Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-08 / 63. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 63-ik szám. Vasárnap, augusztus 8. f BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Fölér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHEX.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |he!yben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Koronásfők találkozása. Békéscsaba, augusztus 7, A külpolitikai helyzet talán még sohasem volt válságosabb, mint a minő az a legutolsó időkben. Napról-napra, szinte óráról-órára váltakozik a külpolitikai világ helyzete s szinte remegve várjuk, hogy a senzátió ijjesztő bombája, hol s minő országban robban fel. Az amúgy is tulizgatott idegeket most ismét az orosz cár s angol király rejtélyes találkozása rémiti, mert senki sem tudja bizonyosan, minő külpolitikai célt szolgál a cowesi s még egyéb várható találkozások. A diplomácia konyhája már régtől fogva titokzatos és rejtélyes laboratórium volt, hogy ott mit és kiknek főznek, az mindenkor mélységes titokban tartatott s csak olyankor került napvilágra, amikor már külső hatásával egész országok földrajzi képét megváltoztatták s mikor alkotmányok, népek, nemzetek szabadsága sodortatott tova, zúzatott pozdorjává. A cowesi találkozót is a saisi lepel titokzatossága fedi. Amit a világsajtó a két hatalmas uralkodó találkozásának okairól, de főleg jövendő következményeiről ir, mindaz csak bátortalan találgatás, szerkesztőségi csinálmány, annak hitelességét még csak hozzávetőleg sem állapithatjuk meg. Annyi bizonyos, hogy mig a távoli keleten az angol és orosz évtizedek óta farkasszemet néz egymással s mindegyik félti ugy ottani, mint világuralmát egymástól, addig most, mintha köpenyeget fordítanának s az oroszangol szövetség első alapját ásnák meg Cowesben, ez eddig hirnélküli kikötőben. Nemcsak az angol és orosz szövetségről esik mostanság szó, hanem belevonatik ebbe az ententbe természetszerűleg Franciaország is, mely hármasszövetség, ha tényleg megalakul, uj képet rajzolhat egész Európa térképére. S ne gondoljuk mi azt, hogy ez az alakulandó hármas-szövetség minket nem érdekel. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez legfeljebb a három nemzet magánügye, minket az csak távolról sem érint. Oh, nagy tévedés lenne igy gondolkoznunk. Egész Európa érdekszférájában mi is helyet foglalunk s a mi kontinensünket imminenter fenyegeti, az minket éppenugy rémit, mint azokat a többi államokat, melyek létérdekeiket látják megsértve e szövetség létrejövetelével . A hármas-szövetség, mely Cowesben alakul, már előre is fenyegetőleg szegezi élét a régi hármas-szövetség ellen, mely tulajdonképpen hármasszövetségnek ma már egyáltalában sem tekinthető. Nagyon jól tudjuk, hiszen a közelmúlt eseményei élénken illusztrálták, hogy komoly időkben az olasz barátságra s fegyvertársi mivoltára mennyire számithatunk. A meglevő, tényleges kettős-szövetség, vagy ha országunkat külön vesszük, az igazi meglevő hármasszövetséget manapság Németország, Ausztria és Magyarország alkotják s ezek ellen irányul II. Miklós cár és Edwárd király tüntető barátsága. Németország vezet a külpolitikában, Németország vezet minden tekintetben. S a nemzetek erős versenyében féltékenyen nézik a nagy germán népnek hatalomrajutását, tulsúlyravergődését. A szövetkezések tehát ez ellen az ország ellen irányulnak s igy közvetve Ausztria-Magyarország ellen. Mert az már természetes, hogy adandó alkalommal mi sem maradhatunk távol a segélyezésnél oly országgal szemben, mely fenyegető alkalommal kardját s tekintélyének egész súlyát vetette a háború és béke mérlegének serpenyőjébe. A hatalmas uralkodók nyári találkozása tehát minket a legnagyobb aggodalommal tölt el. Mert ha már vérben esetleg áldozatot nem is kiván, pénzáldozatra bőven lesz alkalmunk. A különös szövetkezés külügyi s különösen hadügyi kormányunkat még jobban serkenti majd uj költséges háborús beruházásokra, létszámemelésre, uj hadihajók, ágyúk, fegyverek beszerzésére. Mert nekünk éppen ugy, mint német szövetségesünknek, mindenkor készen kell állanunk egy döntő küzdelemre, melyet