Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-16 / 100. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 16. zást, illetve előzetes szentesítést nyert a királytól. Pedig, mint jó forrásból jelezhetem, fölösleges a „förtelmes jóakarat"-nak ez az Ígérgetése. Mert a megszavazáshoz maga a kotmány sem fáz várakozásokat, hanem mindössze egy, a törvényben előirt kötelezettséget teljesít akkor, mikor az índemnitási javaslatot beierjeszti. A kormányt támogató pártok közül például — ugy hallom — a Kossuth-párt maga sem fogja megszavazni az indemnitást s ilyenformán, ha egyáltalában szavazás alá kerül a kérdés, nem lesz többsége az indemnitásnak a Házban. Ámde nem hiszi senki, hogy szavazásra kerül a dolog. Mert a Justhpárt részéről el kell készülve lenni mindenféle botrányra, annyira, hogy a Ház tárgyalási képtelensége igen hamar ki fog tűnni és éppen ez fogja Bécsben provokálni azt a végleges döntést, melyet őfelsége már régóta halogat. Ha ez a végleges döntés kedvezőtlen lesz, fő része lesz benne a botrányok fiainak. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási bizottság ülése. Igen látogatott és népes volt Békésvármegye közigazgatasi bizottságának hétfői ülése. A bizottsági tagok csaknem teljes számban megjelentek. Ezt a nagy érdeklődést érthetővé teszi az a körülmény, hogy a bizottsági tagok egyértelmüleg szives bucsut akartak venni D ő ry Pál főispántól, akit tudvalevőleg egy jelentős politikai fordu'at eredményeképen a király fölmentett állásától. Dőry főispán igen tevékeny és szorgalmas elnöke volt a közigazgatási bizottságnak. Alig hiányzott egy ülésről is. Csak kötelességét teljesítette tehát a közigazgatási bizottság, amikor volt elnökénél búcsúzás céljából tisztelgett. E tisztelgés gondolatát Dőry Pálnak a bizottsághoz intézett igen szép és meleghangú levele érlelte meg, amelynek felolvasása, mondhatni, legkiemelkedőbb mozzanata volt az egész ülésnek, melyről egyébként részletes tudósításunk a következő : Jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök, Roediger Gyula pénzügyigazgató, M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő, Perszína Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, dr. L i s z y Viktor kir. főügyészhelyettes, gróf Wenckheim Dénes, Varságh Béla, P f e i f f e r István, dr. Török Gábor, dr. L ad i c s László, D o m b y Lajos, H av i á r Dániel ós M o r v a y Mihály bizottsági tagok. Ambrus Sándor elnök a tagok szives üdvözlése után megnyitván az ülést, bejelentette, hogy Dőry Pál, Bókésmegye felmentett főispánja búcsúlevelet intézett a bizottsághoz és felkérte Daimel Sándor főjegyzőt a levél fölolvasására. A meleg, emelkedett hangú, szép levélben Dőry Pál mindenekelőtt köszönetet mond a bizottságnak azért a ragaszkodásért ós szives barátságért, amellyel már két óv előtt történt bemutatkozása alkalmával fogadta s amelyet mindvégig meg is tartott iránta. . römmel gondol vissza a bizottsági ülésekre, amelgeken komolyság, szakértelem és igaz hazafias szellem uralkodott. Mikor szűkebb otthonából, Tolnamegyéből ide az idegenbe helyezte a király akarata, azt hitte, hogy itt csak azzal az ellenséges érzelemmel fog találkozni, amellyel az idegenek iránt szoktak tanúsítani általában az emberek. De kellemesen csalódott, mert igaz barátokra talált, akiknek száma későbben móg szaporodott. Sajnálja, hogy a politikai viszonyok alakulása miatt meg kell válnia ettől a vármegyétől, amikor már otthonának tekintette. Kéri, hogy a bizottság tartsa meg őt továbbra is barátságos emlékében, mint ahogy ő is szeretettel fog mindig visszagondolni a bizottság minden egyes tagjára. Az éljenzéssel fogadott búcsúlevél hatása alatt Ambrus Sándor alispán indítványozta, hygy az ülés végén a bizottság testületileg tisztelegjen a távozó i főispánnál és személyesen vegyen tőle j bucsut. Egyben felkérte Varságh Bélát, j mint a bizottsá > legöregebb tagját, hogy tolmácsolja a főispán előtt a bizottság érzelmeit. Az alispán indítványához a bizottság egyhangúlag hozzájárult. Ezután Daimel Sándor dr. főjegyző felolvasta