Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-09 / 37. szám

Békéscsaba, 1909. május 9. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 295 des lépésekben odakint sétáltatják a lovakat. Andrássy automobilon jött, ami itt egy kis szem adószámba ment. Des­sewffy a saját fogatán hajtatott föl, a bakon a főrendiház diszbe öltözött haj­dújával. Justh Gyula bérkocsin jött, aminthogy igy illik ez a népképviselet elnökéhez. A mágnás-politikusok mind a saját fogatukon igyekeztek a királyhoz. Sokan talán nem tudják, hogyan folyik le egy ilyen audiencia. A király rendszerint általános udvariassági kér­déseket intéz a megjelent notabilitások­hoz, aztán igy szól: — Adja kérem elő a véleményét. Most a kihallgatandó személyén a sor, akit Őfelsége nagyon figyelmesen hallgat s kezében ceruzával, jegyzeteket tesz az előtte fekvő papirra. Kérdések­kel sürün szakitja félbe az előterjesz­tést s a végén rendszerint megköszöni azt. Székkel csak az aggastyánokat, vagy gyöngélkedőket kinálja meg, esetleg külön kitüntetésképp azokat, akik ke­gyeiben vannak. A király minden mi­niszterével németül beszél. Kossuth Ferenc miniszterrel csak addig tanács­kozott olaszul és franciául, amig nem volt a minisztere. Justh Gyula magyarul adta elő véleményét, de a király néme­tül felelt rá. Őfelsége ugyanis megért minden nehéz közjogi és általán politi­kai műszót, de nem tudja magát ma- j gyárul korrektül kifejezni. Justh viszont nem tud beszélni egészen jól németül, j A király az utóbbi időkben sokat j panaszkodott a miatt, hogy fáradtnak ; érzi magát. Ebből sokan már arra kí) vetkeztettek, hogy visszavonul és át­engedi az uralkodást Ferencz Ferdinánd­nak. Ez elhitározás valóságáról termé­szetesen nehéz meggyőződni. A nemzet kívánsága az, hogy minél később követ­kezzék el ez az idő. A megyegyiilés előkészítése Az állandó választmány ülése. Békésvármegye állandó választmá­nya pénteken délelőtt Döry Pál főis­pán elnöklése alatt ülést tartott, amelyen nagyobbrészt a május 24-én tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűlés tárgyainak előkészítésével foglalkozott. Az ülésen jelen voltak az elnöklő fő­ispánon kivül: Ambrus Sándor al­ispán, D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző, P e r s z i n a Alfréd, a/, államépitészeti hivatal főnőké, Török Gábor és Dombi Lajos választmányi tagok, Moldoványi János aljegyző. A választmány, mielőtt a közgyű­lési tárgyakra tért volna, az 1910-ik évre érvényes képviselőválasztói név­jegyzék kiigazításával foglalkozott. A kiigazítás megtörténte után végered­mény az lett, hogy a jövő évben az orosházi és gyomai választó-kerületben 56-tal lesz több képviselőválasztó, mint a mostaniban. Egyik községben több, a másikban kevesebb lett a választók száma. Több lett például: Orosházán 44-el, Köröstarcsán 14-el, Nagyszénáson 21-el. Kevesebb lett: Gyomán 30-al, Vésztőn 23-al, Endrődön és Mezőberény­ben pedig egyformán, 19-el. A közgyütés tárgyai közül először a házi pénztár és az 1% os pótadópénz­tár 1908. évi zárószámadásai kerültek tárgyalás alá, melyeket már mi ismer­tettünk lapunkban. A házipénztár zár­számadási tudvalevőleg 1476 kor. mi­nuszszal zárult, aminek oka elsősorban három elhalt tisztviselő temetkezési já­rulékainak kifizetése és az előző évről maradt 2000 koronás hiány fedezése volt. A pótadópénztár zárószámadása viszont 2500 kor. plust tüntet fel. Ez összeg hovafordításáról a közgyűlés fog határozni. Az állandó választmány ha­tározata az, hogy felhasználás céljából bocsássa a közigazgatási bizottság ren­delkezésére. Szeghalom községét nagyon régen ós sokszor sürgette már a vármegye, hogy egy ellenőri állást szervezzen. Ezt folyton megtagadta a község. Végre azonban kiírta a pályázatot rá 400 ko­rona fizetéssel. Erre a