Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-31 / 87. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 87-ik szám. Vasárnap, október 31. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. S2ámú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI.T : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElStlzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A kisipar állami támogatása. Irta: Fábry Károly országgyűlési képviselő. - IV-ik közlemény. Békéscsaba, október 30. Általában nagy az elkeseredés a isiparosok körében, hogy a kormányát minden osztály érdekeivel jobban ürődik, mint az iparosokéval. Ez a lanasz azonban nem egészen alapos, lert az iparosság súlyos helyzete nem rdekeik elhanyagolásából hanem a válozott gazdasági és termelési viszolyokból származik. A mostani kormányzat látta, megigyelte ezt és azon igyekezett és gyekszik is segíteni, mert tudja és elfogja, hogy az iparosság helyzetét negjavitni, a versenyben ellenállóbbá snni és erőinek kifejlesztésén közrenunkálni nemcsak nemzeti és közgazdasági, hanem szociális feladat és >rszágos érdek is. E célból mindenekelőtt a husz év >ta nagyrészben elavult és a mai ejlettebb ipari viszonyoknak már meg lem felelő »Ipartörvény« módosítása, lletve újra megalkotásával remélt a lelyzeten némileg orvosolni. Erre volatkozólag a nagyarányú előkészitőnunkálatokat az 1906. és 1907. évekjen befejezve, az uj ipartörvény-javasatot közbirálatra bocsájtotta. Nagy érdeklődéssel fogadta az :gész ország, minden ipartestület és érdekeltség tárgyalta, hozzá szólott és mketteken megbírálták s javaslataikat, afogásaikat közölték a kormánynyal, igy hogy most már ez észrevételek ilapján leszűrhető volna egy modern rányu, nemzeti szellemű és közgaziasági érdekeinknek teljesen megfelelő íjabb törvényjavaslat. Sajnos, hogy a beállott politikai :avarok e kívánatos nagy műnek negalkotását hátráltatják. Vannak azonban pozitivabb adatok is, melyek a mai kormánynak ipar- | támogató kereset- és képesitésfejlesztő jóindulatát és közreműködését igazolják. Az iparoktatás fejlesztése céljából szakiskolákat, iparmuzeumokat állított fel, ipari vándortanfolyamokat létesített j a gyakorlatban már működő iparos- ; mesterek és segédszemélyzetnek továbbképzésére, továbbá nagy gondot fordított a munkások és tanoncok előrehaladására is, előbbieknek munkásképző-előadások tartása által, utóbbiak részére tanoncotthonok (iparostanulóinternátusok) felállításával. Csak az iparoktatás céljaira az 1Q0 . évi költségvetésben már 2 millió 800.000 K irányoztatott elő, az 1905. évivel szemben mintegy 800.000 koronával több. A kisipar anyagi támogatására nagymérvű jótékony befolyással bírnak az ipari termelő-szövetkezetek. Ezek a legutóbbi időben, vagyis a legutolsó három évben, 6Ő7.410 K értékű gépsegélyben részesültek. Pénzbeli támogatást is nyert 15 szövetkezet és pedig 1906. év elejétől 899.000 koronát. De nemcsak szövetkezeteket, hanem egyes iparosokat is hatalmasan támogat a keresk. és iparkormány gépsegélyekkel. A legutóbbi három év alatt évenként átlag 900.000 koronát meghaladó, tehát évenként majdnem egymilliónyi értékű gépeket adományozott kizárólag kisiparosok részére s 2000 kisiparos dolgozik az ország különböző részein az államadományozta gépekkel és nem egy, hanem már sok lett ezeknek az állam által adományozott gépeknek a révén — nagy gyáros. A kisipar helyzetének javítására irányuló gépadományozási akció tulajdonképpen csak az 1899. évben indult meg. Ettől kezdve 1909 május l-ig összesen 4,890.128 K értékű gépsegély engedélyeztetett. Tiz év alatt, 1899-től 1909-ig összesen 1932 esetben adatott ily segély. Ebből a mostani kormánynak 3 és fél év alatti működése idejére 1296 esik és összesen 3,290.000 K értéket képvisel, tehát a mostani kormány az összes adományoknak 70 százalékát juttatta 3 és fél év alatt a kisiparosoknak, mig az ezelőtti kormányok a 10 évi átlagnak csak 30 százalékát. A gépsegélyeknek azonban nemcsak az a rendeltetésük, hogy éppen a kisiparost segítsék, hanem a jövő iparosnemzedék képzését is kell, hogy előmozdítsák. Ebből