Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-25 / 103. szám

"A BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Wagner József elnök szives szavakkal üdvözölte a megjelenteket, elsősorban Láng Gusztáv igazgatót, akinek az iparossággal egyetértő működése kihatással fog lenni a csabai ipar fejlődésére is. Láng Gusztáv igazgató megköszöni az elnök üdvözlését. Aláirja azt a kijelentését, hogy csak az iparossággal való összhangzatos működés hozhat áldásos gyümölcsöket. Kéri maga részére az iparosok jóindulatú támogatását. Az éljenzéssel fogadott két beszéd után Horváth Mihály jegyző referált a mult ülés jegyzőkönyve kapcsán elintézett ügyekről. Az aradi kereskedelmi és iparkamarának a különböző tanfolyamokra való felhívásai megfefelően közzé tétettek. Jelentkező csaknem minden tanfolylyamra akadt. Legtöbben mégis a mérlegjavitó tanfolyamra jelentkeztek, amely különösen a lakatos-iparosok részére nagyon gyümölcsöző. A tagdijak progreszsziv megállapítása tárgyában kiküldött bizottság megjelent a városi adóhivatalban, de nem sok eredményt mutatthatott fel. Olt ugyanis kijelentették, hogy az iparosok kereseti adója legnagyobbrészt 6-8-10 koronát tesz ki. Nagyon kevés az olyan iparos, aki 14-16 koronát fizet. Ezt az adót tehát nem lehet alapul venni a progresszív tagsági dijak behozatalánál. A bizottságnak ez a jelentése tudomásul szolgált. Ezek után U h r i n András pénztáros felolvasta a pénztári jelentést, mely szerint a bevétel november hónapban 668-87 korona, a kiadás pedig 27068 korona volt. A maradvány tehát 29824 korona. Horváth Mihály jegyző a tagforgalmi jelentőst olvasta fel. A tagok száma november végén 698 volt, héttel kevesebb, mint az előző hónap végén. A tanoncok száma 457. Iparigazolványt novemberben csak egy iparos kapott: Somogy i-O 11 ó Lajos béltisztitó. A jegyző bejelentette ezután, hogy Thurzó Jőzsef csabai agyagiparost az ungvári agyagipari tanfolyamra felvették ós az állam 200 korona segélyt ad )tt számára. Örvendetesen tudomásu szolgált. Az iparos nyugdíj és egyebek. Most az iparosok nyugdijának az ügye következett volna, melyre vonatkozólag az Ipartestületek Országos Szövetsége 12 kérdőpontot küldött a csabai testületnek. E nagyon fontoS kérdésekre Horváth Mihály jegyző meg is adta a feleleteket, melyekhez az elöljáróság egyhaugulag hozzá is járult. A részletes tárgyalást azonban a következő ülésre halasztották el, mivel P a p p Sándor, aki külön véleményt adott be : móg akkor nem volt jelen az ülésen. Ennek dacára annyit kimondott az elöljáróság már előre is, hogy az iparosnyugdijat csak mint országos ós az állam kezelése alatt álló intézményt, óhajtja megvalósítani. D o r n József szerint a nyugdíj megteremtése jó volna az iparosságra.. De ez az Intézmény is nyomorogni fog addig, mig a magyar iparosok elől a külföld, különösen Ausztria, elveszi a kenyeret. Wagner elnök osztja Dorn né zetét, de az általa felhozottak ellen az ipartestület a maga csekély hatáskörében nem tehet semmit. Ez országos érdek, mely csak az önálló vámterület megvalósításakor nyer kielégítést. Az ipartestület szolgája már rógőta ' kór fizetésemelést, amit a gazdabizottság nem javasolt Most a szolga január l-re felmondott a testületnek. A testület, mivel a gazdabizottság nem tudott semmiképpen megállapodásra jutni a szolgával, kimondotta, hogy a fűtést, világítást házi kezelésbe veszi, a takarításra és egyéb szolgai teendőkre pedig kü lön embert fogad föl. Ez ügy elintézésével megbízták a gazdabizottságot. A tagdijak fokozatos megállapítására vonatkozólag Horváth Mihály azt az eszmét vetette fel, hogy mivel az adóalap nagyon ingatag, talán jobb volna a segédek számát alapul venni, olyanformán, hogy az olyan iparos, aki segéd nélkül dolgozik, 2 koronát, aki l-től 10 segéddel dolgzik, 4 korona, ezen