Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

Békéscsaba, 1909 dec. 25. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 401 mit idegen nyelven mond valamely peres fél. Ez az esküt tett hites férfiú a tolmács. Maga ez a szó a tót „tlumacs"nak a magyarosítása. A szomolányi járásbíróságnak tehát tolmácsra volt szüksége. A pályázati hirdetés megjelent a hivatalos Közlönyben. „Tolmács kerestetik ..." Elolvasta a hirdetést maga a járásbíró ur is — s ugy találta, hogy elég vonzó a tartalom s bizonyára akad pályázó elég, lehet majd bennök válogatni s lesz egy kis ünnepélyes tolmácsi vizsga, melyen Csobarda kollegája tündökölhet majd a nyelvtudományával. De ez fiiu remény volt. A hirdetés már átment ügy intézés következtében a helyi híradóba is, de mind hiába, tolmács nem jetentkezett. -- Hejnye, fikomadta! Hit nincs minálunk olyan ember, akinek egy kis sinecura jól esnék ? ! — Igy fakadt ki a járásbiró, miközben elvonultatta szemei előtt azon ismerőseit, akik például a tarokkozásnál elszólják magukat s az ellenfelek rovására „nagy baj" idején tótul közlik egymással a „mivolnajót". Egyszerre csak előtérbe nyomul a látóhatáron Pali bácsi vidám arca. — Nini, az öreg! Hisz az pompás mács volna! Ugy rémlik, hogy tót p volt valahol a Szitnya környékén inak idejében; jó lesz megcsípni az •eget. Nyugdíjas állapotában úgyis rá r ilyen funkciót teljesíteni s legalább ,z neki rangja. Azonnal irt egy levélkét, melyben "f.upán ennyi állott: „Talán elkerülte becses figyelmét a Szomolányi Hiradó f. évi 13. számában megjelent „Tolmács" cimü cikkecske? Jó lesz utána nézni. Biztosan tudom, hogy az állás betöltésénél Önre gondoltak. Jóakaró barátja." Ez a levél megbolygatta a Pali bácsi bensejében szunnyadó ambíciót. — Hites tolmács ! Szép titulus, — mormogja, — de mi lesz a „vitulus" ? Azonnal (hisz a mesében minden azonnal történik) elment a járásbiróhoz, aki már várta s biztosra vette, hogy el fog Jönni. — Isten hozta, Pali bácsi! Mivel szolgálhatok ? — Egy kis felvilágosítást szeretnék egy pályázati hirdetmény tárgyában. Kaiptain egy névtelen levélkét, hogy érdeklődjem. Hát itt vagyok. A tolmácsi állást illetőleg szeretnék megtudni valamit. — Az ám, a tolmácsi állás! Bizony jókor jön Pali bátyám, mert már be kell tölteni ezt az állást. Talán kedve volna az igazságügy szolgálatába lépni ? Nagyon örvendek, ha igy van. Tessék helyet foglalni ide mellém s nem a vádlottak padján — A dolog ugy áll, hogy a volt tolmácsosunk megnősült s azóta néma lett szegény, nem bírjuk szavát venni. Pedig hát tolmács nélkül még jobban be lesz kötve az igazság istennőjének a szeme. Ezért keresünk uj tolmácsot, aki a derék tót atyafiak panaszát megvilágítaná, lefordítaná. Ugy-e bár, jól bírja a tót nyelvet? — Hogyne! Ámbár ahogy itt beszélik a tót nyelvet, azt talán a tekintetes járásbíróság is megérti. — Igaza van bátyám: sokat ón is megértek belőle, de az nem lehet mérvadó az igazságszolgáltatásnál. Vizsgázott, hites tolmácsra van szükségünk. A vizsga említésénél a régi emlékek egész raja szökött előtérbe. Pali bácsi kissé elkomorodott. — Hogyan ? Vizsgát is tennék most, öreg napjaimra ?! Avagy nem volt elég, hogy huszonnégy esztendeig folyton vizsgáztam változó szerencsével ? — No, no ! Hisz ez csak formalitás kedves uram bátyám. Egyszerűen át esünk ezen a ceremónián. Eközben a járásbiró csengetett a szolgának, aki bejövén, azt a parancsot kapta, hogy menjen a 3-ik sz. hivatali terembe, mondja meg Csobarda biró urnák, hogy szíveskedjék ide fáradozni. Nemsokára bejött. — Nézze