Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-11 / 90. szám

Békéscsaba, 1909 dec. 25. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 311 vármegyére kiterjedő hatáskörrel. Békósvármegye kataszteri biztosa B öszörményi Pál lett, aki nagy lelkiismeretességgel látott e fontos ügy rendezéséhez. E hó 7-ére, vasárnapra értekezletre bivta össze Bihar, Csongrád és Aradmegyók kataszteri biztosait, egyszóval azoknak a vármegyéknek kataszteri biztosait, amelyekkel össze kell hasonlítani Békésmegye tiszta jövedelmi fokozatait. Az értekezleten, mely a gyulai vármegyeháza kistermében volt, csak Bihar- és Csongrádmegye képviselői jelentek meg. Békésvármegyét Böszörményi Pálon kivül P f e i f f e r István gazdasági egyesületi titkár és K o h n Dávid is képviselték. Az értekezleten Böszörményi Pál felolvasta javaslatát, mely azt tartalmazta, hogy mily irányban és módozatok mellett volna legcélszerűbb a tiszta jövedelmi fokozatokat Békésvármegye ós a szomszédos vármegyék között becslőjárások szerint megállapítani s a mostohább elbánásban részesülő becslőjárások tiszta jövedelmi fokozatait aránylagosan leszállítani. A minden szempontot felölelő javaslathoz az értekezlet hozzájárult ós elhatározta, hogy be fogja terjeszteni a megalakulandó vármegyei s esetleg az országos kataszteri bizottsághoz is. A helyszínére való kiszállást most még nem tartották szükségesnek. Először a statisztikai adatokból, a topográfiai ós klimatikus viszonyok vizsgálataiból és összehasonlításából akarnak valamelyes megállapodásra jutni s csak ha igy nem sikerülne, akkor fognak a helyszínén megfigyeléseket eszközölni. Egyszóval, a kataszteri kiigazítás munkálatai haladnak szépen előre. Függetlenségi pártértekezlet Mezőberényben. Fábry Károly — Justh mellett. Hosszabb idő óta két áramlat járta át a függetlenségi képviselőket, mely leginkább az önálló nemzeti bank kórdósében nyert kifejezést. Egyik része a képviselőknek, harcias tűzzel követeli a nemzeti banknak 1911-re való feltétlen felállítását amiért ezeket harcosoknak nevezik ; a másik része nemcsak a király állítólagos merev ellenállása, de kellő idő hiányában is, már technikai okokból sem véli erre az időre felállíthatónak, illetve keresztülvihetőnek, miért is ezeket mérsékelteknek mondják. A két áramlat követői közötti összeütközést eddig — néha ugyan csak az utolsó percben — még mindig el tud ták hárítani, de most vasárnap valóságos erőmérkőzésre került a dolog. Ez az erőpróba csak az utolsó napokban merült fel, akkor, amidőn a „mérsékeltekéből hatan éppen azon napra, mikorra Justh Gyula makói be számolóját megtartani már hetek előtt kitűzte, Kossuth tiszteletére ök is vacsorát rendeztek. Ezzel fel lett vetve a kérdés, hogy szint valljon : ki hová tartozik ? Sokakat hozott zavarba a kérdésnek ily hirtelen és rövid időre történt felállítása. A hónapok óta vidéken tartózkodók a legutóbbi napok politikai eseményeiről, de különösen a párt belső krízisének mikénti állásáról nem voltak kellőképp tájékozva, többen a november 7-iki napra már ide-oda lekötve, vagy eligórkezve voltak s igy többen elhárithatatlanul akadályozva lettek a személyes megjelenésben Ilyen helyzetben volt a gyomai kerület képviselője is, ki a krizis kitörése előtt Mezőberénybe pártórtekezletre lett meghlva és oda Ígérkezett, igy tehát sem Makóra, sem Budapestre nem utazhatott. Fábry Károly vasárnap délután dr. R e 11 Lajos főgimn tanárral Mezőberénybe ment tehát, hol a vasútnál Kollár János pártelnök üdvözölte szépszámú küldöttség ólén, honnan a társaság a magyarvógi Olvasó-körbe hajtatott. A kör helyiségében nagyszámmal megjelent választók meleg szeretettel üdvözölték képviselőjüket, ki másfél órán át tartó beszédben ismertette a politikai helyzetet s előadta, hogy amennyiben nem vehetett részt egyik tüntető helyen sem, táviratilag közölte a Justh radikális politikájával való együttérzését s egyben felolvasta, hogy már délelőtt Justhnak Makóra a