Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

** ••. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 nov. ll. két napon keresztül, hogy ehez képest Budavár ostroma nem volt egyéb szelíd barátkozásnál. Igaz, hogy a szálló excellenciás lakói kitűnő médiumoknak bizonyultak és egy-egy erősebb rohamra szivük legmélyét kitárták az újságírók előtt. Intimen, póz nélkül, szinte együtt dolgoztak velük, átértették és átérezték nehéz munkájukat s a lehetőségek végső határáig rendelkezésükre álltak. Persze, ebben a meleg harmóniában temérdek ötlet született és a különben zord és kínosan sablónos válságtudósitásokon a patriarchálizmus langyos derűje ömlött végig. Még Lukács László is, aki rendszerint komor és zárkózott ember, behódolt ennek a bohómhangu latnak s félretólva a válság kulisszáit, jó kedvvel vett részt a tréfálkozásokban. A második napon történt a következő mulatságos eset: Lukács a Burgból visszajövet, a Kranz-szálló egyik telefonján Bécsben lakó sógorával beszélt, mialatt a közvetlen szomszédságban levő telefonon egyik bouevard lap munkatársa ordította át Budapestre az audiencia lefolyását A referádának kiemelkedő pontja volt, amit az ujságiró többször hangsúlyozott, hogy az audienciáról visszatérő Lukácsot rosszkedvűnek látta. Lukács László kitűnően hallotta a telefon-szomszédnak minden szavát és mikor kijött a fülkéből, kíváncsian fordult az újságírókhoz: — Ugyan kérem, ki volt az a jóhangu fiatal ember, aki a szomszédságomban Budapesttel beszólt? Az újságírók megadták a fölvilágosítást. — Ejnye, ejnye, — mondta most mosolyogva Lukács — csak legalább ne látott volna olyan rosszkedvűnek. És hozzátette : — No, mire kijön a fülkéből, igyekszem előtte barátságos arcot vágni. {Khuen szive). A tartalék-miniszterelnök, gróf Khuen-Héderváry különösen elemében volt. Egy-egy interjú alkalmával valóságos humoreszkeket mondott tollba az újságíróknak, akik tán még soha ilyen dúsan megrakodva nem hagyták el audiencián járt politikus szobáját. A gróf állandóan ott ődöngött a telefon körül és érdeklődéssel szemlélte az újságírók lázas munkáját. Egyszerre csak félrevonul az egyik német lap munkatársával, sokáig beszélgetnek, aztán az ujságiró elsiet a szállóból és rohan a főpóstára telefonozni. Khuen pedig, mint aki érz

:, hogy rossz fát tett a tűzre, köszön az újságíróknak és a szobája felé tart. Egy élelmes, fiatal riporter azonban, akit a német kartárs stiklije a szivén talált, elébe áll: — Szent Isten, kegyelmes uram, most az az ember engem lemarasztal. Tessék elmondani, hogy ugyan mivel tud lefőzni. A gróf elmosolyodott, a fiatal kollega vállára tette a'kezét és megnyugtatta : — Tudja mit, ha lefőzi, a holnapi audienciám után önt fogadom először. És nem fog távozni üres kézzel. Csakugyan másnap Khuen-Héderváry olyan nyilt és részletes interjút adott a gráta perszonának, amilyet emberemlékezet óta nem liferált ujságiró. Különösen Bécsből nem, ahol az emberek szűkszavúak és legföljebb anynyit mondanak : Őfelsége kegyesen fogadott ós a döntést fönntartotta magának. {Kilenc hónapia). Eötvös Károlyt megkérdezték, mit gondol, törvényes kormány következik, vagy törvénytelen. A vajda nagyot szippantott a pipából s nagy biztosságból válaszolt: — Törvényes lesz, kell, hogy törvényes legyen a fattyú. Mert éppen