kedves kolléga, itt van Mavkovics Pál ur, aki esetleg reflektálna a tolmácsi állásra. Ugyan legyen szives kolléga ur s kisérletkópen nyugtassa meg, hogy hogyan menne a tolmácsi vizsga ? Csak lehetőleg kivételesen. Csobarda Dániel készségesen elővesz egy hivatalos lapot s azonnal rámutat egy pályázati hirdetményre. — Legyen szives kérem, Markovics ur, ezt a pár sort átültetni „do nasje recsi", ahogy a tót mondja. Pali bácsi feltette a szemüvegét és a jelzett hirdetést azonnal visszaadta a helyben szokásos tót nyelven. A fordítás ' hangzott eképpen, amint rögtönözte : P

1 la „V Szomolánszkom járási edon végrehaj- J tovszkf állás prisov do üresedésu. Kdo chce pályázuvaty, nak si pályázati kérvény óddá na oána járási főszolgabiróva v Szomolánye. Váasztás bugye v júlíuszi 20-totn." — Bravó, Pali bácsi! - kiáltották egyszerre a járásbirák. - Ilyen tolmács kell nekünk! — Pali bácsi pedig mosolygott, mint a diák, ha érzi, hogy jól felelt. — Ez az itteni tótság nyelve — mondja — s azt akartam bebizonyítani, hogy ezeket is megértem. — Pompás, pompás, csak adja be a kérvényét minél előbb! — Csakhogy, kérem alássan, azért, hogy az ember a nyelvét koptassa, szükséges valami rekompenzáció. Azt szeretném én tudni, mi lesz a tolmác3Í fizetés ? A járásbiró kissé elmélázott. — Az állással, sajnos, nem jár fixfizetés, csakis „mellékjövedelem", több vagy kevesebb. — Bocsánatot kérek, de mellékjövedelemről csak ott lehet szó, hol törzsfizetés van. — Ugy értem, bátyám, hogy nyugdija mellett jól fog esni egy kis mellékjövedelem. — Jó, jó. De miből jön ez elő ? — Hát a tolmácsi működését fogjuk honorálni esetenként. Tárgyalásnál tolmácsol, vagy lefordít egy okmányt s én utalványozom a tisztele'dijat. Nem megvetendő ez! — Gemacht — mondta volna Pali bácsi, ámde ő a régi gárd iból való volt s ez ujabb kiszólásokkal nem élt. Hanem valamit gondolt s attól megjött a jókedve. — Me^próbá om — mondá és pályázóul je'entkezett, aminek a biró ur őszintén örüli, mert kevesbedett a gondja. Nemsokára megjött a kinevezés is, melynek birtokában Pali bácsi büszkén sétált az igazságszolgáltatás csarnokában. Ami tilos volt az „idegeneknek", azt ő szabadon gyakorolhatta : pipált, szivarozott, amint jött. A mellékjövedelem eleinte gyéren csöppent, bár a jóakaratú biró gondoskodott róla, hogy itt-ott egy okmányt lefordítson, de ilyen nem sok akadt. Pali bácsi azonban nem vesztette el a jókedvét. Derűs ábrázattal járt a felek közt; meghalgatta a panaszukat tanácsolt, útbaigazította a legjobb akarattal. Pártos birónak ez fel is tünt s nem egyszer mondta • „Az öreg mesterkél valamiben ; Ravaszul mosolyog néha". — Még jó kedve se legyen a nagy fizetés mellett, mondja csendesen a telekkönyvvezető. -- Na ja ! De hát a földön minden változásnak van alá vetve. Bizonyos változásnak a tünetét észlelték a szomolányi biróság tisztviselői is. Mig ugyanis azelőtt alig volt szükség tolmácsra a felekkel szemben, ugy most egy idő óta minden biró üzent a tolmácsért. — Kérem a tolmács urat! Hogyan ? Hiszen az volt a tapasztalat, hogy a tótajku felek is szépen előadják ügyesbajos dolgaikat magyarul s nagy néha került csak elő egy-egy korosabb „mamóka" aki nem tágított az anyanyelvétől, most pedig már a fiatalabbja is vonakodik magyarul tárgyalni. — Nem tudom kirem csag tótul ! Mi történik ezekkel ?! A tolmács pedig működött buzgón, lelkesen, némely panasznak előadásával meghatotta a bíróságot s akinek érdekében tolmácsolt, annak nyert ügye volt. Halomra gyűltek a nyugták, melyekkel a tolmács