létünkért, fenmaradásunkért kell majdan küzdenünk. Igy tehát a hatalmas uralkodók nyári kirándulásainak hatványozott költségeit végeredményeiben nekünk kell majd megfizetnünk s ezért nem szeretjük, ha az orosz cár s az angol király egymás s népei egészségére Cowesben, vagy egyebütt ürítik poharaikat. -a A közigazgatási bizottságból. Érdekességek az alispáni jelentésben Orvosok helyettesítése. — Munkásigazolványok. Mint mult számunkban már jeleztük, Békésvármegye közigazgatási bizottsága e hónap 9-ón, hétfőn tartja augusztus havi rendes ülését. Az ülés egyik legfontosabb tárgya az alispán féléves jelentése lesz a vármegye közállapotairól, melyet minden esztendőben föl kell terjeszteni a belügyminiszterhez is. Ezek a féléves jelentések azért fontosak, mert belőlük veszi ki a miniszter, hogy mií csoda óhajai vannak a vármegye kö! zönségének és mely dolgok várnak j rendezésre. Az alispánoknak ezekben a \ jelentésekben nyilik bő alkalmuk ' arra, hogy sok olyan ügyre vonatkozó| lag kérjék a miniszter döntését és esetleg támogatását, amelyek külön-külön előterjesztésével nem érnék el az óhajtott sikert. Ambrus alispán mostani jelentésében különösen kót dologra kéri fel a belügyminiszter figyelmét és kéri döntését. Egyik a községi orvosok helyettesítési ügye. Az uj közegészségügyi törvény erre tanácskozólag nagyon hézagos és hiányos intézkedéseket tartalmaz. A törvény ugyanis csak annyit mond, hogy az orvosok helyettesítéséről az alispán gondoskodik, és szükség esetén más községbeli orvost is megbízhat helyettesítéssel. Ez utóbbi intézkedés állítja élére a helyzetet, amennyiben mostanában egymásután két eset is fordult elő. A körösladányi orvos helyettesítésével például a szeghalmi, a kétegyházai orvos helyettesítésével pedig egyik csabai községi orvost bizta meg az alispán. A helyettesek kötelesek naponta átmenni a másik községbe. Ez természetesen fuvar és vasúti költségbe kerül. Most már felmerül az a kérdés, hogy ki fizesse ezeket a költségeket ? A helyettesitett orvost n9m lehet vele terhelni, mert neki, mint községi alkalmazottnak, szintén joga van szabadságra A helyettes, aki olyan terhes szívességet köteles elvállalni, még úgysem fizetheti. Ez már non plus ultra igazságtalanság volna. Viszont azonban a betegeket sem lehet vele megterhelni, mert abban sem volna ráció, hogy ők nagyobb díjazást fizessenek csak azért, mert az orvosuk szabadságon van. Békésmegyei Közlöny tárcája. Akkordok. i. Oondolsz-e, gondolsz-e Régi kedvesedre, Jutok-e, jutok-e Néha az eszedbei Gyülölsz-e, siratsz-e, Vagy csak nevetsz rajtam. ? Vagy pedig átkozol Egyre, szakadatlan ? I^ivánom, hogy gyűlölj, Útálj, átkozz egyre — Csak köny ne ragyogjon Miattam szemedbe' ... II. Ragyogjon büszke diadaltól Bűbájos szép sötét szemed — S emeld csak fel átokra bátran Kicsiny, puha, fehér kezed. Légy büsze, hogy sziveden győztél És engem átkozz szüntelen, — Ha sokszor mondod, elhiszik majd, Hogy én voltam a hütelen. III. Hát én vagyok. Mindenki higyje ! Tartson aljasnak a világ, Tapadjon rám a bűn emléke, S te maradj hójehér virág. Csupán magadnak valld be mégis, Hogy te öltél meg, angyalom,. Megteheted, hisz' bilincs érte So'se lesz fehér karodon . . . Vértesy Gyula Haza várás. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Battyán Radó. A zeg-zugos park majd mindegyik pavillonját már bejártuk az igazgató-főorvossal. A férfi-betegek osztályát már véges-végig szemléltük, még csupán a női osztály egy kisded villaszerű házacskája maradt hátra. Ezt szándékosan hagyta hátra részemre az intézet szeretetreméltó vezetője, mert itt, szerinte, akadunk a legérdekesebb esetekre. Itt tartják a osendes lelki betegeket, akik egész napon keresztül senkinek sem munkát, sem gondot nem adnak, hanem egykedvűen, nagyrészt a semmibe bámulva töltik lemorzsolandó életüket. Az igazgató azt is hozzáfűzte megjegyzéséhez, hogy épp e betegek között találhatni a legkomplikáltabb lelki küzdelmeken keresztül hajszoltakat. S az ólét egy-egy tragédiája ezekben a lelkekben talál örökös temetkező helyet. A régi barokstylben épült pavillonhoz közeledve, szinte megkövesedett