Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-15 / 56. szám

BÉKESMEGYE1 KÖZLÖNY előzése céljából intézkedtem az iránt is, hogy az összes hatóságok a folyó vizeken és fürdésre alkalmag más vize­ken külön fürdőhelyeket jelöljenek ki, melyek megválasztásánál az életbizton­sági, valamint a közrendészeti tekinte­teket is szigorúan tartsák szem előtt. Ami a közgazdasági állapotokat il­leti, az elkésve érkezett esők az őszi kalászosokat, továbbá a korán vetett árpákat már nem tudták annyira helyre­hozni, hogy vármegyénk csak közepes termésben is részesülhetne, mert pél­dául a búza kis holdanként átlagban 4 métermázsát igér. Ellenben a zab, ten­geri, dohány és répa mind olyan buja fejlődésnek indult, hogy ha az" időjárás kedvező marad, vármegyeszerte mind igen jónak Ígérkezik. A munkások közül többen elmulasz­tottak aratási szerződést kötni, minél­fogva aratási munka nélkül maradtak. Azonban ezek részben kubikos, részben más földmunkálatoknál, mindnyájan al­kalmazást nyerhetnek. Átlagos napszám­bér 2 K 40 fillér volt. Ugy a vármegyei, mint a községi közigazgatás zavartalanul teljesítette kö­telességét s e tekintetben komoly pa­nasz nem emeltetett. A Nagyszénáson fel­függesztett M e g y i k János községi biró helyébe Csizmadia István nagyszónási lakos választatott meg, il­letve helyettesittetett. Dr. T a r j á n i Rezső Békéscsaba-erzsébethelyi községi orvos, az ellene folyamatban levő fe­gyelmi eljárás során, erről az állásáról lemondott. Miután vele szemben vagyoni felelősség kérdése nem forgott fenn, le­mondását ezért, de másrészt azért is elfogadtam, mert ezt a közszolgálat ér­deke kívánatossá tette. Mint a társadalmi élet terén emlí­tésre méltó mozzanatot megemlíteni kí­vánom, hogy Füzesgyarmaton a refor­mátus lelkészválasztás feletti elégedet­lenségből a református egyházból né­hány évvel ezelőtt az unitárius vallás­felekezetbe áttérteknek tekintélyes része a református felekezetbe visszatért. Vizi ügyek. Az alispáni jelentés tudomásul vé­tele után a kir. főmérnök helyettese referált két vízügyet. Ugyanis gróf Wenckheim Dénes, mint tudva van, Dobozon kertészeti termények ön­tözésére engedélyt nyert. Most azonban az üzemelési engedély-okiratnak olyatén módosítását kérte, hogy az öntözést necsak április hó 15-én, hanem előbb is kezdhesse, továbbá, hogy másrend­szerü vizemelő-gépet használhasson. — A bizottság az uj engedélyezési eljárás szükségessége mellett határozott. Gróf Wenckheim Frigyesné vizes-fási birtokán öntözés létesítésére kért engedélyt. A nagyváradi Sebeskörös Ármentesitő Társulat az engedélyt csak akkor hajlandó megadni, ha az urada­lom a vízdíjat fizeti. A folyammórnök­ség erre oly határozat kimondását kérte, hogy ez öntözési művelethez a Sebes­körösi Társulatnak semmi köze, mert az uradalom a Hosszufoki Társulat csatornáiból a fentemlitett társulat csur­galák-vizét akarja öntözésre felhasználni. — A bizottság e határozathoz hozzá­járult. Reiszmann Adolfra ósKrsnyákra, kik Csáky Albinná pusztai birtokát bér­lik, Szarvas községe útadót vetett ki, mert a községben ingatlannal bírnak. A bérlők ezt az útadót törülni kérik, mert ők községi és dülőutat