Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-05 / 97. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 5. sára, másrészt az obstrukciós szándék feladására. Ez az a pont, amelyen a királyi akaratnak meg kell törnie. Végzetes tévedése az a királynak, hogy a nemzeti engedmények reményében sorakozott többség nemzeti engedmények nélkül is többség marad. A jelenlegi többség nemzeti engedmények nélkül csak elméleti többség, mely nem adhat egy havi indemnitást sem. Kossuth és gróf Apponyi jól tudják'ezt és azért vonakodnak Wekerle és Andrássy tervének támogatásától. Megmagyarázta ezt a vonakodást az az ostobaságig menő bécsi merevség, mely ellene szegül a magyar nemzet minden jogos kívánságának s amely oka elsősorban a kibontakozás késlekedésének. Kossuth és pártja a lehetőségek politikáját vallva, elment az engedékenység legvégső határáig, ámde egy bűnös aknamunka mindezideig megakadályozta Bécsben, hogy a király, határozott jóindulata mellett, ezt az engedékenységet valamikép honorálhassa. Nem ok nélkül keltek olyan hangok szárnyra, hogy az osztrák körök gyülölségével szemben, melynek piszkos hullámai egészen a trónig fröccsenek, hiábavaló minden bölcs mérséklet és loyalitás s hogy ezzel az osztrák kapzsisággal és tulkapással szemben csak a szélsőségek politikája jogosult, az a politika, mely csupán a pragmatica sanctióra van tekintettel és nyiltan lobogójára irja a personal unió felé törekvő független Magyarországot. Azok az elszomoritóan sikertelen bécsi utak csak ezt a meggyőződést erősitik meg a már-már elkeseredett, türelmetlen magyar nemzetben. A hivatalos orvosok vasúti rszágos mozgalom indul. >n fontos és közérdekű meg3 érkezett a napokban Gyula váDlgármesteróhez. Az iratot az gos Orvos-Szövetség" elnöksége te és lényege az a kérelem, hogy ) vich polgármester e hó 9-én en tartandó polgármasteri konus alkalmával legyen szószólója u 'tolója a hivatalos orvosok vasúti jegykédvezménye ügyének. Az átirat a „hivatalos orvos" elnevezés alatt csak a városi és megyei tiszti-, kerületi-, és járásorvosokat érti, a községi orvosokról azonban megfeledkezik. Ez határo— Kitől? — Ez az, hogy kitől ? Itt van a közmondás, ha farkast emlegetnek ... Az öreg Imreyről beszéltünk és ime itt van unokájának, Imrey Istvánnak a levele a vadászati terület bérlési ügyében. Katalin arcán meglepetés tükrözött. — Imrey István ajánlata ? — kérdezle halk, fátyolozott hangon. — Igen bizony, ezerkétszáz koronát ajánl. Éppen négyszázzal többet, mint az eddiüi konzorcium. — Nem értem, — mondotta Katalin, — hiszen ugy tudom, hogy ő nem lakik itt, hanem külföldön. — No igen, katonai attassé volt, Isten tudja hol és merre. De most haza került és ugy tudom, itt is marad. — Látta őt. — A Pistát. Mikor én utoljára láttam, akkor lehetett 18 esztendős, annak most már husz, vagy huszonnyolc esztendeje. — Milyen ember ? — kérdezte Katalin, nagy érdekkel fiiggeztve tágra nyílt kék szemét az öreg kasznár ráncos arcára. A kasznár fejét rázta. — Hogy milyen ? Olyan, mint a többi Imrey, előkelő, gavallér karakter. Okos és élhetetlen. Azok közzül való, kik győzni tudnak, de a győzelmet megtartani nem. Azt is az apámtól hallottam, hogy az Imreyeknek van mindig legszebb termésük s a termésen mindenki arról beszél, hogy milyen jó szives népek. Katica szórakozottan figyelt a lapizottan hiánya a megkeresésnek, mert a községi orvosok épolyan szervei a közigazgatásnak, épolyan fontos őrei a közegészségügynek, mint azok a hivatalos orvosok, akikre az orvos-szövetség gondol. Egyébként a hivatalos orvosok