Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-27 / 17. szám

Békéscsaba 1910 február 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 kács Lászlóval is össze kerültek volna. Ilyen reményeket táplálnak arra a jö­vőre nézve, mikor majd a volt kormány­párt felbomlik. De elkeseredetten szóla­nak eközben: - Szép kis pálya a mienk, amelyik a politikai Halley-üstökösre bazirozza a maga életét. Erősen mutatkozik a bánat most a miatt is, hogy miért hagyták oda a Kos­suth-pártot és miért csatlakoztak a kor­mányrajutás délibábja miatt Justh Gyu­lához. Most aztán szomorkodnak a ve­szendő kerületek miatt, mert hogy Kos­suth-párti képviselő több fog bekerülni, mint Justh-párti, arra szinte mérget le­hetne venni. A Nemzeti Munkapárt pedig erősö­dik, fejlődik és igen szépen fejlődik. Nap­ról-napra jönnek a tömeges jelentkezé­sek a Nemzeti Társaskörbe, amelynek parkettjét úgyszólván mindennap tiszti­tani kell, ugy összekarcolják a falusi cipők és csizmák. Még azt emlitem meg, hogy hir sze­rint gróf Zichy János kultuszminisz­teri kinevezése a hivatalos lap szerdai számában fog megjelölni. Sikerült mégis összehoznom egy levélre való anyagot. Jövő levelem re­mélhetőleg érdekesebb fog majd lenni. Békésvármegye és az uj kormány. A törvényhatósági bizottság állásfoglalása. Mióta az uj kormány állását el­foglalta és a törvényhatóságokat támo­gatásra felkérte : a nagy budapesti lapok­ban mindennap hasábokat lehet olvasni a törvényhatóságoknak a kormánnyal szemben való és kilátásba helyezett viselkedéséről. Nagyon különböző nyi­latkozások vannak. Az egyik bizalmat­lanságot, a másik bizalmat szavaz és hirdet, de mégis legtöbben vannak az olyan törvényhatóságok, amelyek sem pro, se kontra nem nyilatkoznak, hanem egyszerűen tudomásul veszik a minisz­terelnök értesítő és támogatást kérő leiratát. É^ nézetünk szerint ez a leg­helyesebb. Utóvégre mindjárt a műkö­dős kezdetén, nem szabad előlegezni valamely kormánynak se bizalmat, se bizalmatlanságot, hiszen a nemzet több­sége nincsen tisztában a kormány céljai­nagy embert, a kemény, a gyötrő küz­hödés, melytől annyit szenvedett, amely­től megmenekült s ime most fut, rohan, utánna. Ráfekszik mint rög a bogárra. A rög a vakondnak kicsiny akadály, a bogárnak azonban nagy fekete' test, a nehéz és ismeretlen mindenség. Muszka Lászlót kergette a két pa­naszos szem, a saját lelkiismerete, me­nekült tőle ki a házból. Esők és havak csapkodták az utcán nagy kóválygáso , tépelődő járkálások közben, de nem érezte, nem bánta, késő éjszakákon tért haza mindig. Egyszer aztán othon kellet marad­nia. Beteg lett a kis nő, a feleség most már lefeküdt betegnek és László nagy várakozásban ült otthon, elküldeni se lehetett volna, ült mint egy elhajszolt, elfáradt állat, mint egy ember, aki azon ülőhelyében akarja megvárni az utolsó napot. Igy ült László a széken, a konyha sarkában, mikor a szobába már nem engedték s bámult az ajtóra keményen és gyötrődve. Mikor pedig hallatszott a hiradás, egy veres, férfiképü, nagy sváb asszony kiszólt az ajtón: — No hát lány, tekintetes ur, lány ! Akkor Muszka László, a tekintetes ur, iszonyú lépásekkel kezdett körben lépni, izgatott megilletődéssel keringett s egyszerre, mintha odalökték volna, a polc mellett termett s egy nagy köny­vet szedett le róla. A nagy könyvet bietve, gyűrve nyi­totta ki á festetlen konyhaasztalon s leült mellé, mintha ráejtették volna a rozoga kis székre. Két könyökét kétfelől támaszotta, a könyökére meg a fejét. Olvasta, olvasta a betűket a jogi tudomány istentelen fordulatairól s ő volt maga a nagy, a buzgó, elhatározott ftnulás. De eleinte kevés betűt látott és kevés szót értett, mert két kicsi szem ^mosolygott rá a könyvből s két na­'gyobb szemrehányóan beszélgetetthozzá. — Látod, Muszka, látod! val, törekvéseivel és eljárásának módo­zataival. Az egyszerű tudomásvétel mint­egy várakozást jelent, amelyből a hatá­rozott állásfoglalás csak később fog ki­alakulni. Békésvármegye törvényható­sági bizottságának többsége is az egy­szerű tudomásvétel álláspontjára helyez­kedett