Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-27 / 17. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 17-ik szám. Vasárnap, február 27. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegveden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkaeztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Csabai községi párt. Felhívás Csaba választó polgáraihoz! Békéscsaba, február 26. Budapest fő- és székvárosban mozgalom indult meg oly irányban, hogy városi párt alakuljon, mely párt olyan országgyűlési képviselőket küldjön a törvényhozásba, kiknek első kötelessége legyen a főváros érdekeit szolgálni az ország házában. Hogy helyes-e, vagy nem, separatikus érdekek szerint tömörülni, vagy speciális célokat tűzni ki egyes képviselők elé? e felett most sincerizálni, vagy azt vitatni nem kívánjuk, de ebből a felvetődött eszméből önkénytelenül rá kell gondolnunk arra, hogy ha valahol, ugy Békéscsabán csakugyan okos és bölcs dolog volna egy községi párt alakulása. Községi párt? Mit értsünk ezalatt? — kérdezi egyikmásik. Válaszunk rövid. Tömöritni egy pártba erre az egy választásra, egy alkalmi egyesülésbe hozni össze az összes tényezőket, hogy városunknak megfelelő országgyűlési képviselőt választhassunk és hogy egyszersmindenkorra letöressék a városunk fejlődését gátló, visszavető erőszakos demagógia. A mult megtanított bennünket, hogy az erők szétforgácsolása mire vezet? Ha egy párt akar a másiknak jelöltet oktroyálni, a másik vagy szembe száll, vagy közönyössé lesz és már ez utóbbi által is veszélyezteti a közös célt, a község érdekét. Nem is lehet kivánni egy párttól sem azt, hogy lemondjon elveiről, hogy egy merőben ellentétes, sőt talán ellenérdekű politikát képviselő zászlót lelkesen támogasson. Lelkesedés, őszinte csatlakozás nélkül pedig nem lehet: győzelem. Mint kell tehát tennünk? Ennek egy módja van : pártszinezet nélkül kell szervezni egy községi pártot. Ne vegye kezébe egy politikai párt sem a vezetést, ne akarjon egy politikai párt sem győzni a másik felett, ne akarja igájába hajtani a másikat, ne kívánjon tőle meghajlást és még ennek tetejébe lelkes támogatást, hanem fogjon kezet pártkülönbség nélkül mindenki egy közösön kijelölendő politikus körül s akkor feltétlenül meg lesz a : győzelem. Mert hogy állunk a győzelem esélyeire ? Ki ellen kell harcba szállani, ki lehet itt az ellenjelölt? Ugy-e nem más, mint a parasztpárt és annak jelöltje ? És ezzel hogy vagyunk ? Aki alaposan ösmeri a csabai pártviszonyokat, az tisztában van azzal, hogy a parasztpárt erősen hanyatlott. A vezér nimbusa sülyedt, a jobbmódu gazdák, sőt a kisgazdák, kiábrándultak és alig várják, hogy a parasztpárt nyomása, erőszakoskodása elől szabaduljanak. (Gondolj t. olvasó az egyházi, presbiteriumi és községi képviselőtestületi gyűlések szinvonalára). Megbízható jelentések és becslés szerint ma már nincs az egész parasztpártban több, mint 300—400 szavazó polgár. Értsük meg jól, szavazó. De ne mellőzzük, hogy a parasztpártnak vonzó és erőszakoló ereje is van. Erre is kell számitni — mondjuk — még egyszer annnyit, lehet tehát összesen 600 — 800 szavazata. Ezt is értsük meg jól, — nem több. Hogy több volna, azt csak ijjesztgetés, vagy csak a nagyfokú félénkség nézheti többnek. „Ami elmúlt, vissza nem jő", mondja a nóta. Azt is mondja, hogy: „minden szerelemnek vége szokott lenni 1" Hát még a kierőszakolt szerelemnek milyen hamar kiábrándulás a vége? Ha jól tudjuk, Békéscsabának 2500—2600 szavazója van; ha abból levonunk 600—800-at, akkor még mindig marad 1700—1900 a — másik oldalon. Most már csak az a kérdés, hogy lehet ezt együvé hozni, hogy lehet egy táborba szervezni, felvezetni és igy biztos győzelemre juttatni? Nagyon egyszerűen. Nem kell egymás ellen uszítani. Nem ugy kell kezdeni, — amint már próbálgatják, — hogy egy politikai párt kitűzze a zászlót és azt mondja, hogy most már minden jó csabai csatlakozzon a zászló alá. Ugy nem lesz meg az őszinte csatlakozás, hanem