Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-01 / 61. szám

1 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. mas levegőben, olyan sok alkalmazott dolgozik és olyan nagy forgalom bonyolódik le. Mindenképpen kívánatos tehát, hogy Csabának uj, modern berendezésű postahivatala legyen s középületeinek száma ezáltal is szaporodjék. A nagyváradi posta- és távirdaigazgatóság még régebben azt az ajánlatot tette Csaba községnek, hogy a mostani szűk és célszerűtlen bérépület helyett épittesen a Főtér ós Apponyi-utca sarkán egy díszes postapalotát, amelyet az igazgatóság hajlandó volna bérbe venni. A főmérnök meg is csinálta a számításokat, amelyek szerint a postának megfelelő, kényelmes épület 120.000 koronába kerülne. Ha pedig a mostani árvaszék frontját is hasonlóan felépítik, ez a szárny 40.000 koronába kerül, ugy, hogy az egész építkezés 160.000 koronát emészt föl. A tanács javaslata erre vonatkozólag az volt, hogy a község csak abban az esetben menjen bele az építésbe, ha a posta a 120000 korona amortizációjának megfelelő bért fizet. A megmaradt szárnyon szépen elfér három üzlethelyiség és az emeleten egy kényelmes uri lakás, amelyekért szintén lehet 3400 korona bért kapni, amennyit a mostani ház e része jövedelmez. Ugy hogy a községnek ez építkezése az adózók nagyobb megterheltetésével nem fog járni. Ezért javasolta a tanács, hogy ilyen alapon elvileg járuljon hozzá a közgyűlés az építkezéshez. K r a s z k ó Mihály bölcs nézete szerint ilyesmit nem is lett volna szabad előterjeszteni. Jó helyen van most a posta, mert ott van a város központja, arrafele laknak legtöbben. Egyébként is az építkezés ujabb teher lesz a szegény ember nyakán, mert megint emelni kell az adót. S z e b e r é n y i Zs. Lajos szerint, ha ugy áll a dolog, ahogy a főjegyző előadta, akkor az építkezés csak előnyös lehet a községre ós ő hozzájárul. Már csak azért is, mert a posta a legkitűnőbb magyar intézmény, amelyet pártolni kell. R e i s z Hermann ós B r ü 11 e r Ármin pártoló felszólalasai után hozzájárult a közgyűlés a tanács javaslatához. Felfújt zászló-affér. A vonatvezető felbuzdulása A fővárosi lapok közül a „Pesti Hírlap" pénteki számában, aradi tudósítója értesítése alapján, nemzeti zászlónknak Békésmegye területén való meggyalázásáról hosszabb cikket közöl s abból adjuk a lap tudósítója szerinti képzelt tényállást, mely igy szól: A szászvárosi 62. gyalogezrednek egy százada csütörtökön tért vissza Bécsből állomáshelyére, Szászvárosra. Az ezred nemzetiségi ezred, g legénysége nagyobbára oláh fiukból kerül ki. A bakák a hosszú szolgálat után jókedvűen utaztak hazafelé a vonaton s Békéscsabán a kocsijukat zászlókkal ékesítették fel : egy nemzetiszínű és egy fekete-sárga lobogót tűztek ki. Az állomáson levő közönség megbotránkozva látta a fekete sárga zászlót és figyelmeztette rá a vonatvezetőt. Ekkor tűnt csak ki, hogy a feketesárga zászló kitűzése a magyarság ellen való tüntetés céljából történt, mert amikor a vonatvezető felszólította a bakákat a fekete-sárga lobogó bevonására, ellenszegültek, a vasutast inzutálni akarták, majd trágár szavak kíséretében nekiestek a magyar zászlónak s valóssággal letépték. Ezzel még nem érték be. Két köziegény vadállatként rohant a