a vármegye mult havi különböző viszonyairól szóló alispáni jelentést melynek főbb adatai a következők : A személybiztonság 8 esetben támadtatott meg, még pedig 3 esetben könnyű, 5 esetben súlyos testisórtés elkövetésével. A vagyonbiztonság 46 esetben támadtatott meg, amelyek közül volt 1 sikkasztás, 1 rablás, 7 betörés, 1 vagyon| rongálás, a többi 36 eset kisebb értékű ' tárgyak ellopása volt. Tüz 13 esetben I volt, nagyobbrészt takarmányfélóben és ! gazdasági épületekben tett kárt. Lakóháznál csak két ízben fordult elő jelentéktelenebb kárral. A tüz által okozott kár nagyrésze biztosítás révén megtérül. Baleset 9 esetben fordult elő, melyek közül súlyos volt 4, ezek közül halállal végződött 3. November 27-ón az államvasutak Nagylapos állomásán két tehervonat ütközött össze. Emberéletben 1 halál, és 5 sebesülés által történt kár. A kocsirakományban történt kár még nem állapitható' meg. Ezen esettel., a balesetek száma 10-re emelkedik. Öngyilkosság 3 esetben volt, öngyilkossági kísérlet 1 esetben. Az elmúlt hónap az előzőkhöz hasonlóan kedvező volt ezőgazdaságunk állapotára és a mezőgazdasági munkálatok befejezésére. Az utolsó vetésű gabonák is, melyek már november elejére esnek, kikeltek a kellemes meleg időjárással, vagy amelyeket a korán beállott fagy kibújni nem engedett, a csírázásnak olyan előre haladt stádiumában vannak, hogy egy kis hótakaró réteg kell csak nekik a teljes kike léshez. Érdekes fegyelmi ügy. Az alispáni jelentéssel kapcsolatosan Daimel dr. főjegyző ismertette a kereskedelmi miniszternek a gyulai állomás kibővítése tárgyában a közigazgatási bizottság sürgető felterjesztésére küldött válaszát, melyet annak idején lapunkban már ismertettünk. A válasz szerint a kereskedelmi miniszter utasította a M. Á. V. igazgatóságát, hogy az állomás kibővítéséről mielőbb gondoskodjék, készítsen terveket és költségvetést és terjessze fel hozzá. A miniszter válaszát egyelőre tudomásul vette a bizottság. Valent Mihály, csabai lakost a csabai árvaszók megfosztotta a gyermekei fölötti gyámkodás jogától s azt a gyermekek nagyanyjára ruházta. Ezért Vaíent bepanaszolta Megyery Imre árvaszéki h. elnököt a közigazgatási bizottságnál. A panasziratban különböző vádakkal illette Megyery Imrét, többek között azzal is, hogy a nagyanyától megvesztegettette magát. Ezért Megyery a fegyelmi vizsgálat megindítását kérte maga ellen. E kérdés körül parázs kis vita merült fel Kérdéses ugyanis, hogy az árvaszéki ülnökök községi tisztviseiők-e olyan értelemben, mint például a jegyzők. Mert ha ez áll, akkor a fegyelmi vizsgálat lefolytatásával a főszolgabírót kell megbízni. Ennek a jogosságához azonban kétség fór. Mert az árvaszék önálló hatáskörű gyámhatóság, amely fölött a főszolgabíró felügyeleti joggal nem bír, iehát nem felettes hatósága, hanem körülbelül egyenlő rangú hivatalnok-társa az árvaszéki ülnököknek. Ha pedig ez áll, akkor a fegyelmi vizsgálatot a közigazgatási bizottságnak kell lefolytatnia. H a v i á r Dániel szerint az árva széki ülnökök és községi tisztviselők, mint a jegyzők, tehát akkor a főszolgabírót kell megbízni a fegyelmi vizsgálat megejtésével. Daimel Sándor dr. főjegyző felolvassa a községi törvénynek ide vo natkozó szakaszait, amelyekben szintén nincs megvilágítva teljesen a kérdés. Felfogása szerint époly joggal ejtheti meg a fegyelmi vizsgálatot a főszolgabíró, mint a közigazgatási bizottság. Azonban mivel van már praecedens eset (néhai dr. Kociszky Iván esete) arra, hogy árvaszéki ülnök ellen a közigazgatási bizottság kiküldötte folytatta le a fegyelmi vizsgálatot: a jelen"esetben hasonlóképen kellene eljárni. Dr. L a d i c s László szerint a tör vény világosan rendelkezik. Itt csak a közigazgatási bizottság kiküldőttje vizsgálhat. Ambrus Sándor elnök amellett érvel, hogy a főszolgabírót kell megbízni. Többek hozzászólása után kimondotta a bizottság, hogy Megyery Imre ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeli ós lefolytatásával, mint gában vonta meg magá s azok, mint látszott igen szives hangou beszélgettek vele. Később