Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-17 / 48. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 48-ik szám. Csütörtök, junius 17. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyedcnbclül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Aktuális kérdések, Békéscsaba, junius 16. Egy kereskedelmi szaktekintélytől kaptuk az alábbi cikket, amely — ha nem is mindenben értünk vele egyet - érdekes világot vet a kereskedők felfogására a jelenlegi nehéz időben. A cikk igy szól: A két évvel ezelőtt kezdődött gazdasági depresszió még mindig nem szűnt meg. Belpolitikai viszonyaink még mindig a forrongás állapotában vannak, az annyira óhajtott konszolidáció a maga kedvező hatásával, a nyugodt, egyenletesen haladó munkásságával, a lassú, de biztos gyarapodás garanciáival még mindig nem akar beállani ugy, hogy sem közönségünk, sem piacunk, sem a külföld nem tudja bizalmát és tevékenységét gazdaságilag annyira lekötni, amennyire az a magunk jól felfogott érdekében kívánatos volna. Immár 1897. óta tart az a belső küzdelem, amely nem tud nyugvásra jutni. Nemcsak sajátos politikai, hanem kiválóan gazdasági kérdések szolgálnak itt ütköző pontokul, csakhogy a küzdelem nevében megfeledkeznek arról, hogy a politika, főleg a pártpolitika és a gazdasági érdek két, egymástól teljesen különböző valami és hogy az utóbbiakat sohasem szabad az előbbieknek feláldozni. Az erkölcsi javak szaporítása, ugy mint az egyesek családi éltében is, kell, hogy párhuzamosan történjék a lét— fentartáshoz nélkülözhetetlen anyagi javak megszerzésével. Mert valamint kétségtelen, hogy tökéletlen dolgot müvei az a családapa, aki hozzátartozóinak anyagi exisztenciális feltételeit elhanyagolva, csupán a maga és ez által hozzátartozói tekintélyének és presztízsének fokozásáról gondoskodik, megélhetésüknek biztosítását pedig nem méltatván kellő figyelemre, családja tagjait ilyképen érzékeny nélkülözéseknek teszi ki, ugy épp oly természetes, hogy csakis a gazdaságilag fejlődő államélet biztosithatja a hazafias politika sikereit. Felesleges talán hangoztatnunk, hogy a magyar kereskedő tisztában van azzal, hogy hazájának az önálló magyar jegybank felállítására feltétlen törvényes joga van és hogy mindannyiunk szigorú kötelessége annak mihamarább való létesítését lehetővé tenni. A vitás kérdés tehát csak a körül foroghat, vájjon ez idő szerint mi oltalmazza jobban a mi különleges érdekeinket: az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállítása, avagy az osztrák-magyar bankkal fenál!ó egyezményünknek még egy izben meghosszabbítása, hogy az egyezmény lejártáig céltudatosan készítsük elő önálló bankunkat. Nagyrészt a politikai szempontoknak eddig is túltengése tekinthető annak egyik főokául, hogy a bankkérdés aktualitása, épp ugy mint például annak idején az önálló vámterület felállításának kérdése is, teljesen készületlen találta közgazdasági életünket és ezért tartanunk kell attól, hogy. az átmenetnek idejekorán való gondos és körültekintő előkészítésének hiánya a jövőben megint csak mindenkor a megoldás elhalasztásának kényszerűségét fogja maga után vonni. Nem kételkedünk abban, hogy lényeges hazafias áldozat árán nem ütköznék nehézségbe az önálló magyar jegybank felállítása. Ha nálunk sokkal kisebb és szegényebb államok képesek voltak arra, a magyar állam bizonyára szintén nem lenne reá képtelen, annál kevésbbé, mert nem szűkölködünk a szükséges szakértelem nélkül sem. A kérdés azonban nézetünk szerint az, vájjon kívánatos és szükséges-e, hogy néhány évi késés elkerülése végett, esetleg rázkódtatásnak tegyük ki hazánk gazdasági és pénzügyi viszonyait, amelyeknek sokkal inkább van szükségük békés konszolidációra ? Értenénk a sürgősséget és nem haboznánk az önálló jegybanknak azonnal való felállítását követelni, ha a mai állapot hazánk politikai önállóságát veszélyeztetné, ha közgazdasági életünkre nézve nagy hátrányokkal járna, ha végre az osztrák-magyar bank nem felelne meg a jegybank hármas főhivatásának, azaz, ha nem védené és őrizné meg kellőképpen