a bérletből ki­folyólag nem használnak, hanem csak törvényhatósági és transversalis utat. — A bizottság a kivetést jogosnak mon­dotta ki. Mezőberény községben kétszeresen kivetett 129 kor. útadót a bizottság tö­rülte. A főorvos előadványában kiemelte, hogy a közegészségügyi állapot a vár­megye területén kielégítő. A difteria bár emelkedett, de aggodalomra ok nincsen, a vörheny csökkent. A legtöbb megbe­tegedést a bélhurut okozta. A kir. tanfelügyelő helyett Hor­váth Dezső dr. s.-tanfelügyelő referált. A népoktatás ügye megnyugtató. Az el­múlt hóban 18 iskolát látogattak meg, részt vettek több évzáró és magán-vizs­gán s mindenütt lelkiismeretes ós oda­adó munkálkodást tapasztaltak. Békés község a tankötelesek össze­írását az adóösszeirással egyetemben óhajtja megejteni. A tanfelügyelő javas­latára a bizottság ezt az eljárást nem engedélyezte, mert a mult évben is 5—600 tanköteles kimaradt az össze­írásból. Egész sereg államsegély és korpót­lók iránti kórvény lett pártolólag felter­jesztve. Igy korpőtlék iránt: Tobay , Friderika, Mecs Balog Ferenc, Tóth ' József; államsegély iránt: Rottensteiner Zoltán, Kriener Jenő, B. Nagy József, Bereczky József folyamodtak. Szentetornya községe utasíttatott az iskolafütésről való gondoskodásra, a szarvasi főszolgabíró arra, hogy Blander Salamon tanító fizetéséhez jusson. A szarvasi ág. ev. és a füzesgyarmati ref. iskolaszék államsegély iránti kérvénye pártolólag lett felterjesztve. Az orosházai áll. iskola igazgatósága ellen kért fe­gyelmi eljárás megindítását, mert az igazgatót a bíróság két fokon is reha­bilitálta : a bizottság elutasította, illetve elejtette. A pénzügyigazgató az adóbeszedést normálisnak mondotta és egész sereg vadászfegyvernek engedély nélküli hasz­nálatért kirótt pénzbirságnak elzárásra való átváltoztatását javasolta. A többi szakelőadók referálása lé­nyegtelen ügyekből állott s az ülés egy óra körül bejezést nyert. Ujabb bonyodalmak a nagyváradi püspükság korul (Külön fővárosi tudósítónktól.) Idestova egy esztendeje áll üresen a nagyváradi püspöki szék, amely a legdúsabb javadalmazásu püspökség az egész országban. Évi jövedelme egy millió kétszázezer korona ós az ingat­lan vagyona nem kevesebb, mint száz­tizenháromezer katasztrális hold föld tak Kovácstól s Ilonka, ki eddig tartóz­kodó, hideg magaviseletével egy percre sem árulta el, hogy mi dúl belsejében, a válás percében elvesztette önuralmát s zokogva borult Kovács hatalmas keb­lére. Kovács Gábor a diadalmas gladiátor erejét érezte magában ettől az öleléstől s szivében megnyugtatva, boldogan in­dult kalandos útjára abban a biztos tu­datban, hogy győzni fog, kerüljön bár­mibe is a győzelem. Eleinte hosszú, áradozó levelek ér­keztek Vargáékhoz az uj hazából. Min-, dig más és más vidékről. Később a le­velek levelezőlapokkal helyettesitődtek. Majd azok is elmaradtak. Az évek multak s Vargáék már szinte el is felejtették Kovácsot, kiről ha néha-néha szó esett, mint valami fantazmagoriás Don Quxottról beszél­tek, ki szélmalmokkal küzd, hogy lehe­tetlen célját, a gazdagságot elérje. Időközben más udvarló foglalta el Kovács Gábor helyét Ilonka oldala mel­lett. Ha