Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-19 / 75. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY szintén kérni fogja a vármegye a mi­nisztertől, hivatkozván arra, hogy Csa­nádmegyének, ahol pedig megyei pót­adó nincs, hasonló esetben szintén utalványozott ki segélyt a belügyminisz­ter. A kiadásokat általában az állam fedezi, a vármegye csak 21.300 koroná­val járul hozzájuk. A rendes bevételek általában 120000 koronával emelkednek, tehát ugyananyi­val a kiadások is. Ez összeghez hozzá­véve 8600 kor. rendkivüii kiadást, a ki­adások összes emelkedése 20.600 koroná­nyi összeget tüntet föl. A számvevőség ezzel egyidejűleg elkészítette a pótadóköltségvetést is. A pótadó 1910-ben csak 1%-os lesz. Álta­lában mindig ennyi szokott lenni, csak az idén vált szükségessé a felmerült sok rendkívüli kiadás miatt 1'3%-al v a'ó emelése. Az emelést azonban csak erre az évre szólólag szavazta meg a törvény­hatósági bizottság. Az 1%-os pótadó 29000 koronányi összegnek felel meg. Ez összeget terhelik: a fentebb emiitett 20.600 koronányi kiadástöbblet és más kiadások. Köztük szerepel a levéltár­rendezés évi költsége: 2000 korona sze : mélyi és 1000 korona dologi kiadás. Ezenkívül a pótadó terhére segélyezi a vármegye a közművelődési bizottságot is évi 1000 koronával. A kegydijak és ( rendkívüli segélyek is, melyek a jövő évre 1300 koronában vannak előirá­nyozva, szintén a pótadó-alap kiadás­rovatában a jövő évben uj tétel is fog szerepelni. A vármegye ugyanis még régebben 4000 korona kölcsönt adott Száz Pál csabai lakosnak a báró Wo­diáner és Mikó-féle alapból. A biztosíték egy ház volt, amelyről csak a pörös el­járás során tünt ki, hogy nem felel meg a kölcsön értékének semmiképen. A vármegye a pört elveszítette s a köl­csön a perköltségekkel együtt 5400 ko­ronár^ emelkedett, melyet a megyének három részletben kell letörlesztenie. Az összeg első részlete, 1800 korona szin­tén a pótadó-alap költségvetésében sze­repel, mint kiadás. Főbb vonásaiban igy fest Békésvár­megye 1910. évi költségvetése. A csabai felső kereskedelmi iskola. Mozog már az elöljáróság. A „Békésmegyei Közlöny" volt az első, mely a csabai felső kereskedelmi iskola kérdését ujabban a nagy nyilvá­nosság elé vitte. Lelki örömünkre szol­gái, hogy mult vasárnapi cikkünk nem volt pusztában elhangzó szó, mert moz­gásba hozta az egész csabai társadalmat. Mult számunkban már meg is jelent egy levél, mely élénk tanúbizonysága annak, hogy mennyire elevenére tapintottunk sok családnak a kereskedelmi iskola felvetésével. Az ügy most már megindult a maga utján. A képviselőtestület csütörtök dél­előtti közgyűlésén interpelláció alakjá­ban is szóba került. Az interpellációt idősb Kocziszky Mihály, a csabai gazdatársadalom ez érdemes ós előkelő tagja intézte az elöljárósághoz. Minden­képen dicséretre méltó ez az eljárás. A képviselőtestület kereskedő-tagjai közül talán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy az eszmét felvesse a közgyűlésen. Előállott tehát egy gazda és minden önző érdek nélkül (hiszen fiai már kész em­berek) sürgette az elöljáróságot, hogy tegye meg mielőbb a szükséges lépé­seket. Szép cáfolata volt ez a merkan­tilisták abbeli állításának, hogy az agrá­riusok az ő gyöngitésükre törekszenek. Az interpellációra alkalmat az szol­gáltatott, hogy a békéscsabai kereske­dők továbbképző tanfolyama kérelmezte 200 koronányi szokásos évi segélyét. A közgyűlés K o r o s y László; fő­jegyző előadása alapján a kért segélyt egyhangúlag meg is szavazta. A határozathozatal után felállott idősb Kocziszky Mihály : Mint a „Békésmegyei Közlönyében olvastam, egyik szomszédos község, Orosháza, már ugyancsak dolgozik egy felső ke­reskedelmi iskola felállításán. Én a ke­reskedők továbbképző tanfolyama ré­szére szívesen