Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-05 / 97. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 97-ik szám. Vasárnap, december 5. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik heterrkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. El3rizetni bármikor lehet éuneavedcn belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Justh programja. Budapest, dec. 4. Szóval sem akarjuk zavarni azok­nak tulhangos lelkesedését, kik most Justh Gyula személye körül csopor­tosulnak. Mindenkinek legyen saját lelki gyönyörűsége szerint. Mi csupán gyöngéd figyelmeztetés gyanánt merjük kockáztatni ama sze­rény véleményünket, hogy ha már uj politikai bálványt építenek: hát vala­mivel nyitottabb szemmel nézzék azt, kit bálványnak szántak és ne felülete­sen, ne csak egy szemponton át. Nem bánom,'* hunyjunk szemet, ama eddigelé még mindig cáfolatlanul álló vád előtt, hogy Justhék eleinte Lukács Lászlóval próbálkoztak. Hogy e próbálkozás nem vezethetett volna az önálló bankhoz, erről felesleges is szólani. Ne lássuk meg ezt a felszínre került hírt, hogy Justhék most a nem­zetiséggel kísérleteznek és ezek segé­lyével akarnak elnyomni mindenkit, kik hatalmi érdekeik elé állnak. De ezt csak meg kell, hogy lás­suk, hogy halljuk, ami Justh Gyula maga hirdetett programja egyik sar­kalatos tétele gyanánt. Értjük a válasz­tói reform kérdésében elfoglalt állás­pontját, mely olyan veszedelmesen ha­sonlít Kristóffynak az álláspontjához, mint egyik tojás a másik tojáshoz. A választói reformnak helyes meg­oldása áldást hozhat az országra; de hozhat átkot, hozhat romlást is, ha e kérdést meggondolatlanul, felületesen és könnyelműen kezeljük. Nem ismerünk politikai kérdést, melynek meggondolatlan kezelése sú­lyosabban megbosszulhatná magát,mint a legkissebb hiba, mit a választói reform kérdésénél követnének el. Ha nagy hangú jelszavak után indulva, ha indoktalan nagylelkűségnek engedve bocsátjuk alkotmányunk sáncai közé a haza ellenségeit, ezt többé reperálni nem igen lehet. Hej pedig de sokan vannak, kik ezt az országot szeretnék belékergetni egy olyan, többé már nem változtat­ható szerencsétlen helyzetbe, midőn a magyarság kezeiből kihullna politikai életünk vezető szerepe, vagy legalább is kénytelen volna megosztani a haza esküdt ellenségeivel. Kik ezt nem hiszik, vegyék csak kezeikbe az osztrák lapokat. E lapok némelyike a legnagyobb vakmerősség­gel meri hirdetni, hogy Magyarorszá­got nem lehet „néhány frázisakro­batának", akik „nemzetről" beszélnek, kiszolgáltatni és követeli az olyan vá­lasztói reformot, amely a „magyar állampolgárok igazi többségét" a nem­zetiségiekkel juttatná szóhoz. A Kristóffy-féle „általános egyenlő és titkos" szavazati jog nagyon is alkalmas volna, hogy ezt az arcátlan­ságig vakmerő osztrák óhajt kellő eredménnyel szolgálja. Látva, hogy mit várnak és remélnek az osztrákok egy ilyen választói reformtól : lehetet­len, hogy azok is ne döbbenjenek meg, kik eddig jóhiszemüleg kívánták az „általános egyenlő és titkos" vá­lasztói jogot. Pedig sokan vannak az országban, kiket a hamis jelszavak megtévesz­tettek. Elismerjük, hogy jóhiszemüleg tévednek, de tévednek. Az országra nézve nem nagy vigasztalás, ha jó­hiszemű tévedésnek esik áldozatul. Pedig áldozatul esik, ha a magyarság rovására jutnak szóhoz a nemzeti­ségiek. Azok közé, kik a választói reform kérdésében jóhiszemüleg tévednek, tar­tozik Justh Gyula is. De mi reméljük, hogy most, midőn az osztrákok oly meztelenre vetkeztették le vágyaikat és céljaikat, miket az általános egyenlő és titkos választói joghoz kötnek : Justh Gyula is gondolkodóba fog esni és vissza fog térni e kérdésben