kilenc hónapja vajúdik. (A jóképű képviselő). Vasárnap Magyar-Kanizsán beszámolót mondott Lovászy Márton. Sokan kisérték le a kerületbe, köztük Nagy György, a fekete üstökű székely republikánus, aki agybafőbe dicsérte a kerület képviselőjét. Mikor már az elvhüségével végzett, oda lépett eléje ós mintha egy gyönyörű festményt interpretált volna, igy szólt: — Szép ember, délceg ember, büszke lehet rá a kerület, amelynek képét viseli. Mert az ilyen képmásnak csak szép ós nagyszerű lehet — az eredetije. Később átvonultak a népkörbe, ahol az egyik jóképű magyar Nagy György módjára etimologiai bonckós alá fogta a képviselőt ós elbeszélte, hogy volt egyszer régen a kerületnek egy fiatal rác követje, aki olyan csúnya volt, hogy estefelé a legelőről hazatérő bikák megbokrosodtak tőle. Megkérdezte aztán valaki, hogy ez a csúnya rác fattyú vóna a kentek képviselője, ez viselné a képét ennek a szép magyar kerületnek ? — Mondok erre én — mesélte az öreg magyar — hát csak viselje. Mi úgyse viselnénk az övét. Az ármentesitó-társulat rendes közgyűlése. A Körös-Tisza-Marosi ÁrmentesitőTársulat szerdán tartotta Kovács Sebestyén Aladár elnöklete alatt Hmváárhalyaa évi rétidé közgyűlését, mely sránt igen szép volt az érdeklődés. A társulat tisztviselőin kivül jelen voltak a gyűlésen : Medveczky Zsigmond, vizépitészetifőfelügyelő ósSzarvasy Arzén miniszteri tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium részéről, továbbá D á n i József, Menyhárt Zsigmond, és az érdekeltek megbízottai szép számmal. A központi választmány évi jelentése a tarsulat állapotáról egyhangúlag elfogadtatott, valamint elfogadtattak a tárgysorozat többi pontjai is, melyek közzül nagyobb fontossággal csupán a társulat ártérosztályozása tárgyában kelt miniszteri leirat birt. E tárgyban elfogadtatott a központi választmánynak javaslata, hogy az osztályosás felfüggesztetik azon időig, mig az uj kataszteri kimutatások megtörténnek. A hódtó-kistiszai csatorna átalakításának tervezete és költség előirányzata némi vitára adott alkalmat, melyben Lázár Lajos, Juhász Mihály polgármester, dr. C s á k y Lajos ós mások vettek részt, végül azonban elfogadtatott^ közpoti választmány javaslataA társulat vezetőségének a megválasztása a következő eredménnyel járt beadatott összesen 1445 szavazat melyből elnöknek megválasztatott gróf K ár ol y i Imre és alelnöknek Kovács Sebestyén Aladár az összes szavazatokkal. Á választmány is a régi tagokból alakíttatott meg, de uj tagja lett Nagy Elemér dr. orosházi ügy ved. A megbízás a következő 3 évre szól. Asszonyi szemmel. Akik figyelemmel kisérték ezt a szerény rovatot, bizonyára azt hihették, hogy rossznyelvű írója elpihent örökre, vagy legalább is elaludt, nem okozván többé gondot a szerkesztőségnek, hogy a szombat reggelre érkező kéziratot hogyan csempéssze be a lapjába, hogy az vasárnap reggelre ott álljon csatasorban Guttenberg többi katonái között, Ugy van, kedves közönség, behunytam a szememet ós nem akartam semmit se meglátni. Mint a pók, behúzódtam a lelkem egy homályos szögletébe, ott takácskodtam serényen, szőve-szövögetve a bolonditó szürke fátyolt . . . Azonban az állhatatlanság, az igazi aszszony-termószet győzött rajtam. Nagytakarítást csináltam most ünnep előtt s leszedtem a pókhálókat . . . Amolyan