nem is voit a várva-várt herceg, de mindenesetre azok közül a fiatal emberek közül viló, akiknek udvarlását a város vagyonos leányai is szívesen vették volna. S Vargáék nem adhattak Ilonkával hozományt. A sors mostohasága meg­tagadta tőlük azt a szerencsét, hogy leá­nyuk jövendőjót az ő vagyonukkal is biztosítsák s igy Ilonkának igent kellett mondania, mikor Szappanos Béla megyei tisztviselő kezét kérte. Az esküvőt is hamarosan megtartot­ták s Ilonka mint boldog fiatal asszony költözött szerény lakásába, amit Kovács Gábor méltatlannak hitt az ő isteni szép- i ségéhez. Pedig Kovács Gábor nem halt meg. | Nem is felejtkezett meg Yargáókról. I Csak éppen a gazdagság utáni küzde­lem olyan vidékekre űzte az uj hazá­ban, a honnan a levelezés száz meg száz akadályba ütközött. A három esztendő letelt s Kovács­nak sikerült vagyont gyűjtenie. Körmé­vel ásta ki a föld alól. Nem volt olyan piszkos munka, ha hasznot hajtott, hogy azt ő el ne vállalta volna. S a pénz gyűlt. Eleinte lassan, később, midőn már kis tőkéje volt, gyorsabban. A há­rom év elteltével több mint százezer dollár vagyont szerzett. Noha a körül­mények az uj hazában annyira kedve­zők voltak, hogy szinte bizonyosnak látszott, hogy Kovács csakhamar első­rangú pénzkapacitássá fejlődik. A három esztendő eltelte űzte, hajlotta vissza őt a magyar hazába, Ilonkához. Hosszú, kellemetlen utazás után Ko­vács Gábor megérkezett. A kis városban nem ismerték meg az amerikai külsejű idegenben a város szülöttét. A kis szál­lodában, ahol megszállt, szinte megijed­tek tőle, midőn a vendégkönyvbe beirta állandó volt lakóhelyét. , Alig várta, hogy reggel legyen. Diszbe öltözötten, égve a vágytól sietett Vargáékhoz. Nem tudta elképzelni, mi lehet oka annak a furcsa zavarnak, mely a ház­belieket elfogta megérkeztekor. Vargánó szívélyesen üdvözölte ugyan, de nem borult ugy a nyakába, mint várta volna. Az öreg Varga pedig egy­szerűen magázta, sőt önözte, amihez annakelőtte nem volt szokva. Midőn Ilonka után érdeklődött, a zavar még nagyobb lett s azzal vigasz­talták, hogy mindjárt itt kell lennie, vásárolni ment Kovács elbeszélte, hogy vógre elérte Azonkívül a hagyományai is fényesek, a püspöki karban a primás után az első helyet foglalja el az a szerencsés férfiú, akinek fejére kerül a nagyváradi püspöki süveg. Nem csoda hát, hogy a kormány, az egyház, sőt maga a dinasz­tia is harcba szállt a diszes méltóság­ért és hosszú esztendő alatt nem tud­tak megegyezni az uj püspök szemé­lyében. Az első hadi mozdulatok nagyrészt ismeretesek. A kormány a gyász el­multával ryomban minisztertanácson foglalkozott a nagyváradi püspökség betöltésével, de az egymással tülekedő ós mindenféle befolyásokat mozgósító jelöltek között nem tudott választani. I A néppárt jelöltje Giesswein Sán­j dor dr. kanonok volt, a néppárt tagja, I ismert szociologus és a Szent István-tár­i sulat igazgatója. Ellene azt hozták föl, hogy vezére a hazai keresztény-szociá­lista propagandának ós ha agiiációját a püspöki székben is folytatja, könnyen megnövelhetné és politikai faktorrá te­hetné ezt a ma még jelentéktelen frak­ciót. De baj volt az is, hogy a függet­lenségiek viszont