Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-31 / 87. szám

2 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. tokban, tervezetekben és memorandumokban, mind a szemétdombra kerül és a válságot egy. egészen uj tényező fogja megoldani. Ez az uj tényező nem más, mint a mi évszázados, elkeseredett, gyűlölködő ellenségünk : Ausztria. Hihetetlenül hangzik, hiszen a válságot tulajdonkép a gonosz és elvetemült szomszéd posványositotta a nyakúnkra és most mégis ő oldja meg a gordiusi csomót. Ausztriában annyira kiélesedtek a nemzetiségi viszályok, hogy a dinasztiának multhatatlan szüksége van a magyar békére, sőt ezt egyenesen az osztrákok testén keresztül kell ^rfiegkötnie. Maga a terv sokkal konkrétebb és nem jelent kevesebbet^minthogy egy csapásra sikerült megtalálni a nyitját a bankkérdésnek, a koalíció fönntartásának és a végkép elmérgesedett helyzete; visszaterelni oda, ahol egy esztendővel ezelőtt volt. Operettbe való volna az egész dolog, ha nem lenne olyan óriási a hordereje. A legjobb forrásból, ahol az eszme született ós megérett, kaptuk a következő, méltán föltűnést keltő információt : — Vissza kell menni a válság gyökeréig. Mikor a bankkórdés aktuális lett, a Wekerle-kormány teljes egyetértéssel a kartellbank álláspontjára helyezkedett és az egyes partok is határozatilag kötötték le magukat a kartellbank mellé. Maga a függetlenségi párt is föntartás nélkül elfogadta ezt átmeneti vívmánynak. De az osztrák kormány megbuktatta a koalíció szolidaritását. A korona azt mondta, ha Ausztria nem tesz ellene kifogást, ő nem ellenzi. A Bienerth-kabinet azonban a kartellbank tervét kereken elutasította. Most ez a kabinet lejtőre jutott. Napjai meg vannak számlálva. A nemzetiségi kérdést nem tudja megoldani és távoznia kel! helyéről. De bukása a magyar válsággal is összefügg. A korona most utólag helyteleníti, hogy a Bienerth-kormány rideg magatartásával megakadályozta a bankkórdés békés megoldását és igy hozzájárult a válság kiólesitóséhez. Hibáját utódjának kell jóvá tenni. Az uralkodó, aki mindenáron a koalíció fönntartását óhajtja Wekerle közbenjárására, azzal a kikötéssel fogja kinevezni az uj osztrák kormányt, hogy vállalnia kell a kartellbankol ós a magyar kormányt támogatnia kell a bankkérdés békés megoldásában. Mihelyest pedig ez bekövetkezik, mintegy varázsütésre, meg van oldva a válság, a bankkórdós, össze van boronálva a koalíció és nem térhet ki többé az elől, hogy paktumban vállalt kötelezettségét: a választói reformot megalkossa. Ez a haditerv, a bomba, amely már a legközelebbi időben föl fog robbanni. A megoldást egyelőre azért halogatják, mert be kell várni az osztrák viszonyok kialakulását. Aztán gyorsan megindulnak a tárgyalások és hamarosan ki fog derülni, hogy Bienerth utódjának csakugyan császári utasítása van a kartellbank akceptálására. Az osztrákok meg fognak pukkadni, mert hasra kell vágódniok a magyar követelések előtt ós amiben hónapok óta senki nem mert j hinni, megmarad a kormány ugy, ahogy van s egyetlen kő nem mozdul el a helyéről. Megyebizottsági tagválasztások. A törvényhatóság intézkedése. Többször megírtuk már, hogy Békésvármegye igazoló-választmánya mostanában foglalkozott a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok 1910. évi névjegyzékének összeállításával. A kiigazítás nemcsak a fizetett adó pontos megállapítására terjedt ki, hanem a megüresedett tagsági helyek betöltésére is. Ez természetesen ujabb választási mozgalmat idéz elő a megye igen sok községében. Megkezdődnek újra a korteskedések, jelöltek lesznek garmadszámra, sőt talán még eíetésb'en és itatásban sem lesz hiány. Olyan helyeken, ahol a társadalmi békét még nem dúlták fel a pártviszályok, a Választás könnyen fog menni, de nem ugy ám Csabán. Az elhalálozás folytán megürült két tagsági helyen bizonyosan elkeseredett küzdelem fog folyni a parasztpárt és ellentáborai között. A választási izgalmaktól való tartózkodás késztette lemondásra