Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-25 / 94. szám

"A BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY nyereséget azonban felemésztette az adósságok törlesztése. Ezután már jobb napok fognak a Gyv. H. É. V.ra virradni. Békéscsaba közgyűlése. Érdektelen ügyek. Unalom és érdektelenség uralkodott Békéscsaba képviselőtestületének hétfői közgyűlésén. A máskor oly gyakran előforduló szenvedélyes vitáknak csak halovány árnyékai voltak meg. A főjegyző monoton hangon recitálta el a különböző tárgyakat, melyeknek csaknem mindegyike után felhangzott a halk mormolás : — Tudomásul vesszük ! — Elfogadjuk. Némelyik, izgalmat szerető községi atya szinte önkénytelenül felsóhajtott olykor-olykor: — Kár, hogy beteg Áchim L. András ! A paraszlpárt alvezérei, kisebbik eszei ott voltak ugyan, de bizony ők nem sok vizet zavartak. Kraszkó próbált egy kis kalamajkát csinálni, de nem sikerült neki. Mégis csak messze áll ő a vezértől, mint Makó Jeruzsálemtől. Egyébként abból a gyűlésből még a vezér sem tudott obstrukciós parlamenti napot csinálni, mivelhogy alkalom nem kínálkozott olyasmire. Szürke tárgyakkal csak szürke ülést lehet produkálni. Egy kis élénkség csak 0 h r i s t i á n György imeretes ügyénél volt. Nem adták meg neki mégsem a 200 koronás fizetésemelést, amely ténykedésével következetlenséget követett el a képviselőtestület, mert ugyanilyen indokolással a drágasági pótlékot is megvonhatta volna tőle annak idején. A törvényhatóság előreláthatólag nem is fogja azt a határozatot jóváhagyni. A közgyűlésről egyébként részletes tudósitásunk a következő: Kovács Sz. Ádám biró a megjelentek üdvözlése után megnyitván az élést, K o r o s y László főjegyző belekezdett a tárgyak előadásába. A belügyminiszternek a Nagy Gerendás pusztai párhuzamosanyakönyvek engedélyezésére vonatkozó rendelete tudomásul szolgált s a képviselőtestület felhatalmazta az elő járóságot az anyakönyvvel kapcsolatos intézkedések (tűzmentes szekrény vétele stb.) megtételére. A közkórházi fertőző pavillon építését csak azzal a feltétellel hagyta jóvá a belügyminiszter, ha a pavillon 21.000 koronára rugó építési költségét a kórházi alapból fedezi a község. A kórházi alap, meiy 45.465 koronából áll, ez leplébe. Ám a babonás hajósok semmi áron nem voltak hajlandók eleget tenni a kapitány parancsainak. Nehogy zen dülés üssön ki a hajón, a kapitány el állott e tervétől. Leszállott az est. A tripikus égöv csillagai egymásután kigyúltak és ezüst fényüket szelíden ^himették a tenger lágyan ringó hullámaira. A matrózok pihenőre tériek, csupán a soros legények egyhangú kopogása zavarta a csendes éjszakat A mikor egy csoport matróz mellett elhaladtam, jói kivettem, amint egymásközt suttogtak. Addig nem hagy el minket a férj holtteste, mig az asszony utánna nem ugrik, s>óit az eggyik. Nem tudom a kapitány mit őrizteti annyira azt az asszonyt, ha a végzet azt határozta, hogy f Tje ut.'in menjen, minek avatkozik a sors útjába ? — mondta a másik. Ebben a p >rcben nagy robbajjal nyílott fel egy kabin ajf.ija és őrült rohammal szaladt fel a lépcsőn egy f^hér alak. Kibontott haja messze lebegett utánna, Mary volt. Egyenesen a párkányzat felé szaladt. Egy matróz sem emelkedett fel, hogy a kétségbe esett tettét megakadályozza. Én elkésve érkeztem. Mary e