igazolta, hogy a tiszteletdijat felvette. A járásbiró ezt is le akarta szállitáni, de hát a megállapodáson változtatni nem lehetett. Egy izben a járásbiró ur favágója jött a törvény elébe valami panasszal. A biró nyájasan fogadja : — No, mi a baj, öregem ? — Proszim peknye pán járásbiró ... — Ne povedáljon! Hisz maga jól beszél magyarul ? Adja elő a dolgát ugy, hogy megértsem. — Jaj kirem alássan , én szegény ember vagyok . . . — Hál aztán ? — Csak ugy kapom egy koronát a tekintedezs úrtól, ha itt nem tudom magyarul. — Miféle tekintetes úrtól ? — A pán Markovics — a „tormás" úrtól — 1 mondta ? -- Ő mondta? Ugyan ne beszéljen. — De igen, kirem ez igyis van. — Tyüh, a kerepenciáját, hát igy vagyunk ? Egyszerre megvilágosodott minden. Ime, a magyarság hanyatlásának oka ... De az ötlet tetszett ő neki magának is. Szelíden szólt a becsületes favágához. — Nézze, öregem, itt van a koronája, vegye el ós majd behívjuk a tolmács urat, mondja csak a panaszát tótul, hanem azután, ha vége lesz a tárgyalásnak, velem fog még beszélgetni a tolmács ur előtt — magyarul; de beszéljen ám olyan szépen, amint csak tud, vagyis feleljen a kérdéseimre majd, megértette ? — Igen is, könyörgöm alássan. Ugy történt. A tolmács megható módon tolmácsolta a szegény ember panaszát. Amikor az eljárásnak vége volt, a biró megszólítja a panaszost. — Hát öregem: mi vari a fiával, a Miskával? Igaz, hogy Bécsbe rukkolt az ezrede ? — Ugy igaz, könyörgöm. Mán irt is azúta; anyjukom kisírta magát . . . Pali bácsi gyanakodva pislogott hol az egyikre, hol a másikra. Azután távozni készült. A biró szemrehányólag tekintett rá. — Ej, ej, Pali bácsi! Hát ez a hazaffiság ! ? — Mit hazafiság — mordul az öreg ur — ez a mellékjövedelem, meg azután... — Jól van, bátyám; csak arra kérem, hogy ezután ne tartózkodjék a folyosón. Idebent jobb és biztosabb is ... M OLL-FELE ÜS E I DLlTZ-POR^l Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztés zavarokban és az ülő életmód egyéb következ ményeiben szenvednek. Egy eredeti doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük MOLL készítménye MOLL- F É LE SOS - BORSZESZ A MOLL'S " Frarubranntwe'u ÍS8

1.. Bedörzsölés, elismert, régi jó hírnevű háziszer szagga'ás és hűlésből származó mindennemű betegségek ellen. Eredeti üveg ára K 2. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Fószétküldési hely : MOLL A., gyógyszerész cs. és kir- udv. szállitd. Bécs, I. Tuchlaubel fi TORVENYKEZES. § Katalin meg az ékszerek. L á s z 1 ó f i Katalin, szarvasi cselédleány nagyon szerette az ékszereket. Órákhoszákig el tudott álldogálni egy-egy ékszerüzlet kirakata előtt s kidülledt szemekkel gyönyörködött az ott felhalmozott drága holmikban. A karpereceket oda gondolta az ő húsos csuklójára, a drágaköves gyűrűket az ő vastag ujjaira. Dehát hiába volt a vágy. Sóhajtott egy nagyot, mint Sanyaró Vendel, aztán tovább bandukolt. Katalin Biró Zzigmond végrehajtónál szolgált. A mult óv junius havában megpillantotta a hálószoba asztalán gazdasszonya kót értékes fülbevalóját, meg aranygyűrűjét. Testvérek között megértek 1000 koronát. Katalinnak a drága dolgokat zsebre vágni egy pillanat müve volt. Hogy fel ne fedezzék nála, elásta az udvaron. A dolog azonban csakhamar kitudódott és Katalin a törvényszék elé került, mely tekintettel arra, hogy az ékszerek megkerültek, lopás büntette miatt hat hónapra itólte. Katalin soknak találta ezt és fellebbezett. Az ítéletet azonban ugy nagyváradi kir. tábla, mint a Kúria jóváhagyta s Katatinnak hétfőn be kellett téli tartózkodásra