dr. Margócsy Miklóst is, akit az igazoló-választmány a negyedik kerület választási elnökévé jelölt ki. A törvényhatóság legutóbbi közgyűlése a megnevezett helyek betöltéséről következőleg intézkedik. A választott törvényhatósági bizottsági tagok sorában időközben megüresedett helyek betöltése céljából a törvényhatósági bizottság a választás határnapjául az 1909 évi november hó 15 naqját tűzi ki. Betöltendők lesznek a következő tagsági helyek: /. Gyulán : az I. alkerületbe dr. L adics László lemondása folytán megüresedett hely az 1910 év végéig tartó megbízatással, dr Follman János lemondása folytán megüresedett hely az 1913 óv végéig tartó megbizatássai. A Il-ik alkerületben egy üres hely az 1913 óv végéig tartó megbízatással. 2. Kétegyházán : Gancse Mihály elhalálozása következtében megüresedett hely az 1913 év végéig tartó megbízatással. 3 Békéscsabán a III. alkerületben H a n k ó Pál elhalálozása folytán megüresedett hely az 1913 év yógéig tartó megbizatássai. IV-ik alkerületben dr. Povázsay Máté elhalálozása folytán megüresedett hely az 1910 óv végéig tartó megbizatássai. 4. Gyomán dr. B á c s y Lajos elhalálozása folytán megüresedett hely az 1910 óv végéig tartó megbizatássai. 5. Békésen-, az I. alkerületben dr. báró Drechael Gyula lemondása folytán megüresedett hely az 1910 év végéig tartó megbízatással. Mezőberényben : Horváth János elhalálozása folytán megüresedett hely az 1910 óv végéig tartó megbizatássai, s C s á k György lemondása folytán megüresedett hely az 1913 óv végéig tartó megbizatássai. 7. Szarvason: az I. alkerületben S o 11 z Gyula elhalálozása folytán megürese détt hely az 1013 év végéig tartó megbízatással. 8. Orosházán : az I. alkerületben T o b a k István elhalálozása következtében megüresedett hely az 1910 óv végéig tartó megbizatássai. A választás vezetésére elnökül s helyettes elnökül a következők választattak meg: \. Gyulán-. I. alkerületben elnök dr. Ladics László, helyettese Sal József. II. alkerületben elnök dr. Follmann János, helyettese Kukla Ferenc, 2. Kétegyházán: elnök: Böhm Miklós, helyettese Popovics M. Aurél. 3. Békéscsabán : III. alkerületben elnök dr. S a i 1 e r Vilmos, helyettese dr. Linder Károly. IV. alkerületben elnök Dr. Margócsy Miklós, aki — mint már jeleztük — lemondott, helyettese Kovács L. Mihály. 4 Gyomán: Elnök Pikó Béla, helyettese H á z y Imre. 5. Békésen : I. alkerületben elnök K r a t o c h v i 11 Gyula, helyettese B en e $ i k t y Gyula. 6. Mezőberényben : Elnök H a c s k ó Lajos, Helyettese dr. G r ü n v a 1 d Dezső. 7. Szarvason: I, alkerületben elnök gróf B o 1 z a Géza, helyettese dr. R e i sm a n n Adolf. 8. Orosházán. I. alkerületben: Elnök: dr László Elek, helyettese Balla Sándor. Az 1886 évi XXI. t. c. 31. §-a értelmében az egyes választó kerületek választóit az országgyűlési képviselő választásra jogosultak névjegyzékébe a vár. megyei igazoló választmány állítva össze, felhívta a törvényhatósági bizotság Gyulaváros polgármesterét és az érdekelt községek előjáróit is arra, hogy az országgyűlési képviselő választásra jogosultak folyó évre érvényes névjegyzéket községenként, illetve választókerületenként elkülönítve a folyó évi október hó 31-ig felelősség terhe mellett terjeszszók be. Felkéri továbbá a törvényhatósági bizottság a választási elnöket, hogy a választások tartama alatt a választások tisztasága érdekében a kellő rendre szigorúan felügyeljenek, ne engedjék meg, hogy a választási helyiségekben csoportosulások, esetleg korteskedések tői ténjenek s figyelmeztetnek,hogy szükség esetén .joguk van karhatalmat igénybe venni. Általában a személyes bisztonság tekintetében ugyan azon rendszabályok alkalmazandók,-melyek az országos képviselő választásoknál alkalmazandók. A választási eljárást külömben az 1886 évi XXI. t. cz. 34-44 §-ai szabályozzák. Gyula város költségvetése. Kevesebb a pdtadó. A vármegye közönsége előtt rég óta ismeretes már az a nyomorúságos anyagi helyzet, mely a