szavakkal, — Willi már jövök, — átveté magát a párkányzaton és a másik percben már elnyelte az óceán sötétlö örvénye. A kapitány lebocsájtotta a men ő csónakot, a matrózok kedvetlenül szálltak a sötét tengerre De minden eredmény nélkül, Maryt nem találták meg. A felkelő n tp rózsás fénykévéket szórt az azurszint játszó vizre, semmi sem zavarta az óceán végtelenségét. Willi holtteste pedig már nem üldözte hajónkat. által csaknem felére apad le. E hiányt pótolandó, utasította a miniszter a községet arra is, hogy az esetleges megtakarításokat a kórházi alap gyarapítására fordítsa. A miniszter rendelete tudomásul szolgált. Úgyszintén tudomásul szolgáltak a törvényhatóságnak az 1908. évi számadásokra és a községi tisztviselők fizetésemelésére vonatkozó jóváhagyó határozatai is. Chrisztián György munkásközvetitő fizetésemelésének ügyében a törvényhatóság tudvalevőleg ujabb határozathozatalra utasította a községet. Ezzel kapcsolatban Chrisztián is kérvénynyel fordult a képviselőtestülethez, hogy adja meg neki a 200 korona fizetésemelést. A tanács a kérelem elutasítását hozta javaslatba, azzal az indokolással, hogy Chrisztiánnak, mint kezelőtisztviselőnek, már igy is magasabb (2000 kor.) fizetése van, mint például a több képzettséggel rendelkező segédjegyzőknek, nem is szólva a kezelőtisztviselőkről. Ezenkívül más jövedelemforrása is van Chrisztiánnak. Y a r s á g h Béla nem fogadja el a tanács javaslatát. Méltánytalanságnak tartja, hogy Chrisztiánnal egymagával kivételt tesznek. Chrisztián igen fontos munkakört tölt be, mindenki megelégedésére s igy megérdemli a fizetésemelést. Javasolja, hogy a képviselőtestület adja meg neki a fizetésemelést. Id. Kocziszky Mihály hasonló értelemben szólalt fel. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a tanács javaslata mellett 19 en. Varságh indítványa mellett pedig 10-en szavaztak. Igy Chrisztián elesett a fizetésemeléstől. Ezután tudomásul vette a közgyűlés a törvényhatóságnak a községi orvosok lakásp mzére, a községi hajdúk és lovasrendőrök fizetósrendazésóre, a községi szü észnőit fizetésére, H r ab o v s z k y Pál rendőrfő bizton szabadságolására, a munkáshá/.ak 20,000 koronájára, a vandháti tanyai szülésznői álás rendszeresítesére, a po gári iskola telekszerződésére vonatkozó jóváhagyó határozatait. Elöljárók napidijai. Kisebb ügyek. Csaba képviselőtestülete mult havi közgyűlésén szabályrendeletileg állapította meg a községi elöljárók, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet utazási napidijait. A szabályrendelet érteimébén egyéb elöljáróknál és más községbeli alkalmazottaknál már most esedékessé vált ily címen összesen 441 korona. K or o s y László főjegyző részletesen névszerint beszámolt az egyes követelésekről. A tanács javaslata oda irányult, hogy csak azoknál téritessenek meg a napidijak, akik a külsőségeken voltak | kiküldetésben. A helybeli kiküldetésekért nem kell felszámítani napidijakat, mert azok rendes hivatali kötelességeknek tekintendők. Kraszkó Mihály, Áchim L. András balkeze, véleménye szerint egy krajcárt sem kell kiutalványozni, mert kötelességük az előljái óknak szükség esetén a határba is kimenni. Mig ők kint vannak, addig ugy sincsenek hivatalban. E bölcs nezethez még hozzácsatolta azt is, hogy ilyesmire nincs pénze a