kétségkívül jóhiszemüleg elindult út­járól. Az a megérdemelt ellenszenv, amely az országban általánosan Kristóffy személyét kisérte, nagy befolyással volt, hogy a Kristóffy-féle választói reform-tervezet megbukott. Isten őrizze az országot, hogy az a sok tekintet­ben megérdemelt rokonszenv, mely Justh személyét kiséri, ismét életre keltse azt. Hisszük, hogy ez nem fog megtörténni. Sikertelen utak. - Budapesti levél. ­Zúgva, dübörögve robog a vonat Bécs felé Budapestről. Ez nagyon kö­zönséges, mindennapi dolog, Igen ám, de mostanában nagyon sok vonathoz van hozzákapcsolva egy hosszú, elegáns szalonkocsi, amelyben gondterhes arcú és homlokú férfiak ülnek ós néznek kifelé az ablakon a pusztuló tájra melan­kolikus tekintettel. Ezek a magyar mi­niszterek, akiket nyakra-főre utaznak a bécsi Burgba ad audiendum verbum. Amerre csak elmegy az a szalonkocsi, mindenütt számtalan sóhaj száll felé a jó magyar keblekből : — Bárcsak hoznának már valamit! De ez az óhajtás, sajnos, mindig csak óhajtás marad. Annyi sikertelen utat magyar államférfiak még alig tet­tek, mint a Wekerle-kormány tagjai nyolc hónap óta. Ez a nagy sikertelen­ség, melyet Bécs makacs és merev maga­Kiadóhivatal : Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. tartása idéz elő, nemcsak ő rájuk hat nyomasztólag, hanem és talán még job­ban, a nemzetre is. A sikertelen utak száma a héten ismét megszaporodott kettővel. Csütörtö­kön Wekerle jelent meg audiencián a királynál, pénteken pedig Andrássy. Mindkét kihallgatásnak az eredményét össze lehet foglalni abban a három szóban, mely már szállóigéjévé lett en­nek a végtelen válságnak, hogy „dön­tés nem történt". Hir szerint Wekerle audienciája al­kalmával előterjesztette Őfelségének a kormánynak azt a határozott kívánsá­gát, hogy mentse fel végre-valahára, mert szeretnének már mindannyian megszabadulni a gyötrelmes piros bár­sonyszéktől. A király azonban a lemon­dást ismételten nem fogadta el, hanem utasította a kormányt, hogy az ellenté­tek kiegyenlítése céljából folytasson tár­gyalásokat saját körében és a többi pártok körében is. A kormány ismétel­ten meghajolt a király akarata előtt, bár a tárgyalások egyáltalában nem biz­tatnak sikerrel. Mert ujabb ütköző pont merült fel. Nevezetesen a király azt kivánju és ezt állítólag gróf Tisza Istvánnal is meg­üzentette, hogy a kormány eszközöljön ki a tárgyalások folytatására egy havi indemnitást Wekerle kihallgatása alkal­mával bejelentette a királynak, hogy Andrássy hajlandó is ebbe belemenni, azonban Kossuth és Apponyi vonakod­nak. A király tehát azért rendelte sür­gősen magához Andrássyt, hogy meg­állapodásra jusson vele arra nézve, miképpen lehetne az egy havi indem­nitást biztosítani. Erre vonatkozólag hir szerint Andrássy azt javasolta a király­nak, hogy hivja meg audienciára Justh Gyulát és Kossuth Ferencet is és birja rá őket egyrészt a javaslat támogatá­Békésmegyei Közlöny tarcaja. Emlékek. A pókhálós asztalfiókból Előkerül egy régi kóta . . . Elfelejtette a nagyasszony A menüettet már azóta. A levendula illatából Nem maradt semmi, semmi emlék, A poros kótát a nagyasszony S az unokák is elfeledték. Odakünn az akácok nyíltak, A hófehér, szelíd akácok, A galambőszhaju nagyasszony Leült az ódon zongorához. És lágyan szállottak a hangok, A rezgő, mélabús akkordok . . . A galambőszhaju nagyasszony Régóta nem volt ilyen boldog. De mikor már a sárga kóta Utolsó oldalát lapozta S valami hervadt, régi emlék Fehér lelkébe szállt titokba. A kopott billentyűkről ujja Lesiklott. . . Nem játszott tovább. ... Künn tavasz volt... Akácok nyíltak Es mosolyogtak az ibolyák. Karafiath Jenő. Szívességből Irta: Zöldi Márton. Dörne