vonulni a törvényszéki fogház egyik barátságos cellájába. § Fehérnemütolvaj. Szabó Sándorné, Vagyon Juliánná Orosházán 1908 szeptemberében dr. Hazai Samu orvosnál szolgált. Ez idő alatt apránként sok értékes fehérneműt lopott el a ruhaszekrényből. A gyulai törvényszék lopás vétsége miatt a tavaszon három hónapi fogházra itólte. Fellebbezett. A királyi tábla most az ítéletet helybenhagyta s igy az jogerőre emelkedett. § Baleset a vonaton. Z a h o r á n András, az Alföldi Első Gazdasági Vasút egyik alkalmazóija 1908 augusztus 4-ón egy kis teherszállító kocsit tolt Vésztőn. A kocsin ült Ilós István 12 éves fiu is, akinek nagyon tetszett ez a mulatság. Zahorán eltűrte, mert a fiu gyakran segített néki egyben-másban. Egyszer egyik kanyarodónál a virgonc gyerek elveszitetta az egyensúlyt ós leesett a kocsiról, de olyan szerencsétlenül, hogy ballábát eltörte. Az ügyészség gondatlanságból okozott súlyos testisértós vétsége cimén emelt vádat Zahorán ellen. Zahorán azzal védekezett, hogy ő nem oka a fiu leesésének. Pajkoskodott ós azért esett le. A törvényszék ezt figyelembe is vette ós Zahoránt csak 20 korona pénzbüntetésre itólte. § Vétkes bukás. Kád á r Jenő csabai kereskedő 1908 junius havában fizetés képtelenné vált. A csődvizsgálat alkalmával kitűnt, hogy Kádár kereskedelmi könyveket nem vezetett, mérleget nem készített, a csődkérvóny beadását elmulasztotta, miáltal hitelezőinek alkalmat adott arra, hogy vagyonára zálogjogot nyerjenek. A gyulai kir. törvényszék kedden vétkes bukás vétsége miatt 200 korona pénzbüntetésre itélte Kádár Jenőt. ANGOL-KOR tönkre fogja tenni az Ön gyermekének egészségét, ha nem tesz ellene gyorsan valamit. SCOTT csukamájolaj EMULSIO-ja megszünteti az angol-kórt, megerősíti a csontokat ós egészséges hússil borítja azokat. Azonfelül, és ez az, amit tapasztalt, szülök teljes érték szerint meg tudnak becsülni, semmi nehézséggel nem jár a kis szenvedőt rábírni arra, hog3

r a SCOTT-féle EMULSIO-t bevegye, mert kellemes, tejfeles íze van. A gyermek megemészti, még ha a tejtől undorodik is. A SCOTT-féle EMULSIÚ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2. K 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. Az Emuisió vásárlásánál a SCOTT- féle módszer védjegyét — a halaszt — kérjük figyelembe venni. KU2 GAZDASAG. — A fedeztetési állomások ménéi. A földmivelésügyi miniszter az alispán utján értesiti mindazon községeket, melyek fedeztetési állomásul vannak megjelölve, hogy a mének szótosztása a békéscsabai m. kir. állami méntelepen 1910 január 17-ón fog megtörténni. Az érdekelt községek azon a napon ve he tik át a számukra kijelölt méneket. Gabona árak. Békéscsaba, december 24. A budapesti gabonatőzsdén erős ünnepi hangulat uralkodott már két napon át; a forgalom szünetelt. A csabai hntipiacon ugyanilyen az állapot. Buza 27 60-28 — Tengeri morzsolt . . 1160—12'— Budapest, dec. 22. Készbuza változatlan ; áprilisi buza 27'98, tengeri 13 40. Névjegyek elegáns kivitelben és jutányos árakon készíttetnek nyemdában Békéscsaba a ,Corvina' és csekély tőkével átvehető Békéscsabán, Prónai-utca, 1624. sz. alatt. Figyelem, uraim! Mi a legnagyobb érdekünk, ha sátorba lakadalmazunk ? Az, hogy a sátor kifogástalan, jó legyen. Tehát ón nálam újonnan berendezett lafytdaltni sátraH kölcsön kaphatók, teljesen uj ponyvákkal, melyeket waggon betakarására is kölcsön adom. Szives pártfogást kór: Csáky Jánosa Serényi ut 1481. Kitűnően megvéd a sokféle infektio<us bajtól; a puszta gránitsziklábcl fakad. Több epidémiánál fényesen bevált.