a célból kiköttetik az, hogy a gépsegélyben részesülő, a segély arányában, több segédet és iparostanulót is köteles foglalkoztatni és az utóbbiakat szakmájukban kiképezni. Az 1906. év óta gépsegélyben részesülők 4170 segédet és 2150 tanoncot köteleztettek tartani, illetve szakszerüleg kiképezni. Az alapos kiképzést rendkívül erősen támogatják az állam által, adott ösztöndijak és pályadijak is. Általánosan érzett baj, hogy nem minden téren találhatunk szakképzett munkaerőt. Ez a sajnos oka annak, hogy iparvállalatainknak nagyobb részében a műszaki, igazgatói, vagy művezetői állások leginkább idegenekkel vannak betöltve. Ilyen ipari ösztöndijakra a mai kereskedelmi kormány 1906. évben 75.925 K-át, 1907-ben 138.424 K-át, 1908-ban pedig már 175.000 K-át folyósitott. Nem tartozik a jelen szerény cikk keretébe a gyáripar támogatásának ismertetése és igy csupán felemlítjük, hogy a gyáripar évenként milliókkal segélyeztetik. A legutóbbi három évben (a mai keresk. és iparkormány alatt) a kézmű- és gyáripar-segélyezésekre 34 millió korona adatott ki, évenként tehát több, mint 11 millió, mig azelőtt e segély alig haladta meg valamivel az évi két milliót. Kétségbe vonhatatlan, hogy eme nagymérvű állami támogatások nagyban előmozdítják a honi ipar fejlődését, de ez az óriási áldozat, ez a sisifusi küzdödés még évtizedeken át sem fog felszabadíthatni bennünket az osztrák gyáripar nyomása és kizsákmányolása alól. Ez csak olyan, mint az üvegházi kényszer-érlelés. Száz és száz milliókat áldozhatunk a magyar kézmű- és gyáripar megteremtésére, támogatására — és mégsem fogjuk bírni a versenyt a már fejlett osztrák iparral szemben mindaddig, mig vámvonallal nem védekezhetünk az osztrák selejtes gyáripar beözönlése ellen, mig külön, önálló vámterülettel nem védjük meg a magyar ipart és iparost. Ez az egy lehet csak megváltás a magyar iparra és iparosra. E nélkül ez csak tovább és lejebb fog sülyedni, zülleni, már pedig minden magyarnak hazafias kötelessége arra törekedni, hogy egy félmillió (az 1900-ik évi statisztika szerint 469.559) kézműiparos és közel egy másik félmillió iparos-segéd megélhetést és boldogulást találjon a maga mesterségében e szép hazában, de erre csak az az egyedüli és legbiztosabb ut és mód, hogy gazdaságilag függetlenítsük magunkat Ausztriától s teremtsük meg az önálló bankot és önálló vámterületet. Föléled a kartell-bank. Egy eltitkolt szenzáció. — Külön fővárosi tudósítónktól. — Olyan váratlan szenzációról van szó, amely még a politika kulisszái mögött is villámcsapásként fog hatni. Amit eddig a válságtudósok termeltek javaslaSékésmegyei Közlöny tárcája. Hamis bálvány. Valami összedőlt romokba, Vem hallotta senki más, - csak én! Amit tiíokban építettem, Rózsaszín álmok fellegvára Megroskadt a munka közepén. 'is haldokolva hullott a porba, életem minden ékessége: 1 bálványom, az üdvösségem, lelkemnek földi Istensége betaszítottam önkezemmel, Selesujtottam két öklömmel Képmutató, hazug arcába, Hogyha már összetépte hitem megölte szerelmes szivem, °usztuljon utána ! Valaki nevet e sirámon, Valaki nevet önhitt gúnynyal S gőgösen áll az uj oltáron . . . hitvány cserépbálvány ! mondd, miíől sem Izn elíemettelek — és te újra élsz; /félsz ? \rcodba ütöttem — és te mosolyogsz, Összetiportalak — és te fölragyogsz ; Hazug tündöklés ez — mihamar megtagad, Hiába burkoltad aranyfüstbe magad, Elárul az agyag ; Zsak addig becéznek, addig tömjéneznek, Wignem egy karcolást mégis észrevesznek í akkor a leányok, kik most megimádnak, \ szemétre vetnek ! BALÁZSYNÉ ZA/AX MAS A. Jancsi úr. (Visszaemlékezés.) Irta: Zlinszky István. I. Ma már az automobil és repülőgép korszakában, kevesen ismerik azt az élvezetet, jó négyes fogaton kocsikázni, különösen a mi puritán vármegyénkben, ahol ma már négyes fogatot látni, igazi ritkaság számba megy. Micsoda pazar élvezet az, mikor a gyeplős, mely rendszerint a'legjobb szokott lenni a„zukk"ban, szügybe vágva okos kis fejét s kót hátsó lábára állva, bele fekszik a zablába, s jobb első lábával kivágva, gyors tempóban megindul. Az ostorhegyes