Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-04 / 53. szám

• 6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 julius 18 falussy gyalogsági tábornok is megkapja az ebédre szóló meghívót. A király csak ekkor tudta meg hű tábornokaitól az esetet és a kérést nyomban honorálta. Az osztrák-magyar tábornoki karban Magyarország honvédelmi minisztere volt az egyetlen s hozzá magasrangu tábornok, akit a Felség meghívásra nem érdemesített. Jekelfalussy képpedt el legjobban a nem várt mellőztetés miatt, eleintén nem is tudta az igazi okot, mikor pedig fölvilágosították, elbeszélte, hogy ő a szavazás alkalmával rezonszerüen a kormány mellé állt, különben nem is tanulmányozta behatóan a bizottság javaslatát. Aki az öreg tábornokot ismeri, tudja, hogy ez ügy "szent igaz. Ő, különösen az utóbbi időkben, vajmi keveset érdeklődött az ügyek iránt és, nem csinált titkot belőle, hogy legszívesebben a nyugalmat szeretné. A tábornokok bosszuakciója még nem ért véget. Érezni fogja ezt Jekelfalussy a hivatalos lapból is, amely a kormány fölmentését közli. Lehet, hogy egyáltalán nem kapja meg az ilyenkor szinte elmaradhatatlan kitüntetést, de az egészen biztos, hogy az uj minisztériumnak nem lesz tagja. Bécsben Hoffmann Hugó altábornagy, a hadügyminiszter osztályfőnöke, ez a kitűnő magyar ember egyetlen jelölt a honvédelmi tárcára. Ugy látszik, róla nem tételeznek föl ennyi magyar őszinteséget, pedig Hoffmann már többször elárulta, hogy legalább olyan jó hazafi, mint amilyen hűséges katonája a királynak. Természetes, hogy Jekelfalussy nem fogadja közömbösen karrierjének ezt a szomorú akkordját. Végre katona ő tetőtől-talpig, akit akárhányszor kihozott a sodrából, ha a tisztelt Házban a szokásos kritikával kisérték működését, — hogyne fájna neki, mikor az egész tábornoki kar támad rá igazságtalanul és a katonai gondolkozás rideg túlzásával. Hiszen nem személyes indulat vezette őt a szavazásnál, Fejérváryval szemben. Jó bajtársak voltak és Jekelfalussy akárhányszor fölkereste a darabont-kapitányt, hogy katonai adminisztratív ügyekben tanácsát kérje. Kívüle csak Wekerle érintkezett Fejérváryval, mert hát a mi politikai életünkben mindennaposak a csodák és az „örök harag" fogadalmat csak oly komolyan veszik, mint a porban játszó gyerekek. Végtelenség. - Budapesti levél. Nem lehet már sem válságnak, sem helyzetnek nevezni, ami itt nálunk a politikában uralkodik, hanem végtelenségnek, Mert végtelennek tetszik az a boszszantó unalom, amely a lelkeken uralkodik, mikor politikáról van szó. Az emberek már idegesek, különösen pedig a politikusok és az újságírók. Ezek már nem is mernek találkozni laikusokkal, mert folyton ugyanaz a kérdés hangzik a fülükbe: — Mondja meg már, mi lesz, hogy lesz, ki lesz a miniszterelnök ? A kérdezettek idegesen legyintenek a kezükkel, összeráncolják homlokukat és dühösen felelik : — Tudja az ördög! És igazuk van. Földi ember nem tudná megmondani, hogy hová lyukadunk ki a politikai válság összekuszált labirintjából. Minden nap hozhat valamit és egyik nap sem hoz semmit. Örökösen az a hir érkezik az úgynevezett „legilletékesebb" helyekről, hogy nincsen döntés. Magam is összeráncolt homlokkal, dühösen irom ezt a mostani levelet önöknek. Dühös vagyok, meit tudom, hogy valami ujat, valami érdekeset várnak tőlem és nem tudok irni semmi olyast. Szilárdan áll még most is a válság szekere abban a múltkor emlitelt politikai pocsolyában. Nem tud mozdulni se jobbra, se balra. A király még most is várakozó állásponton van a függetlenségi párttal szemben. Ezen a két tényezőn múlik csak a kibontakozás lehetősége. Közöttük táncol mintegy lenge bayadér, a csontos Lukács László, a