lobogóra, a rúdját összetörte, a szövetjét pedig összetépte s a földre taposta. A két zászlógyalázót társaik valóssággal fedezték a merénylet miatt felháborodással tiltakozó közönséggel szemben. A vonatvezető a túlnyomó erővel szemben az állomásfőnökhöz fordult segítségért. Aí állomásfőnök meghallgatja a jelentést s azt felelte a vonatvezetőnek : — Ne politizáljunk ! Nem a mi dolgunk ! Ne avatkozzunk ez ügybe ! A vonatvezető meglepődött a feleleten, de azután felülkerekedet benne jó magyar érzése. — Ez nem politizálás ! — vágóit viszsza a főnöknek - Ez a nemzeti becsület ügye, s ón majd tudni fogom köteles* ségemet! A valódi tényállás pedig az, hogy csütörtökön a reggeli 7 órai vonattal, egy őrmester kíséretében egy szakasz 62-ik ezredbeli katona utazott át Trebinjéből Szászvárosba. A waggon ablakára, melyben ültek, egy táblácskát helyeztek el: Trebinje-Szászváros felírással. E táblácska két oldalra volt erősítve, két oldalt egy 10—15 centiméter nagy nemzeti színű és feketesárga zászlócska. A vonatot vezető V i g aradi kalauz többször szólt a katonáknak már az uton, hogy távolítsák el a fekete-sárga zászlót, mire ezek nem voltak hajlandók. A csabai állomáson aztán Yig kalauz levette a táblát és ázt a zászlókkal a földre dobta. A katonák természetesen nem hagyták ezt annyiban, hanem követelték a táblát a zászlóval s ekkor fordult a kalauz Szemere állomásfőnökhöz, ki azt mondotta ekkor a kalauznak, hogy hagyja bókében a katonákat. Ennyi volt a csabai zászlóincidens. V i g kalauz azonban, mikor a vonat Kétegyházára ért, újból megkísérelte a fekete-sárga zászló eltávolítását, de ekkor már a katonák támadólag léptek fel, ugy hogy a csendőrség is közbelépett, mire aztán a katonák elcsendesedtek. Békéscsaba közgyűlése. Érdekes ügyek. Békéscsaba képviselőtestülete csütörtökön délelőtt elég gyéren látogatott közgyűlést tartott. A közgyűlés pedig nagyobb érdeklődést is megérdemelt volna, mert tárgysorozata gazdag és tartalmas volt. Különösen a gazdaosztályhoz tartozók tündöklöttek távollétükkel, ami legfőképen a most serényen folyó mezei munkáknak tulajdonitható. A parasztpárt azonban mégis képviseltette magát 3—4 taggal, akik bámulatos ambícióval igyekeztek a kái kán is csomót keresni, de sajnáiatra| méltó együgyűséget árultak el minden ! téren. Hja, hiányzott az inspiráló múzsa, ' a karmester. Ennek folytán a közgyűlés nem volt éppen csöndes lefolyásúnak mondható. Egynémely tárgynál olyan parázs vitát provokáltak ós olyan ékes beszédeket vágtak ki a parasztpárti kis korifeusok, hogy még az Istenek is homéri kacajra fakadtak volna tőle a magas olympuson. Leghuzamosabb vita a nagyváradi posta- és távirda igazgatóságnak a posta palota ügyében küldött megkeresése és Tóth László gyulai főszámvevő szabadság iránti kérvénye körül folyt. A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt: A gyűlés elején S e i 1 e r Elek főszolgabíró elnökölt, amit a különböző helyettesítések ügye tett szükségessé. A szabályrendelet ugyanis akként intézkedik, hogy helyettesítéseket mindenkor a főszolgabíró elnöklete mellett eszközölhet a képviselőtestületi közgyűlés. Éppen ez a rendelkezés volt egyik érve ifj. Kocziszky Mihály lapunkban már emiitett felebbezésének. A közgyűlés hozzá is járult