Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

Békéscsaba, 1909 dec. 25. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 szavazatom lesz, csakis a Justh emberére adom. Egy jól táplált süteménykihordó : N o k t a István volt a negyedik szavazóm. Ez is nagyon egyszerűen mondta el a véleményét: — Nem tudok én sokat a politikához. Csak annyit látok, hogy mindig veszekednek az urak, de a szegény ember sorsával nem törődnek. Azok csak a maguk zsebével törődnek. Arra fogok szavazni, aki a munkásokért is tesz valamit. Utolsónak Csúcs Illést szólítottam föl, egy torzonborz bajszú utcaseprőt, aki hosszan elgondolkozott, aztán igy tárta föl a leikét: — Látja uram, én most tisztára söpröm ezt a szép aszfaltos kocsiutat, de reggelre jönnek a nagyúri fogatok és megint bepiszkolják. Ilyen az a politika is. A nép mindig tisztán tartja, de az urak beronditják. Hát hiszen van is ebben valami igazság. Sok szemét halmozódik föl a dunaparti fényes palotában s alighanem az általános választói jog óriási seprőjére vár a takarítás nagy és nehéz munkája: Akkor majd akcióba lépnek a ^isicsok, a Csiszárok, a Nok--.v ki

c

sit egészen A vármegye lyrendelete. Sok módosítást tett a miniszter. Békésmegye régi építkezési szabályrendelete már annyira elavult, hogy távolról sem felelt meg a modern haladás követelményeinek. Husz-harminc évvel ezelőtt mások voltak egészen a viszonyok az építkezések terén is, mint mai napság. Azóta a technika óriási módon haladt s vele természetesen az építkezési technika is. Mások lettek a városrendészeti szempontok is. Mindez újításokkal a régi szabályrendelet egyáltalában nem tudott megbirkózni és egyre ..nagyobb kerékkötője lett a haladásnak. Örökös is volt ellene a panasz ugy az építtetők, mint az építőmesterek részéről. Mindenképen helyeselhető tehát a vármegye vezetőségének az az intézkedése, hogy ez év elején az építkezési szabályrendeletet szakértőkkel az országos^ építkezési szabályrendelet rendelkezéseinek figyelembe vételével gyökeresen átdolgoztatta s csaknem egészen ujjáalakittatta. Az újjáalakított szabályrendelettel a törvényhatósági bizottság május havi közgyűlésén foglalkozott, meghallgatta a módosításokat és egyhangúlag elfogadta mindegyiket. Mivel minden szabályrendelet csak a miniszter jóváhagyása után emelkedik érvényre, a vármegye ezt a szabályrendeletet is felterjesztette a belügyminiszterhez. A belügyminisztertől hosszú leirat ki séretében most érkezett le a szabályrendet let. A leirat szerint a miniszter egyelőre nem hagyja jóvá a sza4ályrendelete, mert nagyon sok változtatás szükséges rajta. Alig van olyan pontja a szabályrendeletnek, melyen vagy stiláris, vagy lényeges változtatást ne eszközölt volna a miniszter. A fontosabb változtatásokat a következőkben ismertetjük: Leirata elején jelzi a miniszter, hogy a szabályrendeletet nemcsak ő, hanem a kereskedelmi, földmivelésügyi és igazságügyi miniszterek is átvizsgálták és azért merült fel ellene oly sok észrevétel. Több szem többet lát. Az észrevételek legnagyobbrészt műszaki és magánjogi természetűek. Igy a gazdasági cseléd- és munkáslakások építéséről szóló szakaszba bele kívánja vétetni a miniszter azt is, hogy az ilyen építkezéseknek végrehajtását