Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-14 / 82. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 szept. 23. vács Sz. Ádámot ugyanis az előző megyegyűlésen Áchim L. András a közgyűlés szine előtt azzal vádolta, hogy a biróválasztás alkalmával vesztegetett. A vádak ügyében az alispán vizsgálatot inditott s arra vonatkozólag kért Szeberényi Lajos Zs. felvilágosítást az alispántól. Áchim L. András nem fogadja el az alispáni jelentést. Nem fogadja el pedig azért, mert nem látja benne nyomát annak, hogy az alispán a lakosság érdekében tett volna valamit. Egy nagyon közérdekű dologra hivja fel a közgyűlés figyelmét. A vármegye utain nap-nap után eszeveszetten száguldanak az automobilok, veszélyeztetve az emberéletet, gátolva a közforgalmat. Eseteket sorol fal arra nézve, hogy egy-egy automobiltól megriadtak a lovak és beleborították a szekeret az ut melletti árokba, az automobilisták pedig, mintha semmi se történt volna, nevetve száguldottak tpvább. Ez az állapot tűrhetetlen. Az'auiomobilistákat meg kell rend- , szabályozni. Építsenek az automobilosok ; saját maguknak utakat, ha passziózni j akarnak, de ne veszélyeztessék az adó- í fizető polgárok életét. Indítványozza, j hogy a vármegye gondoskodjék az automobilisták megrendszabályozásáról, még pedig hamarosan, mert ha nem teszi, majd a nép maga vesz magának elégtételt olyanformán, hogy agyonkövezi az őrültként száguldó automobilistákat. S i m o n k a György dr. felhívja az alispán figyelmét egy mulasztásra, melyet a megyegyülés kapcsán követett el egyik tisztviselő. Nem tudja, hogy véletlen volt-e vagy célzatosság, de tény, hogy Izsák Jakab szeghalmi megyebizottsági tag nem kapott meghívót a megyegyülésre. Célzatosságot lát a dologban^ mert a meghívókat intéző tisztviselő épen pályázott egyik megüresedett állásra és jól tudta, hogy Izsák nem mellette foglal állást. Kérte az alispánt, hogy vagy nagyobb tudást, vagy több vigyázatot követeljen a referenseitől. Az alispán válasza és mások. Ambrus Sándor alispán sorban megfelelt a hozzá intézett három interpellációra. Higgadt érvelése ós folyamatos kerek beszéde nem is tévesztették el hatásukat, ugy, hogy a megyebizottsági tagok • hangos helyesléssel honorálták a felvilágosításokat. S z e b er é n y i Zs. Lajos interpellációjára előadta, hogy — mint annak idején lapunkban is közölve volt — Kovács Sz. Ádám biró ellen megindította a vizsgálatot, amelynek eredményekópen kitűnt, ho^y Áchim L, András vádjaiból egy betű sem igáz.A vizsgálattal megbízott főszolgabíró a vádló Áchim L. Andrást több izben is megidézte, de nem jelent meg egyszer sem és a vádakat nem tudta bebizonyítani. Azt a kérelmet pedig, hogy független biróra bizza a vizsgálatot, nem teljesítette. Az automobil-ügyet ő is figyelemmel kiséri már régóta. Igaza van Áchimnak abban, hogy az eszeveszett száguldozás határozottan veszélyes a közbiztonságra nézve és hogy ezt a tarthatatlan helyzetet