megtudta, hogy az illető Gynrkovics Andor országgyűlési képviselő és bánsági földbirtokos, s megtudta azt is, hogy háztüznózői minőségben vesz részt a mulatságon, melyet nagyrészt miatta rendeztek. Pethes kezdte magát nem jól érezni. Bár bizonyos volt a maga dolgában, tudta, hogy Jolán szereti őt, de mégis ki tudja . . az ördög nem alszik. A pompa, f 'ny már sok szép és okos főt csavart el. Bárcsak sohse is láttam volna e pokolszemüGyurkovicsot —.gondolta magában Pethes, midőn látta, hogy a második négyesre Gyurkovics jelentkezett Jolánná!, Pethes kellemetlen arczkifejezéssel vonult félre és semmi unszolásra sem volt hajlandó egy páratlan táncospár vis-á-visjának beugrani. A négyest üive nézte végig. Igazi tortura volt az ő rá néve. Latnia kellett mint suttog Gyurkovics bohókás dolgokat Jolán rózsás fülecskéibe, de legjobban fájt neki az, midőn látta, hogy azokon Jolán, mily jóizüeket kacag. A zsurnak is vége lett s Pethes a fólékenysóg mardosó kígyóival keblén tért haza. A társaságnak meg volt a sensatiója. Gyurkovics eljegyezte Jolánt. — És mit szól majd hozzá Pethes ? — kérdezték a benfentesek. — Hát mit szólhat ? Semmit. Hiszen ő sohasem kérte meg Jolán kezét, örökké meg nem maradhat pártában. Azután Gyurkovicsot nem lehet csak ugy kikosarazni. Szegény Pethes Lászlóra, mint akit a villám sújtott, oly módon hatott Jolán eljegyzése. Nem hitte, hogy az lehetséges. Még mikor az eljegyzési hír az újságokat is bejárta, még akkor sem bizott e házasságban. A sok izgalom azonban, melyet a kinos reménykedés óráiban kiáltott, ágyba döntötte. Lázas állapotban fogalmazta meg azt a levelet, melyet Jolánnak irt az ismert jelige alatt, melyben szivrehatóan könyörgött hezzá, hogy szerelmük legszentebb emlékeire, jelenjen meg egy utolsó találkán, hogy elbúcsúzhassák ő tőle. A láz legmagasabb fokán dühöngött, de azért Pethes László magára kapkodta ruháit s bár az orvos szigorúan megtiltotta, hogy a szobát elhagyja, sietve rohant a találka színhelyére. Jolán ott volt, vele a társalkodónő, ki minden titkukba be volt avatva. Midőn meglátta a beesett szemű, halvány Pethest, szinte felsikoltott. Pethesnek minden vére arcába szökött. Ütőere ugy lüktetett, hogy szinte hallható volt. Halkan köszönt. Majd megindultak szomorúan némán egymás mellett. Pethes rendezte gondolatait, melyeket a láz s a hirtelen viszonlátás össze-vissza kuszált. Csak egyet kérdezett Jolántol, hogy felesége lesz-e Gyurkovicsnak. Jolán némán bólintett fejével s miközben szemeit kórőleg függesztette Pethes arcára, kitört belőle az indulat s remegő hangon mondta el neki minő nehéz a sors végzése ellen küzdeni. Gyurkovics megkérte kezét s szülei azonnal igent mondtak. Hasztalan rimánkodott, hasztalán könyörgött, hogy ne tegye boldogtalanná, mert ő csak Pethest szereti, szülei azonnal feltárták előtte a helyzetet, hogyha nem akarja anyagi romlásukat, ugy fogadja el a gazdag kérő kezét. S ő gyenge volt, igent mondott. Midőn beszédében idáig ért, szemei könyárban úsztak. — Ugye megbocsát, nem fog megátkozni, hogy hűtlen lettem magához — szólt Jolán s remegve leste a választ a férfi ajkairól. Pethes kissé gondolkozott, iajd alig érthető, halk hangon sutogta : — Megbocsátok. S azután vígan társalogtak mindenféle bohóságról, a jövőről s arról mikép tarthatják fenn a barátságot. Hányszor és mikor fogja meglátogatni az ifjú párt s más hasonló ezer féle bolondságról. Pethes, aki érezte mint fogy percről-percre ereje, jól tudta, hogy mind ebből semmi sem fog megvalósulni. Ő má'r sejtette a közeli véget, mely minden martiromságnak véget vet. De azért nem mondott ellent Jolánnak, sőt még erősítgette a tervezgetéseiben. Majd elbúcsúztak. Jolán, mint aki valami súlyos terhet rázott le magáról, pajzán jókedvvel nyújtotta oda feléje kis kezét, s vigan mint akkor régen, mikor móg boldog volt mind a kettő, mondotta : — A viszonlátásra Pethes László mig szemeit a borús égboltra függesztette, sokatmondóan válaszolt : — A viszonlátásra. Azután még sokáig nézett utána a karcsú alaknak, mig csak az utca gomolygó