követelésének a vasúti jegykedvezmény iránt teljes mértékben meg van a létjogosultsága. A belügyi és kereskedelmi miniszterek ugyanis, mint lapunkban már nem egyszer jeleztük, az állami és közigazgatási tisztviselők által már régebben élvezett féláru vasúti jegykedvezményt ez évi 115071 számú rendeletével kiterjesztette a rendezett tanácsú városok tisztikarára és a községi jegyzőkre is. A hivatalos orvosok azonban megdöbbenéssel tapasztalták, hogy őket mindenütt kihagytak a kedvezményből s ami még ennél is rosszabb, a rendelet szövege azt is sejteti, hogy a városi és községi orvosok szorosan véve nem közigazgatási tisztviselők. A miniszteri rendeletnek ez az intézkedése határozottan sérelmes, intenciója pedig téves. Mert lehetetlenségnek tartjuk, hogy a városi és községi orvosokat ne tartsák akár szoros, akár nem szoros közigazgatási tisztviselőknek. A közegészségügy megóvása nemcsak orvosi, hanem még azonfelül is szorgos közigazgatási teendő és akik ezt a munkát végzik, legfeljebb abban különböznek tisztviselőtársaiktól, hogy munkájuknak mindig sürgősnek, mindig lelkiismeretesnek kell lennie, mert a közegészségügy terén elkövetett hibákat nagyon nehéz helyrehozni, és akkor is csak nagy áldozatok árán Még abban is különböznek a közegészségügy szolgái a többi tisztviselők átlagától, hogy a reájuk bizott munka végzése közben egészségüket, sőt életüket is veszélyeztetik, mert teendőjük legtöbbször az, hogy a fertőző betegségek leküzdésében, azok terjedésének meggátlásában működnek, s fáradozásuk közben gyakran szereznek végzetes betegségeket, sőt halált is. És ha ennek ellenére is hivatásuk és kötelességük tudatában nagy készséggel és lelkiisme- j retesen végzik is dolgaikat, azt legalább is megérdemlik, hogy ne alacsonyítsák le őket, ne keserítsék el, ne fosszák meg jogos igényeiktől. Ha már a városok csaknem összes tisztviselőinek és a községi jegyzőknek ; is megadták a vasúti jegykedvezményt, adják a tisztviselők akadémiai képzettségben semmivel sem elmaradottabb j részének, az orvosoknak is, mert ők csak olyan tisztviselők, mint társaik. | A közegészség megőrzése szintén állami funkció. Akik pedig állami funk- j ciókat végeznek, azok között nem lehet különbséget tenni, pláne kedvezmények ! dolgában. Az orvosok különböző rangú közigazgatási fórumokon végzik kötelessé- ' geiket: a minisztériumokban, törvényhatóságokban, városokban és községekben. Egy miniszteri rendelet ki is jelendáris jellemzésre. Hirtelen elhatározással igyszólt: — Szeretnék vele beszólni. — Mi sem helyesebb, — mondotta a kasznár, — üzenek neki, hogy a vadászati bérlet ügyében szíveskedjék átfáradni. Szó sincs róla, hogy nejöjjön. Úgyis történi. Másnap déltájt megjelent a volt hatonai attassé, kinek hanyag testtartásán, kissé unott arckifejezésén semmi katonai jelleg nem volt. Csak a diplomata simasága jelenkezet önkénytelenül minden szaván minden mozdulatán. Mély bókkal üdvözölte a ház úrnőjét, a szép, erős szőke leányt. — Sajnálom, hogy ebben az üzleti ügyben alkalmatlanságra lennék. Megjegyzem, hogy ebben a dologban a vadászti bérletben, tájékozatlan vagyok. Pályám nagyrészt Keleten töltöttem, ahol szabad vadászni mindenütt. Katalin megkínálta üléssel. — Nos — mondotta — ón jól ösj merem a viszonyokat, vagyis az árakat. Az ön ajánlata a legelőnyösebb és én mégis szégyennel tudnék öntől pénzt elfogadni. A volt katonai attassé csodálkozva nézett a szép partnerére. — Szógyelne ? — kérdezte. Aztán mosolyogva hozzá tette : — Biztosítom, hogy nem loptam a pénzt. Katalin nagyon komolyan igy válaszolt. — Nem