Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-18 / 57. szám

• 6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 julius 18 a „Szabadság" is. Cikkünk az ottani magyarság körében szinte váratlanul élénk visszhangot keltett. Annak bizonyitéka az alább leközlendő levél is, melyet egy amerikai magyar irt Békésmegye közigazgatási bizottságához. Meghatóan nyilatkozik meg e rendkívül okos levélben az idegenbe szakadt magyarság szeretete az elhagyott haza iránt. Épen azért, a levélíró kívánságához hiven, szükségesnek tartjuk egész terjedelmében leközölni. Az érdekes levél a következő: „Tekintetes közigazgatási bizottság! Nem tudom, soraimmal nem szerzek-e önöknek kellemetlenséget, de ón a Klevelandban megjelenő „Szabadság"ból olvastam a békésmegyei közigazgatási bizottság határozatát, mely vissza utasította gróf Apponyi Albert azon ^rendeletét, hogy a nemzetiségi iskolákon ott díszeleghet a magyar felirat mellett az oláh vagy tót felirat is. Nem mulaszthatom el, hogy ezért köszönetet ne mondjak ugy a magam, mint az amerikai magyarság nevében, először Békésmegye hazafias magyarságának, kinek iiyen hazafias bizottsága van, másodszor a mólyen tisztelt bizottságnak nemes és hazafias határozatáért. Kedves magyar testvéreim! Bizony arcpiriíó dolgokat olvashatni na- ( ponként a lapokból. Épen tegnap ol- i vastam Günther igazságügyminiszter arcpirító határozatát, hogy elengedte V 1 á d Aurélné amúgy is enyhe, egy havi börtönbüntetését, holott ezért Szibériába, vagy Franciaországba az Ördög-szigetre kellett volna küldeni. (Igaza van magyarunknak, de azt a király engedte el! Szer k.). Hát hogy lehessen igy külföldön a magyar nyelvnek érvényt szerezni, mikor odahaza az arra hivatottak lábbal tiporják! ? Hol találjuk meg akkor azt a hazafias román, vagy tót tanitót, aki magyarul merjen tanítani, hisz nincs, aki megvédje ? ! Ugy látszik, a Kossuthszellem c^ak kisért, de nincs, aki végrehajtsa. Apponyi is többet mond, mint amit tesz. Hiszen 4 év előtt azt mondta, hogy nevét többre becsüli, semhogy szavából egy tapodtat is engedjen. Hol vannak a magyar követelések, hol az önálló bank, magyar vezényszó ? Hanem Bécs mindent megkapott, amit kívánt. A vármegyei pecsétek megint előkerülnek nemsokára, mint ezelőtt négy évvel. Ugy látszik, megsárgult annak az ezeréves tölgynek a levele, közel van a lehulláshoz! De ha sok Békésmegyéje van az országnak, akkor nem kell búsulni. Kívánom, az Isten sokáig éltesse önöket, hogy szegény hazánknak sok üdvös dolgot tehessenek. Szeretném, ha soraimat a „Bókésmegyei Közlöny"ben közzétennék. Maradtam hazafias üdvözlettel: Mihályi György, Newark, Amerika." Mihályi honfitársunk szép levelét örömmel adtuk közre. E szomorú időkben kellemes megnyugtatást nyújt lelkünknek, hogy idegenbe szakadt véreink is rajongó szeretettel csüngenek az elhagyott hazán. De büszkeségünk nekünk, a „Bókésmegyei Közlöny"-nek is, hogy szavunk elhat messze, a tengeren túlra és az igaz magyar eszméért harcoló tollúnk ott is lázba hozza a magyarságot. Isten éltesse amerikai véreinket, különösen a Mihályi Györgyhöz hasonlókat ! . . . Az arad-békési egyházmegye A délutáni ülés. Az arad-békési egyházmegye, szerdán délutáni, folytatólagos