áradata el nem fedte őt szemei elől. Még akkor is merően nézett abba az irányba, melybe eltűnni látta, mikor az talán a harmadik utcába is fordult. Nézett, nézett, mig csak szemei el nem homályosodtak s két forró könycsepp gördült a hideg aszfaltra ... a közigazgatási bizottság kiküldöttét, dr. Daimel Sándor főjegyzőt bizza meg. Dr. Zöldy János tiszti főorvos olvasta fel ezután jelentését a vármegye mult havi közegészségügyi viszonyairól. E szerint — ami szomorú — az állapotok szept. hónapban rosszabbodtak, mert a megbetegedések száma 334-el volt több, mint októberben. A leggyakoribb halálok novemberben is a tüdővész volt, mig a járványok közül a hasihagymáz pusztított nagyobb mérvben. Szerencsére azonban mindenütt enyhe lefolyású volt, úgyhogy a betegeknek csak 10 százaléka hunyt el. Ezután a pénzügyigazgató, a tanfelügyelő, a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök ós a kir. főügyószhelyettes tették meg szokásos jelentéseiket. Azokban azonban közérdekű pontok nem fordultak elő. Buesu a főispántól. A közigazgatási bizottság részéről. Délelőtt fél 12 órakor lett vége a közigazgatási bizottság ülésének. Ekkor a bizottság Varságh B£la vezetése alatt átment a főispánhoz, hogy kifejezést edjon a távozása fölött érzett fájdalomnak. Dőry Pál főispán dolgozó szobájában fogadta a tisztelgő bizottságot, melynek nevében Varságh Béla tag a következő beszédet mondotta: „Békésvármegye közigazgatási bizottsága, legidősebb tagját, engemet bizott meg azon megtisztelő, de egyben szomorú feladattal, hogy Méltóságodnak a bizottsághoz intézett, mindnyájunk által meghatottsággal meghallgatott bensőségteljes búcsúlevelére a bizottság nevében visszhangot adjak. Személyes megjelenésünkkel kívántunk kifejezést adni egyrészt azon mindnyájunk által mélyen átérzett sajnálkozásnak, amelyet Méltóságodnak a vármegye főispáni székéből való váratlan eltávozása, elvesztése lelkünkben felkeltett; másrészről személyesen kívántunk tanúságot tenni azon igaz tiszteletről, amelylyel Móltóságod iránt mindannyian viseltetünk. Méltóságodban, bizottsági elnöki működése alatt, — a törvény tisztelete mellett — páratlan keresőjét a tiszta igazságnak, az elhagyottak, a kis exisztenciák gyámolitóját, az előkelő gondolkozású és őrző szivü férfiút tanultuk megismerni, tisztelni és engedje meg, hogy mondhassam: szeretni is. Ilyen érzelmektől áthatva, méltányolva elhatározásának indokait, veszünk búcsút Méltóságodtól azon kérésünkkel, tartson meg bennünket jó emlékezetében, amint mi mindég kellemes érzésekkel őrizzük meg azon — sajnos — rövidre szabott idő emlékét, amely idő alatt a köznek szolgálatában együtt működhetni szerencséseklehettünk. Isten áldása kisórje Móltóságodat további életútjain." Dőry Pál főispán meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet a tisztelgésért és érzelemteljes beszédért Lelkes hangú, hosszú beszédében szavakkal is kifejezést adott azoknak az érzelmeknek, melyek levelében is kifejezésre találtak. Azután személyesen is elbúcsúzott a bizottság minden tagjától Békésvármegye költségvetése. Még egyszer a pótadóról. Mult számunkban foglalkoztunk már a belügyminiszternek azzal a leiratával, melyben a törvényhatósági bizottság októberi közgyűlésén az egyszázalékos pótadóra vonatkozó elutasító határozatát feloldotta s a bizottságtól ujabb határozat hozatalát követeli. Most az állandó választmány szombat délelőtti ülésének hatása alatt ismételten foglalkoznunk kell vele, hogy még több oldalról megvilágítsuk a kérdést és több okkal igyekezzünk meggyőzni a „csak azért sem, egy krajcárt sem" gondolkozású megyebizottsági tagokat a pótadó megszavazás szükséges, sőt elkerülhetetlen voltáról. Az állandó választmány behatóan foglalkozott szombaton a vármegye egész költségvetésével. A miniszter óhajtásának megfelelően, néhány kiadási tétel redukálásával igyekezett ugyan nagyobb megtakarítást elérni, de móg mindig megmaradtak azok a szükségletek, melyeket ezelőtt az egyszázalékos pótadóból fedeztek s amelyek fedezését más módon lehetetlen eszközölni. Ha te .iát