Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-25 / 59. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 59-ik szám. Vasárna

p, julius 25. BEKESMEBYEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEX.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Szenzációk a külpolitikában. Békéscsaba, julius 24, A külpolitika, mely máskor nya•anta csendesen szunnyadozik babérain, ;z idén különleges szenzációkkal szolgál s nem engedi pihenni a nemzet<özi politikusokat, hanem leköti teljes igyelmÜKet, éberségüket s megkívánja ölük, hogy minden egyes diplomata 5rhelyén kitartson. Kezdődött a német kancellár-válsággal, folytatódott a perzsa forradalommal s rövidesen betetőzéséül egy kis szenzációval is szolgált, noha befoyásán kivül eső hatalmak elszóitották az élők sorából a spanyol trón<övetelőt, hogy az uj trónkövetelő feléptével ismét tápot nyújtson az amúgy s lázongó spanyoloknak az izgalmakra, >őt hadakozást folytat a mórokkal s betetőzi mindezt az erős francia korTiány bukása. A német kancellár-válság a Clemen:eau-kabinet távozása, egész Európát ilső sorban érdeklő nagy esemény. Jól udjuk, hiszen a közelmúltban, mint ilső sorban érdekelt felek, érezhettük a lémet kancellár erejének hatalmát. S áthattuk, hogy a német szövetséges:árs hü kitartásának köszönhettük, hogy ígész Európa belbékéjét egy hatalmas 3alkán-háborü fel nem dúlta. Ha ak<or a kancellári székben nem Bülow il, kinek nagyságát mi sem jellemzi óbban, hogy bukása egész diadalmenetté alakult ki, hogy akkor, mikor i parlamenti többség bizalmatlansággal sújtotta, ugyanakkor ugyanaz a Darlament oly impozáns bucsut vesz őle s egész Berlin mint egy ember ünnepeli a nagy kancellárt, ha tehát az 3 székében más ült volna, kiben a fegyvertartási hűség érzéke nem lett volna annyira kifejlődve, akkor bizony ma már más képe lenne Európának s Isten a megmondhatója, minő következményekkel állanánk szemben a jelenben. Fontos volt tehát, hogy a császári bizalom kit tisztelt meg a kancellári méltósággal s igy a diplomaták nem ok nélkül tekintenek szorongó szivvel az uj jövevény felé, mert az ő kezében futnak össze mindama szálak, melyek Európa békéjét, avagy háborúját biztosítják. A perzsa forradalom bombaszerüleg hatott az európai diplomáciára. Szinte észrevétlenül, minden előzetes bejelentés, avagy jelenség nélkül tört ki az egész forrongás s percek alatt megváltoztatta egész Perzsia alkotmányát s a diplomácia feszült figyelemmel tekint a Keleten lejátszódó izgalmas cselekményekre és féltékenyen tekint egymás kezére, nehogy a zavarosban, valamelyes európai nagyhatalom többet találjon markolni a másiknál. S éppen ebben rejlik az a nagy veszedelem, mely miatt az európai diplomatáknak készenlétben kell állaniok, mert egy pillanatra sem bizonyos, hogy mikor dől fel a béke amúgy is ingatag nehéz hordója s mikor repül ki belőle a háborús veszedelmek ezernyi-ezer miazmája, mely azután az egész földkerekség békéjét képes megfertőztetni. A kánikula, *az uborkaszezon, úgy látszik, a politikában már kiment a divatból. Éppen a legmelegebb napok szolgáltatják a legforróbb izgalmakat. Minden szem feszült figyelemmel tekint a Kelet felé s ezen közben félszemmel Spanyolország felé is kell sandítanunk, hogy vájjon a Karlisták don Karlos halálát s Jaime herceg, az uj trónkövetelő harci kedvét fel ne használják arra, hogy az amúgy is erőtlen spanyol alkotmányt rakásra ne borítsák. A német, perzsa, francia s spanyol események tehát lekötve tartják az egész kontinens minden valamirevaló politikusának figyelmét s igy a nyári pihenő az idén úgy látszik nem ígérkezik valami megnyugtatónak s üdülést semmiesetre sem fog részükre hozni. A külpolitika borús egén egyetlen biztató fényes csillag sem ragyog s félő, hogy a