megyeszékhelyet: Gyula városát nyomja évek óta A régebbi vezetési rendszer odajuttattg ezt a fejlődő várost, hogy ma talán legszegényebb az ország összes városai között s igy meg van a szomorú dicsősége, hogy első sorban érdemes a pénzügyminiszteri expozéba a városok segítése cimón felvett két millió koronából nyújtandó állami támogatásra. A város előbbeni vezetősége meggondolatlanul költekezett, jövedelemnélküli beruházásokat eszközölt, aminek hátrányai csak most lettek nyilvánvalókká, amikor mái egy kissé késő. Nem kell mást említenünk, mint a benedeki földek megvásárlását. Milyen teherként nehezedtek ezek a földek a városra! Nem jövedelmeztek semmit, sőt ellenkezőleg, rájok kellett fizetni s mikor a város anyagi viszonyaínak rendezéséről volt szó, a javaslatot szerkesztő vármegyai főszámvevő egyik fő feltételül a benedeki földek eladását kötötte ki. A meggondolatlan gazdálkodás folytán támadt nyomorúságos anyagi helyzet orvoslásához nagy ambícióval fogott dr. L o v i c h Ödön polgármester. Vele ós a köréje sereglő fiatalabb tisztviselő generációval uj szellem költözött a roskadozó öreg városházába, amely uj szellem, mint a jelek mutatják, sikerrel is fogja megoldani a rendezés nehéz és bonyodalmas problémáját. Az ujabb kormányzási rendszer cól] szerűségét legjobban bizonyítja az, hogy | a városi pótadó évről-évre fogyóban van. Pár év előtt még 120 százalókra rúgott Gyula pótadója, amilyen rekordot egyetlen magyar város sem ért még el. És most ez a horribilis százalék szépen, lassan alább száll, amivel szintén kevés város dicsekedhetik az országban. A folyó évben már csak 100 százalék voh a pótadó, tehát egyetlen év alatt 20 százalékot esett; olyan fényes eredmény ez, hogy méltán lehet büszke rá a vát ros mostani vezetősége. maradok, ugy az én János barátom is mint Jancsi fejezte be földi pályafutását. Novakovics gazdag földbirtokosa volt Hevesvármegyónek, s kúriája — melyet a falu népe „kastélynak" nevezett, — Szelevényen épült fel. Ö is ugy ólt, mint éltek akkor a hozzá hasonlók, t. i. nem csinált mást, mint agarászott, kocsikázott, kurizált. Hires lovas és urkocsis volt, jó lovakat is tartót, el is úszott a szelevényi szép birtok, de azért Jancsi ur holtig ur volt, azt is mondta mindég, hogy az ur pokolban is ur marad! Nőül vette a szép M. Mariskát, aki szinte jó családból származott s éppen olyan „jukker"-asszony volt, mint aminő jukker-legény Jancsi ur s ha kucsirozni, vagy lóra ülni kellett, senkinek sem engedte át az elsőséget; az ő paripája járt legjobban az agarak nyomában s a halalinál rendszerint ő volt az első, az ő kalapját díszítette az első elfogott nyul füle. Egyszer, midőn 1857-ben a mostani magyar király (akkor még csak osztrák császár) Magyarországot beutazta s építették a potemkin-falvakat, hogy mindent szép színben lásson ós Magyarország boldogsága, elégedettsége szembetűnő legyen: arról is kellett gondoskodni, hogy stációról-stációra mindig más-más uri fogat vigye az udvari hintót. Szentesről Orosháza volt a kijelölt útszakasz. Nem nagy gondot okozott az illetékes köröknek, hogy kinek a fogata részesüljön a nagy bolond szerencsében. Ott volt Jancsi ur, annak volt olyan négy trapperja, * )gy a gyorsvonat, sem röpítette vclna el gyorsabban Őfelségét, ha ug.\an akkor lettek volna már ezen a vidéken vasutak. Nó meg olyan kocsist sem tudtak volna keríteni a vármegyében, akire oly nyugodtan bízhatták a Felséges ur személyét ebben a rebellis országban. Voltak ugyan Jancsi urnái híresebb urkocsisok is, mint például Kun Józsi, Zlinszky Béla stb., ámde ezek más vármegyékben voltak otthon s talán nem is vállalkoztak volna önként; kényszeríteni lehetett volna ugyan az akkori önkény-uralomban, de akkor hol lett volna a „biztonság" ? Igy hát Jancsi ur lett a választott. Jancsi uron bőszáju, lobogós ing, veres selyem pitykós mellény, árvalányhaj-bokrótás kalap, rojtos „kimondhatatlan", aranyrojtos nyakkendő és fényes lakkcsizma, ezüst sarkantyúval. A