közgyűlése már nyugodtabb lefolyású volt a délelőttinél. Nagyobb viták már a tárgyak természeténél fogva sem merültek föl. Igaz, hogy a gyűlés tagjai a legkisebb jelentőségű tárgy fölött sem siklottak át észrevétlenül, alaposan megvitattak mindent, ami másfajta közgyűlésen alig szokott történni. Ennek az elég hoszszadalmas időzéseknek lehet tulajdonítani azt, hogy a délutáni ülés is csaknem esti 8 óráig elhúzódott. A délutáni ülés tárgyai a következők voltak : Még a forradalom utáni években, az akkori abszolutisztikus kormány csak ugy volt hajlandó megadni a szarvasi ág. ev. gimnáziumnak a nyilvánossági jogot, ha a szarvasi és a környékbeli egyházközségek alapítványi oklevelekkel kötelezik m tgukat a gimnázium fenntartására. Azóta a tett alapítványok kamatait évről-évre fizetniök kell az egyházközségeknek. Időközben azonban megváltozott az egyház területi beosztása. Szarvas a békési egyházmegyéhez tartozik, mig például Mezöberény, mely még most is fizet a szarvasi főgimnáziumnak évente 360 koronát: az aradbékési egyházmegyéhez. Ilyenformán semmi jogot nem formálhat sem ő, sem a többi hasonló helyzetben levő község a szarvasi intézethez; csak kötelezettségeik vannak vele szemben. Ezért az egyházmegye elnöksége azt induványozta a közgyűlésnek, hogy a szarvasi intézettől vonják meg az eddigi segélyösszegeket. A közgyűlés általában helyeselte az eszmét. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész azonban hosszabb beszédben azt indítványozta, hogy a közgyűlés irjon fel a kultuszminiszterhez a szarvasi főgimnáziumnak nyújtandó ujabb 6000 koronás segély érdekében. Ilyképpen kárpótolva volna, lemondhatna a segélyről, melyet például a mezőberényi egyház más helybeli jótékony intézmény támogatására fordíthatna. Zsilinszky elnök: Az egyház megye ilyen ügyben nem fordulhatot a kultuszminiszterhez. Azt legfeljebb Í gimnázium felügyelő-bizottsága tehetni meg, de semmi siker nem remélhető mert egyrészt a szarvasi gimnáziun államsegélye csak nemrég emekedett másrészt pedig az állam mostani anyag helyzete mellett ujabb és hozzá jelenté' keny segély megadásáról szó sem lehet A közgyűlés hozzájárult az elnök javaslathoz. Huzamosabb időt vett igénybe í csabai Rudolf-főgimnázium szabályren delet módositásának tárgyalása. A módosítást az egyetemes egyház felügye lősége rendelte el, amely a fenhatósága alatt álló középiskolákra nézve u; szabályrendeletet alkotott. A felügyelőbizottság végre is hajtotta már évekkel ezelőtt a módosításokat, de S z e b e r én y i Zs. Lajos igazgató-lelkész megfelebbezte abból az indokból, hogy a bizottsági ülésen nem ő elnökölt. A régóta húzódó módosítási kérdést mosl már elintézte az egyházmegyei közgyűlés. Leghuzamosabb vita a felügyelőkérdés körül folyt. Itt ugyanis K or o s y László azt indítványozta, hogy a felügyelőt arra érdemes és megfelelő képzettséggel bíró világiak közül válassza a presbitérium. Mások amellett kardoskodtak, hogy a felügyelőt egyházi férfiak közül kell választani. Hoszszas vita után akként határozott a közgyűlés, hogy a gimnáz um felügyelőjét világiak közül választja a presbitérium, de a felügyelő-bizottság véleményének meghallgatásával. Néhány kisebb jelentőségű püspöki