községnek. Ehelyett inkább a tanyai utak reperációjára kell költeni a rendkivü'i kiadáskepen felvett összeget, mert legutóbb is 10 fillért kellett fizetniök holdanként a gazdáknak egy dülőut rendbehozataláért. Mire való akkor a közmunkafizetés ? Nem kell fizetni napidijat se az elöljáróknak, se a tisztviselőknek. H a a n Béla csodálkozik, hogy épen a parasztpárt részéről emelnek kifogást az elöljárók napidijai ellen. Pedig na| gyon könnyen kerülhetnek be parasztí párti esküdtek is. Régebben másképen j volt. A birák és elöljárók vagyonos emberekből kerültek ki, akik megválasztatásukat dicsőségnek vették és nem is voltak rászorulva arra a néhány száz koronára, de most már másképen van. Az életviszonyok megváltoztak és megváltozott a község közigazgatási élete is. A mai esküdlek nagy része meglehetősen szegény ember, akik azért a szerény díjazásért elég terhes funkc ókat tejjet-itenek. Nem lehet tehát kívánni ! tőlük, hogy még a külső kikü.deiése| ket is sajat költségükön végezzek. A : tanácsi javaslat elfogadását ajánlja. Korosy László főjegyző : Itt nincs is miért vitatkozni, mert már az elfogadott szabályrendelet megállapítja ilyen esetekben a napidijakat. Azokat tehát ki kell fizetni. Kraszkó: Filippinyi Samu esküdt napidíjai rúgnak legtöbbre. Nem tudja, mért kell neki annyit fizetni, mikor háromféle fizetést is huz a községtől. Korosy főjegyző : Filippinyi esküdtnél azért rug legtöbbre a napidíjak összege, mert ő van legtöbbször külső kiküldetésben. Neki kell kimenni, valahányszor balesetről van szó, ezenkívül a község nevében ellenőrzi a betegsegélyző pénztárba felvett betegeket, amit a törvény rendel el. Szerencse, hogy van egy ember, aki a balesetbiztosítási iv bonyolult kérdőpontjait érti. Senki sem tudná ezt a teendőt az elöljáróság tagjai között elvégezni, mert nem érti egyik sem Filippinyin kivül. Az ő napidijai tehát méltányosak. Kraszkónak a dülőutakra vonatkozó szemrehányásaira csak azzal felel, hogy a kérdésben levő ut az uti törvény értelmében a „közös mezei dűlők" közé tartó zik, amelynek fenntartásáról a környékbeli érdekeltek tartoznak gondoskodni. Ezek után a közgyűlés hozzájárult a tanács javaslatához. Az alispánnak a községi szabályrendelet jóváhagyására vonatkozó leiratát tudomásul vették. Mivel a közgyűlés nem volt határozatképes, el kellett halasztani a vándhát—sikkonyi telekajándékozás, B o d ó Józsefné adásvételi és Borsföldi Eőrs telekátirási ügyének névszerinti megszavazását. A község tüzrendószeti szabályrendeletén az elöljáróság néhány módosítást tett. Ha a n BMa a módosításokat azzal kéri kiegészíteni, hogy szükség esetén, mint más városokban szokás, a tűzoltóság a közrend fenntartásában is segédkezzék. Á módosításokhoz a közgyűlés a pótlással együtt hozzájárult. A rendes havi jelentések tudomásul vétele és néhány kisebb jelentőségű szeméjyi ügy elintézése után K ov á c s Sz Ádám biró a közgyűlést berekesztette. A tudomány és szellemi gócpontból — Levél a fővárosból. — Mindenkinek igaza van. Ha az emb-r három hetet tölt a mi bűbájos fővárosunkban, akkor megtelik a leiko közvetlen, friss és eleven hazugságokkal. A politika és a társadalom n ponta megnyilínkozó hazugságaival. Mert itt forr a politika boszorkány üstje amelyből a legképtelenebb tor/.szü öttnk tám idnak ós itt öltöznek át