lovakon ezüstkulcsos, sallangos szerszám, mely négy göböly árát vitte el. — Jancsi ur kezében drága suhogó, melynek suhogását hac3ak hallotta is „Héja", a gyeplős, hát ugy repült, mint a sólyom s ugyancsak dolgot adott neki, hogy féken birji tartani. Eljött a nagy nap. A Felség Szentesre érkezett, hová valamelyik kun ur lovai hozták s mig a megyefőnök — aki a főispán szerepét töltötte be a Bach-korszakban — az üdvözlést eldarálta és mig az összeparancsolt notabilitások bemutatása történt, addig a négy táltos az udvari kocsi elé lett ragasztva. Az urkocsis ugy festett a bakon, hogy a felesége újra beleszeretett. A Felség elbúcsúzott „kedves" magyarjaitól s felült. Melléje telepedett „rossz szelleme", Grünne tábornok és í Jancsi ur odaszólt a gyeplősnek, hogy: I Hója! Az udvari hintónak csakhamar a I felkavart pora látszott. Mikor Orosháza I alá értek, Jancsi ur hátrafordult s mintha l soha hirét sem hallotta volna a spanyol ' etikettenek, magyaros őszinteséggel azt | kérdi a Felségtől: — Hogy van megelégedve Felséged az utazással? Gróf Grünne hanyatt esett volna erre a merészségre, ha a hintó hátulja engedte volna s bizonynyal azt hitte, hogy rögtön kiüt a második revolució erre a vakmerőségre. Ámde a Felség nem vette olyan tragikusan az ügyet, hanem mosolyogva válaszolt: — Nagyon kellemes volt utam, köszönöm. — Hát a lovaimra mit mond Felséged? — faggatá tovább Jancsi ur. — Nagyon jól mennek. — Nézze, Felséged, a gyeplőst: Hóját, annak nincs párja a vármegyében! De erre már Grünnenek minden hajaszála az égnek állt s leintette Jancsi urat azzal, hogy kérte, ügyeljen az útra. Ilyen ember volt Jancsi ur, de volt is azután hire az ő bátor, sőt az akkori időben vakmerő fellépésének ós a Felség, mikor Orosházán leszállt, szalutálva köszönte meg az ügyes és gyors szállítást. Hire ment ennek messze vidékre is, mert Jancsi ur ugyancsak tódította, hogy mennyi idő alatt röpítette Szentesről Orosházára a Felséges urat és azzal dicsekedett, hogy kézfogással köszönte meg a Felség az ő szívességét. Hogy ez nem volt igaz, azt mindenki tudta, de hát ugy tettünk, mintha elhittük volna. De, a pestvármegyei zsentrit bántotta ez a hevesmegyei pajtás dicsekvóse, versenyre hívták tehát Jancsi urat, ha kell, lóveszteségbe, melyet Jancsi ur, bízva lovai gyorsjárásában, de még inkább az ő kocsisi ügyességében, örömmel elfogadott. Egy nagykörösi bál alkalmára tűzték ki a versenyt. Nagyköröstől Várkonyig, ott is a Szűcs Ábris portájáig. Két négyesfogat állt ki a küzdelemre és pedig a Jancsi uré és Zlinszky Béláé, mind a ketten hires urkocsisok s akkoriban első gavallérok a maguk vármegyéjében. A fogatok ugy szemrefőre megbiráltattak a körösi és a megye minden részéből összejött fiatalság által. Hát ugy szemre legtöbben a Jancsi ur fogatát tippelték, mely ezüstös, sallangos szerszamban igazán jól is festett. Kevesebbet mutatott a Zlinszky fogata. A gyeplős: a Gitár, az ostorhegyes: a Szemes álmosan, lehoi'gasztott fővel várták az indulást. Ezekhez a körösi urak nem biztak, de akik ismerték Zlinszky ügyességét a lóhajtásban és idomitásban, azok nem adták fel a reményt, hogy mégis csak ezek a keveset mutató, de kitűnően behajtott lovak nyerik el a pálmát. Minden urkocsis mellé egy-egy szakértő biró ült, mert csak ügetve szabad volt hajtani, mint már ezt az ügető-versenyek szabályai előírják. Pezsgős üvegek durrogatása között történt meg az indulás s minden pártbeli a maga emberének dicsősségeért ürítette poharát. Jancsi ur suhogót eresztve, darutollas kalapját lengetve indult meg, mig Zlinszky Béla egyszerűen rászólt a gyeplősre, hogy: „Gitár" ! mire a két első ló mintha tudta volna, hogy most nemcsak a gazdájuk jó hírnevéért, de a maguk dicsősségért is ügetnek, szügybevágott fejjel robogtak el. Amint a pályabirák a verseny után beszélték, fele utig egymásután haladtak, elől Jancsi ur, utána nyugodtan Zinszky fogata, de mikor a térnek fele útját elhagyták, Zlinszky megeresztette