Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-15 / 65. szám

Békéscsaba 1909 julius 29. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 Mégis akadt egy • polgár, akinek sehogysem tefszett a képviselőtestület fenti határozata, mert magánérdekének megsértését látta benne. Ez pedig nem más, mint dr. Szondi Lajos járásorvos, virilis képviselőtestületi tag, akinek vasut-utcai rozoga házában székel manapság a postahivatal. Mint megbízható forrásból értesülünk, dr. Szondi Lajos a képviselőtestületi határozat meghozatala után beadványnyal fordult a nagyváradi postaigazgatósághoz, amelyben felajánlja azt, hogy ő is hajlandó a mostani postahivatal telkén a kívánalmaknak mindenképpen megfelelő uj postaépületet építtetni. Ez épületért egyelőre természetesen jóval kevesebb bért kiván, mint a község az általa tervezettért. Itt tehát összeütközött a magánérdek és a közérdek. Érdeke a községnek, hogy kényelmes diszes postapalotája legyen, de viszont Szondi Lajosnak is érdeke, hogy mostani háza üresen ne maradjon, mert — pláne busás bérért — nem igen adhatja bérbe. Mi, nagyon természetesen, a közérdeket előbbre valónak tartjuk a magánérdeknél. Ez esetben is régi álláspontunkból kifolyólag hibáztatnunk kell Szondi dr. eljárását, mellyel a község érdekei ellen cselekszik. Ez a kijelentésünk ám nem azt teszi, mintha a községet sem hibáztatnánk, ha hozott határozata mellett mereven kitartana. Az elöljáróságnak és a szakbizottságnak is gondolnia kell arra, hogy az állam is épúgy, mint a magánember, az olcsóbbat keresi s a túlzott követelésekkel szemben majd a konkurrens ajánlattevő feltételeit fogadja el, amin nem is lehet csodálkozni. Ez gazdálkodási szempontból egészen természetes. Bár az államnak arra is kell tekintenie, hogy nem néhány esztendőre, hanem évtizedre ópit s a hivatal terjeszkedésére is gondolnia kell. A

N község telkén ez lehetséges, mig a konkurrensén nem. Hivatalnokai nem őrölhetik le életüket egészségtelen helyiségekben. Nem is szólunk arról, hogy a jelenlegi épületből az építkezés ideje alatt, legalább két évre, hova költözne a hivatal. Legjobb volna tehát, ha a község figyelembe véve Szondi dr. olcsó ajánlatát, a megkezdendő tárgyalás alatt olcsóbb feltételekre helyezkedne, de természetesen olyképen, hogy azért ne fizessen rá az építésre. Ez az egyetlen mód a főtéri postapalota megmentésére. Különben majd az élelmes Szondi dr. ajánlatát fogadja el az igazgatóság. Hi a magánérdek a közérdekkel összeütközik, nagyon különös volna, hogy a magánérdek kerüljön ki győztesen a harcból. Egy hatalmas ipartelepről. A csabai Bohn-féle cserép- és tégla-gyár. Egész nagyságában kezd már kibontakozni a Csabaerzsébethelyen épülő Bohn-féle téglagyár. Az a rengeteg sok és nagy épület, melyek a telep egyes részeit alkotják, mintegy varázsütésre emelkedtek föl. Az építkezési munkálatok még most is folynak nagy mértékben, ugy hogy beletelik még körülbelül másfél esztendő is, mig a gyár teljesen elkészül és megkezdi működését. Egyik munkatársunk csütörtökön délután kint járt az épülő telepet megtekinteni. A főbejárat mellett levő irodahelyiségében kellemetlenül lepte meg mindjárt az a körülmény, hogy a pénztároson kivül egyik hivatalnok sem beszél teljesen magyarul. Valamennyien németek. Egy magyarországi és olyan hatalmas ipartelepnél ez legalább is különös. Igaz, hogy — amint értesültünk — a Bohn-féle téglagyárnak nagy összeköttetésük van a külfölddel, de azért a feldolgozott anj ágból legalább is elfogy annyi Magyarországon, mint. a külföldön. A gyártelep pénztárosa el lóvén foglalva, csak a főbb adatokat adta meg s munkatársunk egyedül indu!t a gyártelep megtekintésére. Mindenekelőtt a nagy égető-kemencéhez ment, amely hatalmas arányaival már messziről tűnik szembe. A négy emeletnyi magasságú épület alján köröskörül boltozatos folyó alakú bejáratok vannak egymástól mintegy hórorn méternyi