ezentúl csakis szakértők eszközölhetik. Eddig legtöbb gazda valamelyik cselédjére bizta az épületek felemelését, amelyek természetszerűleg nem felelhettek meg sem a közegészségügy, sem az életbiztonság követelményeinek. Ezután csakis szakerőkkel szabad építtetni, akik az épületekért felelősek. Éppen azért a szerződésekben nevük pontosan kiírandó. Szakértők azok, akik a törvény által előirt képesítéssel és iparengedéllyel bírnak, vagyis meg van az építőmesteri oklevelük. A miniszter e változtatás által a fokozatos felelősség elvét akarja a szabályrendeletbe belevinni. Minden uj ház földszintje padlatának a környező talajnál legalább 30 centiméternél magasabbnak kell lenni, lapályos helyeken pedig 50 centiméternél. Ezenkívül minden falba kell tenni megfelelő magasságban elszigetelőt, mely a talaj felszivárgó nedvességét felfogja. Ezt sem tartották eddig szem előtt, különösen a tanyai építkezéseknél. A menyezethordó falaknak legalább másfél tégla vastagságuaknak kell lenniök. A vármegye által módosított szabályrendeletben az az intézkedés foglaltatik, hogy a régi és nem szabályszerűen épített cselédlakások 10 év alatt ujjáalakitandók. A miniszter ezt a rendelkezést oda módosította, hogy a 10 évet nem a mostani évről, hanem a gazdasági munkásokról és cselédekről szóló 1908 évi XLV. törvénycikk életbelépésétől kell számítani. A gyárakra vonatkozólag kimondja a miniszter, hogy azok csak akkor építhetők, mikor az építkezési engedély mellett a telepengedély is jogerőssé válik. Ezt-azért szükséges elrendelni, mert sokszor megtörtént már, hogy, az építkezési engedély birtokában a vállalkozó telepitette a gyárat, a telepengedély azonban fellebbezés alatt állott. Ilyen esetben, különösen ha megsemmisítették a telepengedélyt: rendkívül sok zavar és kellemetlenség állhat elő. A miniszter csak e módosítások megejtése után fogja az építkezési szabályrendeletet jóváhagyni. A csabai gazdasági tntózői állás. A betöltés kérdése. Megírtuk már, hogy Wilim István gazdasági intéző, az államnál előnyösebb alkalmazásba jutván, állásáról lemondott. Ez a Csaba gazdasági érdekei szempontjából oly fontos állás, tehát ismét megürült. Mielőtt az elöljáróság ez állás betöltésére nézve megtenné a szükséges intézkedéseket, néhány, szerintünk igen fontos szempont figyelembe vételét ajánljuk ugy neki, mint a képviselőtestületnek. Wilim lemondása után sok ajakról hangzott el olyan vélemény is, hogy ezt az állást nem kell betölteni többé, mert csak fölösleges kiadást okoz a községnek. Arra az állásra, mikor ott vannak a számvevők, meg a gazda, szükség nincs. Az intéző kötelességeit azok egész bátran elvégezhetik. Nagyon téves ez a fölfogás. Csaba 10—12 millió korona vagyonának kezelésére, hogy külön állás kell, az kétségtelen. Csaba nagy város már ahhoz, hogy szorosabb gazdasági ügyeit egyes tisztviselők csak ugy mellékteendőkként intézzék. A gazda pedig nem bír kellő intelligenciával arra, hogy olyan nagy vagyont célszerűen kezelhessen. Vannak városok amelyek sokkal kevesebb vagyonnal rendelkeznek, mégis a főtisztviselők között foglalnak helyet a gazdasági tanácsnokok, akik mellé rendesen még megfelelő jegyző- és kezelő személyzet i$ van beosztva. Csabán ma már a