naponta Fregoli-módra az exszigencia igazságai más ós más köntösbe. Da nekünk asszonyoknak nem illik politizálni. Különben is akad elég hazuuság a mi szímunkra a társadalom konyháján, ahol a szépművészet éz irodalom uj sütetü sikereit sütikfőzik. És három hét alatt bőségesen végigkóstolhatjuk ezeket a sokféle szellemi eledeleket, amelyek közül nem egy emészthetetlen hazugságot tálalnak föl. Mi szegény falusi asszonyok (bocsánat hogy falusinak mondom magamat) jámbor áhítattal fogadjuk a szép fővárosból hozzánk kegyesan leereszkedő művészeti és irodalmi sikereket, amelyekre naiv hittel ráesküszünk. D ^hogy is mernénk azokban kételkedni. De sőt ide fon is, mikor a lapok suggestiv hatása alatt megnézünk egy-egy uj da rabot, lelkesedéssel kiáltjuk : „remek, nagyszerű, isteni!" Hogy is volna szabad nekünk szembeszállni a fővárosi sajtó nemes ízlésével ós ózerféle titkos okokra visszavezethető hazugságaival ? Ez a sajtó itél elevenek ós holtak fölött és itóletót el kell fogadnunk. Igaz ugyan, hogy leggyakrabban ellentmond egymtsnak s hogy az eggyik lap homlokegyenest ellenkezőjét irja annak, amit a másik souverain nagyképűséggel hirdet, De mi jó vidékiek csak egy-egy újságot olvasunk és annak az egynek hivői vagyunk. Amit az mond, az ránk nézve szentírás. De azért megesik az n^ha napján, hogy itt, a közvetlen közelből szem élve a nagy művészi és irodalmi diadalokat, ugy találjuk, hogy azok sem nem nagyok, sem nem diadalok. És naiv őszinteséggel kérd«zü< fütőlfátol: „Miért dicsérik ezt a költőt, azt a f 'stőt és amazt a drámaírót o y m dühösen a hírlapik, hiszen semmi dicsérni való nincs rajtuk ?" Aztán meg önmagunkhoz fordulunk kérdőleg: „hogy van az, hogy itt a tudomány ós szellem gócpontjában, élőké ő kaszinók porondján a Haverda Mariska bünpöréről tartanak szellemes fölo.vasást, holott móg annyi nagy ós szép dolog van a föld kerekén, amelyet nem ismerünk s amelyről érdemes voina fölolvasást tartani". Az se utolsó, hogy most már a koncert-termekben is találkozunk hires poétákkal, akik saját verseiket szavalják föl nekünk zongora-kisóret mellett. És ezek a jeles poéták dijakat nyernek a fő- ós szókvárostól, buzdításul arra, hogy a régi hegedűsök vándorelőadásait elevenítsék föl. Végigélveztem egy Ady-estét. Ez az Ady Endre most a legmodernebb költő. Előkelő nagy aesthetikusok hirdetik kiválóságát. Olyan kritikusok, akiket nagyrabecsülünk, esküdöznek ógreföldre, hogy ez a poéta a legdicsőbb manapság. Természetesen tolongunk az estélyre, hogy hallgassuk ezt a ritka bülbül-madarat. Eíy egósz sereg áhítatos arc mered a pódiumra ós szívja magába a részegítő gyönyört, milyet Ady Endre költészete nyújt számára. Egy kedves, üde ifjú embar áll előtte, szolid, behízelgő tekintete egyszeriben megnyeri a nézők szivét. Es amit mond! Emlékeztet bennünket a hires csodarabbi prédikációjára, aki elbűvölte hallgatóit s akiről a jámbor hivő ugy referált otthonmaradt hitvesének: „Te asszony, még ilyen szépet sohse hallottam, bár egy szót se értettem az egészből". Ez az Ady Endre is gyönyörű szépen szavalja saját verseit, de a teremben nem akad egyetlen ember, aki megértené. Hihetetlen merészséggel összeaggatott szavak fejeznek ki misztikus gondolatokat, amelyekről Ignotus azt mondja hogy mélységesek ós bölcsek, de amelyek sajátságos