lesz a vége egy — sajnos — csalatkozás. Nem pártzászlót kell kitűzni, nem egy pártot kell most szervezni, hanem egy pártonkívüli tömörítést teremteni meg. Önfeláldozó jóakarattal ezt meglehet csinálni ugy, hogyha a község minden pártjából hivnak össze egy értekezletet, ez az értekezlet válasszon aztán minden párt tagjaiból szervezett végrehajtó-bizottságot, ez a végrehajtóbizottság keressen egy alkalmas jelöltet — lehetőleg pártonkivülit — és akkor a körül a jelölt körül csoportosulni fog mindenki, mert az nem egy pártnak lesz a jelöltje, — hanem az egyesült községi pártnak, — akit a községi párt maga fog magának jelölni. Omoljanak le tehát a párt-válaszfalak, pártmeggyőződését, párthüségét tegye egyelőre és egy időre félre mindenki, mert: tei publicae supremo lex esto ! Hogy a pártonkívüli programmal megválasztott képviselő azután fog-e egy párthoz és melyikhez csatlakozni, azt most ne keresse senki. A fő az, hogy Csaba községének legyen olynn alkalmas képviselője, aki a község érdekeit becsületesen és hűségesen képviselje, mindenütt előmozdítsa ; akihez ugy a község, mint ilyen, valamint az egyesek is bizalommal, szeretettel fordulhassanak. Sok ügy, sok dolog van olyan, amelyiknek előmozdításánál sokat tehet egy igazi képviselő. Egy ilyenre községünknek nagy szüksége van. Ha pártszenvedély nélkül fogunk hozzá — ugy meg is lesz. Rajtunk függ 1 Akik pártszenvedélytől, pártbuzgóságtól, vagy, sajnos, önző céltól és érdektől elvakulva mást mernek tenni — majd feleljenek a következményekért. Békésvármegye közgyűlése. Az érdekesebb tárgyak. Csaknem zsúfolásig megtelt csütörtökön délelőtt a gyulai vármegyeháza elég tágas nagyterme. Akkor tartotta ugyanis februári szokásos közgyűlését Békésvármegye törvényhatósági bizottsága. Lenn a teremben a megyeatyák sokasága nyüzsgött, fenn a karzaton pedig szép lányok és asszonyok legeltették szemüket a lenn ülőkön. Sok fiatal vagy pezsgőbb vérű honatya bizony szivesebben nézett a karzatra, mint az előadók vagy szónokok felé. O.t szebb látványban volt része. Különösen a szarvasiak rukkoltak most ki . szép számban, pedig máskor ők szok; tak legkevesebben lenni. Ezt a nagy S bevonulást a Haviár Dániel beszéde | eredményezte, aki az állandó választmány javaslatával szemben bizalmatBékésmegyei Közlöny tárcája. A kis öcsédet megcsókoltad. Az édes anyám, szólt rólad először, Csak a nevedet mondta S én láttam, láttam ; mint megyek elébed, Remélve, hivőn, tétovázva lépek . . . Te reám tekintesz, óh mi gondolat: A lelkem már előre reszketett . . . Királyleánynak, annak láttalak S alkottalak meg szentem, tégedet. Az édes anyám csöndesen merengett. . . A szeméből kilestem, Hogy a te szemed s lelked inndulatja Nem függ csak a kereszten. Ibolya, rózsa levelét hullajtja, Neked nem fáj a halál gondolatja, Te elűzöd, mint napfény a ködöt, Élsz és szeretsz, ábránd az életed. , . Szines virágnak szin s virág között Alkottalak meg szentem, légedet. Az édes anyám megcsókolta arcom, Óh de milyen csók volt az ! Oh miért, hogy tőle a te arcod láttam, Ha könyek közt mosolygasz ? Oh miért, hogy tőle fényes napsugárban A te lelkeddel álmodozva jártam ? Madár dalolt és hangos lett a táj, Virág, fűszál susogta a neved . . . Örök mosolynak — mert hisz az valál — Alkottalak meg szentem, tégedet. . . . Álmodtam akkor s álmodom örökké, Te a régi maradtál . . . Álmomban akkor valami fiúcskát Csititva csókolgattál. Azóta — miért ? — a lelkem mindig ugy lát, Hajh, azt a csókot de kevesen tudják ! Hajh, azt a csókot más megérti-e? S megérzi-e, ahogy te érezed? Az édes anyám drága képére Alkottalak meg szentem, tégedet. Gellért Oszkár. Morzsák a megyegyülésről. Bár a megyegyülések most már nem olyan nagy esetek és nem is olyan érdekesek, mint hajdanában, amikor nagyapáink diszmagyarban, kardjukat csörtetve vonultak fel a megyeházára : mégis vannak érdekességei manapság is. A magyar ruha helyett ma már csak a zakkó, vagy a fekete szalonba járja, a kard helyett