ahhoz, hogy a főpénztári ellenőri állást Kéri József, a birioknyiivántartóit K r e m e c k i Lajos, az 'erzsébethelyi adószedőit S imoncsics Vilmos, a II. állatorvosit Katona Imre, a rendőrfőbiztosit pedig V a 1 e n t i n y i Márton töltik be helyettesek gyanánt. A helyettesek, Katona Imre kivételével mind az állással járó fizetést kapják. E határozatot megelőzőleg azonban volt egy kis vita is. Felállott ugyanis K r a s'z k ó Mihály, a parasztpárt kisebbik esze és szemrehányást tett az elöljáróságnak, amiért nyáron is hiv össze közgyűlést. Ilyenkor nem kellene közgyűlést tartani, hiszen legtöbben a mezőn dolgoznak. A grófok, bárók pihennek nyáron, a nép meg dolgozik és még hozzá közgyűlésre is invitálják. Ez már mégse járja S e i 1 e r főszolgabíró figyelmeztette alább egy órahosszat kellett hallgatnom bőbeszédű fejtegetéseit a szociálizmus törekvései ellen. — Mit akarnak azok az emberek ? — kérdezte heves, széles gesztusok kíséretében. — A tőkét akarják korlátokba szorítani? Hiszen teremteni, alkotni, munkát biztosítani csakis az ő vele született korlátlan hatalmával tud. Ez oly világos mint a nap. Azok az emberek, amint az Írásaikból olvasom, maguk alatt vágják a fát. Ez árt a fának, de még többet árt annak, aki vágja. Hát nem igaz ? Megvallom, igazat adtam neki és ő nem mulasztotta el megjegyezni, hogy voltaképpen ós tulajdonképpen a városban mégis én vagyok a legokosabb, legintelligensebb ember. Alig raktároztam el ezt a bókot, mikor a fiatal Katorisz, a Guszti csipett meg. A butorasztalos-mühely fiatal munkása, ki szenvedélyesen itatta lelkét a szociálizmus tanával, ki Marx egyik könyvét állandóan a zsebében hordta, sötét, gyűlölködő hangon beszólt nekem a kietlen munkásnyomorról, melyet a töke brutalitása, cinizmusa, telhetetlensége, lelketlensége idéz elő. Miközben beszélt, fenyegetően rázta öklét. — Tudja-e, uram, — magyarázta, — hogy a XVI. században egy angol tudós, a nevére nem emlékszem, bebizonyította matematikai alapon, hogy ötórai munkával bőségesen gondoskodni lehet az egész emberiség kényelméről, jólétéről, teljes táplálkozásról, egészséges lakásról. Öttórai munkával! Tetszik tudni ? És mi történik ? A tőke, mely az emberiség ügyét kutyába veszi, kilenc, tiz, tizenegy órát dolgoztatja a munkásokat. És tudja, kérem, micsoda aljas tendencia rejlik az emberi erő e kegyetlen kizsákmányolása mögött ? Az, hogy a munká- i soknak ne jusson idejük gondolkozni, ' szervezkedni. Da ez nem marad, nem | maradhat igy. Az idők változásának hajnalderengésót a szociálizmus jelenti. Es igy tovább, a legfanatikusabb skálában. Siettem kijelenteni, hogy tökéletesen igaza van. Ő nem volt hálátlan Ezeket mondta : — Tudtam, hogy önnek a kis ujjában több esze van, mint az egész frekveciának. Ön végre is emberileg gondolkozik ós emberileg érez ? Természetes, ezt a bókot is zsebrevágtam. Nem találtam semmi józan okot visszautasítani, épp oly kevéssé, mint egy jó szivart, amelylyel ebéd után kínálják meg az embert. Néhány hónap múlva az öreg Kato- j risz csődbe került s a gőzmalmot a \ konkurrens Lázár János vette meg. í Örömmel értesültem, hogy az uj tulaj- ] donos, bár szerény fizetéssel, raktáros- I nak alkalmazta. Katorisz már akkor tul volt az ötvenen. Mikor ujabban