rózsaszínűt nem szőttem soha. Pedig most már sajnálom. Azzal a bizonyos kiábrándulással megalkuszunk szépen, ha eljŐ az ideje s a legtöbb ábrándot ugy csaljuk el emlékeink képzelt leveles ládájába, mintha valóban megtörtént volna ós ki boldogabb, mint mi magunk, ha fehér fejjel, de kipirult arccal regélhetünk az elmúlt időkről. Persze a fiatalság csupa udvariasságból meg is hallgat bennünket, legfölebb összevillannak a pajkos szemek. Hisz elismerés úgyis csak halálunk után jut ki mindannyiunknak. Amikor már nem irigyli tőlünk senki a cifra temetést, sem pedig az égig érő obeliszket. A halottról vagy jót, vagy semmit, a példabeszéd is azt tartja. A magyar ember p'áne háládatos és elől jár ebben. Egyebet se teszünk, mint szobrokra ós mauzóleumokra koppasztunk szerte az országban és szűkebb pátriánkon. A halottnak csak megadjuk a becsületet, mintegy önmagunkat becsülve meg vele, ! azonban az élőkről szeretjük mindég 1 inkább a rosszat terjeszteni. Történjék csak valami szenzáció, sikkasztás, aszszonyszöktetés, miegyébb, van keresete a rikkancsoknak. Uram bátyám, néném asszony sem átalja kölcsön kérni a lapot a tizedik szomszédtól sem — no de aztán az olyan hírt, hogy pl. komám uram fia dijat nyert valamelyik képével a tárlaton, vagy a király gyűrűjét kapta meg, vagy aki a faluja ákácfáiról tele dalol egy egész országot — arról nem igen vesznek tudomást. Ha elolvassák is, keresztülnéznek rajta. Igaz, hogy próféta nem lehet senki a maga falujában. Az ismeretlenség mindég imponál, valami nimbuszt kölcsönöz és sokszor igen léha ós üres embereket tartottak „valakinek" csak azért, mert ügyesen tudtak dekorálni. Viszont a természetes, egyszerű s a köznapi lelkekhez is leereszkedő ember gyakran népszerűségével járja le magát. A tökéletesedós felé törekszik minden ideális, jobbérzésü ember s mentől messzebbre halad, annál inkább tapasztalja, hogy sohase érheti el. Csupán látóköre lesz gazdagabb s móg minden idege érzi s óhajtja azt az elérhetetlen ideális fokot, csak annál inkább szomjazik utána. Boldogok a lelkiszegények és sötétben járók, kik a maguk apró mécse mellett elégedetten botorkálnak s keresgetik össze a máról holnapra valót s csupán egy nótát tudnak, amivel korgó gyomkat elaltathatják. Igaz, hogy a gyomor fontos szerepet játszik az életben. Olyan előszoba féle, amelyen okvetlen keresztül kell menni, ha az ember beljebb is akar férkőzni. A „tűzhely" is a gyomor szükségleteit szimbolizálja elsősorban, amikor az otthon fogalmát megalkotja, különben csak az eszkimók s egyéb északi népek vették volna a családi élet megszemólyesitőjekónt. Ezt magyarázza a mai ifjúság egy modern szólásmódja is, amely eképen hangzik: első a koszt, azután a szerelem! Tehát leányok, az ifjúnak először a gyomrát hódítsátok meg ós csak azután' pályázzatok a szivére ! Sajnos, hogy az ifjúság legtöbbször nem a konyhába, hanem mindjárt a kamrába óhajt betekinteni. Nem a mikónt"ről, hanem a „mennyi

