Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

I. 10 BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1909 dec. 19. Gyula csatornázása. A belügyminiszter tudvalevőleg utasította Gyula városát, hogy a közegészségügy érdekében csatornahálózatát építse ki. Ez azonban oly horribilis összegbe kerül, amilyet az anélkül.is nagy szegénységgel küzködő Gyula képtelen kibírni. Ezt feliratban tudomására is adta a miniszternek. A belügyminiszter méltányolta is Gyula tagadhatatlanul igen szűkös anyagi viszonyait és a mult hónap végén érkezett leiratában nem kivánta már az egész csatornahálózat, hanem csak a jobb- és balparti főcsatorna kiépítését. Kilátásba is helyezte egyúttal, hogy anyagi támogatással fogja a csatornaépítést elősegíteni. De Gyula még igy sem képes e feladatot teljesíteni, mert mindössze 19 000 koronányi alapja van a csatornaépítésre. Ezért a vármegye alispánja utján a polgármester olyan értelmű felterjesztést küldött a belügyminiszterhez, hogy a város felajánlja a rendelkezésére álló 19.000 koronát, de a csatornát építtesse ki maga az állam. Kíváncsian várják most a gyulaiak a miniszter válaszát. Az öcsödi vámdijak szedése. Ismeretes olvasöink előtt már az a küzdelem, mely Öcsöd község és a vármegye között folyt le az öcsödi hid átengedése körül, iiogy a hidon szedett dijak ezután kit illetnek. A hid fenntartását ugyanis a vármegye magára vállalta, ami által elbírhatatlan terhet vett le Öcsöd község vállairól. Természetesnek látszik, hogy ha a megye a hid fenntartását magára vállalja, akkor a vámdijak is őt illetik Ez ellen kézzel-lábbal tiltakoztak az öcsödiek, de ugy a törvényhatósági bizottság, mint a miniszter a vármegyének adott igazat. Most tehát a vármegyének vámszedőről kell gondoskodnia. Az alispán egyelőre ugy oldotta meg ezt a kérdést, hogy a mostani bérlőt felhatalmazta továbbra is az eddigi vámdijak szedésére. — Gyula közgyüiése. Gyula város képviselőtestülete e hónap 30-án, csütörtökön fogja tartani rendkívüli közgyűlését. A közgyűlés aligha fog sikerülni, mert előtte való nap a törvényhatósági bizottság tart közgyűlést, amely a tárgyak sokasága miatt átnyúlik előreláthatólag a másik napra is. A megyegyülés második napján pedig legnagyobbrészt gyulai megyeatyák szoktak megjelenni, akik egyúttal tagjai a városi képviselőtestületnek is. Egy embernek pedig ugyanazon időben két helyen lenni lehetetlenség. A közgyűlést arra a napra különben nem a polgármester tűzte ki, hanem a mult havi közgyűlés. Azon volt szó tudniillik a város tulajdonát képező bicerei tanyák eladásáról, amit a szervezési szabályrendelet értelmében 30 nap múlva öszszehivandó közgyűlésen kell megszavazni. Valószínűleg el is fogják halasztani a jövő csütörtöki közgyűlést. — Népfölkelő kötelesek jelentkezése. Csaba község katonai nyilvántartója ezúton is felhívja azokat a népfölkelőkötelezetteket, akik 1891-ben születtek, hogy a vároeháza katonaügyi irodájában január 20-ig, összeírás végeit múlhatatlanul jelentkezzenek. Akik a jelentkezést elmulasztják, pénzbirsággal büntettetnek. — Szerzödésnélküli színészek Gyulán. Az őszön igen sok tehetséges színész maradt az egész országban szerződés nélkül. E színészek Iványi Antalnak, a Magyar