csütörtökön. Ezt a határozatot azonban nagy, mintegy három óráig tartó vita előzte meg. Dr. Daimel Sándor főjegyző olvasta fel Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök leiratára vonatko­zólag az állandó választmány javaslatát, mely az volt, hogy a törvényhatósági bizottság a Khuen kormány kinevezé­sét egyszerűen vegye tudomásul. A javaslathoz először H a v i á r Dániel, a szarvasi kerület országgyűlési képviselője szólott. Tartalmas, csaknem má; félóráig tartó beszédét élénk figye­lemmel hallgatták a megyebizottsági tagok, H a v i á r Dániel mindjárt a beszéde elején kijelentette, hogy az állandó vá­lasztmány javaslatával szemben ellen­indítványt fog tenni. Élénk színekkel ecsetelve ezután az ország vigasztalan politikai helyzetét ós Békésvármegye sok tekintetben speciális gazdasági és kulturális viszonyait. E körülbelül 800,000 lakosú vármegyénél gazdaságilag kevés megyéje van az országnak előnyösebb helyzetben. A közművelődés ós a köz­igazgatás magas színvonalon áll, a vallási és lelkiismereti szabadságot tiszteletben tartják. Épen ezért fontos a kormányra nézve Békésmegye állásfoglalása Nem­zetiségek lakják ugyan, de ritkán helyez­kednek szembe az ország uralkodó nemzetével. Különben is bűnök esetén a törvényhatóságnak alkalma ós hatalma van illendőképen megtorolni a nemzeti ségi izgatásokat. Haviár Dániel ezután hosszasan vázolta a Fejórváry kormány bukása után bekövetkezett állapoto­kat, a koalíciós kormány munkakörét. Történelmi adatokat hozott fel arra nézve, hogy általános választójogi kér­dés eszméje nem mai keletű, mert már II. József császár, a legtehetségesebb Habsburg is foglalkozott véle. Andrássy Gyula gróf plurális reformjának a koalíció mind a három pártjában voltak ellenségei. Nagy harc is lett volna miatta az országgyűlésen, ha fel nem vetik az önálló nemzeti bank eszméjét, amely aztán egészen háttérbe szorította a választói reform kérdését. Az uj kor­mány megint elővette, mert annak a hangoztatásával akar magának népszerű­séget szerezni az ország előtt. Haviár ezek után védelmébe vette a koalíciós kormányt azzal a váddal szemten, hogy 3/i évig törvénytelenül kormányozta az országot. A Wekerle­kormány azonnal lemondott, mikor látta, hogy törekvéseit nem tudja be­váltani. A király azonban nem fogadta el a lemondást s a látszólagos törvény­ellenes állapotnak tehát tulajdonképen ő volt az oka. Minden parlamentáris államban többséggel kell birnia a kor­mánynak. A koalíció kormányának meg is volt a többsége, de a mostaninak nincs meg. Tehát már a létalapja sem szabályszerű. Ezenkívül megbocsátha­tatlan bibája, hogy törvényenkivüli ál­lapotba kergette az országot, sőt a tör­vényenkivüli állapotban még el is na­polta az országgyűlést. Már csak azért sem viseltetik ellene bizalommal. Most meg fel is akarja oszlatni a Házat, pe­dig azt nem lehet megtenni addig, mig elfogadott költségvetése nincsen az or­szágnak. Áchim L. András : A koalíciós kormány még rosszabb volt, mert meg­csinálhatta volna az általános választó­jogot, és mégsem csinálta meg. Volt rá ideje. Haviár: Ideje volt, de nem csi­nálhatta volna meg, mert a mostani parlamentben nem kapott volna több­| séget az általános választójognak. A mostani kormány ismét előszedi a 67-es programmot, amelyet pedig a régi sza­badelvű éra 40 esztendőn keresztül sem tudott megvalósítani. Nem is valósít­hatták meg, mert abban a programm­ban nincsen őszinteség sem a nemzet­tel, sem a királylyal szemben. Ilyen kormányt nem lehet támogatnia egy i törvényhatóságnak sem. Hosszú beszéde végén Haviár Dá­niel megköszönte a megyegyülós türel­mét és felolvasta elleninditványát, mely szerint a törvényhatóság vegye tudo­másul a kormány kinevezését, de tekin­tettel arra, hogy nem bizik benne, uta­sítsa az alispánt, hogy törvénytelen, alkotmányellenes intézkedések esetén j gondoskodjék a megyegyülós haladék­talan összehívásáról. I A többi beszédek. Dr. Simonka György nem fo­gadja el Haviár Dániel indítványát, mert a jelenlegi politikai helyzet vizsgálatá­ból ő egészen más konklúzióra