módon ingerlik a nevető érzékeinket Kedvünk volna harsányan fölkacagni. De nem lehet. Hisz a közönség tombol a gyönyörtől, mert azt hiszi, hogy ezzel adja nyilvánvaló tanújelét műveltségének. Adyt érteni kell. Igaz, hogy nem értjük, de ez nem tesz semmit. Aki nem órti, az hallgasson ós na tapsoljon. De nem volna teljes a hazugságok képe, amelyet be akarok mutatni kedves a falum"-nak, ha el nem vezetném a Vígszínházba, ahol most falrengető diadalt ül Lengyel Menyhért, a „Taifun" szerzője. Ez a siker is érdekes a maga nemób n A lapok egyértelműiig nyújtották át Lengyelnek a győzelmi p Urnát. És mi, falusi pubákum, tátott szájjal élvezzük ezt a sikert, amelyet lehetetlen megtagadnunk. Elsőben is az lep meg bennünket, hogy apró, fürge kis japánokat látunk a színpadon. Milyen kitűnő ötlet ez. A japánokról már annyi sok szépet olvastunk. Az Orosz Jap in háborubin a japán nemzet oly nagynak bizonyult, hogy nincs a föld kerekségén olyan nép, amely meg ne bámulta volna hősiességót ós hazaszeretetét. Nos! Lengyel Menyhért ebbe a nagy szimp itiába fogódzott, mikor színpadra vitte a kis mandulaszemű hősöket, akikről tudjuk, hogy szemre jelentéktelenek, de sziv ós lélekre utólérhetetleaek. Éz a számítás beütött.,,De lássuk, mit tudnak ezek a derék „Űbermenách"-ek a Lengyel Menyhért fant iziájában ? A tisztelt drámaíró Berlinben járván, 1 íjta, hogy ott egy sereg japán fiu bújja az egyetemet, a könyvtárakat és a muzeumokat. Tanulnak a tudományszoinjas japánok. Nosza kész volt a drámaterv. Dr. Tokeramo japán tudóst megbízza a Mikado, hogy valami nagyon értékes német államtitkot kutasson ki Ber inben ós irja azt meg per longum et laturn. Ez igénybe vesz néhány évet és dr. Tokeramo e megbízatással vezéróvó lesz az összes japán tanulónak, akik Berlin járdáit tapossák. Vakon imádják ezt a vezért, aki ( napestig dolgozik a nagy munkán. Mi lehet ez a titokteljes tanulmány, ame• iyet a Mikado oly hőn sóvárog magismerni ós mely Tokeramot föidijei előtt egy apostol kü detóse gyanánt ragyog" tatja, azt móg csak sejteni se lehet. Eióg az hozzá, hogy ilyen nagy fiba vágta fejszójót dr. Tokeramo. Aközben, hogy fanatikus szorgalom1 mai gyűjti a ne inas tudós adatait, nem j zárja el szivét az o'csó szerelem elől. Fölcsip az utcán egy kis szilaj kokotte-ot, i akit Góthnó utólórhetetlen kedvességgel játszik meg, akire a japán koloaia méltán féltékenykedik, mert hisz söpredéke a berlini prostiiuciónak Mindegy ! Dr. Tokeramo nincs f.iból ós kis igénytelen alakja, fura ábrázata nem képes másféle hódítást tenni. Egyóbként is dr. Tokeramo kitűnő tudós lehet azért, ha o'y nővel szeretkezik is, akit a színpadon néhányszor Lengyel Menyhért oly névvel illet, aminőt mi itt leírni röstellünk. És dr. Tokeramo nagyon szerelmes ebbe a némbarba. Azonban | meg kell adni ennek a japán tudósnak, i hogy hazaszeretetével ós fanatikus munkakedvével rendkívül nyugodt lelküle• tet forraszt egybe. Ezt az embert Vemmi : se hozza ki nyugalmából. Igy pl. bátnul| juk a flegmáját, mikor beront a lakáI sába valami Lindner nevü német iró, aki nem válogatott becsmórléssel illeti a japánokat, a japán nemzetet, a japán ! hazaszeretetét. Még honfitársai is följ. lázadnak ós nagyon szeretnék fök^pelni a tolakodó és hóbortos írót, de Tokeramo egy tekintete elegendő arra, hogy