u-ről óhajt tudomást szerezni s aszerint rendezkedik be szivbelileg, Pedig bizony egy aranybánya is holt, hasznavehetetlen tőke ég sokszor terhes, kellemetlen valami, X.J nincs, aki azt okszerűen kezelje és feldolgozza. Az asszony a ház jótevő sz°' leme. Az asszony egyénisége önt le a legutolsó bútordarabba, az ő izlese varázsolja át a sokszor maglehetős takarékosan szerzett berenkezést meleg, tetszetős fészekké, ahol minden egymást egészíti ki, közös harmóniába olvadva, magán viselve egy láthatatlan kéz simító, szépítő gondját. Ahol sohase panaszkodnak cselédre, varrónóra, ahol mindég rend van, mintha mindég ünnep volna. Ahol a laikus szemlélő azt képzeli, hogy talán dolog sincsen. Mint ahogy a jó korcsolyás és jó táncosról is azt gondoljuk ugy látszatra a magunk rá nem termett, tanulatlan lábával, hogy csupa könnyű mesterség lehet, valamint a döcögős verseket és cikornyás Írásokat is jobban méltányoljuk, mint az olyant, amely eltalálta nyelvünket, gondolkodásmódunkat. Ilyet irni ón is tudnék 1 — kiált föl egyik másik, mert hogy oly gyorsan szalad vele a más fantáziájának szekere . . . Igy a látszat, amelyet bátran lehetne a lélek délibábjának nevezni. No de már nagyon hosszura nyúlt ez az elmélkedés, kíváncsi vagyok, kedves szerkesztő ur, hány birtokviszony előtti „a" betűt óhajt kidobni! A könyvemről hozott szép kritikáról csak enynyit jegyeztek meg nagyobbára a jó ismerőseim. Igy aztán várhatja az ón kis fiam Karácsonyra a csizmát s a másik, a pöttyöm leány a beszélő bábut, amit a „könyvhozta" pénzen ígértem nekik! Jó ünnepet 1 mpo. A jövő évi esküdtbirák. A gyulai kir. törvényszók esküdtkisoroló bizottsága még november 2I-én tartotta ülését Gálbory József kir. törvényszéki elnök elnöklete alatt. A bizottság tagjai voltak : Váradi S z a km á r y Arisztild kir. ítélőtáblai biró, S c h m i d t József, dr. László Elek ós Czinczár Adolf törvényhatósági bizottsági tagok. A jegyzőkönyvet T a rr Dezső vezette. A bizottság az 1910 évre szólólag esküdtbirákúl a következő békésmegyei polgárokat sorolta ki: Rendes- esküdtek lettek : Gyuláról: Anuló Pál, Bujdos Alajos, Becker György, Csomós István, Dobay Ferenc, Fraller István, Fikker Ferenc, Felek Gyula, Karácsonyi Béla, Kohlmann Károly, N. Kukla István, Kis István, Kocsis László, Leitner Menyhárt, Manheimer Arnold, Multas Mór, Mayer István, Misley Elemér, Moldoványi István, Merksz Ferenc, Mérey Gyula, Magyar István, Murvay István, Monori Mihály, Marosán György, Lusztig Adolf, Licska Ferenc, Lindenberger János, Nagy Jenő, Nóvák Árpád, Oszuszky János, Pfaff Ferenc, Roth Mihály, Kernele József, Reisner Ede, Rosenzweig Hermann, Schwimmer Arnold, ifj. Sal József, Sánta Mihály, Somogyi János, Schmidt Gyula, Schillinger Lipót, F. Schriffert István, Schneider János, Schriffert József, Sonnenfeld Miksa, Szónási János, Weisz Mór. Békéscsabáról: Áchim Gusztáv, Árvay Rezső, Böhm József, Braun Hermann, Bohnert József, Bottyánszky Pál, Csillag Ignác, Dusbaba Vilmos, Dobai Kálmán, Bodó József, Eleöd János, Ernszt József, dr. Fáy Samu, Fuchs Gyula, Fehér Károly, Gécs János, Galli Béla, Grosz József, Govrik János, Gulyás József, Gyöngyösi Gusztáv, Haan Béla, Haraszti Sándor, Havas Mór, dr. Herzog Henrik, dr. Kerónyi Soma, Kun Ede, Kovácsics Pál, Kocziszky Mihály, • Kállay Ödön, Kiiment Pál, dr. Margócsy Miklós, Mázor Pál, dr. Molnár János, Németh István, dr. Linder Károly, dr. Láng Frigyes, dr. Pándy István, Pfeiffer István, Pollák Mór, Rosenhal Adolf, Reisz Simon, dr. Reisz József, Seiler Gyula, Szalay Gyula, dr. Tarján Tibor, dr. Tardos Dezső. Békésről: dr. Bleuer Lajos, Belenta Frigyes, Bán István, ifj. Belenta János, Borbély