1 valamiképen orvosolni kell. A maga részéről már két izben is felirt a belügyminiszterhez, de még eddig nem történt semmi intézkedés. Tudomása van azonban arról, hogy a minisztériumban már dolgoznak azon, hogy az automobilok menetsebessége országosan szabáiyozlassék. Nem tartja célszerűnek, hogy Békésvármegye külön szabályzatot csináljon maga számára, mert ha minden törvényhatóság hasonló képen cselekszik, akkor olyan khaosz áll be, hogy még a legzseniálisabb autómobilista sem lesz képes azt a rengeteg sok különféle intézkedést fejében tartani. Meg kell várni tehát az ügy országos rendezését. Nem zárkózik azonban el az elől, ha a törvényhatósági bizottság feliratilag sürgeti a minisztert a megrendszabályozás mielőbbi eszközlésére. S i m o n k a György interpellációjára azt válaszolja, hogy a meghívók elk'ildésónél mulasztás nem történt. Simonka felszólalása nem volt tárgyilagos, Izsák Jakab azért nem kapott először meghívót, mert Szeghalom község elöljárósága előtt többször bejelentette távozási szándékát. Ilyen esetben nincs értelme meghívó küldésének. Mikor azonban jelentkezett a vármegyénél, hogy ő továbbra is békésmegyei lakos marad: azonnal kapott meghívót. Szeberónyi Zs. Lajos tudomásul vette az alispán válaszát, S im o n k a dr. és Áchim L. András azonban nem. Áchim L. András továbbra is fenntartja azokat a vádakat, melyeket a mult megyegyűlésen Kovács Sz. Ádámra szórt és késznek mutatkozott bizonyításra is. Csakhogy Seiler főszolgabíróhoz nem megy, mert vele ellenséges viszonyban van. Állításait képes bebizonyítani akárki más megyei tisztviselő előtt A felszólalások után a megyegyülés tudomásul vette az alispáni jelentést. A számonkérőszéknek a tisztikar tevékenységéről felvett jegyzőkönyve tudomásul szolgált. Hátralékok csak a Gyula városi főszámvevőnól vannak, dé ezeknek eredetét majd a megejtendő vizsgálat fogja kideríteni. A vármegyei háztartási pénztár 1910. évi költségvetése elfogadásra talált. Nem járt azonban ilyen szerencsésen az állandó-választmánynak az a javaslata, hogy a pótadó, mint eddig, a jövő évben is 1%-ban állapittassók meg. Ez összegre a megyónek nagy szüksége van, szinte nélkülözhetetlen. Máskor mindig vita nélkül ment keresztül, ugy hogy ujabban minden évben külön és rendszeres pótadóköltsógvetést készítettek róla. És most meglepetés történt. A megyegyülés nagy szótöbbséggel, névszerinti szavazás utján, a z l°/

0-os pótadót is leszavazta. Ambrus alispán a kellemetlen meglepetést okozó határozat után figyelmeztette a törvényhatóságot, hogy fedezetről gondoskodni kell, mert a pótadóból befolyó jövedelemre szüksóge van a megyének. A közgyűlés ugy határozott, hogy a pótadó megtagadása folytán előálló hiányt az állami javadalmazásból fogja fedezni. H a v i á r Gyula dr. indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy ezek után a választásokat fogja megejteni. Ugy is történt. Az eredményről külön cikkben számolunk be. A különböző állásokra megejtett választások nagyon sok időt vettek igénybe. Csak délután Va3 óra tájban lelt vége, ugy hogy a közgyűlés folytatását a főispán csak délután 4 órára tűzhette ki. Délután két érdekes tárgyra nézve hozott a törvényhatósági bizottság határozatot. Egyik Hajduvármegye átirata a szekularizáció ügyében. Áz e fölött megindult magas színvonalon álló vitáról szintén külön cikkben adjuk le tudósításunkat. Orosháza községnek az Orosháza— gézamegállói vasútvonal kiópithetóse céljából még régebben 50 000 kor. segélyt szavazott meg a törvényhatóság a közúti alap terhére. E határozatot azonban a belügyminiszter megsemmisítette azzal az indokolással, hogy a közúti alap vasutak épitésére fel nem használható. Ezért Orosháza község azzal a