számvevő teendői annyira megszaporodtak, hogy még távolról sem lehet a gazdasági intéző kötelességeinek ellátásánál figyelembe venni. A gazdának is meg van a maga munkaköre, mely az ő idejét azért a csekély fizetésért teljesen igénybe veszi. Ki vezesse akkor intéző nem létében a gazdasági ügyeket ? A főjegyző ? Annak ezer gondja, ezer kötelessége van. Kezébe futnak össze a községi közigazgatás összes szálai s már azzal is bőségesen eleget tesz kötelességének, ha ellenőrzi, irányítja a különböző ügyosztályokat. Ezekből azt hisszük nyilvánvaló, hogy az a nézet, mely szerint a gazdasági intézői állásra szükség nincs, nem helyes és nem is állhat meg. Csabán a gazdasági intézőnek azt a szerepet kell vinni, mint városokban a gazdasági tanácsnoknak, éppen azért nagy körültekintéssel kell az állás betöltésénél eljárni. Az intéző valósággal jobb keze a főjegyzőnek, tanácsadójának, véleményezőjének kell lenni minden gazdasági kérdésben. Egy kellően képzett és tehetséges gazdasági intéző megkétszerezheti a város jövedelmét, ami által természetesen előbbre viszi a várost nemcsak gazdasági, de kulturális szempontból is. Az intézőnek különböző teendői végzése közben is mindig arról kell gondoskodni, hogy milyen uj és modern kezelési móddal, vagy milyen uj és modern intézményekkel lehetne a város vagyonát jövedelmezőbbé, gyümölcsözőbbé tenni. Olyanforma intézményekre gondolnunk, mint például a lemondott intéző alatt fejlesztett öntözött rét. Az a régebben teljesen hasznavehetetlen, kopár terület ma már valóságos kincsesbánya, ami az állami támogatás mellett elsősorban a szakszerű kezelés következménye. Van azonban móg ezen kivül igen sok tér, amelyen a gazdasági intéző az ő tudását, tehetségét ós a város érdekei iránt lelkiismeretes ügyszeretetét kifejtheti. Éber szemekkel kell figyelnie más városok bevált ipari, gazdasági intézményeit és azonnal rajta kell lennie minden erejével, hogy azokat, amennyiben üdvösöknek látszanak, Csabán is megteremtsék. Csakis az ilyen intéző érdemes e fontos állásra és csakis olyat kell a képviselőtestületnek megválasztani, akiben elég garanciát lát arra, hogy van kereskedelmi ós ipari vállalatok létesítése iránti érzéke, tehetséges, szorgalmas, ambiciózus tisztviselő lesz s alatta a város gazdaságilág fejlődni fog. Egy rossz választás elronthat mindent, egy jó választás nem is képzelt gyarapodása lehet Csabának. Dr.—y. A válság humora. — Aktuális tréfák. — (Lukács kedve) Soha olyan könnyen még újságírók bécsi riportot nem csináltak, mint Lukács és Khuen legutóbbi audienciája alkalmával. Már az utazás fölfelé, kedélyes és fesztelen volt, mert j miniszterelnök-jelölteknek nem jár ki a szalónkocsi és a kegyelmes urak rendes elsőosztályu kocsiban, az újságírókkal együtt utaztak. A vonaton kötelezővé tették, hogy po'itikáról nem szabad beszélni, de ez a tilalom csak addig tartott, amig a király vendégei bécsi földre léptek. A hotel Kranzban, ahova Lukácsók szálltak, olyan ostrom folyt jó, olyan figyelmes, olyan szépen tud be szélni, hogy elhallgatnám az örökkévalóságig. Az olyan ember nem lehet ravasz. — Nana, kis naiv madaram. Lásd, tegnap este először találkoztam véle és bár te is jelen voltál, határozottan kurizálni