homo régius. Hol ide mosolyog, hol oda, hol ennek suttog szerelmes szavakat a^ fülébe, hol annak, de nem sikerül kibékíteni őket. Legutóbb pénteken jelent meg Lukács kihallgatáson a királynál. De döntés semmi irányban sem történt, a király még nem közölte elhatározását a homo regiusszal. Ugy látszik, hogy a Budapestről érkezett hirek befolyásolták a döntés elhalasztását. Abban a jelentésben ugyanis, melyet Lukács pénteken terjesztett a király elé, nem volt szó Kossuth és Lukács megegyezéséről s hogy a függetlenségi párt nemcsak taktikai, hanem elvi szempontból is egységes. Hir szerint Lukács a következő alternatív előterjesztéssel járult a király elé: Az első propozició arra vonatkozik, adjon felhatalmazást neki a király a függetlenségi párttal való uj tárgyalásra. Ez esetben Kossuth Ferencnek ajánltassék fel a miniszterelnökség, pénzügyminiszter Lukács László lenne, belügyminiszter pedig az a politikailag színtelen államférfi, akinek személyben Kossuth, Justh ós Lukács megegyeznek. A bankkérdésben fogadja el a király Lukács kikapcsoló javaslatát, mely szerint a választójogi reform megalkotása után az idő rövidsége miatt három évi provizóriummal rendezik majd a közös bank szabadalmát. Kossuth különben erre Írásbeli kötelezettséget vállalt. Lukács előterjesztésének második része arra az esetre szól, ha a király az első propoziciót nem fogadná el. Lukács a harci kabinet gondolatát nem helyesli s ezért azt ajánlja a királynak, hogy mielőtt őt miniszterelnöknek deszignálná, hallgasson $neg más politikusokat is, mert nem hiszi, hogy egy hatvanhetes, párton kivüli kormány rendet tudna csinálni. Ezek voltak állítólag a Lukács előterjesztései. Beavatott körökben már azt is tudják, hogy valószínűleg az első propozició alapján fog a kibontakozás sikerülni. A gondolat, hogy ha tényleg ez volt Lukács előterjesztése, nem is rossz. A függetlenségi párt elérnó célját, még a hatalmi törekvések is érvényesülhetnének, a fontos belügyi tárca pedig pártnélküli politikus, — ugy tudom, szó van Békésmegye egyik jeles fiáról, ki főispáni méltóságot töltött be — kezébe jutna, a»i egyébként leghelyesebb is. Hogy azonban akár ez, akár a másik kibontakozási forma, mikor érvényesül, ennek a végtelenségnek, mikor lesz vége: azt megmondani nem tudná senki. Nem tehetünk egyebet, mint várunk, várunk és harmadszor is várunk... kezlete, julius 14-ón d. e. 8 órakor kistemplomban tartandó istentisztei után a közgyűlés kezdete s enn tárgysorozata között fontosabbak a k vetkezők : Az esperes évi jelentésón kivül egyetemes közgyűlés leirata az állai segélyről; a kerületi szabályrendelet 8§-ának módosításáról; az országos v sároknak vasár- és ünnepnapokon va eltiltása s a vasárnapi munkaszüneti az italmórésre való kiterjesztése tárgj ban; a reformáció 400-ik évforduló] nak megünnepléséről; az istentisztel tek egyöntetűségéről; a bókéscsat egyház "szabályrendeleteinek jóváh gyása ; az aradi egyház kiválása az e peressógből; egyházi ünnepélyek ts tásáról; az egyházmegyei nyugdijinl zeti bizottság szervezéséről ; egyházkc igazgatási költségek fedezésére 20 korona államsegély kiutalványozásáró az egyházmegyei iskolabizottság jegyz könyve; választások ; kérvények; fele bezések, ezek között a csabai egyhá felügyelői választásról; inditványol kerületi kiküldöttek választása; a jöi évi közgyűlés helyének megállapítás * A békési evang. egyházmegye ez é rendes közgyűlését — ujabb értesül sünk s? érint — nem Orosházán, hane Csorvás nagyközségben tartja meg foh hó 7-én Haviár Dániel és Vers József elnöklésóvel. Előző napon iskolaszók ós a gyámintézet fog ül sezni. Maga a közgyűlés délelőtt 9 ór kor — a gyámintézeti