felől pedig 8 korona tagsági dijat fizet. Ez a nézet nem találkozott általános tetszéssel. Sok kifogás merült fel ellene. A testület tehát bővebb kidolgozás céljából kiadta a mult ülésen kiküldött bizottságnak, melyet S t as z e n k a Jánossal, Dorn Józseffel, V 1 c s k ó Lajossal, V i s k i Dezsővel ós F i k k e r Károlylyal bővített ki. Az érkezett ügyiratok között érdekesebb volt az aradi ipar- ós kereskedelmi kamara véleményt kérő átirata aziránt, hogy a női kalapdiszitők az iparosokhoz tartoznak-e, vagy nem ? j Rövid eszmecsere után kimondotta az ! elöljáróság, hogy a női kalapdiszitést j képesítéshez kötött iparágnak tekinti, j Tudomásul szolgált a Bókésmegyei j Gazdasági Egyesület átirata a jövő évre j tervezett jubiláris kiállítás tárgyában. A kiállítás ügye, mint már megírtuk, függőben van, mert a mostoha politikai viszonyok miatt az egyesület nem tud állami segélyhez jutni. Anélkül pedig, kellő anyagi erő hiányában, képtelen rendezni a kiállítást. A kolozsvári ipartestület egyhangúlag tiltakozott a munkásbiztositó-pónztár j szabályainak olyatén módosítása ellen, j mely a tagdijjárulók fizetését az eddigi hat nap helyett hót napban állapítja meg. E tiltakozáshoz az ipartestület is hozzájárult. Az érkezett ügyiratok elreferálása után Staszenka János kérdést intézett az elnökhöz a kiállítás, a munkásgimnáziu n ós a nem hivatásos iparosoknak iparral való foglalkozása tárgyában. Wagner József elnök felvilá- j gositás gyanánt megjegyzi, hogy a ( kiállítás a Gazdasági Egyesület miatt i késlekedik. A munkásgimnázium orszá- , gos akció szüleménye. Abból azonban Csabán nem lesz semmi, mert a segédek a részükre most is rendszeresített ingyenes tanfolyamokat sem látogatják. A nem hivatásos iparosok ellen felhangzott panaszokat pedig az elsőfokú iparhatóság köteles orvosolni. Staszenka János az utolsó | válaszszal nem elégszik meg, mert tür- i hetetlen már az az állapot, amely Csabán uralkodik. Egyes kereskedők nyíltan az iparosok ellen törnek. Wagner elnök: Tessék az olyan j kereskedőket bejelenteni az elsőfokú 1 iparhatóságnak, vagy az ipartestületnek. Konkrét panasz nélkül általánosságban nem lehet semmit csinálni. Dorn: De az elsőfokuu iparhatóság, a főszolgabíró sem intézkedik az iparosság javára. Wagner elnök: Akkor ott vannak a felettes hatóságok. Ha a másodfokú iparhatóság, az alispán nem intézkedik igazságosan, lehet tovább is menni, j Számos eset volt már rá, hogy a legfelső fórum az iparosnak adott igazat az alsóbb fokú iparhatóságokkal szemben. Az elnök válasza tudomásul szolgált. M a t u 1 a y előljáró konkrét panasza kapcsán elhatározta az elöljáróság, hogy vásári szabályrnndeletet kór az illetékes hatóságtól, mert a visszaélések már tűrhetetlenek. Végül Wagner József elnök indítványozza, hogy a jövő évben rendezendő tanonc munkakiállitás ügyében már most tegye meg az elöljáróság az int zkedéseket. Láng Gusztáv iparos-tanonciskolai igazgató kéri figyelembe venni azt a tényt, hogy az iparoktatási főfelügyelőség jövőre az ipartörvény megalkotásának 25-ik évfordulója alkalmából országos tanonc munkakiállitást rendez. A kiállítás az iparosok részére teljesen díjmentesen kéri, hogy minden iparos ennek a figyelembevételével készítse tanoncát a helyi kiállításra. Wagner József elnök köszönetet mondott e felvilágosításért s a megjelenteknek boldog ünneplést kívánva, a gyűlést berekesztette. A jogtalanok próbaszavazatai. Kostoló az általános választójogból. - Külön fővárosi tudósítónktól. Hogy a „kiváltságos osztályok" parlamentje hová jutott, valamennyien tudjuk. Az is bizonyos, hogy a jogtalan nép se fukarkodik a kritikájával, de ez nem igen kerül nyilvánosságra. Érdekesnek tartottuk karácsony ünnepére megszólaltatni az úgynevezett közemberek egy-egy típusát, akiknek van mondanivalójuk és