Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-22 / 58. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI- évfolyam. 58-ik szám. Csütörtök, julius 22. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjeleniieíenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI I: Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bárrpr lehet évmegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptuiajdonos : SZIHELS7KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A béke ellen. Békéscsaba, julius 21, Nyáron, mikor az ősnyugalom veszi át minden téren csöndes birodalmát, szabad tere nyilik a fantáziának. A képzelet már a nap melegétől is fel van hevülve és szabadon csapong mindenfelé a világűrben. Meg van ez az állapot minden társadalmi osztálynál, de különösen meg van a politikusoknál, akik már alaptermészetüknél fogva is a fantázia emberei. Most nyugalom uralkodik a politikában, de azért a gyanúsítás szelleme nem alszik. Ha véletlenül valamelyik miniszternek Bécsben akad dolga, vagy két minisztert együtt látnak : mindjárt kész egy mese. A kormányellenes lapok felkapják, pozitívumként tárgyalják és felhasználják arra, hogy üssenek egy-két jót a kormányon és növeljék ellene a nemzet bizalmatlanságát. Ilyen mese terjedt el legújabban a delegációkkal kapcsolatban. A delegációknak ugyanis az őszön össze kelt ülniök, hogy a két állam közös ügyeil megvitassák. Ezzel kapcsolatban az a hir terjedt el, hogy a képviselőház szeptember 23-án összeül, de ennek az ülésnek nem lesz más tárgya, mint a legközelebbi ülés napirendjének megállapítása. Ez a legközelebbi ülés fogja megválasztani a magyar delegáció tagjait, még pedig — mint előre meg van állapítva — „hamisítatlan tizenhárompróbás mamelukokból", akikről már előre biztosította Wekerle Bécset, hogy meg fognak mindent szavazni. Megszavazzák az uj hadihajókat, az uj ágyúkat, Bosznia és Hercegovina annexiós költségeit, egyszóval mindent. A magyar kormány csak eszköz Aerenthal külügyminiszter kezében. Wekerle és társai ugy táncolnak, ahogy Aerenal fújja füiükbe a Gotterhaltés múzsát. Ezek azok a kaldos hirek. Mi lehetetlenségnek tartk, hogy Wekerle ilyen Ígéretet tett voa Bécsnek. Nem tehetett több okbóbJem tehetett először azért, mert tzen ő már minden erejével szabulni akar terhes állásától s a delegiók ülésezése idején előreláthatólag nem is lesz már miniszterelnök. AÍorára már a meghosszabbított megzás is lejár. De sokkal fonsabb az a másik ok, amely miatt nn tehette Wekerle azt az ígéretet, iem tehette sem ő, sem más miniszr. Tudjuk mi is és tudja ő is, hogy magyar nemzet és a magyar delegáó a hadügyi költségek emelését sivazza meg legnehezebben, valósros vörös posztó a hadsereg mindéi magyar szemében, a melyre mikoríondol, ökölbe szorul a keze és a hag villáma cikázik a szemében. Nemnézhetünk mi a hadseregünkre az;l a lelkesedéssel és büszkeséggel, íint a francia, német vagy olasz a övére, mert ennek a hadseregnek aelke nem rokon a mi lelkünkkel és csak a terhét érezzük. Csak azt érezik, hogy kiveszi úgyszólván a s;nkból a kenyeret mindennemű elleszolgáltatás nélkül. Hiszen mikor cak néhány milliócskával akarta emelnia hadvezetőség a hadügyi költsége milyen zajos jelenetek játszódtak l<ugy a képviselőházban, mint a delegciókban! A kormányok csak nagy kzdelem árán tudták keresztül erősikolni erre vonatkozó javaslataikat. Az ősszl pedig a közös kormány Vilmos csszár ismételt sürgetésére nagyszabás hadügyi reformokra akar költséget negszavaztatni. Nem pár milliócskáDl lesz akkor szó, hanem nagyon sok millióról. Képtelenség te- j hát elgondolni is, hogy Wekerle szavatosságot vállalt volna a bécsi kormány előtt a nagy hadügyi költségek megszavazásáról. Egyébként is óriási fontosságú belügyek kerülnek szőnyegre ismét az őszön. Azok feldúlják jóidőre az ország békéjét. Ha aztán még a hadügyi költségek réme is megjelenik, az Ur Isten sem őrzi meg Magyarországot valami nagy és végzetes kimenetelűvé válható megrázkódtatástól. Azok a nagyfantáziáju urak, kik a fentebb letárgyalt kalandos híreket terjesztgetik, nem barátai a békének, hanem