Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-14 / 82. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 82-ik szám. Csütörtök, október 14. BEKESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Nagy idők előtt. Békéscsaba, október 13. A dunaparti gyönyörű palotában kis, jelentéktelen ügyekről tanácskoznak a honatyák, rettenetesen csekély érdeklődés mellett. Országos, nagy ügyek alig szerepelnek az ülések tárgysorozatán. Unalmasak, szürkék azok az ülések, mintha csak rendben volna az ország szénája, mintha csak nem gyűlnének feje felett a vészes felhők, nem fenyegetnék a romboló viharok. Valami különös nemtörődömség, bágygyadtság, fáradtság uralkodik azok kedélyén is, akik hivatva volnának kivezetni a nemzetet ebből a szomorú, vigasztalan helyzetből, amely nem javul, hanem örökösen rosszabbá és •osszabbá lesz. Ugy látszik, mintha Delefáradtak volna már a csaknem egy ív óta húzódó sikertelen küzdelembe, nelyet a bécsi kamarillával kell foly:atniok. Pedig nagy idők előtt állunk. Szükség van az energiára, mindenki energiájára. Benne van már a közudatban, benne van a levegőben, hogy jj nemzeti ellenállásra kell készülnünk, nert Bécs nem nyugszik, Bécs nem inged és mindenképpen arra törekszik, logy belekergesse a nemzetet egy cevés sikerrel biztató, sőt talán végletes megrázkódtatással járó küzdeembe. A parlament folyosóján már eltámadtak újból a darabont-korszak mlékei. Ott járnak a ködképekben a lacos vármegyék, az öreg, tarsolyos rardra ütve : nem adunk adót, katonát. Megjelennek az elszánt, sáppadt arcú örvényhatósági tisztviselők, akiket nem ndit meg családjuk nyomora, akik nkább éhen pusztulnak el, de törvényelen kormányt nem szolgálnak. Es ovább-tovább, az apró epizódok hőseitől azokig, akiket a képviselőházból hurcoltak ki szuronyos magyar katonák ... És ezektől az emlékektől kigyúlnak a kormánypárti szerepléstől elpetyhüdt arcok és kitörésre vár a forradalom gyujtóhatásu nótája: „Mindnyájunknak el kell menni! . . Nem is benn az ülésteremben van most élet, hanem künn a folyosón. Az országos politikát úgyszólván ott hányják-vetik meg, ott intézik. Ott szólalt meg tegnap Andrássy Oyula gróf is, hogy kiábrándítsa a nemzetet az ellenállási vágyakozásból Andrássy nyilatkozásai mindig érdekesek, mert nagytehetségű, mélyreható politikusnak, jó hazafinak, önzetlen, tiszta jellemű embernek ismeri és tiszteli mindenki. Keddi beszédéből egy élet csalódása nyilatkozik meg szomorúan, leverően. Ő, aki egyik vezére, tábornoka volt a nemzeti ellenállásnak, maga mondja, hogy erről most szó se lehet. Hozzátette, hogy ha mindent előre látott és tudott volna, talán abba a másik ellenállásba sem ment volna bele. Hiszen mivel harcoljunk ? Nem adunk adót ? A koronát tiz évig se lehet kiböjtölni, Bécs tud magán nagyon könnyen segíteni. Ha nem adunk ujjoncot, benn tartják a három éveseket, behívják a póttartalékosokat és mindjárt van katona. Nincs tehát fegyver, amellyel az ádáz ellenséget megsebezni, vagy letörni lehetne. Csak egyetlen fegyver volna: a tisztviselő. Ez azonban mégis csak gyönge fegyver. És a nemzet nem kívánhatja, hogy helyette néhány ezernyi törvényhatósági tisztviselő vegye fel a küzdelmet Bécscsel, azok pusztítsák erejüket, döntsék nyomorba családjukat. Andrássy nyilatkozata kiábrándító hatással van bizonyára. Mindazonáltal nem képes meggyöngíteni azt a szomorú hitet, hogy mégis csak szükség lesz nemzeti ellenállásra és talán nem is sokára. Mi nem akarunk bele menni, hiszen az őrültség is volna, de mit tehetünk, ha bele kergetnek? Ha más nem, már Andrássy beszéde is mutatja, hogy valami készül a kulisszák mögött. Ha más nem, már az a beszéd is figyelmeztethet bennünket, hogy résen kell lennünk, mert nagy idők, nehéz idők következnek reánk ! Várjunk, de ébren legyünk! . . . Békésvármegye közgyűlése. Hét tárgy egy nap alatt. Régóta nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult meg megyeszerte Békésmegye törvényhatósági bizottságának őszi közgyűlése iránt. A Gyula felé száguldó vonatok már a kora reggeli órákban csak ugy ontották a fontoskodó arcú megyeatyákat. Ezt a nagy érdeklődést indokolttá tette egyrészt az, hogy ezen a gyűlésen töltöttek be igen sok megüresedett