külbonyodalmak veszélyes mederbe fognak átcsapni. Az angol, az orosz, a francia és német hatalmak egymásra féltékenykednek a Perzsa és Spanyol határon. Németország jövendő politikája az uj kancellár következtében bizonytalan s a spanyol határokon már gyűlnek karlisták, hogy az uj trón követőit jogaiba beiktassák, a mórok, hogy területet occupályuk. Mind e sok és zavaros események a legnagyobb óvatosságra intené Monarchiánkat, mert elsősorban nékünk kell arrá vigyáznunk, hogy e sok zavarban, véletlenül ne minket érjen valamelyes baleset. Az állami támogatás. Gyula, julius 23. Közel egy éve, hogy a képviselőházban, a költségvetés előterjesztésével együtt, a kormány kijelentette), hogy kétmilliót ad a városok segítésére. Szó sincs róla, mintha elégnek találtuk volna. Anynyi rá az éhes város, hogy egyre-egyre alig jut egy harapás. De a semminél ez is több, — ha ugyan már meg volna. Most a városok végre megunták a várakozást. A türelmetlenség Egerből tört ki, ahol a tanács előterjesztést tett a közgyűlésnek aziránt, hogy mivel a városoknak nagy szüksógük van az állami segítségre, folyósítsa már a kormány azt a kétmillió korona államsegélyt, amelyet megszavazott az országgyűlés. Az előterjesztésben az is foglaltatik, hogy egyúttal kerestessenek meg az összes városok, hogy ezek is sürgessék meg az állami segítséget. Indokolni sem kell azt, hogy miért sürgős a városokra a folyósítás. Nem csak Gyula, de minden város polgára tudja azt, hogy milyen rettenetes terhekkel küzködnek városaink.A közigazgatási funkciók között temérdek az állami teendő, uj beruházásainknak tekintélyes részét az államnak kellene fedezni, azonban a nagy palitizálásban eddig még nem ért el a parlament odáig, hogy levegye a városok nyakáról ezt a terhet ó% az igazság alapján kárpótolja a városokat az állami jellegű munkáikért. A fólesztendő elmultával minden város megcsinálja előkészítő munkálatait a jövő esztendei költségvetés elkészítésére. Ne menjünk tovább, csak a magunk dolgai között nézzünk széjjel és tapasztalni fogjuk, hogy tömérdek megvalósítandó kérdés ágaskodik előttünk, amikor csak egy rövid alkotási programot is elképzelünk a jövő esztendőt illetőleg. De tapasztaljuk egyúttal azt is, hogy ugy a mult, mint az előző esztendők nem hogy jövedelmeket hoztak volna, hanem kölcsönfelvételekkel iramodtak fölöttünk tova. Most már kétségtelen, hogy a jövő évi városi költségvetés összeállításánál ezt az államsegélyt nem lehet számításba venni; de meg kell sürgetni azért, nehogy jövőre is ott álljunk vele, mint ahol most. És ha már megsürgetjük az állami segítséget, föl kell emlelni szavunkat annak igazságos szétosztásáért is. Szomorú valóság, hogy a városok mostani versengésében nemcsak az igazságnak van döntő szava. A kilincselés és a protekció ma is nagyobb ur a minisztériumokban, mint a tárgyilagos méltánylás ós innen van, hogy már a városok segítségére megszavazott kétmillió koro1 nának fölosztásáról olyan hirek kerülnek forgalomba, amelyekből alaposan következtetni lehet, hogy nagyobb segítséget kapnak a minisztériumok ós hatalmas potentátok által reklámozott, de a körülményekhez képest elóggó jól szituált városok. Békésmegyei Közlöny tarcája. Járhatok én . . . Járhatok én a világban Akár térdig a virágban, Elkábithat, elringathat Ott bármi dús élvezet, — Visszavágyva, visszatérve Ez itthoni szegénységbe, Itt vár mégis a legfőbb jó: Itt vár csak — a szeretet. Indulásom, elmenésem Mindig is oly nehéz nékem, Utrakelve, mindig érzem, Most értem csak igazán, Mért oly nehéz indulásom, Tőled való bucsuzusom Édes anyám, szép hazám ! ... líampértb Géza. Egy asszony. Irta: Horváth Rezső. — A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Idegenek jöttek egy szép vasárnapi délelőttön a mi kaszárnyánkba. Két