szemérmesen, de felvágott fejjel követi, mig a nyerges és rudas komoly nyugodtsággal indítanak a ficánkoló elsők után, mintha mondanáK, hogy ti csak parádéztatok, de a kocsit tulajdonképpen mi visszük. Olyanok ezek a hátulsó lovak, mint a cigánybandában a kontrás, meg a brugós. A primás hajlong, cifrázza, de ő nélkülük nem sok eredményt érne el. Nem igy volt hajdanában, csak ötven, hatvan évvel ezelőtt is. Akkorában még minden valamire való nemes úr négyes, sőt ötösfogaton kocsikázott, amely csak ugy volt igazi, ha a tulajdonosa maga hajtotta. Nagy „virtus" volt, ha a legjobb négyes fogaton röpíthette a gavallér imádottját, s ha ugy vágta ki a 8-okat, hogy a hátulsó kerekek alig-alig érték a földet. Sajátságosan járványszerü volt ez akkorában, s bizonnyal a négyesfogat volt az utolsó, melytől a gavallér ember megvált, s csak ha minden elúszott, akkor következett a négyes, melytől bizony sirva vált meg a gavallér tulajdonos, s csak aztán vonult be a vármegyéhez dijnoknak, avagy más valami hivatalba, persze olyanba," melyhez egy cseppet sem ertett; de hát azt tartották, hogy a kinek az Isten hivatalt ád, ahhoz észt is. Hej I de sok jó cimborám volt, aki négyes fogaton kezdte s gyalog végezte! Az olyan gavallér, akinek már mindene elúszott ; akinek szántója, rétje már az uzsorások kezeibe került, a négyesfogata még megvolt. A parádés kocsis libériája kikerült a pesti váci-uti ócskás boltokból, ahol jutányosán lehetett a kifent bajuszu kocsist felöltöztetni. A fogat kiteleltetésére nem sok gondja volt, nem kellett egyebet tennie, mint elővenni a kalandáriumot, s kijegyezni belőle a névnapokat, s csak be kellett osztania, hogy hol kezdje, nehogy nagy hajtásokat keljen tennie eggyiktöl a másikhoz. Itt-ott megtudta aztán, a születésnapokat, szüreteket, disznótorokat, stb. s egy-egy helyen addig tanyázott, mig a másik stációra nem kellet menni. Nyitott kapura, jó cimborára talált mindenütt.. Egyszer a többek között, Zlinszky Bélánál Püspök-Ladányban, Szűcs Andris (baráti körben: Pacsa) két esztendeig volt vendégsorban kocsissal, kót lóval, három agárral. Ez pedig ugy történt, hogy Pacsa Szűcs Andris (igen jó cimbora, de nagyon csúnya, szeplős gyerek volt, innen kapta a Pacsa nevet.) Tehát Pacsa kibérelt a gombai és várkonyi birtokok elkucsirozás után felmaradt részeivel P.-Ladányban néhány száz hold puszta földet. Azt mondta, hogy csakhamar épített egy kis tanyát, oda kivonul s nekifekszik a gazdálkodásnak, most megunta már ezt a tétlen uraskodást. Azt mondta neki Z. Béla, aki jó barátja s akinek ott Ladányban tágas lakása volt, s melynek mint magányos ember csak egy részét vette igénybe, hogy addig, mig a tanyát felépítteti, legyen vendége. Hát ott is tanyázott kerek kót esztendeig, de a tanya építése még mindig csak beszédtárgya volt. Akkor aztán egy Szultán nevü szarvasi zsidónak kiadta albérletbe, s lovastól, agarastul jobb hazába, vagyis a vármegyeházába költözött, s lett belőle vármegye kapitánya. Nevezetes volt Zlinszky Béla háza. Egyszer ugy véletlenül, anélkül, hogy értesítettem volna, elrándultam hozzá Ladányba. Este értem oda, s a kerti lugasban együtt találtam a falu intelligenciáját. Voltak vagy tizen, kik úgyszólván nap nap után vendégei voltak. Délben is rendesen öt-hatra volt terítve és főzve s bizony ritka nap volt, hogy a teríték vendég nélkül maradt volna, de sokszor még szaporítani is kellet nemcsak a teritéket, de az ebédet is. Zlinszky Béla, mostoha fivérem is olyan ember volt, sőt olyan még ma is, hogy nem érzi magát jól baráti kör nélkül s hozzá még olyan vajszive van, hogy csak akkor érzi magát jól, ha valakivel szívességet tehet. Pedig most már van olyan felesége, mint a falat kenyér, — de az is vajjal vagy mézzel — a ki még tul tesz rajta jóság és kedvességben !... No de ők még, hála az Istennek élnek, virulnak, szép négy gyermekükben gyönyörködnek, igy hát nem illenék szerénységüket nagy dicsériáddal sérteni. Hanem térjünk át „Jancsi" úrra. Novakovic3 Jancsi, — mert valaminthogy ón sem bírtam az „István"-ig eljutni, s ugy látssik, hogy holtig „Pista"