potom-fizetésre természetesen nem akadt pályázó. Ké­sőbb a község 1000 koronara emelte fel a fizetést. Ez ellen Juhász Bá­lint és társai felebbezést nyújtottak be a megyegyüléshez. Az állandó választ­mány javaslata az, hogy a közgyűlés ezt a felebbezést, amely szük látókörre vall: utasítsa el. E két érdekesebb tárgyon kivül mintegy negyven kisebb tárgyról al­kotta meg a választmány a közgyűlés elé terjesztendő javaslatát. Ezek között különösen figyelemreméltó a vármegyei árvaszék jelentése a mult évi működés­ről, mely szerint az árvaszék iktató­könyvei az 1908. évről 25,529 ügydarab számot tüntetnek föl. E hatalmas meny­nyiségtől c indössze 49 jött át erre az évre elintézetlenül. Oly szép eredmény ez, amilyennel kevés' hivatal dicseked­hetik és az árvaszók tisztviselői érde­mesek érte a legnagyobb elismerésre. Az árvaszók hatáskörébe jelenleg 1987 kiskorú és 417 gondnokolt tartozik. Az állandó választmány a közgyűlés idejéig még tart ülést a többi tárgyak megbeszélése és határozathozatal cél­jából. Csabai ipartestületi ügyek. Előljárősági ülés. A békéscsabai ipartestület elöljáró­sága csütörtökön délután 4 órakor igen látogatott ülést tartott. A tagok csaknem teljes számban megjelentek. Az ülésen különösen két tárgy keltett huzamosabb vitát. Egyik a kirakodó vásárok meg­szüntetésének kérdése, melylyel lapunk más helyén, külön cikkben foglalkozunk, másik pedig az iparos-tanonc munka­kiállitás idejének meghatározása, melyre vonatkozólag elhatározta az elöljáróság, hogy ha elegendő jelentkező akad, a kiállítást a folyó iskolai év végével ren­dezi. Az ülésen, melyet Wagner József elnök távollétében Kiszely Pál al­elnök vezetett, jelen voltak : Zlehovszky János alelnök, Horváth Mihály jegyző, Uhrin András pénztáros, Márton József, Thiesz János, Kelemen János, Csjernyik János, Dorn József, Fikker Antal, Gaj­dács Mátyás, Nyemecz Lajos, Kován Endre, Papp Sándor, Petrányi Gyula, Timkó András, Vlcskó Lajos, Valentinyi András, Valentinyi Mihály, Timár József, Hricsovinyi Sámuel és Matulay György előljárősági tagok. Kiszely Pál alelnök üdvözölvén a tagokat, jelentette, hogy dr. P á n d y Istvánt az elnökségnek sikerült az ügyészi állásra megnyernie. Éljenzéssel tudomásul szolgált. Horváth Mihály jegyző a testület működésének fontosabb ügyeiről tett jelentést, A kerületi munkásbiztositó pénztár elnöksége teljesítette az ipar­testület abbeli kérelmét, hogy a munkás­biztositó-pénztár csabai érdekű ügyei­nek kezelése az ipartestületben történ­jék. Egyúttal ígéretet is tett a kezelési szabályzat módósitására, amely módo­sítás egy csöppet sem lesz előnyös, mert a biztosított ipari munkásokat szám­szerint kell kezelni. Tehát, ha az iparos­nak csak egy munkása is van, az a mó­dosítás szerint külön kezelést igényel. Felolvasta ezután a jegyző az ipa­rostanonciskola igazgatóságának a ta­noncmunkakiállitás ügyében kelt átiratát. Az igazgatóság szükségesnek tartja a ki­állítás rendezését és közreműködésével készséggel rendelkezésre áll. Az idő­pontra nézve azonban nem nyilatkozott. Márton József megalázkódásnak tartja, hogy a testület megkereste az iparostanonciskolát. A kiállítás rende­zése az ipartestület ügye, ahhoz semmi köze az igazgatóságnak. Horváth Mihály jegyző : Ez nem megalázkodás. Az ipariskolának igenis van köze a kiállításhoz, mert az ő közre­működésére szükség van. Buzdítja, ser­kenti munkálkodásra a tanoncokat s a tanoncok által a mestereket ia. Külön­rámutatva a kitépett vetemónyekre. „A nagy vihar ide-oda dobált, — felelte a Hodsa — és amibe csak belefogódz­kodhattam, mind a kezemben maradt". — „Hát a zsákba ki töltötte őket ?" — kérdi a kertész nagy haraggal. „Épp ezen gondolkozom én is u, — volt a Hodsa válasza. * A folyó partjára megy egyszer a Hodsa felesége, hogy