pedig sétapálca, de a megyeatyák azért helyesek, különösen fehér asztal mellett a „Komló"ban. Hogy már az ebédnél is rázendíti a cigány, nem is olyan különös. Ellestünk egy pár skiccet a csütörtöki megyegyülés kedélyességei közül is s a következőkben tálaljuk fel olvasóinknak. A Khuen-Héderváry támogatást kérő leiratának tárgyalása alkalmával történt. A hosszú vitában hangzottak el nagy beszédek, úgyhogy arra a pár órára azt hihette az emher, hogy ott ül a dunaparti remek gothikus ház üléstermében. Annál inkább is hihette, mert az újságíró asztalnál egy parlamenti gyorsíró is ült, aki a Haviár Dani beszédét jegyezte igen nagy buzgalommal. Tehette, mert félig meddig, egy jegygyűrű utján, már rokonságban van véle. A sok okos beszéd közt, amelyek mégis csak untatták kissé a publikumot, akadt egy — mondjuk — kedélyes is. Ez oedig kié lehetett volna másé, mint az Áchim L. Andrásé. Nem volt ezen a közgyűlésen olyan tárgy, amelynél a nagy András kidühönghette volna magát, ennélfogva a vita folyamán igyekezett szellemi röppentyűit szétbocsátani. Természetesen szidta a koalíciót: — A koalíció elbolonditotta, becsapta az országot — harsogta. Mindent ígért, mikor kormányra jutott, de eladta magát különböző kitüntetésekért Bécsnek. Kossuth is elfogadta a L'pótrendet. — Hát Tisza nem fogadta el a grófi cimet ? — vágták vissza a koalíciós érzelműek. — Ugyan, melyikünk nem fogadná el! Én is !— riposztozott a vezér. Erre aztán harsogó kacagás töltötte meg a termet, mivelhogy a legtöbb ember találva érezte magát. Egy gyulai fiskális, akinek az a jelszava, hogy „csak a máját!" és aki nagyon ismert embernek tartván magát, szeretne mindenáron mandátumhoz jutni: nagyon sértve érezte magát a Haviár Dani beszéde alatt. A fiskális ur ugyanis közbeszólott egyszer-kétszer, amire Haviár Dani megjegyezte: — Nem ismerem a közbeszóló urat. Ez már a soknál is több volt. Mi? Van a megyében még ember, aki őt nem ismeri ? Őt a hirest, a nagyot? Fel is állott mindjárt Haviár után. Hangjából különösen eleinte, kiérzett a keserűség és a guny. — Az előttem szóló ur engem nem ismer, — mondta — pedig már négy óv óta van szerencsém itt helyet foglalni. Hogy ez idő alatt a tisztelt előttem szóló ur egyszer sem jelent meg a megyegyűlésen, én arról nem tehetek. Ha eljárt volna, akkor megismerhetett volna. Erre az öndicséretre valami rosszmájú ember megjegyezte hátul a sarokból : — Ugyan miről, talán a zsakettjéröi ? . . . Délben a megyeatyák egy töredéke nem a „Komló"-ba, hanem a „Polgári Kör"-be ment ebédelni, mivelhogy — mint mondták — ott jobb a bor. Oda vetődött ebéd után egy megyebeli újságíró is, aki arról ismeretes, hogy mióta megházasodott, nagyon kevés a pénze, ennélfogva kénytelen a barátkozás himes mezejére lépni. Helyet foglalt egyik asztalnál, amelynél igen tehetős megyeatyák ültek. Áz üvegek azonban akkor már csakúgy tátongottak az ürességtől. Az újságíró pedig szeretett volna inni. Nem rendelt ám senki. Egyszer tehát az újságíró odaszól a pincérnek : — Hozzon egy félliter bort! — Mi az öcsém ? Csak nem ölt meg valakit, hogy igy rendelget ? — évődtek véle a megyeatyák. — Ez, kérem, csak üzleti befektetés részemről. — Hogy-hogy? — Nagyon érthető. Az én félliter boromból megkínálom bátyámékat is. Maguk pedig nem tűrik, hogy egy szegény újságíró borából igyanak, revánsképen tehát hozatnak mindnyájan egyegy félliter bort Én tehát elérem célomat, mert iszom és végezetül még az enyémet is kifizetik. És úgyis történt. ÁltaláDos feltűnést keltett, hogy a parasztpárt a Khuen-Héderváry vita után mintegy varázsütésre felkelt, tüntetőleg kiment a teremből és még a déli vonattal hazautazott Csabára. Azért keltett feltűnést, mert máskor a parasztpártiak a legkitartóbbak. Ha valami nagyobb csabai ügyről van szó, képesek akár két napig is ott csücsülni. Most pedig nem maradtak Gyulán, pedig hát volt elég sok csabai ügy a tárgysorozatban. — Mi van a parasztpárttal, mért ment haza? — kérdezgették kíváncsian.