leirat és az egyházmegyei iskola-bizottság jegyzőkönyvének meghallgatása és tudomásul vétele után S a i 1 er Gyula számvevő felolvasta az egyházmegyei pénztárak vizsgálatáról szóló bizottsági jegyzökönyveket, az egyházmegyei számvevőszék jegyzőkönyveit és bemutatta az egyházmegye 1910. évi költségelőirányzatát, mely 4200 korona bevételt és ugyanannyi kiadást tüntet föl. A közgyűlés a számvevőnek köszönetet szavazott buzgó és sikeres működéséért. Ennek kapcsán bejelentette az elnök, hogy S a i 1 e r Gyula számvevő nagymérvű elfoglaltságára való hivatkozással lemondott állásáról. Mivel lemondásához ragaszkodott, a közgyűlés tudomásul vette és eddigi buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott neki. Ezután a megürült állások és bizottsági tagságok betöltése következett. Számvevőnek egyhangúlag U h r i n Károly választatott meg Az egyházmegyei törvényszék megürült három helyét részben a fegyelmi-választmányból Bárdi Ernővel és O m a z t a Gyulával töltötte be a közgyűlés, üj tag B u k o v s z k y János lett. A fegyelmi-választmányban ilyen módon megüresedett két helyre Seiler Gyula és L i f f a János választattak meg, valamennyien egyhangúlag. Az iskolaszék uj tagjai lettek: Lautner Mátyás, dr. D a x e r György és Bárdi Ernő. A szabályrendeletvizsgálóbizottságba uj tagokul Seiler Eleket, K o r o s y Lászlót és U h r i Károlyt választotta meg a közgyüléí A tankönyvbiráló bizottság tagj lett dr. Daxer György s Bárdy Ernő, szabályrendeleteket vizsgáló bizottsá tagjai: Korosy László főjegyző, Knyihá Károly lelkész és Sailer Gyula. A szám vevőszék tagja lett: Galli Mihály város főpénztáros. A beérkezett számos segélykél vényre vonatkozó javaslatokat Gall János terjesztette elő, melyekhez szin tén hozzájárult a közgyűlés. A felebbezések közül, melyeke délután elvetettek, kiemelendő öz\ U r s z i n y Jánosné felebbezése, mely ben egyházi adója törlését kérte, Z s i 1 á k Pál és társainak felebbezése, ki] azért panaszkodtak a csabai egyhá ellen, hogy az ácsmunkák vállalatb, adásánál nézetük szerint sérelmet szen vedtek, pedig panaszukat-el kellett utasi tani, mert az egyház a legolcsóbb aján latot fogadta el. Hajts Bálint, gyoma lelkész azt kérte, hogy azt a földet melyet az egyház az ő megválasztás; előtt az esperesség hozzájárulásává megváltott, most neki adja ki. De a esperességi közgyűlés'az ő kivánságá sem teljesítette az egyház esetlegei sérelmével, ezért arra utasította, eszkö zölje ezt ki egyházától, akkor mind kettőjük kívánságára majd lehet tán a: uj fizetési mód helyébe megint a régi léptetni. Azután megválasztotta még a szepl 8-án Budapesten tartandó kerületi gyűlésre kiküldendő képviselőit az es'pe rességnek, még pedig Szeberény Lajos Zs. s G á 1 i k M. lelkészt, bárí Solymossy Lajost, Sailer Gyulát dr. Sailer Vilmost, dr. F á b r y Sándort, Daxer Györgyöt, Badic í Eleket, S u c h Albertet és K o r o s i Lászlót. A jövő évi közgyűlés helyéül'végű a mezőberényi I. kerületi egyházat je lölték ki, melynek nevében B á r d 3 Ernő lelkész hívta meg az esperessé get. Azután pedig a közgyűlés be rekesztetett. A gyulai volt polgármester pörei, Kártérítés, — viszontkereset. D u t k a y Béla, nyugalmazott gyu lai