fehérruhát mos­son. Leteszi a szappant és hozzálát a a munkához. Egyszerre csak leszáll egy fekete holló és elkapja a szappant. Kiáltja az urának, hogy fusson a holló után. „Sohase bántsd, — mondja a Hodsa — piszkosabb az, mint mi, hadd mosakod­jék meg egyszer ő is". • Amint elérkezett a böjtök hónapja (Ramazán), egy nagy edényt vett elő a Hodsa és hogy a napok számát el ne felejtse, mindennap egy-egy követ dob az edénybe. Egy kis lánya volt a Hod­sának, aki az apja példáját látva, szintén beledobálgatott egyet-egyet. A bőjtölé­sek 25-ik napján kérdi tőle valaki, hogy hányadik napot böjtölik már ? „Várj egy kissé, — mondja a Hodsa — mindjárt megmondom" — és azzal siet hazafelé. Otthon előveszi az edényt és amint kezdi a köveit számlálgatni, százhúszat talál benne. „Ha valamennyit bevallom, — gondolja magában a Hodsa — kinevet­nek és azt fogják rám, hogy megbolon­dultam. Legjobb lesz, ha eltagadom a javát." Azzal visszatér és azt mondja, hogy ma a negyvenötödik napja van. „Oh Hodsa, — mondják neki — hisz harminc napból áll az egész bőjt-hónap, hogy mondhatsz ilyet ?" Még keveset is mondtam, — feleli a Hodsa. Ha az edényem kövei után indulnék — száz­huszadik napja volna ma a hónapnak. Egy létrát kap egyszer Hodsa a vállára, odatámasztja egy kert falához, fölmászik rá és bemegy a kertbe. Meg­pillantja a kertész ós kérdi tőle, hogy mit akar ? A Hodsa nagy gyorsan odasiet a létrájához és igy szól: „Létrát árulok". — Itt szoktak ,létrát árulni? — kérdó a kertész." — „Óh te tudatlan ember, — szólt a Hodsa -- létrát ott árulnak, a hol van." * A temetőben sétált egyszer a Hodsa és megpillant egy jó régi sírkövet. Holt­nak tetteti magát, hogy lássa, vájjon el­jönnek-e hozzá a kérdező angyalok. Egy­szerre csak harangszót hall. ^Itt az ítélet napja!" — kiáltja el magát ós futásnak ! ered. Egy karaván haladt volt arrafelé, I az öszvérek megijedtek és össze-vissza 1 gabalyodtak. „Ki vagy, ember ? — kérdi a Hodsától a karavánfőnök. — „Halott vagyok, egy kis sétára jöttem elő" — feleli a Hodsa. — „No majd megsétál­tatlak én!" — mondja a főnök és az­zal szolgáinak egy-egy botot ad a ke­zébe és jól agyba-főbe verik a Hodsát. A Hodsa menekül ós amint hazaérke­zik, kérdi a felesége, hogy milelte, hol volt? „Meghaltam volt, a temetőben feküdtem", — szólt Hodsa. „Hát mi van a másvilágon ?" — kérdi a felesége. „Ha a karaván öszvéreit meg nem ijesz­tik, nincs semmi különös", — felelt a Hodsa. * Összeszedi egyszer a Hodsa a tyúk­jait, egy kosárba teszi és viszi őket Szivri-Hiszárba. Útközben, hogy vala­hogy meg ne fulladjanak, kiengedi őket a szabadba. Ahány, annyi felé szaladt. Veszi a Hodsa a botját, a kakast üldö­zőbe veszi ós igy korholja: „Éjfél után tudod, hogy hol hasad a hajnal, fényes nappal még az egyenes utat sem is­mered ?" * Ágyban feküd a Hodsa, valami be­tegség bántotta. Sorba látogatják a szomszédjai ós annyi ideig elüldögél­nek mellette, hogy rájuk un a Hodsa. Egyszerre csak felkel az ágyából ós igy szól hozzájuk : „Most már semmi bajom, mehettek haza." * Igy szólt egyszer a Hodsa egy fa­luban : „Tudjátok, óh meg emberek, hogy a mi városunk levegője ezzel a faluéval egy ós ugyanaz!" „Honnan tudod?" — kérdik tőle. — „Onnan, — felelt Hodsa — mert éppen olyan csil­lagok vannak itt is, mint a mi Ak-Sehir városunkban". * Kilenc párát kapott egyszer a Hodsa álmában. „Tizet adjatok legalább", — ve­szekedik a Hodsa és amint fölriad az álmából, látja, hogy üres a marka. Nagy gyorsan behunyja a szemét, a kezét meg kinyújtja és igy szól: „No nem bánom, legyen hát kilenc para!" ben is a megkeresés elküldését a mul t előljárősági ülés határozta el. Most a tanonckiállitás idejének meg­állapítása következett. Matulay György szerint jobb volna a kiállítást a jövő tavaszon ren­dezni, hogy