kérelemmel fordult a törvényhatósághoz, hogi létesítsen vasúti segélyalapot s ebből a célból vessen ki pótadót. Az állandó-választmány javaslata, melyet dr. D a i in e 1 Sándor főjegyző terjesztett elő, az volt, hogy Orosháza község kérelmét ne teljesíttessék, mert az 1'7%-os pótadó-teherrel járna a vármegye közönségére nézve. Dr. B i kádi Antal melegen ajánlotta teljesítésre Orosháza kérelmét. Nem nagy megterheltetés a vármegyére nézve az Í.7%-os pótadó, hiszen abból 1% már ugy is régen meg van s a vasúti segélyalapot tulajdonképen a 0-7% illeti. Orosházával szemben e segély megszavazásával tulajdonképpen régi kötelezettségét teljesiti a vármegye. A segély megtagadása méltánytalanság volpa a vármegye részéről, mert Orosháza évtizedek óta híven beszolgáltatta az uti jövedelmeket. Példákat hoz fel arra nézve, hogy más vármegyék milyen nagy pótadóval küzdenek. Bsregvármegyében például 6% a vármegyei pótadó. Ájánlja elfogadásra Orosháza kórelmét. Áchim L. András szerint Orosháza mindig dédelgetett kedvence volt a vármegyének. Mindig kiemelték ós segítették sokszor más községek rovására. Ezért ő nem szavaz meg számára egy krajcárt sem. A vasút Orosházának magánérdeke. Épitse fel tehát ő, ne vadásszék a többi községek zsebére. B r ó s z János csodálkozik Áchim Pálfordulásán. Régebben megszavazta az 50,000 koronás segélyt s most meg már ellenzi. Pártolja Bikádi indítványát. Berthóty István dr. főszolgabíró hasonló szellemben szólalt fel. K o h n Dávid csak azért nem pártolja Orosháza kérelmét, mert ezzel a törvényhatóság veszedelmes praecedenst alkotna, amely a többi községek hasonló irányú kérelmei folytán a pótadó folytonos emelkedését vonná maga után. Néhány kisebb felszólalás után névszerinti szavazásra került a sor, melynek eredményeképen a közgyűlés nagy többsége elvetette Orosháza kérelmét. A második nap. Kedden már ugyancsak megcsappant a közgyűlés iránt az érdeklődés. Vidéki tagok csak csekély számban voltak jelen. A teremben csupán a tisztviselők és a gyulai bizottsági tagok ültek és alig 15 ember hozott határozatokat több, mint 200 tárgy fölött. Pedig voltak igen érdekes ügyek, amelyek nagyobb érdeklődést ós vitát is megérdemeltek volna. De a megyeatyák, ugy látszik, megelégelték az első nap izgalmait és hazavonultak annak a nyugodt tudatában, hogy hiven teljesítették alkotmányos kötelességeiket. Ezen a napon került tárgyalásra a község" jeiyzői nyugdijválasztmány javaslata a nyugdijszabályrendelet módosítása tárgyában. A javaslattal annak idején már foglalkoztunk. A módosítás leglényegesebb része az, hogy ezután a segédjegyzők is felvétetnek a'nyugdij alap kötelékébe. A humánus reformhoz a megyegyülés vita nélkül hozzájárult. A társtörvónyhatóságok átirataira vonatkozó állandó választmányi javaslatok szintén vita nélkül fogadtattak el. Hozzájárult a közgyűlés az alispánnak ahhoz az intézkedéséhez is, amelylyel a békéscsabai selyemgombolyitd gyár szennyvizének levezetésére szol gáló csatornát engedélyezte. Fontos tárgy volt szintén a községi orvosok lakáspénzének megállapi tása is. Az alispáni javaslatot a közgyü lós elfogadta. E szerint a községi orvo sok lakáspénze a következőkben vai megállapítva: Békéscsabán, Szarvasor és Békésen 700 kor., Gyomán, Endrő dön, Mezőberónyben ós Köröstarcsái 600 kor., Orosházán, Tótkomlóson