istentisztelet utí — veszi kezdetét. Az Arad-Békési Gv. Egyházmegye közgyűlése. Emiitettük már, hogy az Arad-Békési Ev. Egyházmegye ez évi közgyűlését Csabán fogja megtartani folyó hó 14-én. Az egyházmegye elnöksége: dr. Z s i1 i n s z k y Endre egyházmegyei felügyelő és Csepregi György esperes már felhívták az egyházközségeket, hogy az egyházi alkotmányban megjelölt tagokat, kik hivataluknál fogva azok, az egyházakat pedig képviselőik kiküldése iránt. Az esperessógi közgyűlés sorrendje a következő: julius 13-án d. e. 9 órakor iskolaszéki ülés, julius 13-án, d. u. . 6 órakor az egyházmegyei gyűlés előórte- | A munkás-betegsegélyző pénztárrá Az erzsébethelyi orvos. — Ipari munkások segélyalapja. • Iparoskörökben általános a pana a vidéki kerületi munkásbiztositóbetegsegélyző pénztárak ellen. Ez állai felügyelet alatt álló intézetek igen gya ran követnek el baklövéseket, ame nem annyira a tisztviselők járatlans gának, mint inkább a törvény uj volt nak és a munkás viszonyok rendeze lenségónek tulajdonitható. Ezek között is különösen vihar* a helyzete a gyulai kerületi munkásb: tositó-pénztárnak. Folytonos támadáso nak van kitéve ugy a munkások, mi az iparosok részéről. Csak nem rég< emlékeztünk meg arról a nagy harcr* mely a pénztár székhelyének Csabá való áthelyezését óhajtó eredményny végződött. Azután jött az igazgatóválsá mely szintén nagy port vert föl. Meg is van ennek az örökös sze zációban élésnek az indoka. Az igazg tóság gyakran olyan intézkedéseket tes olyan határozatokat hoz, amely éppé nem quadrál sem az iparosok, sem munkások érdekeivel. Példa erre a lej közelebbi eset is. tak. Vécsey bárónő közbenjárására a szomszédos családok is megbízást adtak ekkor Kossuthnak pozsonyi levelek küldésére, azonkívül anyagilag is támogatták, ugy, hogy rövid idő alatt a magánlevelezés formájában küldött levelek pontos szükségletté váltak, melyet ebben a kis keretben nem lehetett többé folytatni. Kossuth leveleinek hire ment a vidéki családok között, s most már megrendelői is mindegyre szaporodtak. Ezekből a levelekből támadt azután az „Országgyűlési Tudósítások" című kéziratos politikai lap, mely a Pesti Hirlap megalapításának eszméjét keltette föl később Kossuthban." Olvasván ezeket, önkéntelenül is hálát kell éreznünk azon nemes lelkű honleány iránt, aki a bodrogszerdahelyi fiskálist dicsőséges pályájának fényes útjára ösztönözte, vezette. Amig Kossuth Lajos emléke él, élni fog Nóvák Sarolta emlékezete is. A gyermek. Irta: Zala Lilly. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Kissé elkényszeredett, savanyu, magába zárkózott lelkű volt Palika. Már maga az élet ugy hozta magával, hogy soha igaz érzelmeit ne mutathassa, hogy mindig színleljen s mást mutasson, miiit amit benső érzelme parancsol. Az édesapja elvált az anyjától s újra megnősült. Az édesanyja is férjhez mentS igy azután, mikor a törvény szerint hétéves korában édesapjához' került, már bele volt oltva az apja elleni gyűlölet s különösen a mostohától való félelem. -x Vézna kis fiúcska volt Palkó. A szüleitől csupán a lelket örökölte. Teste sovány, keveset igérő, kis váz volt csupán, melyre épp hogy reá volt aggatva néhány húsfoszlány. Az anyja már féltő gonddal ügyelt reá, apja pedig, ki bálványozásig szerette, még a szellő fuvalmától is megőrizte volna. Jó gyermek vo!t különben alapjában véve, csak éppen a ferde helyzet, melybe ártatlanul került, forgatta ki igazi mivoltából. Még a mostohája is szerette. Ugy tudott viselkedni, hogy még az idegenek is megszerették, még ha nem is ugy akarta. Ugy járt-kelt a tágas szobákban, mint valami túlvilági szellem, még a lépteit sem hallották. Mindenkit félve tisztelt s