állást, amelyek között a gyomai főszolgabírói állás volt a legfontosabb. Az első nap úgyszólván a választási aktussal telt el. De egyébként is méltó volt ez a közgyűlés az érdeklődésre. Az óriási, csaknem kétszázhúsz ügyet felölelő tárgysorozatban volt néhány tárgy, amelyek nemcsak megyei, hanem országos fontossággal bírnak. Határozottan szégyen lett volna tehát Békésmegye törvényhatósági bizottsági tagjaira nézve, ha még ilyen esetben sem mutattak volna érdeklődést a közgyűlés iránt. Az érdeklődés azonban csak az első napon nyilvánult meg. Az esti vonattal szétszáguldottak a megyeatyák a szélrózsa minden irányába, ugy hogy a még hátralevő és kétszázon felül álló tárgyra nézve csak 10—15 tagból álló közgyűlésnek kellett meghozni a határozatokat. Ment is a dolog kedden simán, mint a karikacsapás. Az előadó jegyzők gyorsan elmondták referátumaikat és halk morgás jelezte csak, hogy a megyegyülés hozzájárult az állandó-választmány javaslatához. Mig hétfőn csak hét tárggyal végezhetett a megyegyüléa, addig kedden átsuhant kétszázon. Könynyü dolog is volt ezt megtenni, mert hiányzottak a sürü vérüek, akiknek éltető elemük a veszekedés és akik jobban alusznak, ha valamit megtagadhatnak, amit a megye vezetősége üdvösnek és célravezetőnek taxi. A közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő: A tagokkal és érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt teremben pont 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést Dőry Pál főispán. Szives szavakkal üdvözölte a nagy számban megjelent bizottsági tagokat, azután meleg hangon emlékezett meg a kuruckor nagy krónikásának és kiváló hazaf

;nak : T li a 1 y Kálmánnak elhunytáról. Hosszasabban méltatta azokat a hervadhatatlan érdemeket, amelyeket Thaly Kálmán szerzett a magyar történetírás és a hazafiság ébrentartása terén. Indítványozta, hogy Thaly Kálmán emlékét a közgyűlés jeg.yzőkönyben örökítse meg és részvétét fejezze ki öcscsének: Thaly Ferenc országgyűlési képviselőnek. Az igen szépen megindokolt indítványhoz a közgyűlés hozzájárult. Ugyancsak helyeslőleg vette tudomásul a közgyűlés a főispánnak azt az intézkedését is, hogy dr. B a k y Endre öcsödi községi orvost 25 éves szolgálata alkalmából tiszteletbeli járásorvossá nevezte ki. Daimel Sándor dr. főjegyző az a

1

5.spáni jelentést teijesztette elő, melyhez több felszólalás történt. Szeberényi Lajos Zs. nem látja az alispáni jelentésben feltüntetve azt, hogy milyen stádiumban áll K ov á c s Sz. Ádám csabai biró ügye. KoBékésmegyei Közlöny tárcája. Lemondás. Kergettem én is csalfa délibábot, cütottam én is álomkép után, 1étörni vágytam minden szál virágot — » kezemben hitvány gaz maradt csupán. ilmodtam én is elmúló virágról, Örök dicsőségről, mely fennmarad, Vagy hírnévről—a mennyboltról magáról — > milyen csalódás volt a virradat! Szerettem én is. Ábrándos szivembe Két szemsugár gyújtó szikrát vetett; \lig lobbant fel, — perzselő melegje Örökre rútul összeégetett. .emondtam én is, mint sok annyi más, kit (.ifárasztott a balga küzdelem ; < a boldogság még most is egyre rtábit: íbrándok várát vívom szüntelen ! Tóth Béla. Ott tul a rácson ... — Bakalevél. — Önök, boldog emberek, vigan dalollatják, hogy ott tul a rácson, de én, zegény, szerencsétlen flótás csak ugy alolhatom, hogy innen, vagy belül a ácson. Négy nap óta nyakig benne oltam a gyöngyéletben. És bárhogy aragusznak rám az uniformis-imádó zép asszonyok, lányok, csak kimondom, ogy hamisgyöngy ez az élet. Ami muitság van benne, az is goromba, durva, mi öröm van benne, az kétségbeejtően övid, rögtön jön^ürá megszázszoroodott adagban a szomorúság ós boszanodás. Egyébként tudtára adom kedves olvasóimnak, hogy Guy krónikás elragadóan csiros és elegáns volt. A lábain hét mértfö'des bakkancs, ugy hogy ha egyet lépett, az tulajdonképen két lépés volt, mert először a ba;kancsban kell épnie egyet. Göndörhaja is kurtára van levágva, de csak hátú!, mert elől a világ minden kincséért, sőt ami ennél is több, még az ezredes ur szép szemeiért sem engedte learatni. Menjünk feljebb. Lábszárait a legutolsó angol divat szerinti durva vászonnadrág fedte. Hogy valamelyik angol divat szerint van szabva, az bizonyos, de hogy kire szabták, az