ellenségei. Úgyszólván nyári aknákat helyeznek el a nemzet lelkébe, hogy azok az őszön felrobbanjanak és pusztítsanak. Bár adná az ég, hogy a béke fehér galambjai elűznék az örökös harc e csúnya, fekete hollómadarait! Járásbíróságot Gyomának. A Gyomán felállítandó járásbíróság ügyében folyó hó 17-én értekezlet volt a gyomai községházán, melyben részt vettek Endröd község kiküldöttei is. A közös bizottság — mely kizárólag a -Gyoma és Endrődre ezen oly fontos ügyben küldetett ki mindkét község képviselő-testülete által — elnökéül F á b r y Károly országgy. képviselőt, helyettes-elnökül Z e 1 i n k a János endrődi plébánost, jegyzőül dr. T a b a k István gyomai ügyvédet választotta meg. A bizottság hosszasan tárgyalta a járásbíróság felállithatásának módozatait és feltételeit, s elhatározta, hogy kérvénynyel fordul ugy a képviselőházhoz, mint az igazságügyi minisztériumhoz. Házy Imre, Gyoma község főjegyzője előterjesztette a kérvények fogalmazványait, kimutatta a békéscsabai járásbíróságtól beszerzett hivatalos statisztikai adatokból, hogy Gyoma és Endrőd bírósági teendői, beadványai évről-évre oly rohamosan szaporodnak, hogy Gyomán egy járásbíróságnak felállítása nemcsak kívánatos, hanem feltétlenül szükséges is, ez okból Gyoma község nagy anyagi áldozatra is hajlandó, amit hatalmasan igazol az, hogy Gyoma község képviselőtestülete ezen cél elérésére felajánl az államkincstárnak egy telket és azon a község által felépítendő uj bírósági épületet és csupán csak úgyszólván a fentartási ós tatarozási költségeknek megfelelő bórt kíván ezért. A kérdést az tette most aktuálissá, hogy a kincstár Békéscsabán akar uj járásbirósági épületet emelni, ami iránt már a tárgyalások is folynak Békéscsabával. Természetes — igy véli a gyomai érdekeltség, — ha a csabai járásbíróság megosztatnék, akkor a csabainak nem kellene oly nagy palota, mint az esetben, ha Gyoma és Endrőd község is ide tartoznék, sőt ha Gyoma, Endrőd elválasztatnék, ugy a kisebbé vált csabai járásbíróság elférhetne a mostani helyiségében is és nem kellene ujat építtetnie. A bizottság elhatározta ezekkel, valamint a tárgyalás során felmerült uj érvekkel kipótolni a benyújtandó kérvényeket s azoknak megszerkesztésével T a L a k István gyomai ügyvédet, az igazságügyminiszterhez való benyújtására s annak ott valóitámogatására pedig F á b r y Károly országgyűlési képviselőt kérte fel. A képviselőházhoz benyújtandó kérvényt majd csak a képviselőház összeBékésmegyei Közlöny tarcaja. Elválás. Hagyd a csókot, a suttogást, Hidd el, csak fáj most nekem ez, Emeld fel bátran a szemed, Nézz rám. Ugy-e már nem szeretsz. Én is másnak a kebeléről Szakította ak el. Tudom. Ifjú vagy, szép vagy. Miért is jönnél Vélem a megszokott úton ? Mig oda voltam, belopódzott A szivedbe valaki más. Odáig látok. Ne tagadd, De ne félj. Hisz' nem vagy hibás. Mért is követnél, bizó hittel Át egy viharos életen . . . Nem vagy különb a többinél, Látom. De ez a végzetem. Csókolj meg Igy. Ahogyan szoktad Hunyd le még csodás kék szemed, 5 most bucsuzzunk felemelt fővel, Őszinte szóval. Ég veled! Farkas Imre. Öreg katonák és regruták. Irta: Szász József. — A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Az állás s a járás: alapja a katonai tudományoknak. A fordulatok és a fegyverfogás : kiegészítő része. A parádé- I mars pedig a koronája. Ha ezeket nem tudja a katona: semmit sem tud. És nem is lehet belőle semmi sem, még egycsillagos frájter se, ha egyébként akkora katonai talentum lakozik is benne, mint a nagy Napoleonban. Ez olyan szent, mint a Szentírás. Őrmeier ur Sólyom kedvére pedig sohas í tanulják meg se egyiket, se másikí. Hiábí húzta ki a regruta karóegyenesre mgát, a vén őrmester vércseszeme CSK talál valami hibát benne. Ha mástaem, hát azt, hogy a két lábfeje általképezett szög nem éppen kilencven .ok, vagy azt, hogy miért olyan kerek a oponyája. Hiába emeli, nyújtja, csapja aföldre lábát, hogy szinte recsegnek bel csontjai, őrmester ur Sólyom azért cak elégedetlen. — ,óbban, legények ! Ne kíméljétek azokat i rongyos lábakat. Vágjátok le keményen, hogy