L ó v a y Mihály negyvennyolcas plébános-képviselőt for­szírozták, aki az irodalomban is elég I jó nevet szerzett magának. A felvidéki függetlenségiek pedig P á r v y Sándor szepesi püspök mellett kardoskodtak és a tótok ellen való erélyes föllépését emlegették érdeméül. Párvyra vonat­kozóan azt az értesülést kapta a kor­mány, hogy a hírhedt botránypör miatt, amelynek ódiuma mégis csak a püspök palástjához tapadt, a szepesi főpapot Rómában nem akceptálnák, De a döntő ok, amiért nem tudtak megegyezni, egészen más volt. F e­rencz Ferdinánd a maga külön jelöltjét: Lányi József fölszentelt püs­pököt támogatta. Egy ideig ugy volt, hogy a trónörökös embere kanterben | jut célhoz, de olyan akadályok merül­l tek föl, amiket maga a főherceg se tud legyőzni. Egy és más ok miatt ugyanis maga a király foglalt állást Lányi jelö­1 lése ellen. Kitűnően imformált papi kö­rökben az uralkodó beavatkozásának előzményeit igy beszélik el : . Mikor Lányi József a magyar ne­velője volt Ferencz Ferdinándnak, igen nagy befolyásra tett szert a trónörökös udvaránál. Csak rajta keresztül lehetett a főherceg közelébe jutni és akinek ő nyitott ajtót, annak nyert ügye volt. Egy alkalommal Lányi bemutatott a trónörökösnek egy ismert nevü, bár jelentéktelen papképviselőt és egy igen snájdig, de szenvedélyes budapesti lap­szerkesztőt, akik szinte fogadalmat tet­célját. Megvan a vagyon, a gazdagság, mely után sóvárgott s hogy most már Ilonkát olyan pompával, fényűzéssel veheti körül, amilyet megérdemel s amely nélkül a boldogságát el sem tudja képzelni. Végre Ilonka megérkezett. Már kül­seje elárulta a megelégedettséget, a boldogság szinte sugárzott arcáról. Mi­kor anyját, apját átöleíte, a Paradicsom­ban élők öröme nyilvánult meg benne. Meg sem ismerte Kovács Gábort, aki szégyenkezve, kalapját zavarában forgatva állott ott. — Isten hozta Kovács urat, — szólt Ilonka, midőn megismerte végre.—No mi jó hírt hozott az Uj-Világból? — Megjöttem, Ilonka, mert megsze­reztem a vagyont, ami nélkül boldog­ságunkat nem tudtam elképzelni. Gaz­dag vagyok, félmilliónál nagyobb kész­pénz-vágy ont gyűjtöttem s most kezét jöttem megkérni kedves szülőitől. — Hahaha! — kacagott fel Ilonka, mig arcán rózsás pir vonult el. -- Kedves Kovács Gábor uram! Megint nem vagyok méltó magához. Mert az ón kicsi fiamat én kerek egymillióra becsülöm, a kis uramat is vagy egymilliócskára s igy beláthatja, hogy megint csak gazdagabb vagyok, semhogy magához leereszked­hetném. — Szavából a tréfás gúny dacára is kiórződött, hogy mennyire kevésre becsüli a vagyont, s minő nagyra a bol­dogságot. Kovács Gábor padig, ki az uj hazába ment vagyont gyűjteni, hogy idehaza megvehesse érte a boldogságát, belátta, hogy Ilonkának igaza van s szomorúan távozott onnan, hol az örök földi üdvös­ségét gondolta elnyerhetni Békéscsaba, 1909 julius 15 tek, hogy a trónörökös külön politiká­ját fogják csinálni Magyarországon. A főherceg hálából kanonokságot akart szerezni a képviselőnek, de bizalmasan értesítették, hogy ez lehetetlen, mert az illető papot még plébánosi állásban sem erősítenék meg. Ez volt Lányi első bu­kása s ekkor eltiltották neki, hogy mig