jut. Végig hallgatta figyelemmel a hosszú beszédet, de nem akar annak egyes állításaival vitatkozni, r mert az úgyis meddő dolog lenne, ő pedig egyálta­lában nem barátja a meddő vitáknak. A kormányokkal szemben tanúsítandó bizalom, vagy bizalmatlanság kérdését szerinte mindig annak kell irányítania, hogy az illető kormány működése a nép érdekeivel mennyiben függ össze. Nem akarja kicsinyelni a 48-as pártot, de kimondja nyíltan, hogy sem a 48 as párt, sem a koalíciós kormány nem tudta programmját beváltani. A választói reformot igenis meg lehetett volna, sőt meg is kellett volna csinálnia a koalíciós kormánynak, mert most leg­fontosabb törekvésnek annak kell lennie, hogy a politikailag jobbágyok is fel­szabaduljanak ós bevonuljanak az alkot­mány sáncaiba. A béke és nyugalom érdekében ajánlja, hogy a megyegyülós essék át az uj kormány bemutatkozása ügyén az egyszerű tudomásulvétellel. Ő bizalommal csak akkor fog viseltetni az uj kormány iránt, ha megvalósítja az általános választójogot. Fábry Károly országgyűlési kép­viselő szerint nagy sulylyal esik latba a kormánynál a törvényhatóságok állás­foglalása. Éppen azért kérte a támoga­tást, mert a törvényhatóságok támoga­tása nólkül nem tudhat boldogulni. A kormány a többségre támaszkodik, azt a többséget pedig a vármegyék alakít­ják ki. A mostani kormány eddigi tör­vénytelen tetteit nem menti semmi. A Ház talán indemnitást is adott volna neki, ha beterjesztette volna a törvény­javaslatot. De nem tette, hanem bele­kergette a nemzetet az ex-lexbe. Min­den vármegyének Pestmegyééhez ha­sonló, azaz bizalmatlansági határozatot kellene hozni. Csatlakozik Haviár Dá­niel indítványához. R e c k Géza hosszú s a mult szá­zadbeli stilusu beszédben indítványozza, hogy a törvényhatóság bizalmat sza­vazzon a kormány iránt. Hasonló érte­lemben szólal fel Szeberényi Zs. Lajos is. Megérdemli a mostani minisz­terelnök a bizalmat már csak azért is, mert áldozatot hozott, mikor nehéz, súlyos időkben, melybe négy esztendei rossz kormányzás sodorta az országot, vállalkozott az ország ügyeinek veze­tésére, Áchim L. András, kivételesen, az állandó „ választmány javaslata mellett érvelt. Üdvözölné is a kormányt az ál­talános választójog behozatala esetén, de viszont nincá eddig még semmi ok sem arra, hogy bizalmatlansággal visel­tessék iránta. Az egyszerű tudomásul­vételt ajánlja, azzal a hozzáadással, hogy a törvényhatóság fejezze ki örömét a népjogfosztó koalíció pusztulása fölött. Dr. B i k á d i Antal lelkes hosszú beszédben a Haviár-fóle indítvány el­fogadását ajánlja. Már ekkor délre járt az idő s a hallgatóság nagyon türelmet­len volt a hosszú parlamenti beszédek miatt. Fel is zúgott Bikádi beszéde után : — Szavazzunk ! Szavazzunk ! De még felállott dr. L a d i c s László és meglehetősen hosszú beszédben szin­tén az állandó választmány javaslatát ajánlotta elfogadásra. Haviár beszédei — mondotta — mindég tanulságosak szok­tak lenni, de a mostani nem volt az, mert a konklúziója nem helyes. A koa­lició csak zavarba hozta az országot. Neki is az a nézete, hogy a koalíciós kormány megcsinálhatta volna a válasz­tási reformot. Az exlexes állapotnak is a koalíciós kormány az oka, mert mód­jában lett volna az indemnitást benyúj­tani a Háznak. Ajánlja elfogadásra az állandó választmány javaslatát. Közben dr. Haviár Gyula és 20 társa névszerinti szavazást kérő ivet nyújtott be, aminek tulajdonképeni célja az volt, hogy az időt húzza és az ál­landó választmány javaslatának pártolói megfogyatkozzanak. Ez nem nagyon tetszett a megyeatyáknak. Számos dühös felkiáltás hangzőtt el. — Nem engedjük magunkat terro­rizálni a szarvasiaktól! Ambrus alispán elnök elrendelte a névszerinti szavazást, melynek eredmé­nye az lett, hogy a törvényhatósági bi­zottság 112 szavazattal 39 ellenében elfo­gadta az állandó választmány javaslatát, azaz a Khuen Héderváry-kormány hata­lomra jutását egyszerűen tudomásul vette. Egy kis vasút fejlődése. Igazgatósági ülés az A. E. G. V.