Szinház volt tagjának vezetése alatt most társulattá tömörültek és a vidék szinikerüieten kivül álló községeiben akarnak előadásokat tartani. Iványi kérvényt nyújtott be Gyula város szinügyi bizottságához is az iránt, hogy engedjen neki át a jövő évben két hónapos szini szezont. A szinügyi bizottság szerdai ülésében foglalkozott e kérelemmel Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. A kérelem teljesítése ellen Kohn Dávid harcolt leghevesebben, azzal érvelve, hogy a szegedi színtársulatot Gyulának elengedni nem lehet. Gyula publikuma fejlett ízlésű, nem olyan, mint Csabáé. Gyula igényeit tehát Makó Lajosné 100 tagu színtársulatával szemben nem elégíti ki Iványi 25—30 tagu társulata. Ezzel szemben sokan, közöttük az elnök is, igen helyesen azt hangoztatták, hogy egy térsulatnál nem a tagok száma a fő, hanem a minősége. Az Iványi-féle társulatról pedig köztudomásu, hogy igen sok elsőrendű, szerződésnélküli színész szerepel benne, akik még a gyulai publikum annyira dicsért kényes ízlését is kitudnák elégíteni. A szinügyi bizottság még nem hozott ebben a kérdésben §rdemleges határozatot. — Névmagyarositasok Kohn Regina DÓkéscsabai lakos vezetéknevét K o m á1 o m i-ra, D á s z k á 1 György gyulai akos, valamint Róza és Erzsébet nevű dskoru gyermekei pedig vezetéknevüket K á n t o r-ra magyarosították beligymintszteri engedélylyel. — Eskütétel. Pollák Géza, az újonnan választott csabai adóügyi irnok, a választó közgyűlésen nem volt jelen s igy hivatalos esküjót nem tehette le. Hétfőn délelőtt azonban megjelent S e i1 e r Elek főszolgabiró hivatalában és letette a hivatalos esküt. Ugyanakkor elfoglalta állását is. — Köszönet nyilvánítás. A csabai szegény iskolások karácsonyara Propper Géz'áné 6 kor, N. N. 20 kör, Zeisler Lipótné 20 kor. fele részben a szegény konyhákra és ugyan oda Gécs Jánosné 20 kg liszt, 25 kgr. burgonya, 1 kenyér, Kiss Lászlóné 6 ltr liszt, 10 ltr bab ; a raktárba Varga Mihályné 1 kis fiu ruha és sapka kegyes adományáért hálás köszönetét nyilvánítja a nőegylet elnöksége. — Felakasztotta magát. Szomorú karácsonyi ajándékkal lepte meg családját Sörés Károly szarvasi asztalosmester. A csütörtökről péntekre virradó éjszakán ugyanis, mig felesége és gyermekei aludtak, kilopódzott a szobából, felment a padlásra és felakasztotta magát. Kétségbeesett felesége csak reggel akadt reá, de már akkor a szerencsétlen ember meg volt halva. Hogy mi birta végzetes tettének elkövetésére, arra vonatkozólag hozzátartozói nem tudnak semmi felvilágosítást adni. Sőrés 50 évet élt. — Eltűnt sonkák. Két kívánatos, szép sonka füstölődött Papp Sándor csabai kelmefestő és tisztító berényi-uti házának kéményében. Szegény'sonkáknak nem igen tetszett ez az állapot. A füstöt egy cseppet sem szerették. Panaszkodtak is egymásnak sokat : — Hej, cudar élet ez, pajtás, jó volna megszökni! — Bizony jó 1 - felelte a másik. Addig sóhajtoztak, addig imádkoztak az egek urához, mig elküldte értük a szabadító angyalt. Csütörtökön este, mikor a gazda nem várta, megjelent az angyal ós védő szárnyai alá véve a két árva sonkát, meglépett velük. Az ügy azonban ezzel még nincs elintézve, mert a rendőrség nyomozza a szabadító angyalt. — Elégett