Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-09 / 37. szám

294 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 250 mindent keresztülvinni akaró érdekfrakciókat, hogy lassabban a testtel! Az eddigi helyettes, Zsilinszky Sándor megválasztása a tekintetben szerencsés, mert benne ritka becsületességü ós kötelességtudó jegyzőt nyert a község. Ha uj állásában — ós erre van akaratereje — fokozódni fog önállósága és a hivatalos teendők elvégzésén felül a közügyekben való munkálkodása is, ugy megválasztásával nemcsak a község, de az egész csabai társadalom — nyert. — ? Rendkivül nagy érdeklődés nyilvánult meg a csütörtökön délelőtt megejtett hagyatékügyi jegyző- ós állatorvos-választás iránt. A képviselőtestületi tagok négyötöd része megjelent a választó-közgyűlésen, a karzat zsúfolásig tömve volt érdeklődőkkel. Az ülés előtt csoportok keletkeztek, amelyek izgatottan tárgyalták az eshetőségeket: — Hrabovszky lesz a jegyző, egészen biztos. — No, én meg Zsilinszkyre tippelek. Ha van még igazság, ő lesz a jegyző. Egy anekdótáiról és vicceiről ismert városi hivatalnok aztán eldöntötte a vitát a következőképpen: — Én már tudom, ki lesz a jegyző. — Honnan, honnan ? — kérdezték kivácsian. — Hát én tudom, hogy Zsilinszky lesz. Mert Zsilinszky fekete szalónruhában jött fel ma, Hrabovszky meg sötétkékben. Kérem, az ilyen külsőségek is jelentenek valamit, sőt, mondhatni, sokat, mindent . . . Nem is gondolta, milyen igazat mondott. Seiler Elek főszolgabíró 9 óra után néhány perccel nyitotta meg a választó-közgyűlést. Tájékoztatta néhány szóval a rendkívüli közgyűlés céljáról a megjelenteket, aztán felolvasta a 13 pályázó névsorát. Most jött aztán a nagy pillanat: — Én, törvényadta jogomnál fogva, — folytatta — jelölöm a hagytékügyi jegyzői állásra első helyen Zsilinszky Sándort, második helyen Tóth Lászlót, harmadik helyen N e u r a Gusztávot és negyedik helyen V i r á g h Dezsőt . . . Általános elkóppedós. Suttogás hallatszik mindenfele: — Hrabovszkyt nem is jelölték !... Tyhü, mi lesz most 1 ? Nem lett semmi. Csak a Hrabovszkypártiak zúgolódtak : — Igazságtalan jelölés. Már a „nép" jelöltje nem is kell? Aztán megkezdődött szépen, rendben a névszerinti szavazás. A Hrabovszkypártiak legnagyobb része nem szavazott. A többi szavazatok Zsilinszky és Tóth között oszlottak meg. A két idegenre nem szavazott senki. Zsilinszky Sándorra szavaztak: Rosenthal Adolf, Beliczey Géza, Omazta Gyula, id. Kocziszky Mihály, dr. Ursziny János, dr. Szondi Lajos, Zsiros András, Sztraka György, Varságh Béla, Seiler Gyula, Szeberényi Lajos Zs., Kovács Sz. Ádám, Zahorán János, Gally Gyula, Korosy László, Áchim Gusztáv," Németh Lajos, Filippinyi Samu, Filippinyi Lajos, Zsilinszky Mátyás, Póli Pál, Szaszák Pál II., Tuska György, dr. Fáy Samu, Kitka György, Kovács L. Mihály és dr. Vas Vilmos, tehát összesen 27- en. Tóth Lászlóra szavaztak: Haan Béla, Wagner József, Kovács Pál, Galli Mihály, dr. Wallfisch Ferenc, Laczó Mihály, Kerepeczki György, Szulimán Akos, Jánovszky Pál és Vandlik Mátyás, tehát összesen 10-en. Igy Zsilinszky Sándor 17 szavazattöbbséggel hagyatékügyi jogyzővó választatott. A második állatorvosi állásra jelölve voltak : Kökónyessy Gyula, Almássy Géza ós Szántó Lipót. Itt gyorsan ment a dolog. Egyhangúlag, közfelkiáltással Kökónyessy Gyulát választotta meg második állatorvossá a közgyűlés. Mindkét váiasztás, de különösen a jegyzői választás általános megelégedést keltett Csaba lakosságánák minden rétegében, mert Zsilinszky