Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-04 / 88. szám

Békéscsaba 1909 okt. 21. BÉKÉS5TEGYEI KÖZLÖNY 3 hogy az alispán által kijelölt választási elnökök egymásután mondanak le megbízatásukról. Azt már emiitettük, hogy a csabai negyedik kerület választási elnöke, Margócsy Miklós lemondott. Példáját azóta követték dr. L a d i c s László gyulai és dr. Grünwald Dezső mezöberényi választási elnökök is. Ugy látszik, nem nagyon tetszik senkinek az a kissé kényes és sok izgalommal járó választási elnökség. A megüresedett elnöki állások betöltése iránt az alispán a napokban fog intézkedni. Mit akarnak ? A klerikális mozgalom rejtelmei. — Külön fővárosi tudósítónktól. — Megalakult a keresztényszociálistapárt, programmot is adott, van mágnásvezére, vannak parlamenti összeköttetései, Bécsben pártfogói, — a nyilvánosság elé teljes fegyverzetben ugrott ki, nem lehet tehát kitérni az észrevevés és a kritika elől. Az uj klerikális párt egy régebbi szövetségre, a Katholikus Népszövetségre támaszkodik, amelynek százezernél több tagja van. Ez a szövetség teljesen Rakovszky István és Z b o r a y Miklós néppárti képviselők befolyása alatt áll. Van egy másik szervezet, a Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége is, amelynek gróf Zichy János az elnöke. Rakovszkynak sikerült háttérbe szorítani Zichy Jánost s egyedül a keresztényszociálisták tartották magukat távol a néppart harcos vezérétől. A keresztényszociálista tábor eddig Prohászka Ottokár püspök, Giesswein Sándor kanonok és E r n s t Sándor néppárti képviselők irányítása mellett haladt, bár törekvései nem egyeznek mindenben a néppártiéval. Most, hogy a keresztényszociálisták a régi társadalmi szervezetet politikaival cserélték föl, a néppárt papi tagjai meglehetős zavarban vannak. A klérus harcoló katonái teremtették meg voltaképpen a keresztényszociálizmust s most nem tudják, melyik pártban van hát a helyük: a néppártban-e, vagy Szapáry Pál gróf újdonsült táborában. Rakovszky István nem nézi jó szemmel az uj szervezkedést, amely veszedelmes konkurrenciát csinálhat a néppártnak és könyezer frankos kölcsön esélyeit, de nem találtam senkit, aki annyi pénzt kölcsönözhetett volna. — Minek haldokoljam holnapig, — töprengtem magamban, — miért ne végezzek magammal mindjárt, azonnal ? Megvizsgáltam a revolvert: jó és erős fegyver volt. Már csak az hiányzott, hogy a halántékomhoz illesszem. És a halál gondolatától hipnotizálva, már a homlokomhoz is emeltem, mikor kopogtatás hallatszott és megakadályozott ebben a mozdulatban. — A levélhordó — jelentette az inasom. A zöldruhás ember mosolygó arccal lépett be. Saját kezembe kézbesítendő ajánlott levelet hozott. Mikor elment, egy pillantást vetettem a címzésre. Ismeretlen írás volt. A levél egészen közömbös lehetett. — Miért olvasnám el ? — gondoltam és odadobtam az íróasztalra. Azután mégis fölvettem, elkeseredetten fölnyitottam és a világ újra éledt körülöttem, amint olvastam: Uram ! Valamikor egy tízezer frank értékű gyémántot kölcsönöztem ki az ön családjától. Hála ennek a gyémántnak, a sorom jóra fordult. "Vagyonom fele az öné, nemcsak azért, mert ön örökölte családja vagyonát, hanem azért is, mert önnek köszönhetem, hogy a kölcsönt felvehettem. Engedje meg, hogy ehez a levélhez mellékeljem az első részletet. A festő. A levélhez egy szabályszerűen kiállított és nagyobb összegről szóló utalvány volt mellékelve. Az örömtől csaknem őrülten kezdtem ugrándozni a szobámban. Két óra hoszszat is eltartott, mig magamhoz tértem. És azt hiszem, felesleges mondanom, hogy sikerült leküzdenem azokat a nehézségeket, amelyek elveszéssel fenyegettek és a szerencsém azóta folyton virágzik ezen a nem éppen erkölcsös alapon. nyen megbonthatja a keresztényszociálistákkal