Szeghalmon, Körösladányban, Öcsödön Vésztőn, Békésszentandráson ós Füzes gyarmaton 500 kor., Dobozon, Kétegy rótta le azt a tizennégy esztendőt, amivel a földi igazságnak adósa lett. Mikor hazakerült, kisüttöttók rá, hogy valahol Bácskában embert ölt ós azírt szenvedte a hosszú büntetést. Ez logikusnak tetszett. Fájdalom, ez emberi lojika megbízhatatlan. Ázik Béni esetében is annak bizonyult. Az öreget ugyanis csupán pénzhamisításban ós különböző lopások halmazában találták bűnödnek. Nem is egy tagban ülte le a tizennégy esztendőt, hanem háron rátában. Ázik Béeni, bár bőven alkalma volt rá, egy szóval se cáfolta meg a személyével kapcsolatos emberölési híresztelést, mely hamr"

1 befészkelte magát a köztudatba. Mindenki ugy nézett reá, ugy állt szóba vele, mint akinek volt virtusa kioltani egy emberéletet. Ez a hit Ázik Béninek a sok aprócseprő tolvaj között magasabb rangot állapitot meg. Mégis csak más lelket, energiát feltételez egy gyilkosság, mint a lopás, melyet az éj sűrűje fedez, takar s amelynek kockázata is jelentéktelen. (Abban az időben tizenkettőtől — huszonötig terjedő pálcaütéssel egyenlítették ki a lopást, mely büntetés nemcsak az esetben volt diffamáló az elszenvedettre nézve ha a deresen jajgatott. Viszont, ha hangtalanul tűrte ,a mogyorófa áldást, maga a csendőrőrmester elismeréssel honorálta ilyetén szók kíséretében : — Ember vagy a talpadon, öcsém... Notabene: a pálcaütéseket nem a talpra mérték, mint a miveletlen Keleten.) Szóval, Ázik Béni az imaginált gyilkosság róvón tekintélyre tett szert abban a kis kun községben. A tekintély nemcsak lelki, de földi javakat is szerzett neki. Nem esett lakadalom, névnap, disznótor, melyből hasznot ne látott volna. Őt tartották a legmegbízhatóbb kortesnek 03 aszerint méltányolták és honorálták fáradságát. Senkinek sem jutott eszébe vele kikezdeni, kukoricázni. Azt a kis somfabotot a kezében mindenki olyan fegyvernek respektálta, mely bizonyos körülmények között emberhalált okozhat. És Ázik Béni élt a tekintélyével: fenhordta a fejét, foghegyről beszélt és pökhendien düleszkedett el a kocsmában a főhelyre. A kocsmából csak nagyon sürgős esetekben távozott, de soha anélkül, hogy őt-hat liter bort ne fogyasztott volna. Senki se látta, hogy valaha rézgarast fizetett volna az elfogyasztott szeszért. Vagy másnak a nyakába sózta a kontót vagy adós maradt vele. A harmadik esetet kizártnak nyilvánította. Ebben a tekintetben nem támadtak nehézségek. A mulató cimborákat oly ravaszul tudta terrorizálni, hogyha keserves pofával is, de habozás nélkül nyúltak a- bugyellárisba. Ami a kontóját illeti, azt fel se vették. Nem mintha a krétát sajnálták volna, bár a kocsmárosné emberemlékezetet meghalladó idő óta özvegy asszony volt. (Többek szerint már annak született.) Az özvegy szívbeli vonzodalmat ápolt a rabviselt ember^iránt és hallatszott is, ' hogy legósőbb farsangra Ázik Béni felesége lesz. Á farsang megjött, le is zajlott,, de az özvegy csak özvegy maradt. Ázik Béni nem találta sürgősnek az ügyet. Legkevésbé azótától, mióta a korcsmárosné sógorasszonya szintén özvegy lett. A sógorasszony, megjegyzem, fiatalabb és szemre valóbb ls volt. Azt hiszem, szerényebb is, mert beérte Ázik Béni fólhajlandóságával. Mindazonáltal a rivalitás sok kellemetlen percet szerzetta két asszonynak. Néhányszor meg