Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-26 / 77. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 77-ik szám. Vasárnap, szeptember 26. BEEESHE&I EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Nehéz idők. Békéscsaba, szeptember 25. Magyarország régen volt még olyan válságos helyzetben, mint ma. Vigasztalanok, sötétek a kilátások. A nemzet jobbjainak a szivében elkeseredés, a reménytelenség ütött tanyát. A kormány, melynek tagjai a jelen idők legtehetségesebb és legkiválóbb magyar egyéniségei voltak, visszavonhatatlanul lemondani kényszerült. Kiadja kezéből a vezetés gyeplőjét épen akkor, mikor legnagyobb szükség van az olyan kezekre, mint az övé. Tele aggodalommal kérdezi mindenki : kinek a kezébe jut a gyeplő, ki tudja őket helyettesíteni ? És ha körülnézünk, alig találunk valakit. A neves politikusok is szürke emberek, akiknek agyuk tartalmatlanságánál fogva, nincsen előreszámitó politikai belátásuk, csak az elvakutt akarnok-szenvedély vezeti lépéseiket s csak a szájuk nagy. Megdöbbentőbb, szomorúbb képet alig mutatott még a magyar politika. A még nem régen meglevő egységesség felrobbant s csontjai szanaszét hevernek, ugy, hogy össze sem lehet talán szedni őket. Az ország borzadva nézi ezt az elvérzést s a maga meleg lehelletét lehelné bele a hidegülő tetembe, de rárohannak a politika halott virrasztói és meghiúsítanak minden nemzetmentő akciót. Mert ők ásót fogtak és temetni akarnak. Valami rombolási düh fogta el ezeket. Sülyedéseket r akarnak látni, egyének pusztulását. Ők már nem bánják, akármi lesz is, csak az ne legyen, a mi volt és az ne történjék, a mi tehető. Inkább jöjjön Kristóffy hordája, csak a mostaniak pusztuljanak. Kis mértékben hasonló ez a helyzet a pusztuló Rómáéhoz, amelynek népe a hatalmas birodalom haldoklása alatt merült el a legvadabb, a legfékevesztettebb orgiákba. Nálunk ezek az orgiák a politikában folynak. Felülkerekednek az ordítozok, a sötétben bujkálok s a nemzet komoly, bölcs vezérei keseredett szívvel látják az ország rohamos pusztulását . . . A válság tényleg sokkal nagyobb, mint a milyennek látszik. Itt többé nem egyes pártoknak, vagy politikusoknak érvényesüléséről van szó, mert a király és Ausztria minden pártnak és politikusnak, tehát az egész magyar nemzetnek minden törekvése és vágya ellen foglalt állást. A koalíciót és kormányát senki sem siratná nagyon, ha nem félne minden komoly ember attól, hogy maga ' az ország pusztul bele a válságba. A lemondott kormányzó államférfiak sokkal tiszteségesebb emberek, semhogy a saját érvényesülésüket föl ne tudnák áldozni, ha kívülük bárki is tudna az országban becsületes kibontakozást csinálni. Ilyen azonban nem akad. Pedig most e nehéz időkben a nemzetet nem annyira a személyek érdeklik, mint inkább a pozitív engedmények, amelyek elől ugy a király, mint Ausztria ridegen elzárkózik. Pozitív engedmények, kézzel fogható javak és előnyök nélkül Magyarországon senkit sem lehet ma megbízni kormányalakítással. Küldjön le az osztrák császár egy tábornokot fegyveres haderővel és kormányozzon tüzzel-vassal. Akkor talán le lehet minket verni és ki lehet tőlünk sarcolni a milliókat a monarchia buta hatalmi tébolyának kielégítésére. Tudjuk, hogy Ausztria ezt szeretné s talán még az osztrák császár is hajlandó volna reá, akinek, ugy látszik, utóbbi időben nagyon megingott az alkotmányosság iránti érzéke. Ha a pártoskodás posványából fel- ! emelkedünk magasabb látókörre, észrevehetjük, hogy most itt két nagy szakadás készül. Egyik a monarchia két | állama, másik a Habsburg-dinasztia és a magyar nemzet között. Ezt a szakadást csak bölcs mérséklettel és engedékenységgel lehet meggátolni. A királynak nem Lukács László és Kristóffy, hanem a nemzet igazi vezéreinek tanácsára kell hallgatnia és aszerint kivezetnie hű magyar nemzetét a válság bűnös, zavaros posványából. De mi hiába beszélünk. Pusztában hangzik el minden szavunk, hatás nélkül, eredmény nélkül. És hogy hol a kivezető ut, hol a békés kiegyenlítődés lehetősége, azt nem tudja senki megmondani. Hiszen hónapokon keresztül ismételt rábeszélések, észszerű argumentálások, jóindulatu apellálások, mind-mind visszapattantak a Burg kemény faláról. Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk. Küzdelemre, elszánt harcra kell készülnie minden magyarnak, mert a trón mögött már is sötétedik Kristóffy kísérteties, Luciferalakja . . . A vármegyei közkórház kibővítése. Kórházi bizottsági ülés. Mult számunkban már hirt adtunk a belügyminiszternek arról a nagyfontosságú rendeletéről, melyben megengedi, hogy a vármegye a közkórház kibővítésére 705.000 koronás kölcsönt vehessen fel. Ez a kölcsön semmi megterheltetóssel nem jár a vármegyére nézve, mert a kórháznak a betegápolásból befolyó jövedelme, amely évről-évre növekedőben van: bőven fedezi az évi törlesztési összeget. Arra pedig a belügyminisztérium már a kórház alapításakor obligót vállalt, hogy amennyiben a betegápolási jövedelem kevés volna, a hiányzó összeget az államkincstár fedezi. A kórházi bizottság csütörtökön délután ülést tartott D ő r y Pál főispán elnöklésével, melynek a "miniszter e fontos rendeletén ós a kisebb folyó ügyeken kivül más tárgya volt a kórház jövő évi különböző szükségleteinek fedezésére beérkezett ajánlatok fölötti döntés is. A bizottság örömmel vett tudomást a miniszter leiratáról, mely nagymértékben elősegíti a kórház régóta tervezett és folyamatban levő kibővítési munkálatainak befejezését. A kibővítés tudvalevőleg a tüdővészesek pavillonjának felépítésével vette kezdetét, melyre a miniszter 50 000 korona államsegélyt utalványozott. A további haladást megakadályozták egyrészt a szükséges terület hiánya, másrészt pedig azok a nehézségek, melyek a minisztériumban a költségek megszerzése körül felmerültek. A minisztérium ugyanis ez év elején ridegen elzárkózott a költségek megadása e'.ől, holott pedig az előző években ugyancsak jóindulattal viselkedett a kórház kibővitóse iránt. Csak D ő r y főispán és Ambrus alispán szorgalmas utánajárásának volt köszönhető, hogy az ügy végre-valahára dűlőre jutott. A szükséges területet a szomszédos telkek megvásárlása utján akarta megszerezni a kórházi bizottság. Néhány telektulajdonossal simán is ment a megegyezés, csak egy tulajdonosnál,