Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-08 / 63. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. Hátra volna tehát a két község. Annak a községnek, melyben a helyettesítő orvos lakik, semmi köze ahhoz, hogy orvosa más községben is funkcionál. ő megadja a fuvarátalányt, többre tehát nem kötelezhető. Marad tehát a helyettesitett orvos községe. Véleményünk szerint legtöbb joggal ezt lehetne megterhelni a fuvarköltséggel. Mert az ő alkalmazottja az orvos, ő adja meg neki a szabadságot és az ö érdeke, hogy betegei orvosi ápolás nélkül ne maradjanak. Az alispán e nagyon vitás ós máris égetővé vált kórdós eldöntését jelentésében törvényes uton kéri rendezni a belügyminisztertől. Ezt a kérdést csakugyan nem lehet egyszerű rendeletekkel szabályozni. Szükséges a közegészségügyi törvény megfelelő szakaszának erre vonatkozólag való kiigazítása, illetve pótlása. Akkor a szegény helyettesitők nem fogják többé savanyu arccal fizetni saját zsebükből a fuvardijat, csak azért, mert kollegája fürdőzik. A másik, amelyre vonatkozólag szintén döntést kér jelentésében az alispán : a munkásigazolványok ügye. A gazdasági munkások, ilyen igazolványok birtokában, tudvalevőleg kedvezményesen utaznak a Máv. vonalain. És nagyon gyakran megtörténik, hogy a Máv. alkalmazottai az igazolványokat elkobozzák azzal a nagyon könnyű érveléssel, hogy az illető nem gazdasági munkás. Elég ezeknek az alkalmazottaknak, ha csak az arcára, vagy ruházatára néznek, hogy kimondják a fenti határozatot és elkobozzák az igazolványt. Pedig nagy rövidlátóságra vall ez. Mert az a hatóság, mely a munkásigazolványokat kiállítja, mindenesetre először alaposan kikérdezi az illetőket. Nagyon gyakran előfordul, hogy kisiparosok, vágy más irányú munkások is elszerződnek nyáron gazdasági munkásnak, mert többet keresnek oíyan minőségben, mint tulajdonképpeni hivatásuknál. Ez teljesen jogukban áll és természetes nincsen jogában eltiltani ettől őket az államvasutaknak. Ha Amerikában egyetemi hallgatók is elmehetnek nyáron aratni ós csépelni, mért ne tehetnék azt meg nálunk az iparosok, vagy gyári munkások is. Mikor ezek mezei munkára mennek, épp oly joguk van a munkásigazolványra és annak alapján a kedvezményes utazásra, mint a hivatásos paraszti munkásoknak. Nagyon helyes tehát, hogy az alispán ennek a kérdésnek is kéri a végérvényes elintézését ós tisztázását, amiáltal vége lesz annak a számtalan zavarnak, mely e téren még mindig fennáll. Ezek lesznek a féléves jelentós fonotsabb érdekességei. A csabai villamos-telep fejlődése. Békés villamoavilágitása. Mégjcsak öt éve, hogy a csabai villamos telep létesült s e lépéssel Csaba a fejlődésre hivatott városok sorába jutott. Hogy teljesen modern várossá legyen, ahhoz nagyon sok intézményt kellene még létesíteni s aki emlékszik még az első lépés megtevósekor folyt küzdelemre, az tudja, hogy a következő lépés : Csaba utainak kikövezése, a gyalogutaknak járdával való ellátása — legyen az beton- vagy aszfalt — még sokkal nagyobb nehézségekbe fog ütközni. Ennek a költsége ugyanis tetemesebb, jövedelmezőségre nem lehet számítani, mert a nagy tömeg nem tekinti hasznosnak azt, ha télviz idején jó közlekedési, utakon jár, nyáron meg kevesebb a por s szél alkalmával nem telik meg a levegő még több millió bacilussal. Félve írjuk le, hogy ez utóbbi megszüntetésénél nem egyedül a kövezés a célravezető, hanem inkább a városnak vízvezetékkel és csatornával való berendezése. Hát még mit! — kiáltanak fel erre bizonyos körök, akik nem gondolnak arra, hogy az ember legnagyobb kincse az egészség. — Már pedig jó vizzel és tisztább levegővel a város közegészségügyi viszonyait kedvezőbbekké lehet tenni. Ha elgondoljuk, hogy Csaba ártózi kutjai fokozatosan apadnak s ha ezen apadásnak elejét nem vehetjük a kut csöveinek kimosásával, hanem tényleg az alsó vizróteg húzódott