egymás kontyát. Ázik Béni kutyába se vette a dolgot. Csak annyit mondott: — Végezzék egymással, ha lajuk van. Én nem ártom magamat asszonyi perpatvarba. És ivott, potyázott tovább a legnagyobb lelki nyugalommal. Pz utóbbi időben Ázik Béni sokat járt vadászni, természetesen vadorzóképpen. Púska, puskapor, sörét mind ingyen kerül. A vén bankóhamisitó irtózott a pénz kiadásától. A vadorzás igen jól hajtott. Még a vadőrök is tisztelettel megsüvegelték, akkorára nőtt az idők során a tekintélye. Sőt a puska a vállán még félelmetesebbé tette Senkisem kételkedett abban, hogy emberre is ráfogja, ha ugy esik. Szóval rendbe van a szénája mindenképpen. Ugy is maradt volna, ha egy incidens közbe nem jön. Szép őszi estén törtónt, hogy Ázik Béni puskával kezében belépett a korcsmába. A sógorasszony a söntésben foglalatoskodott és a söntés ajtajában egy széles vállú, fekete gubás emberállat nyakba vetett karikás ostorral, ami nyilvánvalóvá tette, hogy csikós. Az is volt, nóvszerint Péter Pali. A termetes csikós jó ösmerőse lehetett a sógorasszonynak, mert bizalmasan legyeskedett vele. A belépő Ázik Béni ezeket szavakat hallotta: — De régen nem nyúltam a derekadhoz, húgom. Megütődött. A kocsmában többen voltak, mindenki gyanította, hogy itt viharos jelenetek fognak lejátszódni. Nem csalatkoztak. Ázik Béni ráförmedt a háttal álló csikósra : — Hé, atyafi, mijáratban van kend? A csikós megfordult. Egymásra néztek. Ázik Béninek tágra nyílt a szeme. A csikós végtelen fumigálással csak annyit mondott: — Te lennél az Béni? — Én vagyok. — Kutya legyek, ha megismertelek mindjárt. Pocsék voltál mindég, de most még pocsékabb lettél. A rabviselt pénzhamssitó érezte, hogy reá nézve életkérdés most hely tállani. Fenyegetően felemelte a puskát ós kihívóan kérdezte: — Nekem mondod ezt? A csikós körülnézett és vállat vont — Nem mondhatom másnak, nincs itt több ilyen pocsék fajta. — No, hát akkor meg is halsz men ten — ordította Ázik Bóni olyan han gon, mint aki ma^át igyekszik hangjáva bátorítani. Felhúzta a kakast. Mindenk lélegzetet elfojtva várta a következen dőket. Csak a csikós nem várt. Kikapt Ázik kezéből a puskát, azután kihuzti a töltő vesszőt. — Pusztulj innen, te, mert elraklak Egykettő. Nini, mégis itt vagy ? A t bajod, nem az enyém. Azzal fogta a puskavesszőt és csihi puhi üttötte, verte Ázik Bénit ott, aho érte. Mikor megelégelte, megfogta, Í nyakánál fogva kipenderitette az ajtón Aztán odaszólt az egyik sihedernek: — Vidd utána, öcsém, a puskájá — Dehogy viszem. Visszajön é agyonlövi magát. — Attól ne félj. Nem olyan fajtá ból való. — De bizony, ölt az már ember ült is érte tizennégy esztendőt. Ezt a többiek is siettek megerősiten De a csikós leintette őket. — Nem ugy áll, én tudom, hog; áll, hiszen együtt raboskodtam vele hé rom esztendőn. Tolvaj volt, meg hami bankócsináló. Semmi egyéb. Én megö tem egyet, itt a húgomasszony, az tudjf De hát ez nem tartozik ide. Azik Béni ettől kezdve zülésnel romlásnak indult. Lerongyolódott nin buszban ós csizmában egyaránt. A korcs mából még aznap; kitették a szüró Késő vénségére koldus lett. Éneke koldus. Minden vásáron, bucsun, lakc dalmon megszólalt keservesen reszket hangja: „Se-e-regekne-ek u-ra... Hej, mennyivel kedvezőbben alakú volna földi sorsa, ha annak idejói valahol valakit csakugyan agyonütöl volna.