bátortalanságában még hangosan szólani sem mert. Nem sok vizet zavart odahaza. Vasárnaponként az anyjához küldték, s íme csodák csodája, abban a percben, mikor az anyja házának küszöbét átlépte, mintha kicserélték volna Palkót. A máskor szótalan, savanykás fiúból egyszerre életvidám, vidor kis fickó lett, aki majdhogy fel nem verte a házat hangos danájával, éles sikoltásaival, gyermekes hancurozásaival. Ott hempergőzött kis leány testvérkéivel a szőnyegen s mig keresztülkasul másztak édesanyjukon, a filigrán kis asszonyon, fülsiketítő lármájukkal felverték a házat. Azután, ha eljött az est s az inas érte jött, hogy hazavigye az apjához, Pali ismét a régi lett. Szomorú, szótalan, elkényszeredett s ilyen maradt is egész héten keresztül. Az apja is tudta, hogy Palkó milyen más gyerek tud lenni, ha akar. Beteges, vérszegénységnek tudta be hallgatását s tömte öt mindazzal, amit csak a tudós orvosok a gyermek erősítésére belédiktáltak. Ha valaki Andor Mihálynak, Palkó apjának, azt mondta volna, hogy az ő bálványozott kis fia minő víg, csintalan fickó az édesanyjánál, eszelősnek tartotta volna az ilJetőt, annyira hihetetlen, lehetetlen dolognak tartotta azt. S Palkó szépen növekedett. Az iskolában az okos, éleseszü gyermek kitűnően tanult. Tanítói mindenkor mintaképen állították az osztály elé s nagyon meg voltak elégedve vele. Az apja ugyancsak örült, hogy szerelmetes fia oly szorgalmas tanuló s hogy soha semmi baja sem volt vele. így haladt Palika előre. Mindenki szerette, mindenki örült neki, csak az az egy bántotta édesapját, hogy olyan kevés elevenség, oly bágyadtság jellemezte mindig, hogy szinte attól fólt, hogy nem lesz életrevaló a kicsike. Éppen karácsonykor törtónt. A kis Palkót a szünetre az édesanyjához vitték s ott alaposan kihancurozhatta magát. Még a vakációnak vége sem volt s Palkót sebtiben hazahozták. A máskor sem nagyon eleven fiúcska egészen odáig volt. Mint a száraz, kettétört virág, oly szomorú látványt nyújtott a lázas szemű, megtört kis vézna alakocska. Valahol csunyául meghűlhetett. Kis melléből nehéz, hörgő köhögés tört fel s halvány arcocskájan a halállal eljegyzettek vérpiros rózsája ragyogott. Apja majd megőrült fájdalmában, mikor a holtravált gyereket hazahozták.; Őrü ként szaladt egyik szobából a másikfc folyton töpregve, hogy mi történheti egyetlen fiacskájával. Szörnyű átkok szórt a távoli anyára, kiben a kis f végzetét látta. A nevesnél nevesebb orvosok eg másnak adták a kilincset. Egyik se mondhatott biztatót. A kis fiu tüdőgyi ladásba esett. A láz magas fokon cs gázta s törte le az amúgy is vézna sze vezetet. Szinte lélektelenül ült egész ni ós egész éjszaka ágyacskája szélén éde apja. A betegség ideje alatt szavat se lehetett hallani. Mikor a betegség a legmagasat fokára hágott, a nehéz függönyös aj egyik szárnya csendben, zajtalanul f< lebbent s rajta, szinte észrevétlenül, e£ átszellemült, légies alak tört magánt utat. Palkó édesanyja volt. Andor Mihály a fájdalom delírium ban volt e percben s szinte meg se lepte első feleségének jelenléte. Hely csinált a kis ágyacska szélén s szó n< kül tűrte, hogy az, kiben kis fiacskáj nak vesztét tudta, szorosan mellette fi jön s épp oly áhítattal lesse a kis sz retett pihegését, mint ő. S a gyermek e pecben lázálmábE mosolyogni kezdett. Majd örömujjo: gásba tört ki s kis kezeit vigan össz ütögetve, valamit csendben, halkan, ho£ értelmét ki sem vehették, mormogo — Haha! ... Jaj de szép . . . Ug, ugy, csak csókoljátok, csak öleljóte egymást . . . E percben a kót kétségbeesel mintha a lelkekben olvastak volna, me{ értették a kis fiu álmát. Őket látta a gyermek, megint szí retetteljes közelségben. Ők ölelték, ő