megszavazom a 200 ko­ronát, meg is szavaznék még többet is, mert szükség van rá. Azonban most már itt látom az idejét annak, hogy Csaba is lépéseket tegyen egy felső kereskedelmi iskola felállítása iránt. Ilyen kultúrintézményre feltétlenül nagy szüksége van most már Békésvármegyé­nek és alkalmasabb hely rá Csabánál nincsen. Nem szabad tehát most már egy percet sem késnie az elöljáróság­nak, nem szabad engednie, hogy más helyen csinálja meg az állam. Ha szük­séges, áldozatot is kell hoznia, hiszen most a tanfolyamnak nyújtott 200 ko­rona segély megfelelő tőkéje 20 óv alatt tekintélyes összegre rug. Annyit, vagy annál többet is bátran megszavazhat a község, ha kilátása van arra, hogy a felső kereskedelmi iskolát elnyeri. Kér­dem, mi a szándéka erre vonatkozólag az elöljáróságnak? (Éljenzés.) K o r o s y László főjegyző helyesli Kocziszky felszólalását annál is inkább, mert olyan helyről történt, ahonnan nem is várta. Kocziszkyt megszólás nem érheti, mert neki magának nem érdeke a felső kereskedelmi iskola. Teljes mér­tékben osztja a felszólaló álláspontját, azonban mivel a rendkívüli közgyűlé­seken a programba fel nem vett tár­gyak fölött határozatot hozni a törvény értelméb n nem lehet, az elöljáróság nevében helyesléssel tudomásul veszi az interpellációt és ígéretet tesz arra nézve, hogy a jövő közgyűlésen már kon­krét javaslattal jog előállani a tanács. A közgyűlés mindkét beszédet lel­kes éljenzéssel fogadta. Az ígéretnek azonban nem szabad most már ig.'ret­nek maradnia. Most megint küzdelem­ről van szó s a küzdelemben nem vi­heti Csaba a késlekedő Fabius Cuncta­tor szerepét. Minden fel nem használt perc halványodasát jelenti annak a re­ménynek, hogy a felső kereskedelmi iskola Csabán fog lenni és nem Oros­házán. Nyilt levél. Miután a békéscsabai felső keres­kedelmi iskola ügye első sorban a ma­gyar kereskedők érdekét fogja szol­gálni, tisztelettel felkérjük az Országos Magyar Kereskedelmi egyesülés békés­csabai fiókját, valamint a békéscsabai magántisztviselők és kereskedelmi alkal­mazottak egyesületét, hogy a békés­csabai felső kereskedelmi iskola érde­kében minden rendelkezésre álló esz­közt használjanak fel. Hisszük és meg vagyunk róla győződve, hogy az O M. K. E. agilis főtitkára dr. T a r d o s Dezső s a magántisztviselők és keres­kedelmi alkalmazottak egyesületének közszeretetben és tiszteletben álló el­nöke : Szemere Kálmán mielőbb megtalálják az utat a gyors intézkedésre. Kitűnő tisztelettel van: Több békéscsabai kereskedő. Békéscsaba közgyűlése. Tisztviselő-választások. — Kisebb ügyek. Nem valami különös nagy érdeklő­dés nyilvánult meg Békéscsaba csütör­tök délelőtti közgyűlése iránt. A kép­viselőtestületi tagok meglehetősen gyér számban jelentek. Az érdeklődésnek ezt a hiányát némiképen megmagyarázza az a körülmény, hogy a tárgysorozaton kevés fontos tárgy szerepelt. Legfonto­sabbnak lehetett tekinteni a Nagy­Gerendás-pusztai kirendeltségnél rend­A szörnyeteg. irta : Oracio Grandi. Asszonyok, férfiak, gyermekek mind azt állították, hogy már szeme tekinte­tével is elrémíti az embereket és fólel­mesé válik. Eddig csak távolról láttam, Egy reggel, amidőn a folyam túlsó part­jának magaslatán álltam, kifeszített szár­nyainak nyugalmas röptével haladva, héja jött felém. Fegyveremet reá emel- j tem. É percben szikra szállt fel a bokor­ból és lövésem durranása előtt — a ma- | dár lábamnál hevert. A „szörnyeteg" teritette le. Fekete, bozontos feje hatalmas nyakszirten nyu­godott. Hajlékony, erőteljes és deli, de rosszul öltözött alakja váratlanul ter­mett előttem és midőn a zsákmányt feléje dobtam, két sötét szem tekintete villant egy pillanatra felém. Ez a tekin­tete rémített el mindenkit tőle ! Az ana­théma, amelyet ezer ajaka „szörnyeteg" szóban egyesitett, e tekintet sötét