el másfelé, s uj kut létesítése is sikertelen marad: elképzelhető, hogy mily mérvben fog emelkedni a megbetegedések és halálozások arányszáma a lakosság körében. Akkor azok, kik az emberéletet becsülik valamire, majd felveszik a harcot a vízvezeték és csatornázás létesítése céljából is. Hogy honnan vegyük a vizet ? A bihari hegység nincsen oly messze, hiszen nap-nap után hallhatjuk, hogy egészségük helyreállítása miatt Afrikába is utaznak azok, akik j>tehetik. Miért ne adóztassák meg az összlakosság, ha mindnyájunk egészségének biztosításáról van szó? Azonban nem közegészségügyi kérdésről, hanem a villamos-telep fejlődéséről akarunk szólani. Ismeretesek azok az érvek, melyek akkor a létesítés megakadályozására használtattak : — Csak lumpoknak kell a villamos világítás, mert a szolid ember sötétben nem jár az utcán. — Ha meg voltak apáink nélküle, miért ne lennénk mi is meg? Ha ez az érvelés győzött volna, akkor ma is csak 120 petroleum-lámpa szolgáltatná a közvilágítást, nem pedig négyszázon felüli villamoskörte, amelyek nem kerülnek sokkalta többe, mint a volt petróleum-lámpák. Azt nem is emiitjük, hogy a privátlakások mennyi bajtól és veszedelemtől szabadultak meg. Csak azt emiitjük fel, hogy a villamos-telep létesítése Csaba községének mi kiadást sem okozott, mert a befektetett tőke kamatát és törlesztését maga a telep bevétele törleszti s most már ott tartunk, hogy jövedelmet is fog hozni, még pedig elég tekintélyeset, mely majd egy-két óv múlva lehetővé fogja tenni az utcavilágitás kiterjesztését ós az áram dijának leszállítását is. Mint már legutóbb emiitettük, az államvasutak igazgatósága a már régen aláirt szerződés szerint a csabai állomáson most rendezteti be a villamos világítást. A pályatesten egymagában 51 ívlámpa állíttatik fel ós hogy mily nagyarányú a felvételi s más hivatali helyiségekben, valamint a várótermekben a berendezés, elég említenünk, hogy azt az árlejtésen a budapesti Ganzgyár 34 ezer koronáért vállalta. Most rendezi be a villamos-telep a katonai laktanyát is villamos világításra, de szép számmál szaporodtak a magánfogyasztók is. Arról is irtunk már többször, hogy a villamos-telep igazgatója: Áchim Gusztáv főmérnök és a villamos bizottság ajánlatot nyújtott be Békés és Mezőberény községe képviselőtestületéhez, melyben két alternatíva sze" rint hajlandó Csaba e községek lakosságának a villamos világítást szolgáltatni. A községek választhatják a nekik megfelelőbbet. Befektetést, illetve kiadást egyik alternatíva sem ró a községekre s kötelezettségük csak annyiból áll, hogy az utcai világításra használják fel a villámot, az elfogyasztott áram árát pedig a felektől beszedik. Békés község képviselőtestülete, mielőtt Gsabával a szerződést megkötötte volna, ajánlatokat kért be villamostelepeket létesítő cégektől s igy meggyőződött arról, hogy önálló telep felállítása, mivel fejlődósre nem számíthat, óriási összegbe kerül s a magánfogyasztóknak az áramot csak kétszerte oly magas dij mellett szolgáltathatja, mint azt Csaba minden különösebb befektetés nélkül ajánlotta. A község képviselőtestülete pénteken tartott ülésében foglalkozott e kérdéssel s nagy többséggel elhatározta, hogy a villamos világítás ellátására vonatkozó végleges szerződóst Békéscsabával megköti. Bizottságot küldött ki a tárgyalásra. Tehát Békés is a modern községek sorába lépett s igy biztosítva van az is, hogy Mezőberény községe, melynek elöljárósága élén oly férfiak állanak, kik a község ós lakossága érdekeit elismerésre méltó módon szivükön viselik s erről számtalanszor tanúbizonyságot tettek: azon lesznek, hogy a közelgő tél sötétségét már a villamos körte fénye törje meg. S ha mindez megvalósul, akkor lesz igazán rentábilis módon a csabai villamostelep gépje üzembe tartva. Dr A csabai vasúti felüljáró ügye. Mi lesz a teherpróbával ? Még mindig elzárkózottan