-nál, Az Alföldi Első Gazdasági Vasút kesken vágányú vonalai Békésmegyó­igen jelentékeny területét hálózzák be. Csabától Vésztőig és ugyancsak Csa­bától Tótkomlósig e kis vasút bonyo­lítja le az összes teher- és személy­forgalmat. Ennélfogva joggal lehet rá elmondani, hogy igen jelentős ténye­zője vármegyénk közlekedés ügyének és közgazdasági életének. Hibás fogyat­kozásai vannak ennek a vasútnak is, mert hát semmi emberi alkotás nem lehet tökéletes. Hogy kocsijai régiek, rozogák, hogy motorjainak tökéletlen­sége miatt nem egyszer órák hosszáig kell az utazó közönségnek nyílt pályán vesztegelnie : az régi dolog, tudja min­denki. De ezek a fogyatkozások elhal­ványulnak azok mellett az előnyök mellett, melyet a kisvasút nyújt a vár­megyének. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút megalakulása kezdetén — ami termé­szetes — nagy nehézségekkel küzdött. Sem a teher, sem a személyforgalma nem volt olyan méretű, hogy a kiadá­sokat a bevételből fedezni lehetet volna. A részvényesek nem kaptak osztalékot, sőt az a veszély is fenyegette őket, hogy befektetett tőkéjüket fölemésztik a vasút adósságai s a részvénytársaság megbukik. Hasonló helyzetben szokott lenni úgyszólván valamennyi vicinális magán­vasut üzeme kezdetén. Mert a vasut­nélküli vidékek lakossága rá van kény­szerítve arra, hogy gondoskodják ma­gának akármilyen primitív közlekedési eszközről. Ehhez hozzászokik. Tenge­lyen utazik a szomszédos városba, vagy községbe, ós ugyancsak tengelyen szállítja eladásra szánt terményeit is. Ettől a megszokott módtól már a ma­gyar nemzeti alaptermészetében rejlő konzervatizmus miatt is csak nehezen tud eltérni. Évek kellenek ahhoz, mig belátja, hogy sokkal gyorsabban és kevesebb költséggel köziekedhetik vo­naton, mint tengelyen. Mikor ennek tudatára ébred, a kis vasutak is kezde­nek haladni, fejlődni. Ugyanez tapasztalható az Alföldi Első Gazdasági Vasútnál is, amely egyébbkónt már hatalmas arányokban fejlődött Arad—csanádi egyesült vasutak kezelésében van. A kis vasút igazga­tósága a napokban Aradon ülést tar­tott, melyen az igazgatóság igen örven­detes eredményről számolhatott be. Az 1909 ik évben ugyanis 52,000 koronával volt több a kis vasút bevétele, mint 190&ban, a kiadás pedig csak 28,000 koronával volt több. Általában arra az örvendetes tapasztalatra jutott az igaz­gatóság, hogy ujabban a bevételek óv­ről-óvre szaporodnak, a kiadások pedig fogynak, úgyhogy remény van arra, hogy pár óv múlva a részvényesek már osztalékot fognak kapni A mult évben az üzleti fölösleg 15,000 koroa volt de ezt még nem lehet felosztani a részvé­nyesek között, hanem az adósságok törlesztésére kell fordítani. Az Orosháza—gézamegállói vona kiépítése is előrehaladott stádiumban van, amennyiben Orosháza község ki­jelentette, hogy amennyiben a vasút építésére az érdekelt községek részéről kellő összeg nem gyűlne be: a hiányt — ami különben úgysem lesz valami npgy — hajlandó fedezni. A Tótkomlós—hódmezővásárhelyi vonal építése még ebben az évben megkezdődik. Az engedélyezési tárgya­lás március 3-án lesz; azután majd a közigazgatási bejárás következik, amely­nek megtartása után hozzá lehet fogni a vonal építéséhez. Ilyen mindenképpen kedvező és Békésvármegyét is közelről érdeklő eredményekről számolt be az Alföldi Első Gazdasági Vasút igazgatósága. Szervezkednek a községek. A magyar községek országos szövetsége. A szervezkedés korát éljük. Tömö­rül a munka és másrészt a nagytőke, egyesületekké alakulnak az egyedek s általában ki-ki a vele érdekazonosság­ban levőkkel egy szervezetben igyek­szik gazdasági és társadalmi érdekeit érvényre juttatni. Ezzel a jelenséggel találkozunk lépten-nyomon s az általá­nos szervezkedés immár közjogi szer­vek tömörüléséig jutott el; a magyar városok országos egyesületet alapítot­tak s most a magyar községek lépnek érdekeik megvédése céljából országos szövetségbe. A községek az ország elosztott erős­ségei. Az államélet nyugodt folyamatát erős, virágzó községek képesek fentar­tani. A nemzet köteles éppen ez oknál fogva erőit a faluk között elosztani ós mindent elkövetni, hogy az államéletet

Next

/
Oldalképek
Tartalom