bizonytalan; hogy reám nem, az bizonyos. Aztán jön a bluz, hasonló minőségű finom szövetből. Ez már aztán gyönyörűen állt különben is karcsú termetemen. Gallérján pedig ott ragyogott, tündökölt, beszólt, énekelt két gyönyörűséges csillag, amelyek a regruták előtt olyan tekintélyt szereztek nekem, hogy a sok szalutálástól már legalább is — muszka cárnak képzeltem magam. Csak a katona igazi dísze hiányzott nálam: a fegyver. Már eleve olyan kidobandó jÓLzág lévén, ilyesmire nem méltattak, hanem bekópertáztak egy irodába, kezembe nyomtak a szurony helyett : pfuj, egy pennát ós itt kellett vonaloznom, rubrikáznom, körmölnöm egész nap. Csináltam kimutatásokat arról, hogy melyik baka hányat lőtt és talált egy esztendőben, hogy ez, meg ez a tizedes ur mikor lett címzetesből valóságossá, de nem belső titkossá, hogy mennyi a fogyaték ós növendék a zászlóaljnál ... Ez elragadó foglalkozáshoz oly gyönyörűen harmonizált az udvarról behangzó muzsika, melyet a kiképző altiszt urak ordítozása ós az ujjoncok arcán elcsattanó pofonok okoztak. Ennél szebb muzsika még a — Fiúméban sincs. Az ujjoncok bemutatásánál egy pár érdekes epizód törtónt. A ruha felpróbálásakor egy rémségesen piszkos tapasztó-cigányfiunaknem jutott kedvére való ruha. Bizony az egy kicsit viseltes is volt. Fáraó rongyos ivadéka kapta magát, odadobta az őrmester elibe : — Adjik nekem másik ruhát azs őrmester ur. Én nem járok ilyen ruhában. Nem vagvok én ilyesmihezs hozsá sokva. Becsípett apja tódította a bibást hencegésóre: — Ne is vedd el, fiam. Ötven forint nekünk még nem pizs Tudja meg azst őrmester ur, vesek inkább én ruhát a fiamnak, ha nem ád azs orság. — Hát aztán honnan vennéd te azt a pénzt, more ? — kérdi nevetve az őrmester. — Honnan ? Hát lopom. Ha nincs nekem, van másnak! — És ezt a világ legtermészetesebb hangján mondotta ki. Most sok oláh íiu jött, mert rendesen Debrecenbe szokták hozni őket magyarcscdni. Egyik ugyancsak makrancos kölyök volt. Előtzör nem akart ruhát venni magára, aztán nem akart enni. Eltólt magától mindent. Megtudta ezt az őrmester, aki igazi bakaőrmestertipus. Pofoncserditette kétszer az oláh fiút s ugy evett az, hogy gyönyörűség volt nézni. Igaz, hogy könyei belecsorogtak a csuszpájzba. Talán azért izlett neki. Egy másik bejött Biharmegyéből. Mikor kérték a behívóját, odament a törzsőrmesterhez, beadta a behívóját, az után sarkon fordult és egész nyugodtan hazament a falujába. Két nap múlva csendőrök kisérték be, mint katonaszökevényt. Vallatás közben kérdezték tőle: — Miért mentél haza ? — Hát az csak behivó-jegy volt, de nem volt rája írva, itt is kell maradni. Mindjárt elöljáróban kapott az ipse 15 napi egyest. Az egyes a katonák réme. Tizenöt napig kell ülnie a delikvensnek egy szük, kis, teljesen sötét szobában egyedül. Az ellenségeimnek hasonló lyókat kívánok. De nem povedálok már sokat a bakaéletről, hiszen most már újra komisz civil vagyok. Ehelyett rágyújtok egy nótára és énekelem tűzzel, hogy: „Kis kalapom balszememre vágom, Csak a szabadságos Kis könyvemet várom!" Guy • Tekintély. Irta: Zöldi Márton. Azt a kis kun községet, amelyről szó van, a körülötte elterülő homokbuckák ugy elzárták a kr'ső világtól, mintha szigeten épült volna. A szigetet a hajósok könnyű szerrel megközelítik, de azokból a homokbuckákból egy egy déli szól olyan sáncokat, bástyákat és árkokat formál, hogy a szekér vagy elakad, vagy fe'forduí bennük. A kun atyafiak ritkán is láttak idegent a községben. Aki jött, az is hamar elszelelt. Mord, barát?ágtalan népek voltak a bentlakók, sok kriminális hajlammal. Főleg a tulajdonjog ellen vétettek sokat. Egy része, ha nem is született gonosztevő, de született tolvaj volt. Erre való tekintettel a község tanácsa (nem tudom, igaz-e ?) bölcs törvényt is hozott, melynél fogva mindenkinek jogában áll visszalopni azt a holmit, amit tőle elloptak ... A sok rabviselt ember között, akik a községben jártak, igazi tekintélyre csak Ázik Béni tudott vergődni. Ez az alacsony, horpadt mellű, hajlott vállú vén naplopó tizennégy esztendőt töltött távol homokbuckás szülőföldjétől. Senk

: sem kérdezte, hogy hol ? Felesleges lett volna kérdezni, mert mindenki tudta, ő maga sem tagadta, hogy a börtönben