Katalin, a Krinolin-tanya fia­tal úrnője, ki épp abban az esztendő­ben lett teljeskoru, azaz huszonnégyéves, az oszlopos tornácon villásreggelizet az öreg kasznárral, Székes Fülöppel. A szélesvállu, nagy szőke leány szabályos Walkür-arcáról, telt idomai­ról férfias energia sugárzott. Már nyolc éve, hogy teljesen árván maradt ós gyámja néhány héttel előbb terjesztette be a számadásokat az árvaszékhez, me­lyeket az mindenben jóváhagyott. A számadások szerint a vagyon lé­nyeges gyarapodást mutatott az utolsó nyolc esztendőben, maga a fundus ins­truktusz értékében csaknem megkétsze­reződött. A másfélezer holdas birtok köz­pontja a Krinolin-tanya volt. Ez a furcsa nevü tanya a legkissebb volt valamen­nyi között, mindössze száztizenkót ma­gyar hold. Ezt vette bérbe vagy hatvan év előtt a bajor származású Dörne Ágos­ton. És most a kis bórlö unokája ezer­ötszáz tehermentes katasztrális holdnak volt tulajdonossá. Ezt a gyarapodást, mint nyomban értesülünk, az Isten áldásán kivül némi emberi gyarlóság is segítette. A szép, gazdag, tiszta germán tí­pust mutató leány arcán pajkos mosoly suhant végig. — Hogy is mondta, Székes bácsi, — kérdezte, — a főtisztelendő ur zokon vette, hogy hajadon létemre a pionír­tiszteket megvendégeltem ? Lehet, hogy igaza van a főtisztelendő urnák, de én nem tagadom, szeretem a katonatiszteket. — Nono, — mondotta az öreg kasz­nár inkább tréfásan, mint korholóan. A leány hangosan felkacagott. — Haha ! Nem az uniformisért, nem a kardcsörtetétért, a sarkantyupengés is közömbösen hat reám. De lássa, a katonatiszt kivül esik a vaj. yonszerzés szféráján. Majdnem olyannak tekinthető, ki bizonyos határig szegénységi foga­dalmat tesz. Ez tisztán tartja jellemét. 1 Mert a legtöbb visszatetsző vonást mégis j csak a vagyonszerzés mohó tülekedése í váltja ki az emberből. Eltűnődött és folytatta halkan : — Itt van az ón vagyonom, mely­i nek eredete nagyanyám krinolinjához 1 vezet. Hallottam, hogy az a krinolin nagyon szép volt és még szebb, aki viselte. Az öreg kasznár óvóan emelte fel a kezét. — Bocsánatott kérek, Katica kisasz­szony, de az a krinolin, melyről szó van, kivül esik minden gyanúsításon. Ezt én boldogult apámtól tudom, ki Imrey ezredes gazdatisztje volt. Ohó, Katica kisaszony, ezt a történetet én százszor is hallottam. Nincs abban semmi restelni való. Az öreg Imrey gazdag volt, majd csaknem nábob. Nyolc évig betegeskedett és ez idő alatt a bérlőjé­nek a felesége, az ön nagymamája Ön­feláldozóan apolta a csúzos, béna ag­gastyánt. aki aztán hálából neki hagyta ezt a szép kis tanyát, A nagymama, én móg emlékszem reá, krinolint viselt. Az volt akkor a viselet s a néphumor, melyből sohasem hiányzik egy kis ma­licia, elnevezte az ajándékba kapott ta­nyát Krinolin-tanyának. Hogy aztán az ön édesatyja negyven óvi szakadatlan munkával és takarékossággal öt más tanyát is szerzett hozzá, az csak becsü­letére válik szorgalmának. Se í emiatt, sem a Krinolin miatt nincs ok a res­telkedésre. Most pedig, miután befrüs­tököltünk, egy kis gazdasági jelentést teszek. Levelet vett elő és felbontotta. — Ujjabb, kedvezőbb ajánlat ér­kezett a vadászati bérletre. Sirolin az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti • köhögést, váladékot, éjjeli izadial Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalao tanár és orros által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen raiidenkor JBoohs* ereaotl oaomaf olfcst. Roehe" 99 Kapfcató orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. ' Ara üvegenként 4.— korona, i „Sirolin-füzet B 18. ingyen és frankó F. Hoffinauu La Roché & Co. Wien, 1II/1. Neu'inggasse II. által

Next

/
Oldalképek
Tartalom