következő sürgönyt adta fel : „Az önálló bank kérdésében veled együtt érezve, alkut nem ismerő, lántorithatlan eziránti küzdelmedben üdvözöl hived." A választók e bejelentést lelkes éljenzéssel honorálták; Kollár János pártelnök egyben azonnal indítványozta, hogy a választók is fejezzék ki helyeslésüket képviselőjükkel ós Justhtal szemben, akként, hogy üdvözöljék Justhot is táviratilag, minek folytán a következő távirat fogalmaztatott ós adatott fel Justh Gyula cimóre, Makóra: „Fábry Károly, szeretett képviselőnk beszámolója alkalmából egybegyűlt mezőberényi választó-polgárok melegen üdvözlik nagymóltóságodat és az önálló bank iránti törhetlen küzdelméhez csatlakozva, tántorithatlan kitartásra kérik. Kollár János pártelnök." Közkivánetra R e 11 Lajos szólalt móg fel, tántorithatlan elvhüségre intve a választókat, éppen ebben a kritikus időben, midőn nemcsak pártválság, de esetleg alkotmányválság előtt is állunk, midőn csakis a pártelvekhez és az alkotmányhoz való hűség által lehet remélleni valamit elérhetni. Kiemelte, hogy a gyomai kerület szerencsésnek érezheti magát, hogy olyan képviselője van, ki a zivatarban is helyt áll és tántorithatlanul követeli az ország törvényes jogainak érvényesítését. Ezután egész kíséretével felvonult Fábry az Iparos Oivasó-körbe, hol a zsúfolásig megtelt teremben Szabó Árpád köri elnök üdvözöltek, mire Fábry itt is ismertette a politikai helyzetet, a legutóbbi évek alkotásait, előterjesztette a bankkórdésben való állásfoglalását és ismertette a Justhnak küldött táviratot, mit a hallgatóság tüntető helyesléssel fogadott. K o 1 o z s i Endre községi főjegyző sajnálatát fejezte ki a 48-as függetlenségi párt belső zavarai felett, de kijelentette, hogy a nehéz helyzetben nincs más mód elérhetni valamit, mint csakis szilárd eltökéltséggel és kitartással. Kollár János felolvasta a Justh Gyulának küldendő fentebb ismertetett táviratot, melyhez az itt egybegyűlt választók is hozzájárultak és igy az elküldetett. El lett határozva ós fel lett kérve Fábry, hogy Mezőbei ónyben folytassa a választókkal való további érintkezést és a legközelebbi időben látogassa meg a mezőberényi német és tót olvasóegyleteket is, hogy igy közvetlen, barátságos eszmecsere ós érintkezés közben ismertesse meg a politikai helyzetet ós a törvényhozás munkásságát. pört. De a jó, megfontoló nyárspolgárok inkább bevárták az igazi fegyverforgatókat, akik egykedvűen mennek a tűzbe és nem ijednek meg a börtöntől. Másnap csakugyan kipattant a szenzáció. A közönség kéjes élvezettel kapkodta szót a lapokat, otthon ünnepi falatnak tálalta föl ós mikor elment a tárgyalóterembe, zajongva, tolongva, erőszakoskodva kiszorította asztaluk mellől — az újságírókat. . . Messziről nézve, meghatóan érdekesek voltak a nagy riporterverseny futaj mai. A sajtó tanyája a Pest-szálloda j volt. Aki nem kapott külön szobát, I ágyat állíttatott a másikéba, de a félvilágért el nem ment volna más hoI telbe. Mert az ellenőrzés, az ilyenkor a i fő. Mindenki testvér és mindenki ellenI ség, ezt pedig nem jó magára hagyni. A máskor késő délutánig alvó újságírók most versenyre keltek, ki látja meg előbb a felkelő napot ós aki előbb látta meg, boldogan eltitkolta a mások előtt. Este, éjszaka — lefekvés előtt — minden hadviselő fél végigjárta az ellenség tanyáit. A szobák számai nyilván voltak tartva mindenkinél. Addig dehogy feküdt volna le akárki, mig nyugodtan nem alhatott afelől, hogy a másik visszatért sátrába és nem portyázik külön zsákmány után. Mert a nagy lefűzések, lemaradások, a nagy kudarcok leginkább az éj leple álatt születnek. Az esti laposok szemmel tartották egymást ós a reggeli lapos újságírókat, ezek egymás közt húzták a kötelet, nehogy valamiképp a másik felé szakadjon. Fáradtság, pihenés, ennek híre se volt. Éjszaka és nappal egy küzdelmes, izgalmas folytonossággá olvadtak össze elbben az olimpuszi mérkőzésben. A fegyverek folyton csörömpöltek, a szállóból