Sándor, Borbély András, Cz. Balog László, Beck József, Bajer Arthur, Bondár Gábor, Czepó Sándor, Czira Gergely, Durkó Gábor, báró Drechsel Géza, báró Drechsel Gyula dr., Debreczeni Károly, Duikó István, Bérezi István, Fried Pál, Faragó László, Goldstein Gyula, ifj. Grünwald Vilmos, Hajnal Béla, Halka István, dr. Igaz Pál, Körössy János, Kocsor Ferenc, Lipcsei Gábor, Lavatka József, Madarassy Gábor, Nagy Gábor, R. Nagy István, Nattland János, Schwacz Miksa, dr Szegedi Kálmán, dr. Török Gábor, dr. Telegdi Lajos, Wallinger Péter. Orosházáról : Alicer Laj^ ' "^-'d József, Baranyai Istvá*an Sa. . xuiksa, Druci , j^ujos, Fehér Imre, gmona, Freud er Mór, Iszlai ( , Japport József, Jankó Ferenc, Já v-csik György, Hercegh Géza, Hor\áth Pál, Külley Pál, Lajda Gvula, Mesgingi Mór, dr. Müller Jenő, Noéi Nánuor, Nyigri Antal, Pásztor János, dr. Perger El emér, Pollák Kálmán, Rencsiovszki Ferenc, dr. Romancsik János dr. Singer Béla, Supkegel Béla, Süle László, Szalai József. Gyomáról : ifj. Ailer András, Becker Sándor, Beinschrott József, B'?res Dániel, Biró Benedek, Biró Béla, Blaum Mór, dr. Christián Kálmán, Domokos Benedek, Debreceni Endre, Habán Lipót, Herler Mihály, Holler Sámuel, Huszár Imre, Fekete Balász, Girai Lajos, Joó László, Kató B. József, ifj. Köhler Márton. Szarvasról: Bárány Béla, dr. Dancs Szilárd, Dolesch József, dr. Fischbein Soma, dr. Glasner Adolf, dr. Gerő Oszkár, dr. Mázor Elemér, Simkó Gyula, dr. Sziráczky János, dr. Szemző Gyula. Endrődről: Ozinkoczki Mihály, Gold Sándor, Hornok Imre, Szabó M. Elek. Sámsonról: Lohner Gyula, Meixner Frigyes, Szókács Lajos. Szeghalomról: Deutsch Arthur, Freyler Jenő, dr. Grósz Mátyás, Lux Gyula. Csorvásról: Bese Antal, Faragó Jakab, Husz L. Árpád, Kraft Viktor, Laurinyecz István, Moldoványi Gábor, Paulovics Mihály, Sánta Gábor, Sebestyén Jakab, Szatmáry Elek. Cyulaváriról: Andrássy Ákos, Goldstein Mór, Hyross László, Z. Nagy Ferenc, Szóles László. Mezőberényből : Ailer József, ifj. Bereczky József, Bleuer Hermann, Czigler Mór, dr. Grünwa d Dexő, Klein Miksa, Madarász János, Nan Márton, Stein János, Weiner Zsigmond. Újkígyósról: Banner Béla. ás, Öcsödről: Dr. Oláh Antal. ja, Köröstarcsáról: Boros Károly, T Ferenc. ki Kétegyházáról: Böhm Miklós, Czig Mór, Garay Lőrinc, Nómedi Gábor, N mann Antal. Dobozról: Bán Antal, Blascsok Gyuó Balogh Dénes, Galgóczy Géza. Tótkomlósról: Paulovics János. l-t Szentetornyáról: Hajdú József, Fa;y kas István, Horváth József, Horváth te, hály, Jurenák Sándor, Leindorfer Ec*,i Nagy Sándor, Rosenthal Ignác. Vésztőről: Kolozsváry Elek. Nagyszénásról: Menyhárt Zsiga, To í kos László Pótesküdtek lettek : Gyuláról: B kés Gyula, Benkő János, Császár Káról ifj. Csöke István, Démusz János, Endré Mihály, Fischer Kálmán, Féhn Istvá Friedrich János, Goldmann SámuáGróh Mihály, Illés József, Jeszenszlt. Béla, Kovalszky József, Lindenfeld Jy zsef, Merza Sándor, Merza Ignác, Mihals János, ifj. Müller Jakab, Murvai Andr^k Miskucza Illés (619), Nóvery Antal, Na very István, Neumann Simon, Nómetf'Lajos, Nádházi András, Nagy SándciS Nádházi Károly, Papp Gábor, Puczltz Mihály, Pflaum József, Pettner ÁdátfPuskás András, Reinhardt Ádám, Ravál Gábor, Reisner Emánuel, SchwimmíL. Adolf, Sal István, Somogyi Mihálit Schwarcz Lipót, Száraz András, Szatrín a