távolságra. E bejáratokon keresztül folytonosan rakják a tüzet, mely a felhalmozott agyag tégla-formákat, az úgynevezett „máglák"-at égeti. Roppant nagy ott a hőség, ugy, hogy a munkások félmeztelenre vetkezve dolgoznak. A rengeteg épület egészen a tetőig meg van rakva ilyen mágiákkal, amelyeket a nagy hőség keményit téglákká. Egyszeri égetésre több százezer t^gla készül A mágiarakásnak a tűzhöz közel fekvő részei rendesen hasznavehetetlenekké válnak, mert a roppant hőség következtében meggörbülnek és összezsugorodnak. A nagy égető közelében egyik szárító végén, ideiglenes fabódéban foglal helyet a téglaformáló gép, melyet gőz hajt. Nagyon érdekes ennek a gépnek a működése. A tégla anyagát képező földet a munkások folytonosan lapátol ják, egy tartályon át a gép belsejébe jut, mely meggyúrja az anyagot, megadja a tégla szélességét és vastagságit. Az ilyképen elkészített anyag hosszú sárszalagként nyomul kifelé a gép egy másik nyílásán, ahol az ott alkalmazott munkás két párhuzamos dróttal elapritja téglanagyságu részekre. Ezek az úgynevezett mágiák, amelyeket keskeny vágányon futó lovak által húzott kocsikra raknak és a száritókba szállítanak. Csak a teljes kiszáradás után kerülnek az égető kemencébe. A nagy égető átellenében foglal helyet a munkásház, amelyben 36 célszerűen elosztott, egészséges ós igen Ízléses munkáslakás van. A nagy udvar közepén most készül a szintén hatalmasnak ígérkező cserépégető, amely mellett szintén lesz egy nagy kémény, ugy hogy a gyártelepnek négy kéménye fog az ég felé emelkedni. A gyár teljes üzembe, helyezése után, ami, mint fentebb mondottuk, csak másfél óv múlva várható, összesen mintegy 800 embert fog foglalkoztatni. A csabai alsó néposztályra nézve tehát nagyon előnyös lesz, mert munkaalkalomBzaporulatot jelent s ennélfogva lényegesen lelohasztja a Csabán ugyancsak dühöngő kivándorlási kedvet. Nagy gazdasági előnyei mellett tehát ebből a szempontból örömmel üdvözölhetjük a Bohn-féle gyár létesülését. Csak az még kívánatos, hogy a gyár inkább magyar munkásokat alkalmazzon, mint szerbeköt, akik folytonos garázdálkodásaikkal megzavavják a közbiztonságot. A kataszteri kiigazítás hőse. Szák uram, a magántudós. Néhány tekintélyes békéscsabai polgár, köztük Bakos Mátyás ós idősb Kocziszky Mihály érdekes paksamétát kaptak á napokban. A paksaméta epy kiböngészhetetlen krix-kraxokkal tele rajzolt iratból áll, melyet egy Szák János nevű egyén küldött Szintyéről, Aradmegyóből A kiböngészhetetlen irat körülbelül három ívre terjed. Külső alakja az olvashatóság kivételével megfelel egy hivatalos aktának. Még szám is van rajta, mintha csak a vármegye, vagy valamelyik más hivatal küldötte volna. Bakos Mátyásnak kezeink közölt levő irata például a 225-ik számot viseli. Ahogy az olvashatatlan írás némelyik szavából kitűnik, Szák János uramat a kataszteri kiigazítás izgatja ós a szomszédos Csanádvármeg.yével szemben Békésmegye igazáért akar harcolni. Mellékelve van hozzá egy kérő levél is, amelynek szövege körülbelől a következő": „N. N. birtokos urnák Békéscsabán. N. N. birtokos ur kérem ezen 225. számú iratot tekintetbe venni méltóztassék. Kívánom az 1909-dik óv október hó 3-ik napján Bcsabán a csirke pijacon nagy számú emberi gyülekezetet akarok tartani, amej gyülekezetnek a megirott pontoknak tarlalmátt bővebben ki fogom beszólni. Erre engedélyt kérek és kérem, birtokos ur, amennyiben lehet, készségesen embereket gyüjesön ós az érdekelt emberek közül mentől nagyobb számban legyen. Tiszteletel maradok, mint alattvalója, Szák János, Szintye, Aradmegye-" A levélhez aztán mellékelve van egy szépen megvonalazott félives rubmelyet akkor még élő édesanyja eszközölt ki A Csabán jól ismert Kiss Péter volt a gyámja, aki igyekezett a gyermeki könnyelműség folytán csinált adósságokat, melyek nem kis összegre, rúgtak, törleszteni. A gyámság alól, gondolom, 1847-ben vagy 48-ban