kiköltöztek az avatatlanok, nem volt maradása másnak a lázongó Vulkán tájékán. Akik pedig együtt maradtak, egymást ölték a lapjukért, a babérért, a mindennél értékesebb ujságiró-dicsősógért. De volt valami, ami elnémította a fegyverzajt. A sziv. Ez meghódította az esküdteket, az egész várost, az országot, ez vigyázott a vádlottakra, nehogy a paragrafus könyörtelenségóvel csapjon le rájuk a megtorlás. A szabadkai futtatás. Újságírók akadályversenye. - Külön fővárosi tudósítónktól. Talán nem ildomos, hogy tisztelt kollegáimat, köztük magamat is, akik végigizzadtuk a szabadkai monstre-pört, rendes négylábú paripákhoz hasonlítom, akik mint telivórek és fólvórek a turfon keresztül száguldozzák a gyepet, hogy a totalizatőr meggazdagodjék és a közönség elveszítse a pénzét. De ragasz kodnom kell a hasonlathoz, mert hiába keresek találóbbat. Azok a szegény lovak olyan megfeszített inakkal ós ambícióval indulnak el a starttól ós törik magukat keresztül a pályán, hogy egymást lerohanják, mintha itt legalább is az ő üdvösségükről, dicsőségükről volna szó. Pedig hát a játékosok hajszolják a pénznek üdvét s ök csak vak, ostorokkal nekilóditott, megsarkantyúzott eszközei ennek a mohó szenvedésnek. Ha a finishez értek, bizonyosan érzi a lábuk, a leömlő verejtéktől csatakos testük ezt az egyszerű életbölcsességet; de a következő verseny megint ott találja őket vad iramlásban, haláltmegvetö rohanással száguldozva a cél felé. Szabadkán, a tíznapos főtárgyalás alatt, a börtön árnyaitól körülvett vádlottak nem verejtékeztek összesen annyit, mint egy-egy ujságiró, a sajtó odarándult hatalmas seregéből. Nem volt szereplője ennek a pörnek, aki annyira cséfirozta volna magát, mint a pörön vógre teljesen kivül álló ujságsereg Még hire sem volt a tárgyalásnak, már a szabadkai korzón udvart tartottak a budapesti újságírók, akik — mint vezérkari tisztek a harctéren, — előljártak, hogy tanulmányozzák a terepet. Szimatolták a hangolatot, amely a tárgyalást várja s amely voltakép nem is hangulat addig, móg az újságok föl nem korbá; csolják. Aztán jött a nagy premiére j előestéje. Láz, izgalom, szenvedélyek í lázongása. Levegőben lógott az igazi ! szenzáció, az ügyész viselt dolgai, I amelyet hónapokon keresztül csak suttogva emlegettek Szabadkán. Pedig hát beszólni lehet, azért nem indítanak sajtóA pénzintézeti tisztviselők nyugdijegyesülete. Békésmegyeiek a vezetőségben. A modern szociális mozgalmak végcélja főképpen az, hogy annak a társadalmi frakciónak, amelynek szolgálatában áll, megélhetési viszonyait könynyebbekkó tegye és munkaképtelen korának biztosításáról, azaz a nyugdíjról gondoskodjék. Magyarországon csaknem minden frakció elérte ezt a kellemes állapotot. Az állami tisztviselők és egyóbb alkalmazottak nyugdijáról gon doskodik az állam, a közigazgatás faktorairól az illetékes közigazgatási hatóság, mig a többi, nem közalmazottak, nyugdíjintézetek létesítése által akarnak magukon segíteni. Ebből a szempontból az összesek között a magántisztviselők voltak legelhanyagoltabb állapotban. A haladó élet azonban lassankint őket is megtanította arra, hogy munkaképtelen koruk biztosításáról nem gondoskodni, vétek önmagukkal, vétek családjukkal szemben is. Ezért három év óta szüntelen és lelkes agitáció folyt a pénzintézeti tisztviselők körében egy nyugdijegyesület létesítése iránt. Az agitáció a lelkes ügybuzgalom folytán sikerrel is járt, amennyiben vasárnap megalakult Budapesten a Pénzintézetek Országos Nyugdijegyesülete. Eleinte az a nézet gátolta meg a propaganda sikerét, hogy nem kell szótforgácsolni az erőket, hanem inkább a már meglevő ós hasonló célzattal alakult nyugdíjintézet köré sorakozzanak a tisztviselők Ez a felfogás az ügy érdekében tartott gyűléseken szintén erős vitákat támasztott, de a túlnyomó többségben végül mégis az a nézet alakult ki, hogy saját intézet alapításával lényegesen olcsóbb dijak érhetők el. Később már teljesen az utóbbi terv maradt meg és