erről van szó, egyátalában, nem elmésségről. — Hát miről, ha szabad tudakolnom? tette, hogy az állandó közigazgatási alkalmazásban levő orvosok az államhivatalnokokkal egyenlő jogokban és elbánásban részesülnek. Ez okoknál fogva sérelmes a miniszternek az a rendelkezése, amellyel a hivatalos orvosokat kivette a többi tisztviselőknek nyújtott vasúti jegykedvezmény alól. Kivételt csak a központban levő orvosokkal tettek, akik azt a kedvezményt élvezik. Már pedig a belügyminisztériumban alkalmazott orvosoknak épolyan képesítésük van, mint a törvényhatósági, vagy a községi orvosoknak. És ha magasabb polcot foglalnak is el, munkájuk épolyan természetű, mint amilyet végeznek a törvényhatósági és városi tiszti orvosok, a járásorvosok és a községi orvosok. Mindannyian az ország javára végzik ugyanazt a munkát. Mert közegészségügy csak egyféle van. Ha tehát a törvény kedvezményben részesíti a központ orvosait, nincs semmi indoka arra, hogy kivételt tegyen a többi hivatalos orvossal. Ez a kérdés először a, rendezett tanácsú városok polgármestereinek újpesti kongresszusán kerül most tárgyalás alá, akkor vesznek tudomást róla ugy az illetékes tényezők, mint az egész ország. Hisszük, hogy megmozdul az egész hivatalos orvosi kar és kieszközli maga számára a kormánynál a fóláru vasúti jegykedvezményt, ami a többi állami és közigazgatási tisztviselőkkel őt is méltán és jogosan megilleti. Az öcsödi híd vámszedési joga. A vármegye álláspontja győzött. Érdekes ügyben hozott most döntést a belügyminiszter. Annak idején lapunk is foglalkozott már azzal a konfliktussal, mely Öcsöd község és a törvényhatóság között támadt. Mikor ügyanis az öcsödi Körös-hid elkészült, a község magára vállalta a hídfenntartási költségeit anélkül, hogy kellőképen meggondolta volna, hogy mit cselekszik. De tehette könnyen, mert eleint-3 igen kevés volt az a fenntzrtási költség, azonkívül a vámszedési jog is az övé volt, amely szépen jövedelmezett és bőven fedezte az előállott kiadásokat. Egyszóval Öcsöd meg volt elégedve, mert látszólag jó üzle et kötött. De teltek-multak az évek. Nincs az a jó, amely el nem romolna egyszer. Az öcsödi hidat is elővette ós kissé megrágta az idő vasfoga. Pallója elromlott, rozoga lett, pilléreiről és egész vasszerkezetéről a festék lekopott. Egyszóval ugy állott a hid ott, mint egy kopott, rongyos ruhás koldusasszony. — Arról, hogy tud-e ön, az intelligens, világlátott ember előítélet nélkül godolkodni ós cselekedni. — Azt hiszem, igen. — Megválik — mondotta Katalin és ráfüggesztet szemét. — Tehát kedzjük az elején; ez a tanya az ön családjáé volt. Imre igent bólintott. — Ön tudja, hogy a mi családunk ajándékképpen kapta az ön nagyatyjától. — Hallottam felőle. Azt hiszem, elég hiteles az értesülésem, hogy az ön tiszteletreméltó nagyanyja esztendőkön át ápolta az ón nagyapámat és az utóbbi megemlékezett róla végrendeletében. Nem tudnám nagyapámnak képzelni, ha nem tette volna. — Jó — mondotta Katalin — de már most vegye figyelembe az én álláspontomat. Én tudom, hogy ezt a területet az ön családja nagylelkűségének köszönhetem. És most ón alkudozzam önnel a vadászati bérletre ? — Ezen hamar átesünk. — Gondolja ? Nem, nem, én nem fogadok el pénzt öntől. Semmi esetre 1 Ugy érzem, hogy ez engem megalázna s ha ön szívességet akarn a tenn. .. — Milyen szívességet ? — Azt, hogy fogadja el a vadászati területeit barátságból. Imrey nevetett. — Nagyon kedves az ajánlat, csó, kolom a kezét. Igazán jól esett hallanombár nem inklináiok érzékenységére. — Tehét elfogadja ? — Azt nem tehetem. Sőt a rozoga pallók miatt életveszélylyel járt rajta a közlekedés is. Öcsöd elöljárósága ekkor gondol kozóba esett. Mégis meg kellene repe rálni a hidat. Kértek is szakértői véle mónyt arról, hogy mennyibe kerülne a reperáció. És valósággal elhűlt, mikor meghallotta, hogy csak az uj pallók felemésztenek 30.000 koronát. Ezenkívül a festés is belekerül 8—10.000 koronácskába. Ily horribilis összegekre Öcsöd nem is gondolt, mikor a hid fenntartási költségeit magára vállalta. Ezeket még a vámjövedelemből sem lehet fedezni. Lett erre nagy lótás-futás. A,képviselőtestület okosabbat nem is tenetvón, felirt a vármegyéhez, hogy mivel úgyis a törvényhatósági ut vonalába esik a hid, vegye át. A vármegye át is vette saját kezelésébe a hidat, de kimondotta^ hogy mivel a reperáció költségei na gyok, a vámszedési jog őt illeti. Ameny nyire tetszett az öcsödieknek a hid átvétele, épp olyan nagyon bántotta őket a vámszedési jog kilátásba helyezett elvesztése. Ment is az instáncia a törvényhatósági bizottsághoz, mely májusi közgyűlésén foglalkozott véle. Öcsöd képviselői ugyancsak harcoltak a község igaza mellett. Egyik szónok pláne a következő kijelentést is tette : — Ne vegye el, tekintetes törvényványhatóság tőlünk a vámszedési jogot, mert baj lesz. Én ismerem az ötísödi népet. Képes lesz emiatt zendülóst is csinálni. De nem hatott ez a fenyegetés sem. A törvényhatósági bizottság kimondotta, hogy a vámszedési jog a megyét illeti meg. Az öcsödiek természetesen nem nyugodtak meg a határozatban, hanem megfelebbeztók a belügyminiszterhez,[Ja kitől azt kérték, hogy ha már el is kell vesziteniök a vámszedési jogot, adja meg legalább azt a kedvezményt, hogy ők a hidon ne fizessenek vámot. Különös ez a kérelem, ha figyelembe veszszük, hogy azt a hidat legtöbbnyire épen öcsödiek használják. Ugyancsak kevésre rúgna a kórelem teljesítése esetén a hid jövedelme. A belügymiszter döntése most érkezett le. Eszerint a miniszter Öcsöd községet felebbezósével elutasította ós a vármegyének 10 évre a vámszedési jogot megadta. Nem teljesítette ezenkívül az öcsödieknek a vámmentességre irányuló kérelmét sem. Kimondotta továbbá, hogy vámmentességet csak azon — Miért nem ? — Mert ha találkoznám va'akivel, ki hasonló ajánlatot elfogadott, akkor ón azzal az úrral nem szívesen állanék szóba. — Tehát nem hajlandó erre a szívességre ? — kérdezte Katalin kissé idegesen. — Erre speciálisan nem, de ha akármi egyébb szívességgel szolgálatára állhatok .. . — Akármivel ? — Igen, feltéve, hogy nem ütközik a legprimitivebb értelmezett önérzetbe, — Ugy ? Jó. Majd meglátujk. — Kérem. — Ohó, most zavarba fogom hozni. Kíváncsi vagyok, hogy vágja ki magát az attasé ur. — Nem fogok igyekezni kivágni magamat. — Nem ? még akkor sem, ha arra a szívességre kérem, hogy vegyen el feleségül. Imrey egy pillanatra meghökkent, de ez nem mutatkozott sem az arcán, sem tekintetén. Mélyen szemébe nézett az előtte álló, piruló nagy leánvra. — Igazán szívességet teszt k vele ? — kérdezte komolyan. — Igazán, hangzott alig hallható* 1 — Az más ; holnap eljön a fétis/ telendő ur ós megkéri a maga kezé számomra. i Kezét nyújtotta. — Meg van velem elégedve ? — Nagyon. Egymásra borultak. mww

wwi

wi [ Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVÁ S - PA STIL L ÁT 1 hanem használjon azonnal amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. A i.nrv Kapható minOrvosok által ajánlva M

í « 1 den gyógysze tárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerés Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás I ÍEHOTNNMM