Sándort megnyerő egyénisége ós példátlan buzgalma, szorgalma miatt mindenki tiszteli és becsüli. A kirakodó vásárok ellen. A csabai Ipartestület előljárösági üléséből. A vásárok romantikáját halálos veszedelem fenyegeti. A gyermekek és felnőttek kedves vásárfiáinak meseszerű forrásai, a kirakodó bódék ellen akció készül. Ezt az ősi intézményt, mely a régi, céhbeli iparosok termékei értékesítésének úgyszólván egyedüli eszköze volt: ugy látszik, nemsokára elpusztítja a haladó kor kérlelhetetlen ökle. A vásáros bódékkal egyidejűleg talán el fognak tűnni a különféle szórakozást nyújtó komédiák is s velük eltűnik a nagyvásárok miden kedélyessége és érdekessége. A vásárokra azután csak olyan ember megy, aki marhákat, lovakat, birkákat és más hasonló okos, vagy oktalan állatokat szándékozik venni és eladni. A vásárok tehát csupán mezőgazdasági termékek értókesitésére fognak redukálódni. Maga a legilletékesebb fórum: az iparosok testülete kelt ki a kirakodó vásárok ellen. A Békéscsabai Ipartestület csütörtökön délután tartott előljárósági ülésén nagy vitát provokált a kiskunhalasi ipartestület átirata, melyben kéri a csabai ipartestületet a kereskedelmi miniszterhez intézett olyan értelmű feliratánsk pártolására, hogy a miniszter gondoskodjék az uj ipartörvényben a kirakodó vásárok beszüntetéséről. A testület azzal indokolja meg e kérelmét, hogy a kirakodó vásárok nagy károkat okoznak nemcsak a helybeli iparosságnak, mely a nagy számmal felgyülekező vidéki iparosok miatt nem tudja termékeit kellőképen értékesíteni: hanem a magyar iparnak is. A vásárokon ugyanis sokan vesznek részt olyan ipari engedélylyel biró kereskedők, akik rossz, idegen gyártmányokat árulnak s eztal rontják a hazai iparosság renommóját. Az átirathoz . először Petrányi Gyula szólott hozzá, aki indítványozta a feliratnak hasonló szellemű felirattal pártolását. A vásár — úgymond — teher ugy az iparosokra, mint a kereskedőkre. Mert ott a közönség olcsón jut rossz árukhoz s a nem vásározó iparost és kereskedőt fumigáija. Vannak olyan iparosok, akik 15—20 forinttal a kezükben már iparigazolványt váltanak, hamar összecsapnak néhány darab árut, vásárokra járnak és pénzre van szükségük, potom áron túladnak cikkeiken. Ezzel lenyomják a tisztességes, jó munkák árát. Zlehovszky János szintén ellene szól a vásároknak." Neki ugyan nincsen szüksége vásárokra járni, de azt határozottan állithatja, hogy a vásár az egész közgazdasági életre nyomasztólag hat. Régebben szükség volt a kirakodó vásárokra, de ma, a közlekedés hatalmas arányú fejlődése korában fel tudja keresni minden vásárolni szándékozó a neki szükséges iparosokat a műhelyükben. K i s z e 1 y Pál elnöklő alelnök közbevetette, hogy vájjon nem ártana-e a vásárok beszüntetése a kisebb iparosoknak, akik tulajdonképpen abból élnek. M a t u l a .y György szerint a vásárokra nagy szükség van, vannak olyan iparágak, amelyeknek termékeit csak vásárokon lehet értékesíteni. A megszüntetés tehát az ilyen iparosokra nézve valóságos katasztrófa volna. D o r n József szintén nem barátja a vásároknak, mert legtöbbször például a ruha- és cipőárusok rossz kü földi termékekkel árasztják el az országot — a magyar ipar kárára. Horváth Mihály jegyző fölöslegesnek tartja a vitát e kérdés fölött. Sok országos kongresszus foglalkozott már a vásárok ügyével s a kereskedelmi kamarák el is határozták, hogy uj vásárokat egyáltalán nem is véleményeznek a kereskedelmi miniszternek. A legközelebbi ipartörvény — ankét is fog vele foglalkozni. Kován Endre és P a p p Sándor hozzászólásai után Márton József indítványára, szótöbbséggel kimondotta az elöljáróság, hogy elvben hozzájárul a halasiak átiratához és az eltörlést hasonló szellemű felirattal támogatja. Elet a Várban. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Nyolc napra a budai Várba tette át székhelyét a király s igy megint lehet beszólni, sajnos, csak rövid néhány óráig, udvari életről! Hogy él a Felség, mikor kel, mikor dolgozik, milyen az ő rendkivül pedáns, egyformán katonás napi beosztása, ezt mindenki tudja azokból a bőséges leírásokból, amelyek fő leg a bécsi sajtó nyomán jutottak el hozzánk. Minden túlzás és hiperlojalitás nélkül ma is meg lehet állapítani az igazságot, hogy az uralkodó a monarchia leglelkiismeretesebb, legmunkásabb — s nem csupán legelső — tisztviselője. Páratlanul erős, SZÍVÓS fizikuma nagyszerűen bírja a munkát, szellemi frissesége még most is a régi ennek a sok gonddal-bajjal küzködő, kedves mosolyú, nyilt tekintetű, fehér fejedelmi aggastyánnak. Valamennyi magyar államférfiú, akinek a legutóbbi napokon alkalma volt a királylyal huzamosabb ideig tanácskozni, egybehangzóan a király szellemi ós testi üdeségéről, örvendetes rugalmasságáról és még mindig kitűnő memóriájáról számol be. Az udvari élet naponta a kíváncsik százait vonzotta föl a Várba, azokon kivül, akiknek ott hivatásuknál fova dolguk volt. Különösen déltájban tódultak az emberek a Várkert kanyargós utjain és a siklón. Az őrségváltás ünnepi ceremóniáit nézték végig, amely egy órakor történik naponta. A király jelenlétében, természetesen plain parade és katonazenekarral, amely a Gotterhalte első ütemeit játsza. A Várban, a különben rideg és kihalt épületkolosszusban, ahol ha száz ember van, meg se látszik, most mégis észrevehető némi élénkség. Udvari hivatalnokok, katonatisztek, koronaőrök, komornyikok, lakájok jönnek-mennek, sürün robognak be a gummitalpu kocsik ós az automobilok és a nagy sürgés-forgás közepette szinte észre se lehet venni egy-egy gyászfátyolos, feketeruhás asszonyt, aki nagy paksamétában hozza a felségfolyamodványt a kabinetirodába. A Vár kapujában szép szál ember áll. Díszruhában, félrecsapott kalpaggal. Rauchbauer ez, a portás. Nemrég számvivő-főhadnagy volt, de jobbnak és főleg jövedelmezőbbnek találta a portási szolgálatot. A kocsik behajtanak a Vár udvarába s ha audienciára menő vendégeket hoznak, a kihallgatás végéig csönkörül formás, szép alakját, apró lábacskáival lépegetve, hófehér ruhácskájában olyan volt a lány, mintha egy liliom kelyhe himbálóznék tisztán, mocsoktalanul az illatos szellőben. II. A szerelem diadala. Törtónt, hogy a nagynéni meghalt, a bankfiu töméntelen sok pénzt örökölt. A bankfiu hálával gondolt a nagynénire és hálával gondolt az Istenre, aki a nagynénit magához vette. De Margót nem felejtette el, s miután most már leomlott köztük minden akadály, a temetőből egyenesen a Bálvány-utcába sietett. — Margó ! Kicsi Margóm 1 Meghalt a nagynéném, most már semmi gátja boldogságunknak ! — Feleségül vesz ? Sikoltotta örömmel a leány. — Azt éppen nem ! — felelte némi zavarral a bankfiu. — Még sem lehet Tudja, a társadalmi állásom miatt. Hanem kiveszek magának egy háromszobás lakást, kap inast, automobilt, szobalányt és havonta háromszáz forint apanázst! Elfogadja? A leány nehéz vívódással állt helyén egy darabig, azután igy felelt: — Megkérdezem a papától! A papa pedig azt felelte: — Nem bánom ! De adjon az az ur havonta ötszáz forintot! III. Derűre