legelőször találkoztam vele, ismét szóba hozta a szociálizmust. — Azt hiszem, — mondotta, — hibásan Ítéltem meg ezt a nagy jelentőségű mozgalmat. Annyi bizonyos, hogy a jövő kétségtelenül a szociálizmusó. Lehetetlen a népek millióit a mostani nyomorúságos állapotban megtartani. Magának a tőkének fontos érdeke, hogy a társadalmi átalakulás simán menjen végbe, külöben olyan forradalom viharzik végig a mostani berendezésen, mely . mindent elseper. Ez az ón meggyőződésem Majd meglátja. Ez tisztán idő kérdése. Azzal sietett a gőzmalomba és én sokáig tűnődve néztem utána. Reá egy-két esztendővel ujabb tűnődésekre nyilt alkalom. A fiatal Katorisz magánkörülmónyeiben nevezetes i változás törtónt. Az ifjú nép tribun meg! nősült. A Valentin Kristóf szeplős leányát vette el; a szeplőkön kivül a Valentin-lánynak egy téglagyára is volt. tA fiatal Katorisz tehát máról holnapra jó- j módú téglagyártulajdonos lett. j Mikor először gratuláltam neki, a ; fiatal férj és téglagyár-tulajdonos mó- ] Iázva fonta össze mellén a két karját. Azt a benyomást nyertem, hogy ez az ; ember valami pózt keres, amit nem tud eltalálni. Kedvetlenül, dacosan nézett reám. — Ugyebár, — mondotta — ön most azt hiszi, hogy az uj állapot változtatni fog hitemen, meggyőződésemen ? Nagyon téved. Én az maradok, aki voltam : a munkások igaz barátja, a tőke esküdt ellensége. — Ez derék, — mondottam, csakhogy éppen mondjak valamit. Heves fejmozdulatot tett. — De előbb disztingválni kell ! Tetszik érteni? Disztingválni. — Értem, azaz hogy... Türelmetlenül folytatta : — A szociálizmus nagy eszméit nem szabad pillanatnyi, kicsinyes érdekekórt kockáztatni. EÍ csak késlelteti a sikert, a diaddt. Nekünk tekintetünket a jövőre kell függeszteni, annyival inkább, mert a jövő a szociálizmusó. — És addig ? — kérdeztem bátortalanul. Addig ? Addig ? Mit tehetünk addig ? Semmit. Azaz édes keveset. Nézze, például én szívesen felemelném munkásaim bérét és épp oly szivesen szálitanam le a munkaidőt. Az volna a legboldogabb napom, amikor megtehetném. — Nos, és nem teheti ? Haragosan, gyűlölködve nézett végig. Aztán felfortyant: — Hát hogy is tehetném! Hisz a mostani állapotban is csak teng-leng a vállalat. A rettenetes konkurrencia mellett a legkisebb engedmény katasztrófával fenyeget. Persze ön, az akta-ember ezt nem érti. Nem is értheti. Ez a proa szónokot, hogy rendkívüli közgyűlésen indítványokkal előhozakodni nem lehet. A havonkénti közgyűléseket egyébként maga sem tartja helyeseknek, de a folyton előálló sürgős ügyek szükségesekké teszik őket. K o r o s y László főjegyző csodálkozik Kraszkón, aki dacára annak, hogy több éven keresztül tagja a képviselőtestületnek : ilyen panasszal hozakodik elő. Ezelőtt is voltak közgyűlések juliusban. Nem is lehet másképen, mert jönnek le mindig a községhez olyan alispáni rendeletek, amelyek bejelentését, vagy végrehajtását huzni-halasztani nem lehet. Neki is az a nézete, hogy a nyári munkák idején nem kellene közgyűlést tartani. Sőt örülne is neki, ha nem volnának, de mikor muszáj összehívni. Még Kraszkó riposztozott a tőle telhető szellemességgel s aztán a közgyűlés napirendre tért a kérdés fölött éá Seiler főszolgabíró is eltávozott. A szervezési szabályrendelet és egyebek. A főszolgabíró