polgármester, tudvalevőleg, nem va lami szépen vált meg a várostól. Ugy szólván kényszernyugdijba ment. É gyulai polgárok nagy többsége általába! öt okolja azért az áldatlan anyagi helyzetért, melyben Gyula város mai napság leledzik. A lemondás és nyugdíjazás körülményei ismeretesek olvasóink előtt, ezért fölöslegesnek tartjuk azoknat újra való pertraktálását, csak az ügynei egy ujabb és igen érdekes fázisát fogjuli ismertetni. Dutkay Béla meglehetősen meggondolatlan gazdasági politikája miatt ugyanis Gyula városát nagy anyag: Nagyváradon lakó nyomdatulajdonos, iskolatársam és barátom segítségével sikerült is. Mikor a hetvenes években már jelentek meg vidékünkön is lapok, ezeket nyomorgattam munkáimmal. Különösen a „Bókésmegyei Közlöny" közölt tőlem sok „haszontalanságot", sőt későbben a kiadó : Szihelszky Józsi barátom annyira megfeledkezett magáról, hogy előfizetőinek jutalom-könyvül kinyomatta két kötet beszólyemet, képeket és költeményeket, mely munkáimnak én azt a megfelelő cimet adtam, hogy : „Nesze semmi, fogd meg jól". De hogy sokoldalúságom dokumentáljam, remcsak a szépirodalomban „jeleskedtem", hanem közben irlam a „Háziszárnyasok okszerű tenyésztéséről" ós „Miként gazdálkodjunk" cimü müveket is a kisgazdák részére. Hogy ezekkel nagyobb eredményt értem el, mint szépirodalmi csúnya munkámmal, azt igazolja az, hogy az első három kiadást ért mintegy négyezer, az utóbbi két kiadást mintegy háromezer példányban. De nemcsak hogy örömmel vásárolták kisgazdáink s nemcsak hogy százával rendelték meg egyes gazdasági egyletek s ezerkétszáz példányban osztotta ki tagjai között a vármegyei gazdasági egylet, hanem a nagym. földmivelósügyi miniszter ur is érdemesnek tar"totta a falusi népkönyvtárak részére mindkét müvet felvenni s ezen felül ötötszáz példányban kiosztásra is megrendelte nálam. Megírtam a Bókésmegyei Gazdasági Egylet megbízásából a millennium alkalmára az egylet negyvenéves történetét egy vaskos kötetben, mely munkámat a kiküldött biráló-bizottság egyhangúlag elfogadásra ajánlotta s az egylet igazgató-választmánya elfogadta, kinyomatta s engem nyolcszáz koronával honorált. Szerkesztettem tizenöt évig a gazdasági egyesület évi értesítőjét tizenöt erős kötetben s végre irtam egy memorandumot a dohánytermelés, beváltás és feldolgozás stb. javítása céljából, melyet a gazdasági egylet kiküldött bíráló-bizottsága elfogadásra ajánlott s az egylet Darányi miniszterhez küldötte fel megszivlelós végett. A miniszter leiratban köszönte meg az alapos és sok tekintetben figyelemre méltó munkálatot írtam ezeken felül számos gazdasági, társadalmi ós vezércikket. Külön is megjelentek a gazdasági egylet kiadásában, u. m. „A tyúktenyésztésről", „A csikó neveléséről", „A tájfajta tenyésztésről, „A kendertermelósröl", „A káros rovarokról", „A trágya kezelésről", „A kisgazdák szarvasmarha-tenyésztéséről" írott cikkeim, melyek a megyében tartott előadások alkalmával a hallgatóság között szótosztattak. A mult század kilencvenes éveiben az alföldi szociálizmusról irt tanulmányom a felsőbb körökben is figyelmet keltett ugy, hogy a „Budapesti Közgazdasági Társaság" elnöksége felkért, hogy tanulmányomat a társaság gyűlésén olvassam