megpendüljön fájdalmában'a föld. A ó regruták összeszedik minden erejük«t; majd megszakadnak az erőlködósle. Ugy vagdosák, csapdossák lábukit a földhöz, mintha nem is az övéké hanem a legádázabb ellenségé volna. De hiába rugdossák, hiába csapdossák. A föld élettelen, lelketlen test, az meg nem szánja őket: nem fog soha se örömében, se bánatában pengeni. De nem szánja meg őket őrmester ur Sólyom se. Neki pedig van szive is, lelke is. Csakhogy ez a sziv, ez a lélek keményebb,'érzéketlenebb a föld kérgénél is. " És ez a legnagyobb büszkesége a vén őrmesternek. Ezért tartja magát Komorovcsák kapitány után az ezred legjobb katonájának. Mert a katonának nem szabad, hogy szive legyen. És ha van, akkor se mutassa, hogy van. Jó szívvel, nyájas beszéddel csak lányokat lehet nevelni, de katonát nem. Ugyan mi lenne a tekintélyéből, hogyan követnék parancsait vakon a legények, ha egyszer észrevennék, hogy a szive jó, a lelke pedig nemes ? És ugyan mit szólna hozzá Komorovcsák kapitány ? De nem sajnálják meg őket az alI tisztek, az öreg katonák se. , A mint elfogyott a hazulról hozott elemózsia, s a mint észreveszik, hogy a ' regruták kezdik magukat otthoniasan érezni, ők maguk tesznek róla, hogy elvegyék a jó kedvüket. A harsogó reggeli ébresztő után a napos altiszt a legénységi szobákba rohan. Nagy zajjal kinyitja az ajtót, megáll a küszöbön s tele torokkal bekiált : — Auf, legények ! Kiáltását nem hallják az öreg katonák. Ha hallják, akkor se mozdulnak meg. Nekik ugyan hiába kiabál. Ha pedig mégis kiabál, pokrócot vetnek rá s ugy elpáholják az okvetetlenkedő embert, hogy családapa korában is sirva emlegeti. — Nem is nekik szól a napos altiszt kiáltása, hanem a regrutáknak. Ezt jól tudják és egy pillanat alatt talpon van valamennyi. Ha pedig valamelyik mély álmában nem hallja a napos kiáltását, tesz róla, hogy felébredjen. Leakasztja az ágyfölé vert fogasról a szíjjal összecsavart köpönyeget, s háromnégyszer hatalmasan végighúz vele ax alvón. Ez a legbiztosabb ébresztőszer, mely readszerint beválik . . . A legények egy perc alatt megmosakodnak, a másik perc alatt felöltözködnek, harmadik perc alatt megvetik ágyaikat, a negyedik percben pedig már lebn vannak a század konyhájában a a reggeli fekete kávéért. Két bádogpohár van mindeniknél: az egyik pohárba a maguk kávéjukat öntetik, a másikba pedig az öreg katonáékét. Nem valalami finom az a kávé. Ezt senki se higyje. Oiyan közönséges langyos lőre cukor nélkül, de annál több aljjal. Az öreg katona lassan szürcsölgeti a fekete lőrét, mialatt a fiatal megtölti pipáját. Gyufát is ad neki, mert ez szintén kötelessége. Gyufával a regruták látják el mindig az öregebbeket. Mikor reggelizett is, pipázott is, csak akkor kel ki az ágyából az öreg katona. Ruhája, bakkancsa tiszta már: kikeféltók a fiatalok. Csak öltözködnie kell, de ez is nagy doloi? neki. Szidja a fiatalokat, hogy ezt miért nem végezték el helyette. Igy tö/ténik az minden reggel. Az öreg katona legkésőbb kel fel. Minden este pedig ugy történik, hogy legelőször fekszik le. Netu alszik, csak lustálkodik s azon töri a pihent eszét, hogyan boszantsa a fiatalokat. Gondos vizsgálódás után felfedezi, hogy a regruta hosszúszárú pipából füstöl. Erre nyomban kieszeli, hogy ehhez nincs'jussa a regrutának. Elveszi tőle a hosszú pipaszárat, levág belőle egy fél ujjnyit s ezt a kis darabot vissza adja neki. — Csak ilyen futja neked, öcsém ! Majd ha öreg katona leszel, akkor pipázhatsz hosszúszárú pipából, addig azonban nem. A regruta szót fogad. Nem mer ellent mondani „jó apjának", mert igy teszteli az öreg katonát. Lefekvéskor pedig azt veszi észre, hogy a regruta elébb az ágy szélére ül s ugy bújik kényelmesen az ágyba, akár csak a vicispán. Ehhez sincs jussa neki. Minden regrutának kommondóra, egyszerre kell az ágyba ugrani. A szakaszvezető ur parancsára mindenki megáll a maga ágya mellett s lesi a kommandót. A szakaszvezető ur harsányan kiált: — Ágyba ! Erre valamennyi regruta egy ugrással benn terem az ágyban. Ha azonban egyik, vagy más k megkésik, elölről kezdik az ugrást s ugrálnak komman-