pénzrendszerünk épségét, ha nem teljesítené a központi hitelforrás kötelességeit s ha nem kisérné kielégítő mértékben figyelemmel az ország hitelviszonyait, . vigyázva azok fejlődésére. Nem tartozunk ama kishitűek közé, akik a magyar önálló jegybank felállításának lehetőségét úgyszólván kizártnak tartják, mi feltétlen hivei vagyunk az önállóság eszméjének, lehetségesnek tartjuk annak aránylag rövid időn belül való megvalósítását és elemi hazafias kötelességnek tartjuk annak érdekében munkálkodni. Csak azt nem akarjuk, hogy pártpolitikai okokból, Vagy holmi külsőségek kedvéért elhamarkodva döntsünk egy ilyen óriási horderejű és az ország minden egyes la <osát a legközvetlenebbül érintő életkérdésről, mikor a megfontolásra és előkészítésre van módunk és időnk és midőn az osztrák-magyar bankkal újonnan köthető rövid lejáratú egyezményben módunkban lehet Magyarország javára biztosítani ujabb előnyöket és mind azt, ami külön államiságunkat kifelé is a mostani alaknál megfelelőbben juttathatná érvényre. Szokjunk ahhoz, hogy gazdasági kérdésekben első sorban a gazdasági szempontok és érdekek érvényesüljenek nálunk is, mert a politikai hatalmi szempontok azután önmaguktól is érvényesülnek. A gazdasági erősség önmaga meghozza a politikai hatalmat, ez olyan tapasztalat, amely csak hazánkban nem tud még magának kellőképpen utat törni. Békésmegye gazdasági viszonyai 1908-ban, Az aradi kereskedelmi és iparkamara jelentése. Most jelent meg az aradi kereskedelmi és iparkamara jelentése a kamarai kerületbe tartozó vármegyék 1903. évi közgazdasági viszonyairól. A terjedelmes, 180 oldalnyi kötet igen sok érdekes és tanulságos adatot tartalmaz. Örömmel állapithatjuk meg a benne foglalt adatokból, hogy Békésvármegye a kamara hatáskörébe tartozó négy vármegye (Arad, Békés, Csanád, Hunyad) között semmiképen nem áll az utolsó helyen, sőt igen sok téren vezetőszerepet tölt be. Aradvármegye ugyan sok tekintetben felülmúlja, de ez főképpen a rohamosan fejlődő Arad városának nak köszönhető. Aradot kivéve, maga a vármegye a szőlőtermelés kivételével mindenben mögötte marad Békésvármegyének. I. Az 1907. évi amerikai nagy pénzválság elmultával az annak nyomán fellépő pénzdrágaság, sőt pénzhiány megszűnésével mindenki azt remélte, hogy az elmúlt óv meg fogja hozni a pangás után rendesen bekövetkezni szokott fellendülést. A hiszékenyek azonban csalatkoztak, mert az 19Ó8. év ha nem is mondható válságosnak, de a mezőgazdasági jó termés, az ipari alkotások, a vállalkozási kedv és kereskedelmi tevékenység kitűnő esztendejének sem mondható. Általában minden téren bizonyos lanyhaság uralkodott Magyarországban, amelyre jelentékenyen kihatottak a kül- és belpolitikai élet eseményei is. Bókósmegyei Közlöny tárcája. Az orgona. Lágy muzsikával, bús danával visszasírlak szüntelen, szerelmesen, hogy jer velem . . . Érzem a vágyad lángoló lángját, mely betölti egész szobám és hívlak az orgonán .. . A száz-sípu, régi orgonán más dal búg már a régi helyén : . . . összetörötten siratlak én . . . Balla Sándcr. Ibolya kisasszony. Irta : Benda Jenő. I. Nehéz télen, csikorgó télen, késő éjszaka, amikor már a haladó sötétség és az ébredő hajnal szürke, lilakék ós piszkosbarna színekkel átilatott ködből szőtt nászágyon ölelte egymást, gyors, katonás lépésekkel siettem haza. Az arcom pirosra csipte a hideg, de azért nem fáztam, a terhes nappali élet emlékeztető jeleivel: bágyadt munkásemberekkel, csilingelő szemetes kocsikkal találkoztam, de azért el nem szomorodtam. Születésnapról jöttem, a saját magam huszonötödik születésem napjáról és ki az, aki még csak huszonötéves és máris szomorú? Nagy akaratok feszültek bennem : ugy éreztem, hogy izmos karokkal csak a domború mellemhez s^kell ölelni széles e világot, hogy megtörjem, hogy összeroppantsam. Egész éjjel egy rejtett füzekben égő asszonyi szempár élesztette bennem ezt a hevületet. Az asszony egy jó barátom felesége volt. Mit bánom én ? A jó barátomat már megszűrte, fakó színekkel már megszürkitette az élet. Szeméből kilopta a tüzet, hajából kiszívta a