a jobb munkák a Gazda­sági Égyesülettel karöltve rendezendő nagy kiállításon is szerepelhessenek. Zlehovszky János : A kiállí­tásnak csak az évzáró vizsga alkalmá­val van értelme, vagy ha akkor nem lehet, hát Karácsonykor kell rendezni. Dorn József ós Márton József szerint az idő nagyon rövid arra, hogy az évzáró vizsga alkalmával rendeztes­sék a kiállítás. Egyes iparágak most annyira el vannak halmozva munkával, hogy a mesterek a tanoncokat sem nél­külözhetik. Többek hozzászólása után Hor­váth Mihály jegyző indítványára ki­mondotta az elöljáróság, hogy ha ele­gendő szá:nu jelentkező akad, a tanonc­kiállítást junius közepén, az év­záró vizsga alkalmával rendezi. U h r i n András p^nztároí bemutatja jelentését a pénztár április havi forgal­máról. Eszerint az összes bevétel 626 40 korona, a kiadás 440 19 korona volt. A maradvány tehát 186 21 korona. Tudo­másul szolgált. A tagforgalmi jelentés szerint a ta­gok száma április 1-én 735, a hó végén pedig 738 volt. A szaporodás tehát 3. Iparigazolványt nyertek : S t r i c z Károly festő és mázoló, G y u r i c z a Jánosnó szabó, W e i s z Mór, Mihály és Fülöp mészárosok növendékhusszékre, S z i r b u s z Péter borbély, S c h i 11 i n­g e r Jakab cipész, Lipták M. András cukrász, Martincsek András cukrász, Ligeti János, H o 1 e c János és L e­h ó c k i János ácsok, Hegyes László cipész, S z i k o r a János szabó. Törültettek: B o 1 d i s József szabó, Sípos Mátyás kőműves, B u d a r Pó­terné borbély. A tanoncok száma április végén volt 483. Szerződtetett 22, felszabadult 8. Szerződés szintén 8 bontatott föl. A gazdabizottság átvizsgálta az ipar­testület vagyonát és leltárt készített az elévült tárgyakról. Ezeknek eladásával az ipartestület a gazdabizottságot bizta meg. A testülethez érkezett iratok során érdekes volt a belügyminiszter rende­lete, melyben jelentést kíván arról, hogy a tanoncok be vannak-e iratkozva vala­mely szociálista szervezetbe. Ezek név­sorát be kell terjeszteni a szolgabíró­sághoz. A napirend letárgyalása után M á r­t o n József meginterpellálta az elnök­séget, hogy az idén lesz-e tanulmányi kirándulás és melyik iparág megy. Tu­domása szerint a mult évben ugy ha­tározott az ipartestület, hogy az idén a vas-szakmák tanoncai ós iparosai men­nek tanulmányútra és mégsem történt ez ügyben eddig semmi intézkedés. Horváth jegyző : A szabók tavalyi kirándulását is az ipariskola igazgató­sága rendezte. A testületnek ebbe bele­szólása nincsen. Timkó András felvilágosító szavai után utasította az elöljáróság a jegyzőt, hogy kérjen felvilágosítást a kirándulás ügyében az ipariskola igazgatóságától. Végül Zlehovszky János in­dítványára elhatározta az elöljáróság, hogy értekezletre hívja össze az ipa­rosokat egy munkásgimnázium létesí­tése ügyében, mely az iparosok tovább­képzését célozná. Ezzel a nagyon üdvös határozattal ért véget az előljárősági ülés. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizott­sága szombaton délelőtt igen gyéren látogatott havi ülést tartott. A rendes előadókon kivül a tagok meglehetős kevesen jelentek meg. Ezt a részvétlen­séget indokolttá teszi az a körülmény, hogy a tárgysorozaton nem igen szere­pelt olyan ügy. amely a nagyobbmórvü érdeklődést fölkeltette volna. Érdeke­sebb s a nyilvánosság elé hozatalra ér­j demes tárgyak csupán a tanfelügyelő | és az államépitészeti hivatal vezetőjének jelentésében fordultak elő. Az ülésen különben jelen voltak Döry Pál főispán elnöklete alatt: Ambrus Elegáns úri ruhák és mindennemű libériák mérték szerint Kész férfi- és fiú-ruhák ,részletflzeWsre ls) naíy ,álasztó k­ban ös mérsékelt árban kaphatók: KLEIN GÉZA ruhaüzletében Békéscsabán, Vasut-utca Rosenbaum-féle sírköraktárral szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom