Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-31 / 87. szám

Békéscsaba 1909. okt. 24. A gyulai városházán lázas munka folyik ez idő szerint. A legközelebbi közgyülós elé ugyanis már be kell nyúj­tania a városi tanácsnak az 1910. évi költségelőirányzatot. Azon dolgoznak most az illetékes tisztviselők. A köz­gyűlés előkészítése, főképen pedig a költségvetés tárgyában Gyula város állandó-választmánya pénteken délután ülést tartott, melyen Lovich dr. polgár­mester azt az örvendetés dolgot jelen­tette be a választmánynak, hogy a költségelőirányzat igen kedvezően alal kul ki Gyula város anyagi viszonyaira nézve. A pótadó ugyanis megint kevesebb lesz a mult évinél 1 százalékkal, azaz 100 százalék helyett csak 99 százalékot kel­fizetnie a város polgárságának. Két év alatt 21 százalék kedvező különbséget elérni, igen dicséretes eredmény. A pótadó csökkenése annál feltű­nőbb, mert uj tételek is fognak a költ­ségvetés kiadási részében szerepelni. Ha ezek az uj tételek nem volnának, a pótadó nem rúgna magasabbra 96 szá­zaléknál. Egyik uj tétel lesz a rendőrlegény­ség szaporítása, mely 4000 korona kiadás­többletet okoz. Gyulának különösen a külső területbeli közrendészete nem ki­elégítő. Van ugyan két lovasrendőre, de ezek annyira igénybe vannak véve a kézbesítéssel, hogy idejük egyáltalában nincs a iendre felügyelni. A belterületen működő 24 rendőr közül pedig egyszerre csak 12 van szolgálatban s ezek idejét is igénybe veszi a városi rendre való felügyelet. Ez okból a város elöljárósága négy uj lovasrendőri állást szervez, ame­lyeknek költségét már bele is illesztette az 1910. évi költségelőirányzatba. A másik uj tétel egyelőre az előre nem látható kiadások summájában sze­repel ugyan, de valószínűleg szükséges lesz a rendes kiadások közé felvenni. Egy ujabb miniszteri rendelet ugyanis akként intézkedik, hogy a városi tiszti főügyésznek az úgynevezett bagatel­biróságnál közvádlókónt kell szerepel­nie. Ha e rendelet hatályba lép, akkor a tiszti ügyésznek egész nap a város­házán kell tartózkodnia, hogy vádlói hivatásának megfelelhessen. — Magán­praxist ennélfogva egyáltalában nem folytathat. Ilyen körülmények között, természetszerűleg, nem elégedhetik meg a mostani 600 koronás tiszteletdíjjal, hanem rendet, és pedig tisztességes kissé a gyeplőt, s Jancsi ur észre sem vette, hogy hátra került. Most kezdődött azután az érdekes küzdelem. Mindkét fogat röpülni lát­szott ; Jancsi ur már többször bontott suhogót s ez volt a hátránya, mert tüzes, de nem kellőleg behajtott lovai mindannyiszor felvágtak, s szabály­szerint vissza kellett azonnal tartani, miáltal több több térelőnyt vesztett, Zlinszky azonban csak pecegtette a két hátulsót, suhogót még nem eresztett, s lovai egyszer sem vágtak fel; s bár­hogy szorította is Jancsi ur a Héját, az elsőséget többé elnyerni nem tudta, mert az alamuszinak látszó Gitár és Szemes, hátra xonyitott fülekkel ugy ügettek, hogy midőn Zlinszky a kitű­zött célponthoz-ért, Jancsi ur még alig ért be a faluba. — No, cimbora, — mondá Zlinszky Jancsi urnák, — most már ismerd el, hogy Pestvármegye legyőzte Hevest. Én is elismerem, hogy derekasan küz­döftél, s nem híjába dicsérte meg a császár lovaidat, mert megvallom, hogy azt hittem, mikor elindultunk, hogy jó lesz, ha egy negyed órával jös'z be utánam s ime, alig pár perccel előzte­lek meg. — Itt a kezem, — mondja Jancsi ur — legyőztél, de ez az ördögszülte „Gitár", meg a „Szemes", nagyon isme­rik a kezed mozgását! Azt restellem csak, hogy mit mond majd Ő Felsége, ha meghallja, hogy legyőzték az Ő általa ugy feldicsért fogatot! BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 fizetésre tarthat igényt. A rendelet ha­tályba lépése után azonnal utalványozni kell ezt a magasabb fizetést s azért lehet. A város ügyei jó kezekbe vannak letéve és az olyan vezetőség, amely a folytonosan növekedő drágaság korsza­kellett a költségelőirányzatba felvenni. 1 kában is pótadó-csökkenést tud elérni, Gyula polgársága tehát nyugodt mindenképpen méltó a bizalomra. Vízvezeték Csabán. Németországi szakférfiak látogatása. Senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy valamely város közegészségügyi állapotaira legnagyobb befolyással an­nak a városnak az ivóvize van. Ha egészséges, tiszta, jó az az ivóviz, csak elvétve, ritkán lépnek fel a járványos betegségek, ha pedig tisztátalan, rossz, évről-évre felkeresik a kritikusabb, át­meneti időkben a lakosságot a vesze­delmesebb járványok. Ennélfogva egé­szen természetes, hogy minden város, vagy község vezetőségének törekednie kell kellő mennyiségű és jó ivóviz meg­szerzésére, ha szivén fekszik a közegész­ségügy és köztisztaság érdeke. Artézi, vagy Northon-kutak némileg pótolják a hiányt, de azt senki sem tagadhatja, hogy legideálisabb és legmodernebb intéz­mény a vízvezeték. Minden ambiciózus és fejlődésképes város igyekszik ilyen vízvezetékeket létesíteni, melyek áldásos volta, célszerűsége és számtalan haszna azonnal érezhető. Csabának tudvalevőleg két ártézi kútja és néhány Northon-kutja van, amelyek egészséges vizet szolgáltatnak. Ennyi kut azonban kevés egy negyven­ezernél is több lakossal biró nagyköz­ségnek. A lakosság jelentékeny része kénytelen közönséges és tisztátalan kút­vizet használni ugy főzésre, mint mo­sásra. Ezek a kutak, ezek a bacülus­telepek okai aztán elsősorban a tavasz­szal és ősszel fellépő járványoknak. Most is nagy tífusz-járvány dühöng. Ehhez járul még az a szomorú tapasz­talat is, hogy az ártézi kutak vize roha­mosan fogy. Szakértők véleménye szé­pén állapították meg nagy vonásokban a vízvezeték tervét: Mindenekelőtt a város különböző részében, 15—20 helyen, próbafuratáso­kat kell eszközölni, hogy megállapít­ható legyen az a fő ér, amely kellő mennyiségű vizet tudna szolgáltatni. Az altalajban nyert,illetve létesített kutakból a viz szűrve összegyűl a vizmüvön egy központi tartályba ós onnan megy csöve­ken a város különböző részébe. A ku­taknak, vagy az érnek annyi vizet kell szolgáltatni, hogy naponta minden egyénre 100 liter viz jusson. A csőhálózat a kö­vetkezőképpen helyeződne el: határ­vonalak a Szarvasi út és az Orosházi út lennének. E két utcán és a Yasut-utcán vonulnának végig a főcsövek, amelyek­ből ágaznáuak szét a mellékcsövek a mellékutcákba, üzletekbe és lakásokba. A két határvonalon kivül eső terület­részeken nyilvános kutak lennének kellő számban, amelyek vizét szintén a víz­vezeték szolgáltatná. Az ottani lakosság is egészséges vizhez jutna tehát. Az nagyon természetes, hogy a 100 liter vizet senki sem fogyasztaná el egy nap alatt. Olyan nagy mennyiség meg­állapítása azért vált szükségessé, mert számítani kellett az utcák öntözésére, a szennyvizek öblítésére és az esetleges tűzveszélyekre is. E hatalmas vizmü létesítése 6—700 ezer koronába kerülne, a próbafúrások pedig esetleg 20 - 25000 koronába. Ez utóbbi összeg felét a német birodalmi vízmüvek igazgatósága, felét a község fedezné. A vízmüvek létesítésének ösz­rint, ha ilyen arányban fogy a kut vize, szegét