis hivatal volt ez, amelyik nem a sok iskolán alapszik, hanem csakis az irástudományon, meg holmi számolásokon. És ebből a kis hivatalból kettőnek megélni, hogy lehet ? Ezt próbálgatták Lászlóék is vidáman, eleinte nyáron, mikor minden mosolygott és jókedvű volt a természetben, úgymint a ligetben és a Gellérthegyen, ahol séták történtek, pontosan, változatosan ós gond nélkül. Aztán szomorú idők jöttek, amikor a feleség csendesen, titkon aggodalmaskodott, mig csak a titkárnénak el nem mondta a nehéz sorsot. — Nem baj, - mondta a titkárné, aki erdélyi úrinő volt s a szomszédban lakott a második emeleten, — az én uram is igy vett el engem, csak kis postatiszt volt, de azután tanult, letette a vizsgákat, amik még kellettek s most titkár. Az igazgatóságnál van jó fizetéssel. Szóljon csak az urának maga is. E beszéd után törtónt, hogy Muszka Lászlónó szólott az urának. — Lásd, ezt te is megtehetnéd, László. Mindjárt könnyebb lenne az élet, többet keresnél, másnak a szolgája nem lennél. Az a két vizsga, ami még hátra van . .. Muszka László megriad erre a beszédre. — Mit ? Nem értetek ti ehhez aszszonyok, mit értetek hozzá. Most fogjak újra hozzá ? Házas élet erre nem való. — Hát a titkár, mondjad ? — A titkár, a titkár, az más, nekik más volt, mert egymást nem szerették, tudom. Az asszony járt erra-arra, vagy ha otthon volt, olvasott, messze egy sarokba, meg a férfi leült'és tanult, nem bánta az asszonyt. — Én is, inkább, látod, ón is elhúzódom egy sarokba s olvasok, — mondotta a kis feleség s a szemébe bánatos könnycseppek gyűltek. Muszka László ezt igy nem nézhette, erősen megfogta az asszonyt, nehogy a sarokba elhúzódjék, megcsókolta és megölelte, s ez este azután a tanulást nem is emlegették tovább. Máskor is előkerült még ez a beszéd, de hiába. Egyszer ugyan, mikor a kis nő emlegette, hogy hátha már nemcsak ketten lesznek, Muszka László elhatározta, hogy tenni kell valamit. Keresett magának délutáni foglalkozást, egy ügyvédhez járt be dolgozni, de ez igen keserves volt, hamar ott is hagyta. — Embertelen ez — mondta — minden időmet neki áldozzam? Még csak hogy hatig ott legyek, jó. De mikor este is ott dolgoztat ? Azért a koronáért ? És haza is hozni a munkát, éjszakára, ide? Ma aztán csendesség támadt ezután, már csak néma beszéd kísérte Muszka Lászlót. A felesége szeméből szemrehányás beszólt, a fekete árnyékos szemek igen szomorúak voltak. Á tanulás kegyetlen szolgasága fenyegette a gyenge