a főhercegi udvarban van, a külvilág­gal érintkezzék. Azután anyagi bajokba sodorta a trónörököst egy tanács, amit a gazdasági dolgokhoz nem értő Lányi adott neki. Lányi mégse vesztette el a trón­örökös kegyét, sőt Ferencz Ferdinánd egyenesen exponálta magát a kormány­nál ós az udvarnál azért, hogy volt ne­velőjét (aki időközben a fiumei címze­tes püspökséget kapta) nevezzék ki nagyváradi püspökké. Ekkor történt az erélyes királyi vétó. Az uralkodó maga jelentette ki, hogy az ő életében Lányi Józsefből püspök nem lehet. De hát Iste­nem, a királyok nem konzekvensek, mert ha azok lennének, nem tudnának nyugodtan uralkodni. Ilyen bonyodalmak között Apponyi Albert javaslatára elhatározta a minisz­tertanács, hogy egy éven keresztül nem tölti be a püspöki széket, ellenben a horribilis egymillió kétszázezer koroná­nyi jövedelmet a kongrua-alap föleme­lésére fordítja. A nagyváradi püspöki szók tehát egyelőre üresen marad, csak annyi fog történni, hogy Szentkirályi Zoltán plébánost, függetlenségi képvi­selőt legközelebbi nagyváradi kano­nokká nevezik ki. Ez volna a függet­lenségi párt kiengesztelése azért, hogy Lévay Mihály elesett a püspöki széktől. Panasz a pénzügyigazgatóság ellen A közigazgatási bizottság hétfői ülé­sén hosszabb időt vett igénybe egyik gyulai lapban mogjelent s a pénzügy­igazgatóságot vádoló közleménj' ós a dr. Martos József gyulai ügyvéd ál­tal Dőry Pál főispánhoz beadott pa­naszirat. A hírlapi közleményben az volt mondva, hogy a pónzügyigazgató ujab­ban oly rendelkezést tett, hogy az ügy­iratokba még a meghatalmazott ügyvéd­nek sem szabad betekinteni. A panasz­iratban pedig az áll, hogy az ügyek kése­delmes elintézést nyernek ós a feleket értesítő határozatban nincsen feltüntetve, hogy kinek ügyében hozatott az s igy mindig a hivatalba kell fáradni. A hirlapi közleményt R o e d i g e r Gyula pónzügyigazgató általános előter­jesztése után dr. Török Gábor tette szóvá, kérve arra felvilágosítást. A pénzügyigazgató felszólalásában előadta, hogy a rend és a hivatalos ti­tok megőrzése tekintetében tette a ren­delkezést. Ha valaki az aktákba betekin­teni óhajt, kérjen arra szóbelileg enge­délyt s azt megkapja, ha nincsen hiva­talos titokról szó. Különösen az italmó­rési engedélyek meg — vagy meg nem adása körül emeltetett azelőtt panasz. A panaszló ügyvéd igenis betekinthe­tett az aktákba s ugy látszik azért nehez­tel, hogy arra engedélyt kellett kérnie. Török Gábor dr. helyesli az igaz­gató ilyképpeni rendelkezését s ezt a bizottság is osztotta. La dics László dr.: A panaszló ügyvéd inkább azt tartja sérelmesnek, hogy egy 1905. évben beadott ügye I csak most nyert elintézést. R o e d i g e r Gyula: Ez az ex-lex­ből való leletügy volt mely most nyert 40 koronára emelt birságról 8 koronára leszállítást, A bizottság a felvilágosítást tudo­másul vette, a panaszra pedig a főispán fog meggyőződést szerezni és azt el­intézni. A csabai vasúti felüljáró. Nemsokára meg lesz az uj teher­próba. Több mint egy éve készen áll már az orosházai ut folytatását képező vas­úti felüljáró az állomás közelében. A felüljáró a folytonosan épülő ós fejlődő

Next

/
Oldalképek
Tartalom