kezdett nékem. Mert tudd meg, én nagyszerűen tudom ugratni a férfiakat. Hahaha ! Hányat falhoz állítottam már ! Légió azoknak a száma, akiknek elcsavartam már a fejét. Elég egy meleg biztató pillantás, egy csekélyke kézszorítás, egy jelentéktelen igére és a jómadarak benn^vannak a kalitkában. Mennyei passzió nézni aztán a szerencsétlenek vergődését, mikor megtudják, hogy hiába minden. Csak lóvá tettem őket. — Iszonyú egy lány vagy ! — Iszonyú, iszonyú ? Pedig nem szenvedek se szerelem-, se férfi-iszonyban. Sőt! Else tudnék náluk nélkül lenni. Csak még keresem az utolsót, az igazit, az egyetlent. Ha megtalálom egyszer, akkor szervusz világ! Olyan Hamupipőke leszek, mint annak a rendje. Még te se leszel különbb nálam. — És ugy-e,* Jenőben feltaláltad már az igazit ? — Dehogy. Világért sem ! Más, egészen más az én ízlésem. Nekem nem olyan ingó bingó, ide-oda hajló fiatal fa kell, hanem erős, hatalmas törzs, mint a bércek fenyője, aki leigázzon engem, akitől féljek. Bizony. — Hát Jenőt te olyan ingó-bingónak tartod ? — Nem is másnak. Képzeld, mikor az este téged kihívott a mamád, pár percre kettecskén maradtunk a szalon egyik sarkában. Jenő nézett rám, majd elnyelt a szemével. Egyszerre én ránéztem. Belemélyesztettem tekintetemet az ő tekintetébe, aztán odasúgtam neki: Tudja, maga tetszik nekem ! Láttad volna, mit csinált erre 1 Kipirult az arca, egész testében megremegett, tekintetét zavartan a földre sütötte és makogni akart valami köszönöm-félét, de a hang benn szorult a torkában. Hahahá ! Sohse láttam még olyan komikus figurát! — Igazán igy volt ? — No ne pityeregj már te! Hisz nincs azért semmi baj. Biztositalak arról, hogy te a Jenő felesége leszel. Mert, mihelyt észreveszem, hogy Jenő úrfi a tegnapi felbátoritás után merészebb lesz és szemtelenkedni akar, ugy az orrára koppintok, hogy nem felejti el, amig csak él. Babuskám, nekem helyén van a fejem is, a szivem is. Nem lehet azokat könnyen elcsavarni. Pláne, olyan urfiaknak, mint Jenő. — Borzasztó dolgokat beszélsz. Most igazán nem tudom, hova legyek, mit csináljak. Három év óta hordom, őrzöm a szivemben ezt az érzést. Mikor a zárdából hazajöttem, az első találkozáskor megszerettem Jenőt. Nem volt különb, fiatal ember nála sehol a környéken. É; ő is szeretett, vagy, legalább mondta, hogy nagyon szeret. És olyan nagyon boldog voltam. Hányszor sétálgattunk ebben a kertben órákhosszáig! Festegettük a jövőt. Mondta, hogy mihelyt elvégzi a gazdasági akadémiát, azonnal átveszi birtokai kezelését, engemet feleségül vesz és elröpit a körösparti ősi kúriába. Csak ugy repesett az örömtől a szivem, amikor ilyesmiiől beszélt. És most talán vége mindennek! Amiket mondtál, félig-meddig én is észrevettem. De nem akartam hinni. Álmatlanul töltöttem az egész éjszakát és gondolkoztam rólatok. Először tégedet, a te kacér természetedet okoltam, de most már látom, hogy Jenő az oka. Az is olyan, mint a többi. . . Szörnyű ez az ébredés! — Szegény Irénkém, sajnállak, de megint csak azt kell mondanom, hogy túlságosan szentimentális vagy. Üsse a kő, a sok rossz férfiát! Hát érdemes ilyen nagyon búsulni értük ? Bizony nem érdemes. Te is szedd össze magad és légy igaz nő, az erős, a hóditó. Nem is tudod