fel. Megvallom, megdöbbentem erre a nagy kitüntetésre, mert hogy én, a csendes falusi munkás, most egyszerre az ország legjelesebb, legtekintélyesebb társasága; a legelső államgazdászok, a miniszterek, államtitkárok, irók előtt mint előadó szerepeljek: ez túlhaladta ambiciómat s attól féltem, hogy szégyent fogok vallani egyszerű, de praktikus tanulmányommal. Ki is fejeztem ezt dr. Gaál Jenő, a társaság egyik előkelő tagja előtt, ámde ő oly hizelgőleg nyilatkozott az általa ismert műről, hogy ez némileg felbátorított. Mégis meg kell vallanom, nagy izgalom között jelentem meg sógorom: Tóth Gerő kúriai biró kíséretében a társaságnak a Ferenciek bazárja első emeletén levő helyiségében, hol már összegyűlve találtam a társaság színétjavát, akiknek Gaál Jenő volt szíves bemutatni. Ugy nyolc óra tájban hozzám jött Gaál Jenő s felkért, hogy felolvasásomat kezdené n meg. Érdekesnek tartom följegyezni a jelenvoltak néhányát, a kikre tudniillik emlékezni tudok: Dr. Gaál Jenő a szakosztály elnöke, Láng Lajos, Matlekovich Sándor, Mandelló Gyula, Acsády Ignác, Hollán Sándor, Hieronimy Károly, Pálya Jakab, Vargha Gyula, Jekelfalussy József, Forster Géza, Földes Béla, Szilassy Zoltán, Rubinek Gyula, Kovácsy Sándor, Burchard Konrád stb., mintegy 50—60 tag. Nem csekély izgalommal ültem a felolvasó-asztal mellé s kissé elfogult hangon kezdtem felolvasásomhoz; de az elfogultság csakhamar eltűnt, midőn a jeles társaság egy-egy passzust éljenzóssel és tapssal honorált s midőn bevégeztem, kézszorítással fejezték ki elismerésüket, kérvén, hogy dolgozatomat a u Közgazdasági Szemló"-ben leendő közlés végett engedjem át, ahol az az 1905-ik évi március havi számában meg is jelent. Megvallom, ezt tartom életem és munkálkodásom legnagyobb sikerének annál is inkább, mert sok, a földmivelósügyi miniszter által létesített közhasznú intézményre ez a munka adta meg az eszmét. Soksor mondta boldogult emlékű Beliczey István, midőn egyet-mást olvasott a földmivelósügyi ' minisztérium ténykedéséről: „Pista bácsi, ezt is i maga munkájából lopták ki!" No de nem dicsekvéskép irtam le ezeket az életemből vett adatokat, hiszen dicsekedni egyáltalán nincs okom, még kevésbé jogom, de talán használok vele az ifjabb nemzedéknek, midőn őszintén leirom, hogy ami kicsit tudok, azt tisztán saját szorgalmamnak köszönhetem, mert mikor kiléptem az életbe s beléptem a honvéd huszárok közé, biz' ón helyesen irni sem tudtam s mindazt a keveset, amit tudok, önszorgalmamnak köszönhetem. Ti, ifjú barátaim, akik most a békés korszakban könnyű módon szerezhetitek meg azon előismereteket, melyek szükségesek az élet utjain; ti, akik jó alapot kaphattok, ha önmüvelődéstekre gondot, időt fordítani elég erősek, elég józan gondolkozásuak vagytok: könynyen fogtok az élet nehézségeivel megküzdeni. Erre gondoljatok! Valóság két menyasszonya. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Dénes Tibor. A Kék-Gondolatok birodalmában nagy volt a vigasság. A király csodaszép -leányának, Eszmény hercegnőnek ülték a lakodalmát. Egy vitéz királyfi, Valóság jött el, hogy oltárhoz vezesse, és hegyen-völgyön folyt a bor, harsogott a zene. Fenn a magas várkastélyban hosszú asztalok mellett mulattak a vendégek.