ered­ménye volt. Midőn rólam az erdő mélyére né­zett, önkéntelenül fegyverem ' ravaszá­hoz nyúltam. — Itt lakik ? — kérdeztem s ijedsé­gem palástolásául vadásztáskámból egy kis dohányt nyújtottam neki. — Nős-e ? kérdeztem később, mi­alatt nyitott markát tartotta felém. — Voltam ! — válaszolt és ökölbe szorított marhában a dohány porrá zú­zódott. Azután hirtelen fölgerjedósót le­küzdve, megtöltötte pipáját, rágyújtott ; és az égő gyufát megvetéssel hajította ! a mellettünk tátongó mélységbe. Majd, mintha egy megkezdett beszélgetés tár­gyát folytatnók, kérdezte : — Ön tehát még tudna aszonyban is bizni ? Bizalmát még nem veszítette el ? — Mindannyinak nem, de egynek, aki bizalmamat kiérdemelné, szeretnék még hinni, -- Én is hittem ! De most... most már nem tudok rájuk sem nézni. Bizni bennük ? Ha... ha... ha!... A sérült medve fájdalmas fenségé­vel emelte fel bozontos fejét, a raga­dozó madár hangjához hasonló neve­tés kíséretében. De szemeiben csakha­mar kialudt a tüz, széles, nehezen lihe­gő mellére horgasztotta nyakát... és ő, a félelmetes „szörnyeteg" — sirt. — Sokat szenvedett ? — kérdeztem olyan halkan, mintha nem is a tágas vadon végtelensége zárna körül, de mintha egy kicsiny, szük helyiségben volnék, ahol avatatlan fülektől' kellene megóvnom a „szörnyeteg" titkát. Kezefejével letörölte arca izzadságát. Azután teletüdővel szippantott és pipá­jának bodros füstje szemeiből utolsó­nak kicsordult könyét is elnyelte. — Éveken át szerettem. Az ő szava zene, tekinte napsugár volt. Mikor ol­tár elé vezettem a menyországba érez­tem magamat... és... a pokolba jutottam. Gyermekünk is volt, de ez sem volt elég. .. szeretőt keresett... Nem öl­tem meg, nehogy gyermekem apja bű­nös legyen. De a gyermek kizárólag az enyém, itt, a vadoban élek vele, be­cézem, szeretem mindketttőnk helyett. És ha az a nyomorult el akarná tőlem venni, megölném őt, gyermekemet. .. ós magamat, amily igaz, hogy „szörnyeteg" a nevem! Hangja nem illett beszédének vad, I bosszút lihegő tartalmához. Mély bódító szerelem rezgett benne, az a szerelem amelyet kínzó álmok hosszú sorozata, a mult élénk képzeletének visszatükrö­zése — a jelenben keserűvé, kétségbe­esetté tesz. — Milyen igaztalanok az emberek, mikor szörnyetegnek nézik! — mond­tam, mintegy hangosan gondolkozva. — Azt hiszi ? — ízen. — Küzönöm ! „Jöjjön, igyék velem egy pohár bort. Örömet fog szerezni nekem, az elhagyottnak. Lakásom csak egy puskalövésnyire van innen. Elindultunk." A távolban egy kis pont tünt föl feketén a hegyek között, ott, hol az ásitó sötétség ós a feneket­len mélység egyesülnek. A kis fekete pont mozgott - felónk jött. Nemsokára élénk, tiszta, ezüst csengésű hangot hozott a szellő ós a kis pont az esteli napsugár utolsó csókjától rózsás lett. A sürü bozót és zöld fü közül Guoidó R9mi mester mestermüve, egy szőke angyalfej emelkedett ki. Még pár perc és cl // szörnyeteg" barna bozontja oszthatatlanul összeol­vadt a gyermekfej aranyszőke hullám­sugaraival. Az állat ösztönszerű szeretete volt az, a szív védekezése a világ kegyetlen­ségei ellen, amely a kinos szenvedés egész történetét tartalmazta. A völgyben minden aludt. S a faluban talán ugy álmodtak a szörnye­tegről, mint egy sötét, igéző tekintetű, félelmes borzalmas megjelenésről. Egye­dül ón láttam öt valójában, kicsiny, édes gyermekét csalódott szivére zárva, gyön­gédnek, könyezőnek. . . szeresitett segédjegyző anyakönyv­vezető-helyettesi s az ennek betöltésé­vel megürült anyakönyvvezető-helyet­tesi állások betöltését. A választások egyhangúlag történtek s eredményével mindenki meg lehet elégedve. A köz­ségi tisztviselői kar két szimpatikus, ambiciózus fiatal tagja jutott általuk jobb pozícióba. Apuszta-gerendási segéd­jegyző ugyanis Kelemen László, az eddigi anyakönyvvezető helyettes lett, az ő helyére pedig Medovarszky Mátyás, az eddigi kiadó került. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő: Pontban 9 órakor nyitotta meg a választó-közgyűlést S e i 1 e r Elek fő­szolgabíró. Bejelentette, hogy a Nagy­Gerendás-pusztai segédjegyző állásra ketten pályáztak: Kelemen László csabai anyakönyvvezető helyettes és A j t a y Béla körjegyző, akik 'mindegyi­két jelöli. A közgyűlés közfelkiáltással Kelemen Lászlót választotta meg. Az ilykópen megürült anyakönyvvezető-he­lyettesi állásra szintén ketten pályáztak : Med ovarszky Mátyás csabai ok­leveles jegyző és Horváth István ujkigyósi segédjegyző. Ez az állás Me­dovarszky Mátyásé lett szintén köz­felkiáltással. A két megválasztott segédjegyző azonnal le is tette a szokásos esküt. Most a gerendási albirói és esküdti állásokra való jelölés következett. K o­rosy László főjegyző a gerendásiak kívánalmainak figyelembe vételével — mely szerint csak ott lakó polgárok jelölhetők — a következőket hozta ja­vaslatba : az albirói állásra Kovács Andrást, Z a t y k ó Györgyöt és L o n o­v i c s Imrét, az esküdti állásra pedig Ancsin R. Ádámot, Botyánszky Jánost és Kvasz Györgyöt. A válasz­tást október l-ére tűzte ki a főszolgabíró. A választások és jelölések megejtése után Seiler Elek főszolgabíró eltávoz­ván, Kovács Sz. Ádám bíró vette át a közgyűlés vezetését. A kultuszminiszternek a vandhát­sikonyi állami elemi iskola felállítására vonatkozó leirata örvendetes tudomásul szolgált. A leirat értelmében a községet az iskolánál csak a dologi kiadások terhelik. Lakást ós tantermet kell épí­teni, ezenkívül 25 korona évi nyugdij­hozzájárulást kell fizetnie. E kiadásokat a község a 63.000 koronás nagy kölcsön időközi kamataiból fogja fedezni. Áchim Gusztáv mérnök abbeli indítványa, hogy előbb a szavazás alá eső tárgyakkal végezzen a közgyűlés, mert még határozatképes : elfogadásra talált. Több kanálisi-szőlőbeii ingatlan átvétele után a közgyűlés megszavazta az állami polgári fiúiskola telekátirását, a Yantara-fóle homokbánya eladását s a munkásházak építéséhez szükséges 20.000 koronányi kamatmentes kölcsönt. A laktanya kibővítése és mások. A -csabai katonai állomásparancs­nokság azzal a kérelemmel fordult a községhez, hogy építsen egy uj kocsi­szint a kaszárnya udvarán. K o r o s y László főjegyző nem javasolja a kére­lem teljesitósét. Egy régebbi szerződés­szerű megállapodás szerint ugyanis a laktanyánál felmerült kiadásokat a vár­megye tartozik viselni. A megye most is törleszt évente 16.000 koronát a laktanya-építés kölcsönéből a katona­beszállásolási alap terhére A községet csak a létszámszaporulattal járó kiadá­sok terhelik. A kocsiszín a költségvetés szerint 7500 koronába kerülne. Hogy jön a község ahhoz, hogy ily nagy összeg fizetését elvállalja ? A tanács javaslata az, hogy a közgyűlés irjon fel a vármegyéh >z és " kérje, hogy a 7500 koronát fedezze a katonabeszállá­solási alapból. A közgyűlés ebben az értelemben határozott. Az Alsófehérkörösi Ármentesitő-Tár­sulatnak a telefonoszlopok áthelyezése iránti kérelme teljesítésre talált. Október 1-én már el kell foglalni állását a nagygerendási segódjegyzőnek. Lakás azonban nincs, mert a tulajdono­sok egy-egy házért olyan magas bér­összeget követelnek, a mennyit még benn a főtéren sem fizet senki. Ennél­fogva most csak irodahelyiséget bérel­hettek. Ez a körülmény terhet ró a község vállára, amennyiben a segéd­jegyző be- és kiutazási költségeit a köz­ségnek kell fedeznie. Korosy főjegyző felhatalmazást kér az elöljáróság ré­szére abban az irányban, hogy az ügyet saját belátása szerint intézze el. Java­solja továbbá a tanács, hogy Nagyge­rendáson községi ház építését mondja ki a közgyűlés. Ez egy óv alatt elké­szül. Addig pedig, ha szűkösen is, el

Next

/
Oldalképek
Tartalom