kosztüm. Schwimmer Arnold gyulai lakos felesége kedden délután a nagy esőben megázott értékes kosztüm-ruháját a kályha mellé teritette ki száradni. A kályhában vigan lobogott a tüz és nagy meleget gerjesztett. Egyszerre csak a nagy melegtől lángralobbant a kosztüm és néhány perc alatt elégett. Szerencsére még idejekorán észrevették és eloltották a tüzet, mert különben nagyobb veszedelem is származhatott volná. Tudósítás Bánk-Bánról. A Békésmegyei Közlöny számára. Irta: Sebők Gyula. A mult héten, mikor az újságok Lipót belga király betegségéről közöltek híreket, a nyájas olvasó gyakran igy dohogott magában: — Megbolondultak ezek az újságírók 1 Össze-vissza irnak tücsköt-bogarat, az ember sehogysem tud eligazodni rajtuk. És a nyájas olvasónak igaza volt. Egyik távirat ugy szólt: hogy Lipót belga király paralysisbe esett s ereje rohamosan fogy. A másik rögtön rácáfolt: Nem igaz, semmi baja nincs, muló gyöngeség az egész. Azután egy ujabb távirat következett: Lipót király haldoklik. De nyomban jött, mint a szélvész, a negyedik jelentés: A király egész nap jól érezte magát. Ötödik távirat: A király ereje folyton csökken. Látni akarja a leányait, Lujzát és Stefániát. Hatodik távirat: Minden rábeszélési kísérlet hiába való volt, hogy a leányait magához engedje, a király hajthatatlan maradt. Hetedik távirat: A király agóniában fekszik. Nyolcadik távirat: A király feltűnően jókedvű, vacsorára megevett egy pár virstlit. (Az utóbbiért nem álok jót, de valami e féléről szólt a távirat.) Szóval a nyájas olvasónak igaza volt, ha a pokolba kivánta az újságírókat. En azonban, mint a Békésmegyei Közlöny budapesti tudósítója, kénytelen vagyok brüsszeli kartársaimat védelembe venni, mert nem olyan dolgunk van nekünk, tudósítónknak, mint a nyájas olvasó gondolja. Mikor valami nagy esemény történik, akkor mi tudósítók lázas és nehéz munkát végzünk. Brüszeli kollegáink például megrohanták a királyi kastélyt, ahova természetesen nem eresztették be őket. Elfogtak minden élő lényt, aki onnat kilépett és vallatták akár egy vizsgáló biró. Amit igy kivasaltak, azzal rohantak a távirdára és küldték szét a szélrózsa minden irányába. E közben azonban megneszelte a dolgot a hivatalos sajtó iroda is és az udvarmesterrel való tanácskozás után kiadták a cáfolatot, Brüsszeli kollegáink majdnem hajukat tépték, de kénytelenek voltak a hivatalos kommünikét megtelegrafálni. Ám nem azért újságírók a tudósítók, hogy ilyen könnyen lefőzessék magukat. Vissza a kastélyhoz, És újra elcsípik, aki csak megfogható és újra repülnek a táviratok mindenfele. De mint az árnyék a napot, ugy követi nyomon e táviratokat a hivatalos kommüniké, mely pocsékká silányit minden jólértesültséget Emlékezzünk csak vissza Rudolf trón örökös halálára. Micsoda ellenmondó hire érkeztek! Az első távirat, hogy a trónörkös öngyilkos lett. Ez a távirat már ÍZ udvari retortán ment keresztül. De cskhamar egymást kergették a legkülönfétbb verziók. A trónörököst Vecsera bárókiaszszony lőtte agyon, aki maga is öngylkos lett. A trónörökös és a Vecsera bárón) közös akarattal lettek öngyilkossá. A trciörö köst a bárókisasszony atyja lőtte le ÍZ ablakból, Vecsera bárónő pedig öngyiltos lett. Es jóisten tudja, még miféle táviratot küldtünk mi, szegény agyonzaklatott tiidósitók, csakhogy a nyájas olvasó falánk kíváncsiságát kielégítsük. (Aki a tetejében még össze is szid bennünket.) Vegyük most ehhez, —nyájas olvasó, hogy a tudósítónak el kell küldenie minden hírt, ami csak egy kissé szavahihető, mert az ördög nem alszik éá a

r konkurrens tudósító a talpon van. Az volna ám csak a borzasztó hír, ha a konkurrens újságban, megjelennék valami szenzációs hír; amit én nem küldtem el. Jobb lett volna í'nkább nem születnem, mint másnap végig olvasnom azt a lepedőt, amit a szerkesztő i.iekem összeirt, fölhányván világra jöttön;, óta minden elkövetett és el nem követett gazságaimat, szememre lobbantva, hogy énmiattam megy tönkre az újságja, hogy én leszek az oka, ha szégyenlétében agyonlövi magát, aztán beleugrik a kútba s végül vigasztalásképpen tudomásomra adja, hogy ha mégegyszer történik ilyen lemaradás stante pede kiadja nekem az obsitot. Hát, nyájas olvasó, csoda-e? Ezek után ha kíváncsi volna a nyájas olvasó, hogy Bánk bán esetét hogyan közölték volna a fővárosi tudósítók, ha az véletlenül a XX. században történik, íme, leirom a következőkben: /. távirat Világszerte szenzációt keltő véres szerelmi tragédia történt a budai királyi várpalotában. Bánk bán, Magyarország nagyura és Gertrúd királyné, II. András királyunk hitvese öngyilkosok lettek. A daliás bán, kinek családi élete nem volt boldog, már régen heves szerelemre gyulladt a szépséges k

;rályi asszony iránt, aki érzelmeit egész odaadással viszonozta. A sors nem engedte, hogy az életben egymásé legyenek, egyesültek hát a haláiban. A király távol van még, nem tud semmit, a szörnyű katasztrófáról. E pillanatban, mikor a sorokat irjuk, ott fekszik a véres holttest a várpalota tükörsima parkettjen s körülöttük kétségbeesve, jajveszékelve tördeli a kezét az udvari személyzet. II. távirat. Rettenetes tragédia, mely a királyi palotában lejátszódott, óriási izgalomban tartja a főváros lakóságát. Százezernyi nép tolong Budára, a királyi palota elé, de egy egész hadtest katonaság elzárta az utat. Az udvarral összeköttetésbeu levő emberek BánkBán meghalt, de a királyné még él és egyre csak a Bánk nevét hangoztatja. III. távirat. A királyi várban történt véres szerelmi tragédiáról .ujabb híreket kaptunk melyek bár némileg eltérnek az eddigi adatoktól, de lényegileg megerősítik előbbi híradásunkat. E szerint az öngyikos szerelmes pár nem Bánk-Bán és Gertrúd királyné, hanem Bánk-Bánnak ragyogó szébségüifju neje, Melinda és a királyné öccse Ottó főherceg. A királyné akit nyomban értesítettek a borzasztó esetről, zokogva térdel a boldogtalan szerelmesek holtteste mellett. •<-•>. , IV. távirat. A véres tragédiáról egyre szenzáció" sabb hirek érkeznek Eszerint nem kéí hanem három halott van. Az eset ugy történt, hogy Bánk-Bán meglepte feleségét, mikor Ottó heuceg előtte térdelt és szerelmet vallott neki. A bán magánkívül kirántotta kardját és leszúrta mind a kettőt. E pillanatban lépett a terembe Gertrúd királyné, aki felkiáltott : — Mit tettél nyomorult lázadó ? Bánk Bán ki teljesen eszénkivül volt, ordítva felelt: — Nyomorult vagy magad, ki egészgyalázatot kieszelted. S azzal a kardját markolatig