szabadult fel. Ekkor kezdődött csak az igazi adósságcsinálás. amely nem egészen husz óv múlva a tönköt előidézte. De nézzük előbb az életo miként való folyását. A szabadságharc kiütvén, a ráccsordák garázdálkodása megkezdődött az alvidéken, kik ellen — rendes katonaság nem lévén, ami volt is, Móga osztrák tábornok áruló vo'ta miatt nem érvényesülhetett — a föld népét mozgósították s a nemzetőri zászlóaljakat szervezték. A kiegyenesített kasza, vasvilla, vagy legjobb esetben az Alrinczy korára emlékeztető puskával felfegyverezett nemzetőrök Szent-Andráson,Szakáll Pált választották kapitányukká. Ámde ö nem fogadta ezt el, hanem mint közvitéz (?) vonult be két négylovas fogattal és négy hátas paripával, tábori konyhával ós szakácsnóval, mert asztalánál a tiszti!kar rendes vendége volt. A kapitányi tisztet Duda nótárius uram töltötte be, aki valaha mint káplár szolgált az osztrák ármádiában. (Meg is látszott rajta!) Az egyik káplári állásban pedig Rapos uram, különben becsületes asztalosmester, aki tiz évet szolgált régebben, vitézkedett. Megjegyzem, hogy Rapos uram valami rosszul sikerült asztalosmunka miatt erős haragot táplált Szakáll irányában, de odahaza nem tehetett volna egyebet a gazdag földes ur ellen, mint magában dult-fult. Ámde itt érezvén magas rangjának hatalmát, ugyancsak kiadta az otthon magába fojtott epét ós a közvitéz Szakállt ugyancsak megexeciro?tatta ! — Hallja kend, Szakáll! — ez volt a titulus, — kend ma istrázsára megy a profontos szekerekhez! — Majd meg más, nem éppen uri voltához illó megbízásokkal terhelte. No de Rapos uram hatalmának csakhamar végot vetettek rác testvéreink, mert kitörvén a szenttamási erődített fészkükből, a mi vitéz őrseregünk elszelelt a vörös köpenyeges, hosszú puskás szerezsánoktól. Rapos uram vezetett itt is, mert Duda kapitány ur felkapott a Szakáll szekerére s hamarább értek haza Szentandrásra, mint a káplár ur vezérlete alatt futó gyalog vitézek. Kaszát, vasvillát, kenyerestarisznyát ós egyéb ártó — és a futást gátló — szerszámokat elhányván, jóformán pucéron érkezvén meg, a harcias menyecskék majdnem vissza kergették őket, ahelyett, hogy ölelő karjaikba zárták volna a haza megmentőit, A harc további folyamában csak annyiban vett részt az én kedves sógorom, hogy azt leste, vájjon merre szól az ágyú, merre vonul az ellenség, nehogy valamiképp beléjük ütközzön. A forradalom leigázása után visszavonult csabacsüdi birtokára, ahol legnagyobb biztonságban érezte magát. De annyi érdeme mégis volt, hogy a menekülő országgyűlési képviselőket, tudomásom szerint Boczkó Dánielt, Halász Boldizsárt és több, ezek által hozzá kalauzolt képviselőt és honvédfőtisztet nemcsak hogy heteken át rejtegetett, de midőn már bizonytalan lett nála az állapot, útiköltséggel is ellátta őket-s fogatain tovább is vitette. Ezt az egyetI len érdemét fel kellett említenem, mert ! más felemlitésre méltó cselekedetet nem követett el a haza, az emberiség érdekében. IV. Szakáll igen csinos, középtermetű, barna férfi volt s nem kevesen szerették volna hálójukba keríteni. De ő, nem tudom hol, meglátta egyik szép rokonomat, alsódabasi Dinnyés Ernesztint s csakhamar meg is kérte, meg is kapta s gyönyörű nógyesfogatán röpítette szentandrási kastélyába. Házaséletükről csak annyit, hogy az boldogtalan volt, mert Pál ur lepkeként egyik virágról a másikra röpködött. Annyi bizonyos, hogy sajátságos ember volt Szakáll. Fösvény volt a piszkosságig ós jót soha senkivel sem tett, csak hitelezőivel, akik közül ma is uri módbán ól több család, amely jóformán rajta gazdagodott meg. Rendes volt különben pedánsságig. Minden napról naplót vezetett, hova apró részletességgel jegyzett be mindent. Ki volt nála, mit csinált az nap, mi nevezetes esemény fordult elő, mit és hová adott ki s' mit vett be? stb. I Ezen napló-jeg.yzetek évtizedek alatt j sok kötetre rúgtak, melyek számozva s havonként összekötve, egész szekrényt ! töltöttek be, kár, hogy eltűntek, sok ór• dekes dologra vetnének most világot. A tisztaságot annyira vitte, hogy nem csak lakásában, de a majorjaiban j is minden szombaton, még a legszor- j gosabb munkaidőben is, a hány cseléd, i napszámos csak volt, az mind sepert a J major körül s hordta össze a szemetet: i (Vége következik.) rika Í.