Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-11-11 / 90. szám

310 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY tág és relatív fogalom. Lehet alatta perceket, órákat, napokat, hónapokat, éveket, sőt évtizedeket is érteni. Már most, ha figyelembe vesszük, hogy Wekerle politikája valójában „igérd meg, ne add meg" politika, akkor ugyancsak várhatunk annak a bizonyos „legközelebbinek várva-várt eljöveteléig. Azt mondják, hogy Wekerle keddi kihallgatásán nem remélt előzékenységet tapasztalt a király részéről a magyar kívánalmakkal szemben. Különösen áll ezakatonai követelések terén, amelyek elől pedig a bécsi körök mindig a legridegebben zárkóztak el. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Wekerle kész katonai engedményekkel érkezett haza. A király egyelőre csak hajlandónak mutatkozott arra, hogy bizonyos rég óhajtott katonai kívánságokat kész teljesíteni a véderőtörvény revíziójával egyidejűleg. Azt is mondják, hogy jelenleg az összes mértékadó bécsi körök azon fáradoznak, hogy végre dűlőre vigyék a dolgot. Eredetileg ugy volt tervezve, hogy döntés kedden semmi irányban sem történik és a király sem fog véleményt mondani a magyar minisztertanács kibontakozási tervéről. A függetlenségi párt két frakciójának vasárnapi szenzációs összecsapása azonban megmutatta, hogy most már a legkisebb késedelem is a legnagyobb veszedelmeket vonhatja maga után. Justhot olyan embernek ismerik, aki a kedvező helyzettel élni fog és attól tartanak, hogy terrorizmusával nemcsak azokat ragadja magával, akik vasárnap körülötte voltak, hanem a függetlenségi párt többi tagját is. Tartanak attól is, hogy Kossuth maga, aki vasárnap a 67-es pártokkal való cooperáció hívének mutatkozott: az események hatása alatt Justh Gyulához csatlakozik, vagy v i s zszavonula politikai élettől, amely esetben a függetlenségi párt vezetése Justh kezeibe kerül. Ha ezek a híresztelések igazak, akkor a vasárnapi erőpróba, mely talán a bizonyos borulás kezdete volt, még jótékonyan hatott a válságra, amennyi ben sietteti megoldását. Egyszóval itt is áll az a közmondás, hogy nincs olyan rossz, amelyben valami jó is ne volna. Amilyen elszomorító minden magyarra nézve az az oktalan tülekedés, mely a > függetlenségi pártot jelenleg bomlasztja, pusztítja, annyira örülne neki mindenki, ha ez a tülekedés váratlanul a válság kedvező megoldását eredményezné. Mert a helyzet most már teljesen a függetlenségi párttól függ, vagyis inkább Kossuth Ferenctől. Ha Kossuth a függetlenségi párt mai, csütörtök esti értekezletén vasárnap tartott beszédének megfelelően, szakit a Justh-csoporttal s az alkotmánypárttal és néppárttal szövetkezve, kormányra vállalkozik s bizonyos másnemű engedményeket kiván, mint az önálló bank : akkor a válság legalább rövid időre megszűnik. Justhék ellenzékbe mennek és a kormány igyekezni fog valamiképen rendet teremteni. Ha azonban Kossuth nem elégszik meg azokkal az engedményekkel és Justh mellé áll, akkor a helyzet továbbra is válságos marad és Bécs más, talán nem is valami kívánatos eszközökkel igyekszik majd rendet teremteni. A csütörtök esti pártértekezlet tehát minden tekintetben döntő fontosságúnak ígérkezik. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága igen csekély érdeklődés mellett tartotta meg hétfőn rendes havi ülését. Azokon kivül, akik hivatalból kötelesek az üléseken megjelenni: csak nagyon kevesen vettek részt. Talán ennek az érdektelenségnek tulajdonitható, hogy az ülés nem volt olyan élénk, mint némelykor szokott lenni. Felszólalások, viták nem igen történtek, a tárgyak legnagyobbrésze szürke, mindennapi volt s a jelentések sem tartalmaztak olyan anyagot, amely vitára adhatott volna alkalmat, Igy hamar vége lett az egésznek. Még a 11 órát el sem ütötte, mikor Ambrus Sándor alispán, ki a távollevő D ő r y Pál főispán helyett elnökösködött: berekesztette az egyhangú ülést, melyről tudósításunk a következő : Jelen voltak Ambrus Sándor