ború. i Éltek vidáman a bankfiu meg a szép házmester-leány egy évig, másfél évig. Tele marokkal szórták a pénzt ékszerre, virágra, pezsgős bolondságra. A nagy vörös automobilt már az egész város ismerte, annyiszor hordta őket kettőjüket a Stefánia-utra, lóversenyre, mulatós cócókra. A másfél év vége feló mondta egyszer a fiatal prokuristának a bank egyik direktora: — He-he! Láttalak tegnap az Andrássy-uton azzal a nőcskével. Szép kis nőcske! He-he! Csak egy kicsik sokba kerül. Mi? A fiu elsáppadt, mert öröksége fogytán volt, aznap vette ki a kasszából az első lopott ezrest. — Különben teheted, hehe! Telik a nagy örökségből! — fejezte be mondókáját a bankdirektor. S a fiúnak megint visszatért a vér az arcába. De a lopott ezresek is gyorsan fogytak. Kezdett a hitel kifogyni, kezdett nem telni az apanázára. A nő, a szép Margó — tekintettel a szerelmükre — egy darabig várt, remélt, de amikor már a vörös automobilt is el akarták árverezni, kidobta a fiut. — Elvégre, — mondta, — nem akarhatod, hogy temiattad tönkre tegyem magam! IV. A szent házasság minden bajt jóra fordít. Szomorú napok jöttek, mert a bankban rájöttek a sikkasztásra, a fiut becsukták, de sajnálták szegényt és hamar elengedték. Züllötten, éhesen, rongyosan csavargott az utcán ós habozott: mely halálnemet válaszsza, melyik volna amellett, hogy olcsó, legkevésbbé fájdalmas? És ahogy igy sötét gondolatokkal vívódva megyen az utcán, egyszer csak tülkölve jön egy nagy vörös automobil, az automobilban egy nő, bizony nem más, mint Margó. Margó meglátja a fiut. Jelt ad a sofőrnek, az automobil megáll, a nő odainti a fiut s kacag és örül, aztán beülteti maga mellé az automomilba. — Milyen jó, hogy megtaláltalak. Tűvé tettem érted a várost. Képzeld, megismerkedtem azzal a vén szamárral, a te volt igazgatóddal! Nagyon utánam vetette magát a vén gazember, ós hát én nem is bánnám, de az a bolondsága támadt, hogy menjek előbb férjhez, mert ő leánynyal nem barátkozik. Azt mondja, gond nélkül akar élni, kerítsek egy férjet, holtomig boldoggá tesz. És én mindjárt terád gondoltam. Nem szép tőlem? Ügy-e jó lány vagyok? A fiu hálásan megcsókolta a leány kezét. Amiből látszik, hogy ez jó házasság lesz, mert férfi és nő kölcsönös megértéssel és egymás megbecsülésével indul a jövője eló. Naszreddin Hodsa tréfái. Eredetijét gyűjtötte és fordította: Kunos Ignác. Amint heverész egyszer a Hodsa, nagy zajt hall a kapuja előtt. Odaszól a feleségének, hogy keljen fel és gyújtson gyertyát, szót akar odakint nézni. Az asszony azt mondja neki, hogy sohse törődjék vele. A Hodsa nem fogad szót, magára teríti a paplanját s amint kimegy benne, valaki lekapja róla ós elfut vele. A Hodsa dideregve tér vissza és mikor kérdi tőle a felesége, hogy miért lármáztak odakint, igy felelt neki: „Ugy látszik, a mi paplanunkon vesztek össze. Alig hogy elvették tőlem, vége lett a lármának. * Egy zöldséges kertbe tévedt egyszer a Hodsa és ami répa, retekféle csak a kezeügyébe esett, mind bedugta a zsákjába. Meglátta ezt a kertész és ráförmedt a Hodsára, hogy mi keresni valója van itt. A Hodsa nem tudja, hogy mit mondjon és nagy zavarában azt feleli, hogy a minapi vihar hajtotta ide. „Hát ezeket ki tépte ki?" — kérdi a kertész, Löwy Jakab L, és Társa cég férflszabó-üzlete Békéscsabán Csakis kiváló minőségi árúk. Az ország neves üzleteivel versseiyttartó szabás, kivitel. Közbizalmat szerzett és pontos kiszolgálás. . Polgári és katonai egyenruhák. Főtér, a kath. templommal szemben. ======