amortizációs kölcsönként a csabai 7—8 év múlva már nem ihatik e kutak- pénzintézetek financiroznák, ugy, hogy ból senki ártézi vizet Csabán. Az ujak j a lakosságra igen csekély teher háram­léfesitése költséges és kétséges, mert | i an a belőle. A főjegyző, a főmérnök ki tudja, hol akadnak bő forrásra. Ezért épen aktuális egy most meg­indult akció, melynek sikerét mindenki őszinte szívből kívánhatja. A német bi­örömmel fogadták a németek vállalko­; zását. A vízmüvek igazgatója és főmér­nöke most a tervet és költségvetést készítik el, több csabai kútnak vizét vegyelemezik Berlinben, hogy a r. ostani puhatolódzást a részletes tárgyalás kö­[ vesse. Reméljük, hogy a képviselőtestület j kellő alapossággal, körültekintéssel és lelkiismeretességgel fogja annak idején megtárgyalni ezt a fontos kérdést és nem lesz annyira rövidlátó, hogy el­zárkózzék előle. Hiszen, ha a két ártézi kut vize elapad, uj kutak furatása ismét százezrekbe kerül és még sem pótol­hatják távolról sem a vízvezetéket. A közegészségügyi, köztisztasági és a tüz­rendészeti érdekek is hangosan köve­telik, hogy a községnek nem szabad elzárkóznia a most kínálkozó kedvező alkalom elől és a vízvezetéket létesí­tenie kell. Mennyire átváltozna Csaba minden tekintetben, ha a vízvezeték lé­tesülne. Utcái tisztábbak, rendezetteb­bek lennének, a járványok egy csapásra megszűnnének és nagyobbszabásu tüz­veszedelem esetén nem kellene kilomé­ternyi távolságról lajtokban hordozni a vizet. Egyszóval Csaba egy modern város benyomásával hatna az idegenre. Kíváncsian várjak, hogy miképpen fogják kezelni ezt az igazán közérdekű kérdést a képviselőtestületben? A tár­gyalás megindítása után a községnek a próbakutak, illetve a megfelelő meny­rodalmi vízmüvek igazgatósága mosta­nában több alföldi városban szándéko­zik vízvezetéket építeni. Tárgyalásba is bocsátkozott már Szabadka, Cegléd és Pancsova városok vezetőségével. Az igazgatóság ebből a célból Csabát is kiszemelte már s ezért nem régen meg­kereste Dusbaba Vilmost, az Aradi Ipar- és Népbank békéscsabai fiókjának agilis ügyvezető-titkárát, akiről statisz­tikai adatokat kért Csaba különböző viszonyairól. Dusbaba Vilmos készség­gel állott az igazgatóság rendelkezésére és megadta szükséges felvilágosításokat. Ebből az egyszerű kis levelezésből fej­lődött ki aztán az a nagyfontosságú akció, amely ha sikerül, Csaba a modern városok közé emelkedik. E héten, csütörtökön Csabára ér­kezett K ü h n e kormánytanácsos, a német birodalmi vízművek vezérigaz­gatója, Hopp főmérnök, továbbá az Aradi Ipar- és Népbank központja ré­széről Walderés Hehs igazgatók, a nagyfontosságú ügy megtárgyalása céljából. A tárgyaláson részt vett Dus­baba Vilmos, mig a községet Korosy László főjegyző és Áchim Gusztáv főmérnök képviselték. A német vezér­igazgató és főmérnök, a nevezett tár­saság kíséretében, alaposan megszem­lélték Csaba terepviszonyait, tájékozást < nyiségü viz megtalálására irányuló fű­szereztek népességi és vízrendészeti rásokra kell 10—15 ezer koronát áldozni, állapotáról. Ez alapon a következőkép- 1 de lehet, hogy csak 5—6 ezer koronát, m°rt hátha mindjárt kezdetben meg­felelő vízmennyiségre bukkannának; mert ha megfelelő vízmennyiséget a vállalkozó német birodalmi vízmüvek igazgatója nem találna, ugy a csabai vízmű se létesülne. A kataszteri kiigazítás kérdéséhez. — Levél a szerkesztőhöz. — „A kataszteri kiigazítás" cím alatta „Békésmegyei Közlöny" október 24-iki számában megjelent cikkel szemben, előrebocsátásával annak, hogy eme cikk