eltávozása után K ováct Sz. Ádám bíró átvévén az elnöklóst, Korosi főjegyző előterjesztette a belügyminiszter leiratát a szervezési szabályrendelet módosítása tárgyában. A miniszter, mint már megírtuk, a község álláspontjára helyezkedett abban a kérdésben, hogy a két árvaszéki ülnök és számvevő lehetnek-e az elöljáróság tagjai, vagy sem ? A község akként határozott, hogy nem lehetnek tagjai, de a vármegye ezt a határozatot az érdekeltek fellebbezése folytán megsemmisítette. Á miniszter döntése tudomásul szolgált. Korosy főjegyző ezután még felsorolta tájékozásul a többi módosításokat is, amelyeket lapunkban már több ízben ismertettünk. A törvényhatóságnak az adóügyi jegyzői állás betöltése ellen benyújtott felebbezésre hozott elutasító határozata tudomásul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgáltak az alispánnak a bábák javadalmának megállapítására, dr. T a r j á n i Rezső volt erzsébethelyi községi orvos lemondására és a iiaígygerendási közigazgatási kirendeltség szabályrendeletére vonatkozó rendeletei in, mely ügyeket lapunkban már töbször és résztesen tárgyaltuk. A gerendási kirendeltség szabályrendeletével kapcsolatban megemliu-tte Korosy főjegyző, hogy a kirendeltség hivata'os helyiségei a kastélyban lesznek, mivel sikerült megállapodásra jutni a tulajdonos róm. kath. egyházzal. A kir. tanfelügyelő a csabai óvodák államosítása ügyében megkereste a községet. A megkeresésben közli azokat a feltételeket, amelyek mellett az óvodák államosítása megtörténhetik. Eszerint a községnek adnia kellene telket, fedeznie kellene az építkezési költségek egy részét, az óvónői lakbért ós fizetnie kellene az óvónői nyugdijintózeti illetéket. A tanfelügyelői irat kiadatván az iskolaszéknek, az azt a véleményt adta, blóma erősebb eszű embert zavarba hoz. Alászolgája. Néhány nap múlva találkoztam az apjával. Elmondtam neki, hogy beszéltem a fiával. Az öreg szavamba vágott: — Hagyja, épp oly komisz, mint a többi munkaadó. Tessék elhinni, én mondom, mind egy húron pendül. — Mind ? — kérdeztem. — Mind. A iüvótel nem bizonyíthat a szabály ellen, mert egy kivétel sincs. Az én munkaadóm a legkevésbé az. Ritkán láttam embert oly morózus arccal, mint aminővel az öreg a poros gyalogjárón távozott. De arca nemsokára kiderült. Az öreg Katoriszszal ugyanis röviddel rá semmi egyéb nem történt, mint az, hogy feleségül vette az özvegy Brunnernet, a jómódú szálló-tulajdoposnőt. A szálló egyik szárnyában kávéház volt. Itt találkoztam gyakran a két Katoriszszal, az apával és fiával. Többnyire a fiatal Katorisz vitte a szót. Kedves témáját, a szociálizmust fejtegette. Egy alkalommal ezeket mondotta : — Az eszme szép, gyönyörű, de az eszme képviselői a legjobb esetben rettenetesen megbízhatatlanok. Kompromittálják az ügyet. Csakis ez tart vissza, hogy távol tartom magamat a mozgalmadtól. Csakis ez. Az öreg Katorisz helybenhagyta. — A fiamnak igaza van. Bizony Isten ! Mikor egy óra múlva a Brunnernével egyedül maradtam a kávéházban, a nyilt arcú, okos tekintetű asszonyság bizalmas hangon igy indította meg a társalgást: — Tudja kérem, az én uram okos ember, a fia is nagyon okos, de ha ugy együvé kerülnek, annyi szamárságot beszélnek, hogy keserves hallgatni. Némán igent bólintottam.