döfte a királyné szivébe. V. távirat. Feltétlenül megbízható forásból értesültünk, hogy Ottó és Melinda Hofrichter féle pilulákat vettek be. Egy elvetemedett ember, aki valószínűleg az udvarhoz tartozik, mindkettőjüknek csokoládé bonbont küldött, melyben Hofrichter-féle ciankáli pilulák voltak elrejtve. A vizsgálat szálai a legmagasabb körökig terjednek. Számos letartóztatás várható. VI. távirat. A katasztrófáról rémes dolgokat be! zélnek. Bánk-Bán, a borzasztó lelkirázkód'catás következtében megőrült és iszonyú pusztítást vitt véghez. A három áldozaton kívül megölte az udvarnagyot is, aki a királyné segítségére sietett. Azután kirohant a szobából. Szembe jött vele a darabont testőr kapitány, amely fejét egy csapással kettéhasította. Innen berohant a konyhába, ahol a főszakácsot a kardjára spékelte. A többi szakács és szakácsné ordítva, sikoltva menekült. A megvadult Bán azután beszáguldott az udvarhölgyek termébe s véres kardjával hadonászva, őrült kacagással kiabálta: „ , , , - Jó reggelt, szép dámák! Kukuruku ! Az udvari dámák az ágy alá bújtak ijedtökben. A nagy ur utának mászott, kihúzta onnan őket és az őrültek vas erejével az ablakba emelte, hogy ledobja a mélységbe, E percben hat markos alabar| dos lépett a terembe és megragadták BánkBánt. VII. távitat. . . . Bocsánat, nyájas olvasó. Talán elég volt az ízelítőből. Tarkaságok. v A jő kávé." Egy vidéki kis garnizonban törté: Nem mondjuk meg hol, hisz az ilyes,'" minden kis garnizonban megtörténhetik ta garnizonokban sok minden történheti^. • Egyik főhadnagyot nagyon szere'"' mrindenki, főként azért, inert nőtlen embi^r létére nála lehet a legzamati.sabb fjKkete kávét inni. A tisztek nagyon szi v^esen is járnak hozzá, sőt a nősök a feles/égüket is el-elviszik egy kis fekete kávéra. A múltkor egy ilyen alkalommal a h ölgyek nagvoa faggatták a főhadnagyot, b ogy árulja el nékik a fekete kávékészités t itkát. Ö kózzel-lábbal szabadkozott, hogy c i maga sem tudja, de ha éppen kiváncsia' r á, megkérdezheti a privátdinerétől. Ezzel l becsöngeti a legényt: — No, Pista, a hölgyeknek nagyon • ízlik a fekete kávéd. Mondd el csak hamar a készítési módját. "DIofa. olmondÍR fl. rf»ndf»s WávéWészitési 1 Dr a J szütant UJ iák, inc Iáit íny ának, rá ma 3ár jor ell 4k aam . -- . ttdl uü£tiök. — Ea ? .. . Kivégezni ? — Maga hát! Hiszen mondta. — Mondani mondtam, de tudja a j Isten, kik azok. Szegény ember vagyol 4 koronát kapok egy temetésért, — ha h aoii oiúciuöüuem, nog megkeressem a mai bírságot. Természetei hogy ennek a háromnak előbb kell meg halnia. A hites tolmács. — Humoreszk. — A „Békésmegyei Közlöny" számára. Irta: Keviozky László. A szomolányi kir. járásbíróság b rói kara tolmács hiányában szenvedet A bíróság kerületébe eső lakosság eg része tót volt, az igazszságszolgáltatá pedig a haza nyelvén történt. A birá közül ugyan Csobarda jól beszélte tót nyelvet is, de azért a biró nyeli tudásának semmi gyakorlati értéke ninc a hivatalos működés idejében, mert s idegen ajkú félnek beszédét hiteles fo; ditásban kívánják hallanni a perní buzgólkodó ügyvédek. Igy azután szül ség van olyan hites férfiéra, ki eskü tett arra, hogy az igazság érdekébe hiven adja vissza az értelmét annak,