eddig egy vonalban harcoló Népszövetség egységes vezetését. A vetélkedésből mihamar viszálykodás lesz s még mielőtt bent ülnének a parlamentben a keresztényszociálizmus apostolai, két, vagy három ellenséges táborra szakad a klerikálizmus magyar serege. Ami — mondjuk ki kereken — magyar nemzeti szempontból mindenképpen kívánatos és örvendetes volna. A vasárnapi zászlóbontás után ugyanis nem lehet kétség az iránt, hogy a keresztényszociálisták és vele a szövetkezett néppárti elemek a Lueger-féle bécsi methódust akarják inaugurálni Magyarországon. Ezért hangoztatta Szapáry Pál gróf, hogy a katonai és gazdasági kérdéseket ki kell kapcsolni. A felelet nem késett sokáig. F e r e n c z Ferdinánd sietett táviratban biztosítani a kisded pártot, hogy nagy örömére szolgált a zászlóbontás. A kapcsolatot ezek után ugyebár nem nehéz megtalálni ? Elárulhatjuk, hiszen nem titok, hogy a keresztényszociálisták pártja nem más, mint a jövendő osztrák császárnak előőrsei. Ferenc Ferdinándnak egyik meglévő parlamenti párt sincs Ínyére. A függetlenségi pártról tndni sem akar, az_ alkotmánypárttól szintén a közjogi felfogás különbözősége választja el, a néppártot nem tartja fejlődésre képesnek. Ellenben szimpatizál a bécsi keresztényszociálistákkal, akik azt tanácsolták neki, próbálkozzék meg Budapesten is velük. Ehhez a manőverhez név kellett s ezért rángatták elő Szápáry Pált, akinek a politikához annyi érzéke sincs, mint a derék Simkó bácsinak, de azt hiszik, hogy a tömeg rámegy a mágnás lépre. Igy akarják a függetlenségi párt gyökerét kiszárítani, minden közjogi és gazdasági akciót, amelynek éle Bécs ellen irányul, lehetetlenné tenni, egyúttal utját^ állni az igazi szociálizmus terjedésének is. Hiába tiltakoztak a darabontság vádja ellen. Ha olyan irányzat kerekedik fölül, amely Magyarország nemzeti törekvéseinek erőszakos elfojtására irányul, a keresztényszociálisták igenis ott lesznek, mert igy szól a Belvedereből ós a Rathaus-kellerből kiadott parancs. Ezért kell idejekorán fölvilágosítani a józan magyar népet az uj párt igazi céljairól s itt kötelességet kell teljesíteni különösen a néppel érintkező képviselőknek és a hazafias, liberális sajtónak. Odáig még nem züllött el a tisztességünk, hogy zsoldos csapatot toborozzunk a sötét reakcióval párosult centralizmusnak. És nemsokára meg is fogja i érteni a nép, miért szerveződött oly meglepő hirtelenséggel a keresztényszociálista-párt, éppen most, amikor elkeseredett haragok kereszttüzében állunk, amikor legelemibb alkotmányos jogainkat védelmezzük a gyűlölködő és ártani akaró Ausztriával szemben. Százkilencven koronáért öt évi fegyház. Esküdtszéki tárgyalás. Szigorú és súlyos büntetéssel sújtott kedden délelőtt egy fiatal bűnöst a gyulai törvényszék, mint esküdtbíróság. Mikor az ítéletet kihirdette az elnök, a gyér számban jelenlevő hallgatóság soraiból a megdöbbenés moraja hallatszott. Maga az elitélt fiatal legény i egykedvűen, sőt cinikusan fogadta az j ítélethirdetést. Nem is élt kifogással j ellene, hanem megnyugodott és mintha csak mindennapi dolgát végezné, közömbös arccal lépdelt ki a teremből a szuronyos börtönőr előtt. A jelenlegi társadalmi élet züllöttségének érdekes és szomorú bizonyítéka az a szerencsétlen fiatal ember. Apátlan, anyátlan, árván belekerült az élet forgatagába, kora ifjúságától fogva bűnös emberek társaságában forgott, akik kiöltek belőle minden jóravaló hajlandóságot, beleoltották a gyűlöletet a szerencsésebb szituációk között élő emberek iránt és rávezették arra, hogy ne tisztelje a tulajdon szentségét. Igy ő már megismerkedett a börtönnel még abban a korban, mikor a vele egyivásuak a tudomány csarnokaiban ülnek, vagy a szülői ház áldásos melegét élvezik. B. Szabó Józsefet — ez a fiatal bűnös neve — azzal vádolta a királyi ügyészség, hogy Gyulán, 1909 junius 6-án éjjel orozva megtámadta, leütötte Braun Simont és 190 koronányi készpénzét elrabolta Ezt az ügyet tárgyalta kedden délelőtt az esküdtbíróság. A tárgyalást váradi Szakmáry Arisztid kir. ítélőtáblai biró vezette. Szavazóbirák dr. K u r c z Antal és dr. A i g n e r Dezső törvényszéki birák voltak. A vádat dr. L i s z y Viktor kir. főügyészhelyettes, a védelmet dr. L u s z t i g István ügyvédjelölt képviselték. Jegyzőkönyvvezető dr. Vangyel Szilárd volt. Az esküdtszéknek a szokásos formaságok között történt megalakulása után kezdetét vette a vádlott kihallgatása. B. Szabó József, aki rabruhában jelent meg, elég szimpatikus arcú fiatal legény. Lerítt azonban róla, hogy nem először állott a büntstő biróság előtt. Nem látszott rajta semmi megilletődés, vagy izgatottság. Bátran, sőt szinte kihívóan viselkedett. Az elnök kérdéseire hangosan, kerek mondatokban felelt s az esetet is ugy mondta el, mintha csak valami közönséges dologról referált volna. A tárgyalás megkezdése után Szakmáry elnök feltette a kérdést: — Bűnösnek érzi-e magát? — Abban bűnösnek érzem magamat, hogy fejbe vágtam Braunt Simont, de azt már tagadom, hogy 190 koronát vettem el tőle, mert csak 60 korona volt a bugyellárisában. — Mondja el, hogy történt a dolog ? — Akkor éjjel én elmentem a Hornyáné mulatóhelyére és ott ismerkedtem meg Braun Simonnal, aki ittas volt. Láttam, hogy sok pénze van és gondoltam, potyázok egy kicsit. Onnan elmentünk egy másik mulatóhelyre, Kovácsnéhoz. Mindenütt hozatta Braun a bort nyakra-főre és alaposan becsípett. Magam is pityókos voltam egy kicsit. Utóljára a „Magyar Király"-ban voltunk. Onnan is együtt jöttünk el. Az ajtóban Braun megbotlott, elesett és kiejtette a pénztárcáját. Én felvettem és zsebrevágtam. Később Braun nekem támadt és akkor vágtam fejbe ugy, hogy megszédült és elesett. — De hiszen maga a rendőrség, meg a szolgabíró előtt másképen adta elő a dolgot. — Nem tudom, hogy. — A rendőrség, meg a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy szándékosan ki akarta rabolni Braunt. Ez a gondolat már az első mulatóhelyen megfogamzott az agyában. Aztán azt is vallotta, hogy a „Magyar Király "-ból előre engedte Braunt, azután maga utána sietett, fej bevágta és mikor az elszédülve végigterült a földön, akkor rabolta el a pénztárcáját. — Lehet, hogy ugy mondottam. — Nemcsak lehet, hanem itt van a kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv, amelyet maga is aláirt. Az irás csak nem hazudik talán. — Azért vallottam ugy, mert a rendőrségen megkínoztak, ütöttek-vertek vallatás közben, s igy muszáj volt vallani. — Látta valaki, hogy ütötték magát a rendőrségen ? — Nem látta senki, mert csak ketten voltunk akkor a rendőrrel. — Akkor nem is lehet igaza, hiszen az orvos semmiféle sérülést nem tapasztalt magán. Egyszóval beismeri, hogy -kirabolta Braun Simont. — Beismerem, csak azt az egyet nem, hogy 190 korona volt a pénztárcájában. Abban csak 60 korona volt meg merek rá esküdni. A beismerésben lévő vádlott kihallgatása után a sértett Braun Simon következett, mint tanu. Ő már egészen másképen mondja el a dolgot és vallomása nagyon terhelő volt B. Szabóra nézve. — Nem voltam én annyira ittas, hogy ne tudtam volna, mit csinálok. Hiszen 205 korona készpénzemből mindössze 15 koronát költöttem el. Akkor is ittak a boromból sokan, férfiak is, leányoí is. Azt meg határozottan tudom, hogy Szabó, akivel akkor ismerkedtem meg: utánam sompolygott ós mikor visszafordultam az utcán, fejbe vágott. Még most is meglátszik a helye. Elszédültem, de arra mégis emlékszem, mikor Szabó a zsebemben kotorászott és kivette a péntárcámat. A vallomás után szembesítették a vádlottat