áll, mint egy indiai kőszent, a csabai vasúti állomás mellett a közúti felüljáró, mely Csabát a külvárossal, Erzsébethelylyel lenne hivatva összekötni. Készen áll már több mint egy év óta, átadható is lenne már a forgalomnak ós még mindig csak sóhajtozva néznek rá a gazdák és fuvarosok, akiknek a mellette elvonuló imfámisan komisz uton, porban és sárban kell kínozniok lovaikat. A közönség köréből számtalan panasz merült fel már az ellen, hogy az államvasutak igazgatósága még mindig nem hajlandó megtartani rajta a teherpróbát és átadni a felüljárót tulajdonképpeni hivatásának. A panaszok eljutottak a vármegyei közigazgatási bizottság elé is, mely egyik mult ülésének határozata folytán fölterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez és sürgős intézkedéséi kérte a felüljáró megnyitása ügyében. A kereskedelemügyi miniszter nem régen érkezett leirata szerint felszólította az hez szóló, gyönyörű melódia. Énekkel feküdtek, dallal ébredtek s a szállóbeliek alig tudták bevárni, hogy mikor szólal meg az ő igazi, az ő szeretett dalos pacsirtájuk. Csúnya havas idő volt. Az egész fürdőhely közönsége a társalgóban gyűlt össze. Mindenki otthon volt. Senki sem merészelt ez istenitéleti időben még csak gondolni is valamelyes kirándulásra. Már előre örültek, hogy végre a Perkins-párt hosszabb ideig szemlélhetik, mert arra csak nem gondolhattak, hogy azok még ebben az időben is szöges cipőt, nemez ruhát öltenek s mászkálni fognak a sziklákon, a csúszós, veszélyes helyeken. De nagyon tévedtek. Mert a fiatal Perkins-pár csakugyan elment rendes kirándulására, mintha a svájci nap legégetőbb sugarait tűzte volna a hegyek ormaira. Beesteledett. Á Perkins-pár még mindig nem tért vissza. Éjjel volt már s szobájukból a szokásos skót altatódal nem hagzott ki megnyugtatásul. A szálloda közönsége érdeklődni kezdett s rémülten hallották, hogy Perkinsók vezető nélkül merészkedtek a hegyek közé, mert nem akadt kisérő, ki vállalkozott volna a kalauzolásra. A rettenetes fergeteg alább hagyott, a szálló közönsége tanácstalanul állott, nem tudva mihez fogjon. Végre valaki ajánlotta, hogy azonnal kerítsenek fáklyákat és siessenek az eltévedtek keresésére. A szót tett követte s egész társaság keresésükre indult. A fáklyák s kürtök mozgalmas életet vittek a kihalt bércek közé. Három órai kutatás után végre felhangzott a szép Perkinsné altató dala. Siettek a hely felé s rettentő kép tárult szemeik elé. Egy irtózatos szakadók szélén térdepelt a fiatal asszony, kékre fagyott arccal. Sir Edwárd Perkins a szakadék mélyén összetört tagokkal hevert s felesége, a gyönyörű asszony, megőrült s dalával költögetni akarta megholt urát. Csak nagy erőfeszítéssel tudták elvonszolni a szerencsétlen helyről. Egyre azt hangoztatta, hagyják ott, mert az ő énekétől majd felébred a férje. Azután ide hozták. Egész napon át az ablaknál ül. Énekel ós várja, egyre várja elveszett férjét, hogy majd vissza fog térni. Az igazgató befejezte elbeszélését. Szemeiből észrevétlenül két könycsepp szivárgott eló s az ablakból felém hallatszott a7, ősrégi skót ballada, melylyel a szép Perkinsné minden este SaintMoricéban Sir Edvárd Pekinst elaltatta .. Brent Ghilton. Irta ; Szebenyei József. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A messze Nyugaton, különösen az Egyesült-Államokban,vannak'ismeretlen, sohase hallott, soha a napsütésbe nem jutott igen nagy emberek. A nagy társadalmi térfogatban elvesznek, elenyésznek, mert a szegénységnek szinte mániákusai, s a rettenetesen fenszárnyaló kultúra nem is birja el őket. Nehogy egy nálunk járt ilyen embernek a nyoma valahogy elvesszen, Brent Chiltonról hadd írok egy kis írást, azzal a meleg rajongó szeretettel, amely engem régi barátomhoz ós annak fiaihoz füz. Van valami kulturerő ebben a Karoll Brent Chiltonban, ami nálunk exotikusan hat, ami