örömmel konstatálható, hogy nemcsak a pénzintézeti tisztviselők, de maguk a pénzintézetek is nem remélt lelkesedéssel állottak az eszme szolgátatába. Ez a lelkesedés remélhetőleg nem lesz szalmaláng és a célszerű, hasznos intézet meg fog erősödni a tagok és a pénzintézetek buzgó támogatása folytán. Mert ha már az intézményt sikerült életre kelteni, a pénzintézeteknek és a tisztviselőknek legejemibb kötelességük, hogy azt megerősítsék ós áldásos hivatására minden tekintetben alkalmassá tegyék. A kezdet nagyon biztató, amennyiben a nyugdij egyesületbe eddig 106 pénzintézet lépett be ós a részvények Összege már 62 000 koronát tesz ki. Olyan kezdet ez, melyet továbbfejleszteni nagyon szépen lehet. A nyugdijegyesület vasárnapi alakuló gyűlésén sokan vettek részt a békésmegyei pénzintézetek tisztviselői közül is. Az alakuló gyűlésnek kiváló jelentőséget ad az, hogy az egyesület elnökévé az ország egyik legelső pónzkapacitását, Lukács László, volt pénzügyminisztert választották meg, aki a megválasztást el is fogadta, szép beszédben igórve meg, hogy lelkesen fogja egész tudását az uj intézet érdekében latba vetni. A megalakulás Békésvármegyét is érdekelheti, amennyiben két bókésmegyei pénzintézeti tisztviselő jutott be az egyesület vezetőségébe. Az egyik L u d v i g h János, a Békésszentandrási Takarékpénztár vezérigazgatója, aki a felügyelő-bizottság tagja lett, a másik D u s b a b a Vilmos, az Aradi Ipar- és Népbank Békéscsabai Fiókjának ügyvezető titkára, kit a választmányi tagok sorába iktatott az alakuló gyűlés bizalma. Az uj egyesület áldásos működésének hatását a bókésmegyei pénzintézeti tisztviselők is érezni fogják nemsokára. 11 Jkuipi Közlöny" táviratai. Justhék készülődnek. A csütörtök esti pártértekezlet elé nemcsak a függetlenségi párt, hanem az egész politikai világ nagy érdeklődéssel néz. A párt két frakciója erősen készülődik, mintha csak háborúba menne. Szerdán délelőtt több, mint hetven képviselő jelent meg Justh Gyulánál a Házban, akivel a pártértekezleten tanúsítandó magatartásukról tanácskoztak és különböző haditerveket készítettek. A Justh-csoport elhatározta, hogy abban az esetben, ha Kossuth lemond az elnökségről, akkor Justh Qyulát fogja pártelnökké kikiáltani. Kossuth magatartása. Szerdán délelőtt Kossuth Ferencnél is nagyon sok képviselő járt. Kossuthnak a pártértekezlettel szemben tanúsítandó magatartásáról két verzió kering. Egyik verzió szerint Kossuth megfog jelenni az értekezleten és nagy beszédben egyetértésre fogja buzdítani a párt tagjait. Ha ekkor Justhék indítványozni fogják az országos kaszinói vacsora rendezőinek kirekesztését, felvetik a szolidaritás kérdését. Másik verzió szerint, ha a hangulat nem lesz kedvező, Kossuth el sem megy az értekezletre, hanem hosszú levélben bejelenti az elnökségről való lemondását. A válság. A kibontakozás közeli lehetőségéről szóló híresztelések túlzottak. Ma ismét annak a hire terjedt el, hogy Bécsben uj és nagy nehézségek merültek fel, mert a király nem járult hozzá a kormány kibontakozási programmjához. ÚJDONSÁGOK. - Időjáráa. Az országos központi időjelző állomás mára enyhe időt jelez, nyugaton elvétve csapadékkal. — A kondorosi elöljáróság lemondási i ügye. Megírtuk már, hogy Kondoros község elöljárósága R e i n e r Béla biró vezetésével lemondott állásáról azért, í mert a képviselőtestület elvetette a be| terjesztett 1910. évi rendes és pótadó| költségvetést. A lemondást az elöljáró; ság már be is jelentette a főszolgabiróI nak, aki az uj választást november"ll-re j tűzte ki. Időközben azonban változás ! történt. Kondoros község képviselőtestülete ugyanis november 6 án rendki; vüli közgyűlést tartott, melyen az elöljáróság lemondását nem fogadta el. Ugyanekkor visszautasította Baross István főjegyző szabadság iránti kérelmét is, melyet a főjegyző szintén a fenti okból terjesztett be. Ilykópan a békételensóg hullámai elsimultak, ami már a politikában is kívánatos volna.