al-" ispán elnöklésével: dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, R o e d i g e r Gyula pénzügyigazgató, Sárosy Gyula árvaszéki elnök, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, dr. Horváth Dezső segédtanfelügyelő, továbbá gróf Wenckheim Dénes, Dombi Lajos és dr. Török Gábor bizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után megnyitván az ülést, Daimel Sándor dr. főjegyző felolvasta a vármegye mult havi ^közérdekű eseményeiről szóló alispáni jelentést, melynek fontosabb adatait az alábbiakban közöljük: A személybiztonság 16 esetben zavartatott meg és pedig 2 erőszakos nemi közösülés, 11 könnyű és 3 súlyos testisértés elkövetésével. A vagyonbiztonság 47 esetben támadtatott meg, melyek közül egy sikkasztáson kivül, mindegyike kisebb értékű tárgy ellopása volt. Tüz 16 esetben volt. Több lakóházon kivül gazdasági épületek és takarmányféle égett el. A tűz által okozott kár biztosítás révén nagyrészben megtérült. Baleset 10 esetben fordult elő, melyek közül 4 halállal végződött. Öngyilkosság 3 esetben történt, öngyilkosság kísérlete. Október hava általában kedvező időjárással folyt le. A kedvező meleg váltakozott a kellő pillanatban érkező hűvösebb, nedves időjárással. .Ennek természetes következménye képpen az őszi vetési munkálatok nemcsak hogy zavartalanul haladhattak, de az elvetettek olyan buja fejlődésnek indultak, amilyenre az Alföldön régidőktől fogva példa nem volt; sok helyt már legeltetni kell a vetést. Annyira megbokrosodott ós elsürüsödött, hogy a kipállás veszélye fenyegeti. Panasz nem igen hallatszik, kivéve némely foltokat, ahol a rozsda és a drótféreg lepte meg. Az őszi ugarlás és mély szántás akadálytalanul folyik s igy remény van arra, hogy a tavasziak alá is jól bernivelhető és elkészíthető lesz a talaj. A jószág még elég legelni valót talál, igy hát a beteleltetés még későbbi idő kérdése. Mezei munkásaink a kedvező idővel messze vidékeken találnak munkát, itthon kevés alkalom kínálkozván a keresetre. A napszámbér 1 kor. 20 fill. és 2 kor. között ingadozik. A munkások és munkaadók.között súrlódás nem fordult elő. A vármegyei és községi igazgatás menete ellen nem emeltetett panasz. A békési járási főszolgabíró F ö 1 d e s i József községi gazdát hűtlen vagyonkezelés miatt állásától felfüggesztette s ellene a megtorló lépéseket megtette. Ugyancsak Mezőberényben Forgács Lajos községi hagyaték számügyi és katonaügyi jegyző helyére P i 1 c z Mihály adóügyi jegyzőt, ennek állására Gozmán József községi segédje Tyző, a segédjegyzői állásra Brücher József okleveles jegyző helyettes iktatót helyettesitette, mig az iktatói állást a képviselőtestület Haty Ödön községi írnokkal helyettesítette. A szeghalmi járási főszolgabíró Patai Ferenc füsesgyarmati esküdtet az 1886 : XXII. törvénycikk 105. §-a alapján 6 korona rendbirsággal sújtotta. F e h é r László füzesgyarmati jegyzőt pedig a községi vizsgálás alkalmával az alispán által talált mulasztások miatt 10 korona rendbirsággal büntette. Reisner Sándor orosházi járási irnok nyugdíjaztatott. Békéssámson községben községi esküdtté Nagy Imre választatott meg. Csorváson Sebők József pénztári ellenőri állásáról lemondott. Kótegyházán a Gyula városi jegyzővé megválasztott Erdős Gyula helyébe segédjegyzövé A j t a y Béla felsőnyiki körjegyző választatott meg. Az alispáni jelentés felolvasása és tudomásul vétele után dr. Zöldy János tiszti főorvos tett jelentést a vármegye október havi közegészségügyi viszonyairól, amelyek egyáltalában nem mondhatók valami kedvezőknek. A járványos betegségek szaporodnak. Különösen nagy erővel lépett föl Békéscsabán a tífusz, hol a megbetegedések száma fenyegetőleg növekedőben van. A tiszti főorvos ennélfogva szükségesnek tartotta kiszállani Csabára ós utasítani az illetékes hatóságot a szükséges óvintézkedések megtételére. A főorvos jelentése tudomásul szolgált. R o e d i g e r Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint a befolyt egyenes adók összege október havában is jelentékenyebb volt jóval, mint a mult óv megfelelő időszakában. Más, a nyilvánosságot érdeklő adat nem volt a pónzügyigazgató jelentésében. Ezután sorjában tudomásul vétetlek minden megjegyzés, vagy felszólalás nélkül a tanfelügyelő, a tiszti főügyész, az államépitószeti hivatali főnök, árvaszéki elnök és a királyi főügyészhelyettes jelentései is. A jelentések meghallgatása után Ambrus Sándor alispán az ülést berekesztette. A földadó-kataszter kiigazítása. Értekezlet a vármegyeházán. Lapunk hasábjain igen sokszor foglalkoztunk már a Bókésvármegyét igen közelről érdeklő ós reánézve nagyfontosságú kérdéssel, a földadó-kataszter kiigazításával. Foglalkoztunk vele újból és újból, mert tudatában voltunk és vagyunk annak a nagy horderőnek, melylyel ez a kérdés bir különösen vármegyénk gazdaközönségére nézve. A gazdasági egyesület gyűlésén, továbbá a törvényhatósági közgyűlésen több szakember foglalkozott vele. Legalaposabban és legbővebben mégis K o h n Dávid, aki lelkesedéssel állott az ügy szolgálatába Ó3 kimutatva azokat az aránytalanságokat, melyek a kataszteri tisztajövedelmi fokozatok szempontjából vármegyénk és szomszédos megyék hasonló minőségű földterületei között fennállanak : serkentette, buzdította a vármegye közönségét a kataszteri ujrafelvétel kérelmezésére. A kataszteri kiigazítás ügye most már országszerte előrehaladott stádiumban van. A pénzügyminiszter kinevezte a kataszteri biztosokat, mindeniket egy Az asszony sorsa... Még nem tudott senki a dologról. A férj egy átvirasztott éj után dacosan nyitott be a hálószobába. A haja kuszáitan csapódott homlokára, kifogástalan smokkingja gyűrött volt nyakendője félre csúszott és szemei körül véres karikák húzódtak. Fáradtan vonszolta lábait, de azért felvetett fővel nyitotta be az ajtót. És a szobában a fehér, ibolyacsokorral hímezett chaise-longeon, a homályos, kétesszürke téli viradatban, az elegáns orgona illatú szobában feküdt az asszony. Szép hosszú teste fenmaradt a pamlagon, csak a feje lógott le a földre s szénfekete haja lebomolva söpörte a szőnyeget. A kezében, a szép drágaköves ujjai között görcsösen szorongatta a kis acélmüvü fegyvert. A banális vértócsa jelenleg elmaradt, csak a száján apró cseppekben szivárgott valami határozottan aludtvér szinü folyadék, mely valószínűleg belső elvérzóstől keletkezett. A férj hirtelen megállt az ajtóban. Az első ijedt pillanatban nem is tudott még gondolkozni sem. Ugy érezte, mintha hirtelen az eszét vesztette volna el. A másik percben megdörzsölte a szemeit. Elakarta hitetni magával, hogy az egész valami rossz, gonosz álom. Hogy ettől a rettenetes sejtelemtől, lidércnyomástól meg kell szabadulni. De hiába volt minden. Hiába akarta magát felrebeszóltetni, hiába igyekezett szebbet álmodni, a megdöbbentő valóság ott állt a szeme előtt. Most az egyszer beváltotta igéretét felesége. A szegény férj, az újdonsült milliomos, aki tul akarta a hurt felfeszíteni, most már nem gondolt egyébre, minthogy az ezerforintos havi apange megszűnik és ő ismét elmehet zongora-leckéket adni. Milyen őrült is az ember. Ott fekj szik a milliók között ós mégis többre ; vágyik. A férj, Sáros Béla csak ezután kezdett gondolkodni. Előtte állott ismét a lét nyomorúságos kérdése. Végigsimogatta még egyszer homlokát és igyekezett visszagondolni valamire. De képtelennek érezte magát. Tétován nézett körül. Az ójszekrónyen egy arabsmivü órcbillikomban egy pár csepp szeszes italt látott. Tántorogva ment el odáig. Az ágya előtt elnyúló jegesmedve bőrön megbotlott. Ijedten kapott az ágy csipketakarójához, mely vetetlenül, szűzi fehérségében hullámzott a finom orgonaillatu ágyon. Kezébe vette az italt és nézett bele a pohárba. Ugy rémlett, mintha a felesége lehelete ott vibrálna az órcpohár oldalán. Borzadva tette le s határozatlan kezekkel indult meg a szomszédos fürdőszobába. A kis zugban sötét volt nagyon s ő elfelejette a villanygombot felcsavarni. Botorkálva ment a márványmosdóig s megfordította a csapot. A hidegvíz zuhogott a lavórba, s a férfi megijedt. Hamar visszafordította a csapot. Aztán tétlenül megállt. Nyitott szájjal meredten bámult ki a kis udvarra. Fent valamelyik lakásból egy cselédlány dalolása hatolt be ő hozzá. Hallgatta a zűrzavaros hangokat. Leült egy nádszékre s kezébe rejtett fejjel arra gondolt, hogy mennyi gondtalan, boldog ember van a világon, hát miért kell neki ilyen szerencsétlennek lenni. Talán ugyan ebben a percben felesége. az ő szegény felesége ugyanezeket gondolta végig, amikor hosszú légi útjáról még egyszer vissza nézett erre a bűnös városra. Talán ugyanabban a percben kopogtatott a túlvilág kapuján ós halványlila pongyolában éppen most borult le a gyóntató elé és mondta el hosszú életének egész szenvedését : — Bocsáss meg énnékem, mindenható Istenem, de nem tehettem másképp. Az én hányatott, szomorú életemnek ez kellet, hogy a befejezése legyen. Nem gyűlöltem soha senkit, móg azt a kokottot sem, aki elrabolta üdvösségemet, aki elcsábította az uramat. Nem gyűlöltem ezt az életem rossz szellemét, nem, mert tudtam, hogy te akartad. — Az apám a város leggazdagabb embere volt s én, az egyetlen leány ugy nőttem fel, mint az üvegházban nevelkedett pompás exotikus virág. A szegénységet, a bünt nem ismertem móg könyvből sem, vigyáztak az álmaimra, hogy lázas képek ne gyötörjenek. És férjhez mentem, igy akarták. Férjhez mentem az unokatestvéremhez, akinek a kopasz fejéről már harminc éves korában lehullott a haj, akinek a millióin kivül nem volt más jó tulajdonsága. És én hozzá mentem, mert szüleim akarták ós éltem' vele 11 éven kerésztül. Bocsássa meg az úristen ellenségeimnek ezeket az esztendőket. Egy kis lányom született, azt hittem az enyém lessz! De nem, elvittem Párisba egy nevelőintézetbe ós mikor én 10 óv után érte mentem, az édes kis gyermek nem akart megcsókolni, mert nem tudta, hogy ón vagyok az anyja. Ott is hagytam és haza jöttem és folytattam az én sanyarú életemet. De uram isten hát te uralkodsz bennünk, te adod az elmét a gondolkodásunkra, hát te akartad, hogy az az ember elém kerüljön. Hiszen elég éjet átsirtam, átvirasztottam, mig arra a lépésre szántam magamat, hát miért nem akadályoztad meg ezt nékem, miért engedted, hogy elszökjem otthonról. Megtettem. Elszöktem vele és egy ! évig éltünk törvénytelenül az uram nő| vérénél. Én ebben az évben nagyon bei teg voltam. Elfeledtem a sok megaláztatást, amit válóperem alatt elkellet viselnem. Mindent elfeledtem, mert nagyon szerettem az uramat. És mikor vége volt a pörnek és én megkaptam a havi apangémat, óh hiszen akkor tulI boldog voltam. Sógornőim elszedték tői lem fejedelmi ékszereimet mindene| nemet, azt mondták a tartozásaimért. 1 Nem törődtem vele, hiszen megmarad j nékem az uram, az én imádott drága ! uram. Mindent eltudtam viselni minden ; szenvedést, minden veszteséget, de azt, ! hogy uramat elvegyék, azt nem birtam | túlélni. Éjjel-nappal annál a kopottnál ! volt, haza csak akkor jött, ha pénz kellet neki. Bocsásd meg bűnömet én irgalmas istenem, hiszen nem tudtam mit csinálok ... ... Móg mindig az a derengő kétes fényű világosság hatolt be az ablakon Néha egy-egy kocsirobogás megrázta az ablaktáblákat s a villanyos csengetése mintha nagyon messziről búgva törne fel a csipkefüggönyös ablakokra. A férj még mindig ott ült a kis nádfonatú szóken és nézett bele a sötétségbe. Aztán móg egyszer felállt, benézett a halottra; talán azt remélte, hogy az még egyszer felnyitja szemeit s megbocsátja bűnét, mint mindig. De a halott mozdulatlanul, a pamlagról lelógó fejjel feküdt s a szivárgó vér végig folyt homlokán s onnan a hajára csepegett le, ahogy hanyattfekve terült el csipkeruhájában. A férj összeborzadt. Megfordult és halkan, attól félve, hogy felébreszt valakit, végigment a szobán ós lehajtott fejjel ment ki a lakásból, hol két évet gondtalanul, nagyúri kényelemben töltött el . . .