a tanúval. Mindkettő a maga igazát hangoztatta, ugy hogy majdnem hajbakaptak. Még Péter József rendőrbiztost hallgatták ki tanuként, aki szintén terhelő vallomást tett B. Szabó ellen. Ezután a biróság visszavonult az esküdtekhez intézendő kérdések megállapítása végett. Ez megtörténvén, L is z y Viktor dr. főügyészhelyettes érvekben gazdag beszéddel bizonyította a rovott multu vádlott bűnösségét és kérte szigorú megbüntetését. Dr. L u s z t i g István védő igen ügyes beszédben kérte a fiatal vádlott lehetőleg enyhe büntetését. Mivel az esküdtek, akiknek elnöke dr. T a r d o s Gáspár volt, a bűnösség kérdésére hétnél több szavazattal igennel feleltek, a törvényszék B. Szabó Józsefet rablás bűntettéért öt évi fegyházra itelték. Az ítéletben a vádlott megnyugodott. Á Jttismmi Közlöny" táviratai. A politikai válság. Szerdán semmi különösebb esemény nem fordult elő a politikában. Az érdeklődés a csütörtöki minisztertanács felé irányul, melytől némelyek fordulatot várnak. Szerdán délután Wekerle Sándor miniszterelnök meglátogatta a kereskedelmi minisztériumban Kossuth Ferencet és vele sokáig tanácskozott. Wekerle teljes tájékozást szerzett a függetlenségi párt hangulatáról a válsággal szemben. Hir szerint Kossuth Ferenc el van keseredve amaitt a hideg fogadtatás miatt, melylyel az ő kooperációs tervei találkoztak a 67-es pártok részéről. Justh Gyula beszámolója. Justh Gyula vasárnapi makói beszámolója alkalmával nyilatkozni fog az összes függő kérdésekről és azzal az agrárkonzervativ irányzattal szemben, mely a függetlenségi pártnak különösen mérsékeltebb részében uralkodik: nyiltan a liberális demokrácia hívének fogja vallani magát. A beszámoló elé szintén nagy érdeklődéssel néznek. A részeges asszony tragédiája. Agyonrugdosta az ura. Az alkohol borzalmas családi tragédiának lett okozója vasárnap délután Orosházán. Egy elkeseredett ember agyonverte részeges feleségét. A szó szoros értelmében széjjelroncsolta patkós csizmája sarkával koponyáját, ugy hogy az asszony vérbefagyva, holtan maradt a szoba közepén. Az idegizgató tragédia története a következő : Berta György, 48 éves jómódú orosházi földbirtokos két évtizednél is több idő óta élt együtt a feleségével, Verrasztó Zsuzsannával. Berta józan életű, szorgalmas ember volt, aki évek hosszú során át megkétszerezte szüleitől örökölt vagyonát. Az asszonyra se volt mondható semmi rossz házas életük kezdetén. Mikor azonban a gyermekek is nagyok lettek és szárnyukra bocsátották, Bertánéban feltámadt az alkoholélvezet átkos szenvedélye. Még a részeg férfi sem valami ideális, gyönyörködtető látvány, hát még a részeg asszony. És Bertáné megtette ezt az utolsó időkben úgyszólván mindennap. Az egész környék mondogatta már róla : — Látták, milyen ^részeg volt ma az a Bertáné ? Borzasztó egy asszony 1 Máma. is ugy be volt rúgva, hogy elesett az utcán. Ugy kellett a sárból felemelni és hazavinni. Csupa vér volt az arca, mert összetörte magát. A szomszédasszonyok sopánkodtak folyton s nem egyszer fejezték ki csodálkozásukat, meg sajnálkozásukat Berta előtt is, akit kimondhatatlanul bántott a dolog. Röstellte magát ismerősei előtt. Sokszor kérte józan állapotában az asz! szonyt. — Te, ne hozz csúfságot a fejemre, meg a gyermekeink fejére! Lásd, én kénytelen vagyok szégyelleni, hogy feleségem vagy, a gyermekek meg szói gyellik az anyjukat. Ne csinálj ilyesmiket, az Istenre kérlek. Az asszony hetykén felelt: . — Ha röstelltek, hagyjatok magamra. Megélek ón nélkületek is. Nem nagy dolog az a kevés pálinka. Még azt is sajnáljátok tőlem ? És folytatta tovább az ivást. Házi dolgait elhanyagolta és Bertának majdnem minden nap gyönyörködnie kellett felesége feldúlt ábrázatában, ingó, bizonytalan járásában. Később aztán ke-