amerikai; ízt fog adni az én kis Írásomnak. Egy délután beállít hozzám egy szép száll szőke amerikai ember. Egy levelet nyújt át, bemutatkozik. Ernő öcsém irja a levelet, bemutattja Chilton urat és arra kér, hogy Budapesten kalauzoljam, járjak a kezére ós mutassam meg neki mindazt, ami őt világkörüli útjában a mi fővárosunkban érdekelné. Melegen szorítottam meg a kezét, mert onnan jött, ahol gyermekkori álmaim sarjadoztak. — A zenei élet és az ezzel összefüggő intézmények volnának azok, amik első sorban érdekelnének, — mondja Mr. Chilton és még aznap délután elindultunk a főváros zenei életét tanulmányozni. Elmondta aztán, hogy ő Amerikában zenei elméletről tart előadásokat a felső iskolákban. Ez a zenei elméleti oktatás ott szabadipar, olyan mint itt a mozgófénykép, vagy a tánctanitás. Nincs helyhez és álláshoz kö'.ve, hanem a vándortanárok meg-megállnak egy-egy hónapra valamelyik egyetemen, tartanak egy-eg.y sorozatos előadást és aztán mennek tovább egy más iskolába, egyetemre, akadémiába, hogy elmondják ott is néhány előadásban a zeneelmélet gyöngyeit, amiben csak a nagy speciálisták olyan messzire vannak, mint semelyik tudományban senki tudósa. Nagy lelkesülés, szent hevület, ami csak zenészemberben foganhat,meg, tüzeli őket. Az Egyesült-Államok Board of Scoöl-ja (az iskolaügyi tanácsa ) képesítést ad nekik a zenei elmélet oktatására, ez a képesítés pedig feljogosítja őket, azt a néhány embert, hogy az amerikai felső iskolákban a zeneelméletet előadhassák. Brent Chilton elmesélte, hogy már öt éve tanít; tart sorozatos előadásokat az egyetemeken, a collegiumokban, kapott óránként 15—20 dollárt, egy kis vagyont szerzett magának, most pedig egy évre elindult világkörüli útra, mert meg akarja nézni minden országnak a fő muzsikusait, a nagy zenei elemek szülőföldjót, meg akarja ismerni azokat a hatásokat, éghajlati viszonyokat, arne| lyekben a nagy zenei zsenik nagygyá, zseniálissá nőttek. — Ismeri a magyar zenét ? — kérdeztem. — A magyar zenében a legcsodálatosabb és a világ legelső indulója a Rákóczi-induló, — mondta Chilton ur. Aztán elkezdett nekem, a magyar embernek beszélni a Rákóczi-indulóról. És soha szebben ember arról nem beszélt. Szerettem volna, ha azok a nagy magyarok, kik szent áhítattal csüggenek a Rákóczi-kor hagyományain, akik ugy ismerik a nagy fejedelem nemes lelkét, mint ahogy kevesen ismerik, hallották volna az amerikai zenetanárt beszélni Rákócziról, az ő forradalmi szellemű nagy vezéreiről, kis katonáiról, arról a csodálatos lelkesedésről, elkeseredésről, bizakodásról, hazaszeretetről, rajongásról ós nyomorúságról amiből a mi Rákóczi-indulónk kisarjadozott. Ahogy a taktusokat, azokat a vért forraló, tüzelő taktusokat eldúdolta ós aztán elmondta Rákóczi-szabadságharc motívumait, szinte dagadt keblem a büszkeségtől és a mi körünkben el-elsüppedő nemzeti érzést magasra felkorbácsolta bennem ez az amerikai ember, aki most volt először Rákóczi földjén. — Csak figyelje meg ezt az inulót, ahogy megindul, ahogy dobban az üteme, szinte érezni a forradalom dobbanását, a föld lemegósét, a szilaj paripák nyeritósót. Ott dübörög benne a leigázott, elnyomott nómzet rettenetes ereje, amikor kitör, fellázad a leigázás ellen, ott szenved benne az anya, a feleség, ott sir benne az otthonhagyott csecsemő, ott vajúdik benne a learatatlan gabona ós nyög a föld a nagy teher alatt; mert nincs, aki könnyítsen a terhén Az aratók a kaszát háborúba vitték. Nincs aki lekaszálja a termést ós ott van a nemes, királyi, lelkes rajongás Rákóczi Ferenc után, a majd elbujdosó fejedem után És szinte látom, hogy az amerikai iskolában ez a szőke, szép szál ember a hegedűvel kezében, elhuzaa a Rákócziinduló taktusait, aztán megáll a szent ihletett pillanatban ós beszél azoknak az idegen, messzire eső embereknek magyar szabadságról, a magyar földről, a magyar fájdalomról,