-J, mely Csanádapáca, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza szomszédmegyei községek határában levő földeket tünteti fel minőség és érték szerint osztályozva, még pedig az 1887. évi állapotnak megfelelően. Aztán jön egy hatoldalas krix-krax, amelyen nem tudna elmenni a legzseniálisabb írásszakértő sem. Annyit ki lehet venni néhány olvasható sorból, hogy Szák uram bölcselkedik ós közben a saját életefolyását is letárgyalja évek szerint. Például ilyenek vannak benne : „1873-dig évben március hó 17-digén Bagi uraságnál nyomtatás alkalmával hűtlen munkások." Hogy mit akar Szák uram ezekből kisütni, azt már igazán jó volna tudni. Valószínűleg csak azért irt a tekintélyesebb gazdáknak Szák János, hogy haza szeretne jönni Szintyéről ós valami munkát kór. Hogy ezt minél könnyebben elérhesse, azért vette fel proframmjába Bókósv.írmagye kataszteri kiigazítását is. Szák uram irásai azonban nem igen fognak a kivánt erednényre vezetni Nem, először azért, mert olvashatatlanok, másodsorban pedig azért, mert hát a kataszteri kiigazítást már mások vették kezükbe, akik egy kissé illetékesebbek Szák uramnál. A kataszteri magántudós urnák ezt, a Békésmegye iránt tanúsított jóindulatát egyébként köszönettel fogadhatja Békésmegyóben mindenki s ezért a Csirke-piacon rendezendő nagy előadáson bizonyosan számtalanul fognak részt venni. Méray-Horváth kibontakozási magántudós ur alteregójáról, Szák uramról sikerült megtudnunk annyit, hogy csabai ember, napszámos ember volt és hogy a pálinka mellett az újságokat ós a könyveket is szerette. Egyszóval a tudós férfiak kategóriájába tartozik. Azt azonban megjegyezhetjük, hogy irni jobban is megtanulhatott volna. Békésmegye egyik megmentöjóhez és oly tudós férfiúhoz, mint ő, nem illik olvashatatlan ákombákomokat a papírra rajzolni. KróniKa. Tudják önök, hogy mostanában Kik a legbúsabb emberek? Nem tudják, ugy-e ? Hál megmondom : fi szegény — szalmaözvegyek. Vége szakad a dáridóknak És élnek rendes életet. Butéliák, pezsgős palackok, Szép lányok, Isten véletek ! . . . Igy sóhajt tel a szalmaözvegy, Mikor az asszony hazatér, Elébe megy, örül rajongva, Hogy a szegény nő szinte fél. S aközben lelke másfelé jár, Valahol egy asztal körül, Hol Jenő pajtás, Quszti pajtás Vig koccintásra tömörül. Vigasztalásul mondok egyet, • Ti árva szalmaözvegyek, Lesz mulatság itt nemsokára, Áldjátok a Hőegyletet I Lehet tombolni 5 tombolázni Künn, a ligeti fák alatt, Hódítani is lesz alkalom majd, Ha a horogra hal akad. Aztán meg itt a szép időszak : Vadászhat, aki tud s akar Vadászaion — ez régi nóta — Mindig vígan él a magyar. Ha némelykor egy gyáva nyulat Véletlenül golyó talál : Diadalittas Nimród bácsi S a pohár bort is issza már. És megtörténik néhanapján Dehát ilyenről ki tehet: — Vadászaton tévedni könnyű Tévednek is ott eleget — Kocavadász ur a golyóját Valamelyik hajtóba küldi, De hát fizet büszkén, busásan S az ily erényt meg kell becsülni Megnyílnak már az iskolák is S dühöng megint a szorgalom, A vakáció meghal mindjárt, Busul is sok gyerek nagyon. Csak egyedül az ábécések Vágynak az uj élet után, - S a „gólyák1, a süldődiákok K lozsváron és Pest-Budán. Mi mostanában vigan élünk, Csupa kacaj az életünk, Van kabarét, van cirkusz is már, No és egyébb még kell nekünk ? fi Viliandok mókás bohócok, Rajtuk egész cirkusz nevet, Ok is nevetnek, hogyha jócskán Megkoppasztják a zsebeket. Ilyen az élet, tetszik látni, fiz egyik sir, másik kacag, Nagyra vesz egyik minden dolgot, Másiknak minden baj — vacak . ..