fiatal leány. A babérfák sürü lombsátorai között i napsugár csak lopva tudott beférkőzni imitt-amott, mig a tenger kékje élénken villogott a közelben. Olyan meleg, közönséges vasárnapi délelőtt volt, amilyen nem egy akad nyaranta s aminőt már a kétévig tartó „gyöngyélet" elején is torkig meguntunk már. A két teány nem volt szép, legalább nékem nem; még a járásukból is hiányzott az a bizonyos előkelőség, tartásukból a kellem és báj, amely pedig majd mindegyik fiumei digó-leányban benne van. Otromba cipőik nagyokat koppantak a folyosó cement kockáin. S ha egy-egy katona utánuk bámult, Ízléstelenül összemosolyogtak. Az egyik husz-huszónkét éves, sötétbarna arcbőrü, erősen fejlett leány volt, akinek sötét arcbőrével azonban egy cseppet sem állott összhangzásban fenyteien szőke haja, még kevésbbé szürke szempárja. Vastag, sötétbarna ajkai meg minden gráciát száműztek | erős vonásairól. 1 A másikat kevés jóakarattal inkább lehetett volna csinosnak mondani, mert ennek legalább fekete haja s tüzes szeme gyönyörű volt. Viszont ennek meg a termete volt alacsony s igy ez rontotta az összbenyomást. Az altisztek szobájába mentek. Vályi, meg én hamarosan lementünk a Oorsia-Deákra, hogy a nehóz manőver után valamelyest kifújhassuk magunkat. Alig mentünk azonban a Stazzione Perroviáig, — mégfordultunk s mintha csak összebeszéltünk volna, egyenest a kaszarnyának tartottunk. Előbb azonban kissé benéztünk a kis cukrászdába. A kaszárnya kapujánál megálltunk. — Te, — szólt Vályi, - láttad azt a nyúlánk, szőke stranferát ? — Melyiket? — kérdeztem. Azt hittem, hogy azt a szőkét kérdezi, aki a cukrászdában volt alkalmazva s akinek üres óráinkban, mi önkéntesek, unalomból udvarolni szoktunk. — Azt, a melyik az előbb végigment a kaszárnya folyosóján azzal a kis barnával. — És mit akarsz vele ? — Hogy tetszik ? Elnevettem magamat. — No, nem vagyok valami nagyon elragadtatva tőle. Azt hiszem azonban, te sem ! Ha enyhén akarom megbírálni, legfeljebb annyit mondhatok róla, hogy megjárja. De még ez is túlzás lenne. Vályi elkomolyodott. — Nem is arról van szó, hogy talán nekem tetszik, hanem . . . — Hanem ? — Hanem, hogy őszinte legyek, nagj

ron hasonlít valakihez, aki valamikor belelopta magát a szivembe ós . . . Hirtelen elhallgatott. Én gyorsan rendbeszedtem magamat, mert azt hittem, valamelyik tiszt közelit, de Vályi intett: — Senki. I — Akkor hát miért hallgattál el ' olyan hirtelen ? Elkomorodva intett kezével: — Majd elmondom fent. Lassan felhaladtunk az ócska lépcsőkön és bementünk az önkéntesek szobájába. Ott leheveredtünk az ón szalmazsákomra. Az ablakból pompás kilátás nyílott az öbölre, s mint rendesen, ott könyökölt a kis hódmezővásárhelyi önkéntes az egyik ablaknál s ugy szemlélte a végtelen vizet. Nem hiaba, hogy még csak fólóve volt tengerész, de mindig is a vizet bámulta. Mi már unos-untig jóllaktunk még a látásával is. A Molo di Longa végénél vesztegelt a sötétszürke, zöldesbe játszó, hatalmas csatahajó, a „Bellüno" s lomha teste kényelmesen nyúlt el az alig-alig megmozduló vizrengetegen. Amint pillantásom véletlen rea esett, eszembe jutott a holnapi manőver s mindjárt melegem lett még a gondolatától is. Vályi törte meg az önkéntelen csendet: — Érdekel téged egy egyszerű történet, egy történet, amoiy egy szegény asszony Kálváriájáról beszól ? Csakugyan .kíváncsi voltam a történetre, mely a sok előkószütet folytán Sirolin emeli az étvágyat is a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szán árköhögés, skrofulozis, influenza eUeo számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jj» Mintbegy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor jáoohe* eredcrU csomagolást. F. HoffmannLa Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona, i