akiknek mostani hangulata sejtetni engedte, hogyan szavaznak majd, ha meglesz a választói jog. Először is a politikusok kávéházának, a B a 1 a t o n-nak népszerű Vili pincérét interjuvoltam meg. Vili, teljes nevén : Spitzer (mások szerint Zeysig) Vilmos elém tette a pikkolót és szaporán beszélt: — Az általános választói jogot tartom a legfontosabb teendőnek. A régi, ósdi törvény alapján nem ülhet össze olyan parlament, amely a nép jólétét mozdíthatná elő. A népparlamenttől szociális törvényeket várok, a munkáskérdés megoldását, a latifundiumok fokozottabb megadóztatását, az általános drágaság csökkentését. Nem vagyok híve a gazdasági önállóságnak, mert nagy bank-krachtól félek. Követelem a kötelező, ingyenes állami népoktatást. A magam részéről nemzeti szociálistára fogok szavazni. Vili tehát nem szimpatizál a Justhpártiakkal, a Kossuth Ferenc-pártiakkal, aminek bizonyára más oka is van, mint az, hogy az alkotmánypárti előkelőek nagyobb borravalót fizetnek. Vili megbízható politikus és önzetlen ember. A borbélyomat interjuvoltam meg másodiknak. B a s i c s György, miközben a szappant keverte, igy duruzsolt a fülembe : — Én függetlenségi érzelmű vagyok, de nem bízok benne, hogy valamit el is fogjunk érni. Az általános választói jogot kell megcsinálni, hogy minden szakma embere bekerüljön a parlamentbe. Azt se bánom, ha egy borbélyt is beválasztanak. Ügyvéd, gróf, pap éppen elég van. Papot nem is volna szabad választani. Még keményebben szavalt Csiszár József bérkocsis, akinek a Rákóczi-ut és Szentkirályi-utca sarkán van a standja. Zamatos magyarsággal beszél : — Tüzrevaló uram, ez az egész parlament. Nem törődnek azok mással, csak a maguk gyomrával. A szegény ember felfordulhat. Különösen a papok dolgát nem helyeslem. Mit pöffeszkednek ugy, mikor elég gazdagok már ? Én csak egy emberben bízok: Justh Gyulában. Segítse meg az Isten. Ha hétre fia lösz. Az is pénz. Jó tejelő lösz, mer' a tőgye piros, eres ... No ? János intett, hogy jó .. . Senye koma visszalépett. — Hatvanöt. .. A német oda se bajszált. — Köll a hatvanöt ? — Nem — Hát a hat ? — Az se .. . Senye koma sercentett egyet a földre. — Hogy essön bele a fórög ebbe a munya nómötbe ... — Mögátalkodott embör — mondta János. — Az a... Senye koma erre ugy tett, mintha letenne a vásárról. Elmentek. Kerültek egyet. Aztán megint csak vissza-jutottak. — Üssük ketté azt a négy pöngőt, inditványozá Senye koma. A német végig nézett a tehénen, azután lassan kinyújtotta a markát .. . — Nembanom . .. Senye koma belevágott. — Hatvannyolc ... Az alkut megkötötték. János kioldozta a zsebkendőt s átolvasta a pénzt a német markába ; az meg a passzust adta át. Mikor igy létre jött az egyeszség Senye koma dicsérni kezdte a jószágot: — Jó állású, fiatal ... Mögér az nyolcvan pengőt is... Oda fordult a némethez. — Hogy adhatta maga ezt ilyen ócsón ? Van tán valami hibája ? Most már megmondhatja . .. A német szája félre szaladt Nevetett — Nincs annak semmi baja, csak ép a zsajtárt nem állja ... Jánosnak leesett az álla. — Hü az árgyélusát.. . Mit szól majd az asszony. .. No, lösz mit hallgatni. Senye koma is vádolva érezte magát. Tulajdonképpen ő kötötte az egyezséget. Hirtelen valami ötlött az eszébe. Elnevette magát: — Hisz az nem is baj ! Csak az lönne benne az egyedüli hiba ? — Az. — Más semmi ? A német intett a fejével. — Ha csak annyi, — legyintett egyet a Senye koma — az nem is hiba. Azon könnyű segíteni. Az egész csak abból áll, hogy a régi meg az uj gazda a pénzt, meg a passzust a tehén hasa alatt adják át egymásnak... Meglógatta a fejét s ráintett a németre. — Ezt még maga nem tudta ? A német sajnálkozva nézett végig a tehenén. Ha csak ennyi az orvossága ugy kár volt eladni .. . Senye koma válaszolt: — Hát csak adja vissza a pénzt... itt meg a passzus. Oszt