selymés fekete szint, arcáról letörülte a rózsás himport. Az asszonynak is van szeme, hogy lásson. Mit bánom én ? A világ a huszonötéveseké ! II. Hideg folyosóról hirtelen nyitok be a szobámba s lágyan, hízelkedve ölel körül a langymeleg levegő. Egyszerre megdöbbenve állok meg a vaksötétben. Mi ez ? Ez a sürü, enyhe feketeség ma ismeretlen bájjal cirógat. Újszerű illatot érzek a levegőben. Diszkrét ós mégis átható ibolya-szagot. És miután három hétig küzdöttem ellene és sikerrel száműztem gondolataim közül, ellenállhatatlan erővel jut eszembe megint a leány : Ibolya kisasszony. A leány, aki még majdnem gyermek és vékony, keskeny rubintgyürüs kacsóját remegve nyújtja búcsúzásra Nagy őz-szemeiben alázatos ragaszkodás. Szelid hullámvonalakból formált kis alakjában félénk odaadás. Az a győző, parancsoló órzésem támadt, hogy itt van. Itt nálam! Ibolya kisaszszony! Az éjszaka sötétjében várt, mig én odakünn a villanyfényes éjfélben kóboroltam ós rejtett füzekben égő aszszonyszemekkel kacérkodtam. Gyáván nyúlok az ajtófélfa villamosgombja felé, azután egy hirtelen mozdulattal fölcsavarom a villanyt. Az ágy üres. Gyorsan sarkon fordulok. A szobában senki. Tanácstalanul fordítom a tekintetemet vissza, az ágy felé. És akkor a zöld-tapótás falon meglátom az illatos újságot: egy remekbe himzett nehéz faliszőnyeget. Acélszürke moaró-selyem, valamivel sötétebb, ugyanolyan szinü bársonyszególylyel. És a selymen szótszórva tömérdek ibolya. Néhol pár szál egy csomóba, máshol egy-egy egész csokor. Azután valóságos ibolyaeső: egymáson keresztül hempergő üde, harmatos virágok, mintha most szedték volna őket a mezőről. A terítő sarkához gombostüzve egy fehér névjegy. Rajta csak ez a páj szó : „Születésnapjára sok csókot küldök Ibolya kisasszony". III. Lassan, vontatva kezdek vetkőzni. Azután hirtelen ledobálok magamról minden ruhát és gyorsan a takaró; alá búvok. Alig húzom magamra a takarót, s akárcsak illetlen szemérmetlensóget követtem volna el, engedelemkérőn nézek az ibolyák felé. Az ibolyák pedig — mintha hamiskás lányszemek volnának — gonoszkodva mosolyognak rám s egész kábitó illatfelhőbe ölelnek. — Nos, úrfi! — mondják a virágok. — Te megszöktél előlünk, de mi utánad jöttünk ! Hozzuk az úrnőnk szerelmes üdvözletét! Ugy-e szépek, gyöngédek, szűziesek vagyunk. A lelke legtitkosabb álmát öltögette finom selyemszállal belénk ez a leány, éjszakai órákban, a pihenéstől ellopott időben. Mi pótoltuk neki az álmot, de drága áron : az ;arca megsápadt, a szeme szomorú lett miattad. Ugy-e harmatosak vagyunk ? Az ő könye csillog rajtunk! Minden éjjel töméntelen könyet sirt el, amióta egyszerre ott hagytad, aztán elkerülted. Érdemes vagy ilyen tiszta, nagy szeretetre ? Felelek nekik őszintén, nagy vezekléssel: — Nem. Nem vagyok érdemes! — Miért gyötrőd hát ? Miért hagytad el? — Magamtól őriztem ! Elfutottam, hogy gyöngéd, szűzies, tiszta maradhasson i — És ott hagytad a bánatnak! A magaemésztésnek ! Rossz ember vagy, úrfi! Minden egyes ibolyaszál szemrehányón, haragosan rázta kék fejecskéjét felém. Türelmetlenül hátatforditottam nekik és eloltottam a lámpát. A sötétség ölébe menekültem előlük. IV. A sötétség öle enyhe, hűvös párnát tartott a fejem alá máskor ebben az időben. Most azonban izzó, nyugtalanító volt a sötétség öle : egyszerre erősebben éreztem az illatot: az ibolyák boszut álltak rajtam, valósággal elárasztottak forró, tüzes lélekzetükkel. Megint csiklandozott a langyos, fekete levegő; mintha tüzes hangyák mászkáltak volna rajtam, olyan fájdalmas, idegcsigázó forróságban fürödtem. És sóhajtva hánykolódtam egyik oldalomról a másikra ; közbe^közbe rövid kábulatba estem; fél éberségbe, fél álomba. Nálunk voltam. A kopott barna ripsz-fotelben ültem, azon, amelyiken vigyázva kellett ülni, mert gyengén állt az egyik lába, könnyen félrebillent. A szoba zsúfolt, mint egy ócska butorraktár: három nagy szekrény és két íróasztal is van benne ; egy egyszerűbb vásári munka és egy diszes barok-stilusu. A falon olcsó szinnyomatok közt egy drága rézkarc, a sarokban egy em-