te, milyen hatalom van a kezedben. Azt a huncut Jenőt se fogod te elveszíteni. Hidd el, szeret az téged, csak hát — férfi. Én az újság ingerével hatottam rá, azután, mint mondják a rossz nyelvek, elég csinos is vagyok. Azért sikerült olyan könnyű szerrel megbolondítani egy kicsit. Tulajdonképpen én vagyok a bűnös, vagy mint az előbb mondtad, én is az ellenségeid közé állottam. — Ne is mentegesd 1 Nekem elég volt már mindenből. Még az életből is. — Ejnye, ejnye, ezt már mégsem hittem volna! Hogy valaki tizenkilencéves korában is bakfis maradjon, azt hittem, a mesék közé tartozik. Oh te libácska, te falusi libácska! — Csak csúfolódjál. Ha az én helyzetemben volnál, tudom, nem csúfolódnál, hanem sirnál, mint a záporeső. Az én életemnek, az én boldogságomnak most már vége van. Minek is értem meg ezt a napot! — Meg érsz te még többet is Sőt mernék fogadni, hogy jövőre táncolok a lakadalmadban. Az lesz csak a mulatság. Kitáncolom magamat egy esztendőre. — Azon ugyan nem táncolsz. — Ejha! Tán még meg sem hivsz ? — Azon nem táncolsz, mert nem lesz soha. Akkorára már én a föld alatt leszek. — Azt szeretném én látni. De most ide hallgass. Ne bolondozzál, hanem beszéljünk komolyan. Arról van szó, hogy Jenőt meg kell büntetni. — Büntesse meg az . . . — Tyhü, nem hallgatsz el rögtön! Nézze meg az ember. Nem kell azt az Istenre bizni. Megbüntetheted te magad is. Vagy megbüntetjük ketten. A tényállás az, hogy tégedet Jenő tegnap megsértett a viselkedésével. Úgy teszünk, ahogy a Biblia mondja: szemet szemért, fogat fogért. Ha ő a viselkedésével sértett meg, mi is a viselkedésünkkel fogjuk megbüntetni. Mégpedig a következőképpen: Ha majd ma eljön az a drágálatos ficsúr, adjuk mindketten az előkelőt. Észre sem vesszük. Ha szól hozzánk, hideg, közömbös arccal csak igent, vagy nemet mondunk. Többet egy kukkot sem. Aztán néha lesújtó pillantással méijük végig. — Én nem tudok ugy nézni. De meg aztán ér az valamit? — Ér-e? De még milyen sokat! Az ifjú látja, hogy velem nem boldogul, önkénytelenül is visszafordul a szive régi hűséges, galamblelkü ideáljához, azaz tehozzád. Látja, hogy te is hideg vagy, mint a jégcsap. Meglásd, hogy kétségbeesik ! Keresi a legelső alkalmat, hogy beszélhessen veled. Könyörgő hangon kezdi majd, hogy mért haragszol rá? Te aztán lehordod keményen, ő bocsánatot kér, fogadkozik, hogy máskor olyat nem cselekszik és — rendben van a dolog. Újra turbékolhattok. Nos. mit szól mindezekhez ön, bús gerlice-kisasszony ? — Megpróbálhatjuk, de nem hiszem, hogy sikerül. Jenő beléd van bolondulva egészen. Aztán meg én sem bizom már ugy benne, mint ezelőtt. Ez a két nap sok mindenre megtanított. Most kezdem már érezni, hogy nagy lány vagyok Ez az első csalódás sok álmomat tönkretette. — Hja, kicsikém, igy van az. Csalódjunk, mert csalódni kell. Különben ez a tied neui is csalódás. Ez még csak bliktri a többiekhez képest. Csak azt jegyezd meg magadnak, hogy sohase istenítsd a lérfit. Gyönge bábok azok egytől-egyig. Egy fokkal jobbak csak az ördögnél. — Ugy látom én is I — Helyes. Most aztán fegyverre, honfiak ! Menjünk a boszuló hadjáratra, Ienő ur ellen Ugy hallom, az ő kocsija zörög. (Mondanom se kell talán, hogy a hadjárat diadallal fog végződni)