a tehen hasa alatt... A német kigombolta a mellényét. A pénzt visszaolvasta János markába. Azután a túloldalon lekuporodott; erősen szuszogva egyik kezével nyújtotta a passzust, a másik markát meg tarioita a pénzért. — Itt van ... A tehén ficánkolt. Senye koma ráintett Jánosra : — Csakugyan nem ájja még a bor jut se ... S belesercentett a német üres markába. — Gyerünk ... S a két koma egész tempósan elkövetkezett a pénzzel. Útközben megállapodtak, hogy majd a gyulai vásáron próbálnak szerencsét a jövő héten. Apai gondok. Ahogy itt szunyókálsz ölemben, El tudlak nézni óraszámra, S úgy eltűnődöm : jó Istenünk ! Mi lesz veled, míg fölnevelünk Edes apádnak kicsi lánya ! . . . Az álmok virágos mezőin Bolyong-e majd parányi lábod, Hajolnak-e utadra rózsák És lesz-e oly szép a valóság, Mint most az első édes álmok ? / ... Öröm, vagy bánat lesz-e részed, Amíg kis szíved vágyva dobban . . . Hogy érsz célhoz ? .. Nevetve ? .. Sírva ? , Mi van sorsod felől megírva A lobogó kis csillagokban! ? . . . — Súlyos, nehéz talány az Élet! Ki tudna rejtekébe látni? . . . — Ha szárnyaidra kelsz: magadban E zűrzavaros forgatagban Meg tudsz-e majd erősen állni ? / . . . Oh ! lesz-e szív, amely szeressen, Ha a mi szívüuk már kiégett ? / . . , Es lesz-e kéz, amely betakar, Ha erőtlenül hull le a kar, Amely eddig vezérelt, védett! . . . Ahogy itt szunyókálsz ölemben, El tudlak nézni óraszámra . . . S úgy eltűnődöm : Jó Istenünk ! M i lesz veled, míg fölnevelünk, Édes apádnak kicsi lánya ! . . . Székely Sándor. A harmadik. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Gulyás József. (Ősz. A park aranyszínű levelekkel befödött ntjain két fiatal lány sétál és beszélget. Az egyik középtermetű, ábrándos kék szemű. Göndör szőke fürtéi selyemsátorként borulnak magas, domború homlokára. A másik filigránabb, de energikusabb, szenvedélyesebb. Barna szemei sűrűn megvillannak s dús gesztenyefürtös fejét néha dacosan razza. Beszélnek a harmadikról, a férfiról. A szőke kezdi:( — No ezt nem vártam volna tőled, Margit. — Mit? — Igen. Én barátnőmnek tartottalak, szerettelek, tiszta szívből imádkoztam mindig a boldogságodért és most arról kell meggyőződnöm, hogy te is az ellenségeim közé állottál. — Ugyan ne légy már annyira szentimentális. Te még mindig a Benickyné regényhőseinek a hatása alatt vagy. Még most is ugy viselkedel, mint az ábrándos bakfisok. Hagyd már ott egyszer azt a lehetetlen világot, gyere közelebb a földhöz, az élethez. Légy modern leány. Meglátszik rajtad, hogy mindig itt élsz falun a madárcsicsergések, a lombsuttogások, a virágok világában, ahol nem lehet mást csinálni, mint álmodni és mindig csak álmodozni. Engemet egészen átalakított az a két esztendő, amelyet Budapesten töltöttem. Ah, az a Pest! De jó is ott élni! — Nem tehetek róla, hogy ilyennek születtem. Ilyen is maradok a sirig. — Most is komikus dolog, hogy félted tőlem Jenőt. Nem akarom én megzavarni a boldogságodat. Legyen a tiéd. Bánom is én. — Nem bánod ? Dehogy nem bánod. Ha nem bánnád, nem viselkedtél, volna ugy vele szemben, ahogy tegnap. Én egy világért sem mernék ugy nézni egy fiatalemberre, ahogy te néztél Jenőre tegnap. — Hahaha! Jajj de csacsi vagy! — jajj de bakfis vagy! Mindenki ugy néz, ahogy tud. Nekem már gyermekkoromban is azt mondták, hogy huncut szemem van. Nem lehet mindenkinek olyan búzavirág szinü, méla kifejezésü szeme, mint neked. A férfiak izlése meg különböző. A komolyabbaknak az olyan tetszik, mint a tied, a hevesebbeknek, a kalandra vágyóknak inkább az enyém tetszik. — Hát te azt gondolod, hogy Jenő... — Csitt! Nem gondolok én semmit. Csak azt mondom, ne nagyou bizzál a férfiakban. Még az is ravasz, azt is rabjává teszi a pillanat hatása, amelyik hűségesnek, szelid, kezes báránynak látszik. — No Jenőről ezt nem hinném. Olyan