a lábam. Az egyik ablakból egy gyönyörű fej tekintett ábrándosan felénk." A nyitott ablakon keresztül valami régi skót ballada elmosódó hanghullámait sodorta felénk a virágzó tavasz enyhe fuvalma. Az arc, a dal... Oly ismerősnek tünt fel előttem, hogy agysejteim azonnal működni kezdtek a titok megfejtésén. — Ki az a gyönyörű nő, ki az ablakon kihajolva oly bűbájosán énekel, — fordultam az igazgatóhoz. — Nelly Perkins, egy dúsgazdag angol özvegye. — Nelly Perkins ! Nelly Perkins ! Ez a név! Mintha már hallottam volna, mintha már érdekelt volna. — Majd segíteni fogok kissé memóriájának, — szilt mosolyogva vezetőm, — Emlékezni fog talán, még a mult esztendőben, hiszen ön is ott volt Saint- I Móricéban. — Topp, megvan! Hiszen ez az a gyönyörű angol nő, kibe az egész fürdő közönsége egy szálig bele volt bomolva. Persze, persze! Éjszakánként ez a dal őrjítette meg Saint-Morice férfiközönségét, ettől nem tudott aludni sem férfi, sem nő. S ezért siettem én sátorfámat elhordani onnan, nehogy szivemet örökre zálogba felejtsem a szép Perkinsnénál. De hogyan került e helyre, micsoda rettenetes tragédia sodorta az élve eltemettek e szörnyű kriptájába, a lelki betegek azilumába. — Ha érdekli, elmondhatom, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy törékeny emberi lélek miképen kerülhet zátonyra, miképen veszíti el egyensúlyát az emberi öntudat s hogyan kerül valaki Saint-Morice gyönyörű hótakart bérceiről ebbe a kies, de mégis barátságtalan gyógyintézetbe. — Feltétlenül érdekel, hiszen mindaz, mi a szép Perkinsnéra vonatkozik, első- i sorban s melegen érint, mert ha alapos takarítást végeznék belső világomban, nem egy olyan jelet találnék, mely a szép angol nőre még most is oly fájóan emlékeztet. — Nos tehát hallja. — „Egy jó barátom, ki épp olyan mód belé volt háborodva a gyönyörű Perkinsnéba, mint ön, avagy akármelyikük a saint-moricei üdülők közül, mesélte el nekem a szegény asszony egyszerű tragikumát A fiatal, milliomos Perkins egetverő szerelemmel imádta feleségét, akit a színpadról ismert meg, ahol csak egyszerű „Schow girl" volt, vagy ahogy nálunk nevezik, kóristalány. Nelly Norfolk tüneményes szépség volt s noha színpadi érzéke egyáltalában nem volt, a színházi direktorok egymás kezéből kapkodták ki őt, mert vonzóereje óriási mértéket öltött. Egész London előkelő világa verekedett kegyeiért. De hiába volt minden erőlködés, Nelly Norfolk minden csábitásnak, minden kincsnek, rimánkodásnak ellent tudott állani, senki sem vallhatta magának, senkit sem tüntetett ki kegyével. A londoni aranyifjúság, vetélkedve az arany „öregséggel", szinte belebetegedett a küzdelembe, de a kis Nellyt nem bírták eltántorítani, sziklaszilárdan állott az erény és tisztesség bástyáján, még csak megközeliteni sem tudták. Pedig senkije sem volt, ki erényeire vigyázott volna, jómagánál, meg az örzőangyalánál, aki ilyen szegény, elhagyott leányokra ügyelni szokott. S mégis letudta küzdeni a varázst. London legnagyobb szenzációja volt azután, midőn egy szép napon mint óriási botrányt emlegették, hogy Sir Edvárd Perkins, a peerek házának tagja, se szó, se beszéd, feleségül vette a kis „Schow girlit", az ellenállhatatlanul bájos, szőke Nelly Norfolkot. Ők azonban nem hagyták, hogy az egész London beletekintsen az ő nagy boldogságukba s nászútra menekültek a Svájc egekbe nyúló bércei közzé ós ott szerették, ott imádták egymást végtelen, forró szerelemmel, örökösnek látszó érzelemmel. S mászták a hegyeket. Olyan vakmerő kirándulókat még a legrégibb hegyi vezető sem látott, mint aminő az ifjú Perkins-pár volt. A lehetetlenebb időben, a lehetetlenebb helyeket mászták meg. Elől a daliás, piros pozsgás, kék szemű, lobogó, szőke hajú Sir Perkins, utánna egy lépéssel a bájos, mindenki által titokban imádott fiatal aszszony, az izgalmaktól kipirult arccal, messze-messze tőlük a vezető. Minden este holtra 'fáradtan tértek vissza hotelbeli előkelő lakásukba s ilyenkor az asszony lágy soprán hangon, valami egészen ismeretlen régi angol hangszer kísérete mellet skót dalokat énekelt. Mintha édesanya altatná el gyermekét, olyképpen hangzott a sziv-