intenciójául és következtetéseivel külön­ben teljesen egyetértek, engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy két ténvbeli tévedést helyreigazítsak. Az egvik az az állítás, hogy Kohn Dávid és Fábry Károly többször jár­tak a pénzügyminisztériumban, nemcsak most, de hónapokkal ezelőtt is és nekik kilátásba is helyeztetett, hogy egy, eset­leg több tag is Békésmegye gazdáiból ki fog neveztetni az országos földadó­bizottságba". Ezzel szemben kinyilatkoz­tatom, hogy — ami engem illett — én ezen ügyben nem jártam a pénzügy­minisztériumban és igy nem volt sem oka, sem alkalma senkinek, hogy ily irányú Ígéretet kilátásba helyezzen. Ha­nem igenis az megtörtént, hogy októ­ber 20-án délután véletlenül egy vasúti kupéba utaztunk Csabáig B e n k ó mi­niszteri tanácsossal, a pénzügyminisz­térium földadó-ügyosztályának ' főnöké­vel, a Szolnok- és Békésraegye terüle­tére kinevezett Böszörményi ka­taszteri becslőbiztossal, akik mellesleg megjegyezve, régi ismerőseim és ez al­kalommal kataszteri ügyek felől és ezek­ből kifolyólag Békésmegye sérelmeiről is beszélgetvén, szóba hoztam azt is, hogy méltányos és igazságos dolog lenne, ha Békésmegye ugy a törvény­hatósági bizottság, mint a Békésmegyei Gazdasági Egylet által feliratokban ki­fejtett indokai alapján az országos föld­adó-bizottságban képviselve lenne. Hogy kivel, ami különben is mellékes dolog, az természetesen egyáltalában nem jött szóba ; még természetesebb, hogy Benkó miniszteri tanácsos ur, semmit sem he­lyezett és nem is helyezhetett kilátásba, már csak azért sem, mert hogy kit és honnan nevezzen ki az országos föld­adó-bizottságba, azt a pénzügyminiszter, kizárólag saját személyében gyakorlandó jogának tartja fenn és e tekintetben rajta kivül senki sem tesz és tehet Ígé­retet. Ezt a magánbeszélgetést is csak azon okból említem meg, mert csupán ebből a tényből és semmi egyébb kö­rülménybőrnem kombinálhatom, hogy nevem és szereplésem egyáltalában em­lítésbe jött a „Békésmegyei Közlöny" vonatkozó cikkében. A másik dolog, amit mint ténybeli tévedést helyreigazi tanom kell ; az, hogy a földadó elleni fölszólalás ügyében Békésmegyén kivül „egyetlen egy vár­megye sem élt e törvényadta jogával". A cikk szerint ugyanis „községek, sőt egyenként húszan egyesülve kérték a kiigazítást, de mint törvényhatóság, e minőségben Békésmegyén kivül egy sem". Ez nem felel meg a valóságnak. Hogy több vármegye is, azt nem tudom, de azt igen is tudom, hogy Békésme­gyén kivül Fehérmegye is élt ebbeli jogá­val, még pedig teljesen azonos alapon, mint Békésvármegye. Nevezetesen Fehér­megye is ép ugy, mint Békésmegye, a rávonatkozó tiszta jövedelmi fokozatoknak a leszállítását kérte. Gyula, 1909 október 27. Tisztelettel: Kohn Dávid. Tanácsülés Békéscsabán. (Védekezés a tífusz ellen. — Oerendási dolgok. — Mi lesz az őrtoronnyal ? — Se­gélyezések. — A kórházi fertőző pavillón.) Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülése igen gazdag tárgysorozat­tal bírt, de e nagy tárgysorozatban csak kevés olyan ügy szerepelt, amely a nagyközönséget érdekelhetné. A ki­sebb fontosságú személyi ügyeknek Oszi és féli idényre férfi-, fiú- ás gyermekruhákat, saját készitményü (nem gyári munka) úgyszintén készítek jóminőségü anyagból mérték szerint is, jutányok árban. Vidékre, levélbeli meghívásra, s-abászomat minta yüj­teménynyel küldöm. — Tessék próbarendelé^t tenni. KLEIN GÉZA Békéscsaba, Vasut-utca, a Rosembaum-féle sirköraktárral szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom