Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-17 / 48. szám

396 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jyjius 11 Ez a lanyhaság ós csüggetegsóg meglátszott Békósmegye gazdasági életén is. A kedvezőtlen időjárás folytán, az egyetlen tengeri kivételével, még közepes termést sem kaptak a gazdák. Igy a gabonaárak eddig nem tapasztalt magasságot értek el, ami némileg kárpótolta a gyönge termésért a gazdákat. A szőlőtermés szokatlanul bőséges volt Békósmegye aránylag csekély szőlötelepein is, ugy hogy a bő termés miatt nagyon nehéz volt elhelyezése. Nem volt ugyanis kellő mennyiségő edény. Ezek a nem kielégítő mezőgazdasági viszonyok természetesen rányomták kedvezőtlen bélyegüket a közgazdaság másik két ágára, a kereskedelemre és iparra is. Az árúbeszerzés a kartelek miatt óriási nehézségekkel jár, viszont pedig az értékesítés az éppen előbb emiitett mezőgazdasági körülmények miatt csak alacsony árakon, tehát kevés haszon mellett történhetett. Mindamellett örvendetes tényként említhetjük, hogy Békésmegyében e súlyos viszonyok közepette sem történt számottevő bukás, sőt a pénzintézetek is szép eredménynyel dicsekedhetnek. A Békósmegyóben levő pénzintézetek betétei huszonkilenk és fél millió koronára, nyereségei pedig 1,137.000 koronára rúgtak 1908-ban. Legtöbbre a kamara területén. Mezőgazdaság. Az 1908. év Békésmegyében is az ínséges esztendők közé tartozott. Márciustól szeptember végéig csaknem folytonos szárazság uralkodott. Valamire való eső csak nagyon ritkán volt, ami természetesen maga után vonta a termés gyöngeségét is. A gabona- és terménykereskedés mult évi viszonyai is csaknem olyanok voltak, mint 1907-ben A kamara egész területén csak Békésmegyében vannak közraktári vállalatok, még pedig Csabán ós Szarvason. Ezek forgalma jellemzi különösebben a ga bona- és terménykereskedés mórtékét. A békéscsabai termény- és árúraktárban 115.781, a szarvasiban 76.591 métermázsa búza volt elraktározva. A biztosítási érték a csabaiban 629.200, a szarvasiban pedig 240.064 koronára rúgott. A dohánytermés a mult évben igen jól sikerült. Bár a szárazság a fejlődést gyakran megakasztotta, a termés közepesnél jobbnak mondható. Békósmegyóben összesen 3305 katasztrális hold volt dohánynyal beültetve, mely 2,772.969 klg. dohányt termett. A beváltási ára ennek 1,286.582 korona volt. A takarmány, burgonya, len, és kender-termés a mult évben igen rossz volt. A szőlő termésmennyiséget tekintve, nagyon kielégítőnek volt mondható. Ezen a téren a kamara egész területén Aradvármegye viszi el a pálmát országos hirü boraival ós óriási területü szőlőtelepeivel. Békósmegyóben a szőlőmivelést aránylag még kevesen űzik a lakosság közül. Bókésvármegyében összesen 20.745 hektoliter must termett, éppen tizedrésze az aradmegyei termésnek. A szüret egyébként igen kedvezően alakult. Volt terület, amely 20 -25, és volt olyan, amely 8—10 hektolitert adott holdanként. Az állattenyésztés fejlesztésére ós az állatkereskedelem fokozására döntő befolyással van az időjárás, mely szabályozza az állatok egészségügyi viszonyait. Az 1908. év száraz, csapadókban szegény esztendő volt, aminek következtében az állatok fem megfelelő táplálókhoz, sem üdítő ivóvízhez nem juthattak. Ennek dacára az állatkereskedelem virágzott a múltévben. A vásárok forgalma igen nagy volt. Csabán például 2877, Gyomán 3218, Gyulán 3829 és Szarvason 2645 szarvasmarha került forgalomba. Vágóhídon leöltek Csabán 3559, Gyulán 2573, Szarvason 969 ós Orosházán 1587 szarvasmarhát és körülbelül ugyanannyi sertést. Az állati termékek értékesítése terén különösen a tejgazdaság virágzott a mult évben. A Békéscsabai Tejszövetkezet 141.000, a gyulai pedig 59 800 liter tejet hozott forgalomba. A selyemtenyésztés terén nemsokára- Békéscsaba fog vezetni, mert az Országos Selyemtenyósztési felügyelőség 1908-ban hatalmas selyemfonodát létesített a környéken termelt selyem ipari feldolgozása végett. Csaba ez által az Alföld selyemtenyósztésének ós selyemfonó iparának egyik középpontjává lesz. Békésmegye területén összesen 542 család foglalkozik selyemtermelóssel és 1908-ban 9576 kilogramm selyemgubót produkáltak, melynek beváltási ára 19.950 korona. A családok tehát átlag 36 korona mellékkeresethez jutottak. A forrongó Budapest. Háromszáz uj palota. Éveken keresztül rettenetes pangás volt Budapesten az építkezés terén A munkások ezrei hiába várták a tavaszt, mert a nyiló idő csak a nyomort és a téli álmot prolongálta. Kapcsolatosan a fejlődésnek e dermesztő veszteglésével felütötte fejét a nyavalyák egész sorozata ós első sorban a lakásínség, amelynek az utóbbi hónapokban igazi forradalmi kitörései jelentkeztek. A képviselőházban néhány tüzelő beszéd oslroma alatt munkásházak építésére határozta el magát a kormány; a főváros szinte mesés összeget, kilencven milliót szavazott meg az elhatalmasodott insóg enyhítésére és testületek léptek akcióba, hogy a nyomorgókat megmentsók a hajléktalanságtól, a védtelen középosztályt a kizsákmányoltatás veszedelmétől E láz közben, mely egymásba fonta a sok segítő kezet, hirtelen kinyílt a tavasz es nyomában szinte páratlan föllendülés. Mintha egy uj városalapitás folynék Budapesten, olyan hatalmas arányokban indult meg az építkezés. Amerre halad az ember, állványok állják útját, alig lehet járni az utcán a sok törmeléktől, kőrakástól, a forrongó város e sajátos ós mostánában nagyon szívesen látott közlekedési akadályaitólMintha egy felsőbb intésre törtónt volna, már kora tavaszszal nemcsak a pesti munkások tízezreit állították talpra, hanem a vidékről is tömegesen hozták a monkást a fővárosba. Összebeszélés nem történt, de az bizonyos, hogy ez a nagyarányú föllendülés a lakásuzsorásoknak valóságos hadüzenet. A legpompázóbb virágzás a Belvárosban folyik, ami jellemző, mert tudvalevően ez a városrész a szive a régi Budapestnek. Eltűnnek a tradiciós nevezetességek, amiknek egy-egy rozzant falához kiváló történelmi emlékek tapadtak. Ezenkívül a Józsefvárosban is igen nagy a föllendülés. Hogy a nagyobbszerü építkezéseket említsem, — nagy gyorsasággal emelkedik ujjá a Váci-köruton az Anker-palota; a Kigyótéren a Belvárosi Takarékpénztár háza; a piaristák régi épülete lerombalás előtt áll és helyére uj palota kerül; a Orillcég a Veress Pálnó-utcában két régi belvárosi házat vett meg ós helyükön, egy hatalmas telken óriási bérpalotát emel; már tető alá került a Fürdő-utca ós a Ferencz József-tér sarkán a Pesti Kereskedelmi Bank uj palotája ; a királyi bérházzal szemközt két ós félmilliós, monstruális ház emelkedik, a Párisi udvar; a Nádor-utcában épül egy ötemeletes palota; a Wesselényi-utcában a főváros több ötemeletes bérpalotát emel, itt fog elrobogni a legújabb villamos vasút, amely átszeli az Erzsábatváros közepót. Őszre kész lesz a Bécsi-utca és Harminc id-utca sarkán épülő föltűnően nagy divatáruház. Az Andrássy-utcn a Teróz-városi Kaszinó épületében, amelyet pincójétől padlásáig átalakítanak ós magasabbra emelnek, készül a Párisi Nagy Áruház uj helyisége, amely bon olvasóterem, képtár stb. lesz, az európai metropolisok nagy áruházainak, mint a párisi Louvre, a berlini Wertheim és a bécsi Sterngross-fóle áruházak mintájára. Ezek többnyire a fényűző Budapest uj nevezetességei. Hogy azonban tökéletes legyen a föllendülés, Kispesten már megtették az első kapavágást a Wekerle-telep több száz munkásház emelésére, amelyhez majd több magánvállalkozó munkástelepei is sorakoznak. A kifelé terjeszkedő Budapestnek valóságos látványossága pedig a kiépült Lágymányos, ahol a hírhedt Konstanti nápoly még a millennium idején meg bukott s azt hittek, hogy azon a helyei nem nő több fü. És ime házak nőttek ki A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizott sága hétfőn délelőtt igen gyéren látó gatott ülést tartott. A hivatalos előadó kon kivül a tagok csekély számban vol tak jelen. Az ülés tárgysorozatán nen is szerepeltek olyan ügyek, melyek i nagyobb érdeklődést indokolttá tettél volna. Viták nem is hangzottak el. A; előadók előterjesztéseit egyhangúlag el fogadta a bizottság. Az ülésen jelen voltak Dőry Pá főispán elnöklete alatt: A m b r u s Sán dor alispán, dr. Daimel Sándor fő jegyző, Roediger Gyula pénzügy igazgató, P e r s z i n a Alfréd, az állam építészeti hivatal főnöke, Sárossj Gyula árvaszéki elnök, M i k 1 e r Sán dor kir. tanfelügyelő, Dombi Lajos Haraszti Sándor, Pfeiffer István Morvay Mihály bizottsági tagok éí Kiss László tb. főjegyző. Dőry Pál főispán üdvözölvén i megjelenteket. Az alispáni jelentós fon tosabb adait itt közöljük: Május hóban a személybiztonság 22 esetben zavartatott meg ós pedig 1 gyilkosság, 1 gyilkossági kisérlef, ] gyermekgyilkosság, két erőszakos nem közösülés, 3 súlyos testi sértés és h könnyű testi sértés elkövetésével. A va gyonbiztonság ellen 44 esetben intézte tett támadás, melyek közül 2 betörései lopáson, 1 csaláson és 2 nagyobbmérvt lopáson kivül, mindegyike kisebb értókf tárgy ellopása volt. Tűz 22 esetben volt Baleset 12 esetben fordult., elő, melyei közül 6 halállal végződött. Öngyilkosság 9 történt, öngyilkosság kísérlete 1. A május hó végén és junius hó elején a vármegye legnagyobb rószóber leesett esők, bár az őszieknek soka használtak, de nem nagy remény var arra, hogy az idei termés kielégítő lesz amennyiben a mélyen fekvő fekete tele vényes talajokon ez idő szerint 6—1 mm., legnagyobbrészt azonban 3—; mm.-ra becsülhető kis holdanként. Csal a tavasziakhoz-van még némi remény hogy az őszieket valamennyire pótoln fogják. A tengeri, cukorrépa, dohány eddif panaszra nem adnak okott. Á takar mányfólék is igen sokat javullak azoi helyeken, hol kiadóbb csapadék volt Munkás viszonyaink elég kedvezőt lenek, amennyiben hiányzik a munkás kéz. A munkások napszámbére 1 kor 40 fill. és 2 kor. 40 fillér között inga dozik. A munkások ós munkaadók kö zött egy esetben, a csabacsüdi urada lomban fordult elő súrlódás, hol a mun kások a répa kapálásból kiállva, a har pír-formában, remekbe készített rózsafa toalett-asztalka. Az a kevés zagyva butorholmi, amit jobb idők hajótöréséből sikerült megmenteni. És az ablak mellett ült Ibolya kisasszony: meleg harasztkendő csavarva a dereka köré, mert a szobában csak keveset ós ritkán fűtenek. Vékony batiszt-blúzán a könyöke foltos, hímez, pénzért, idegeneknek, de a kezében apró ezüst ollócska. Régen apja ajándéka. És szelid, tiszta ibolyaillat terjeng a leány körül: egyetlen luxusa, egyetlen pazarló kedvtelése, amióta a jobb idők elmultak. Oh, milyen jó volt ugy szótlanul, sokáig szembe ülni vele! Sohajtok. A sóhajtás elűzi a képet. És a következő másodpercben már ott ülök ón is az ablak eiő;t. A leány kacsóját fogom ; az ezüst olló elárvulva fekszik rádobva a himzőrámára. A vékony, olcsó áru karikagyűrűn a ragyogó, vörös rubintkövet nézem; a filigrán fehér ujjacskák lágyan viszonozzák a kezem szorítását. És akkor egyszerre piros lángok csapnak ki a rubintkőből, lobogó, vészes fónynyel sugározzák be az egész szobát. Magamhoz szorítom a leányt, az megriadt félóssel néz a szemembe és gyöngén eltaszít magától, de az én csókom már ott ég az ajakán és csókolom, csókolom, vad, harapós, követelő csókkal, amíg félig aléltan ő is átölel, magához von. A nyakamon érzem remegő karja görcsös szorítását. „Édes! Édes!" Szivdobogásra riadok föl. Az ágy perzsel és buján magához ölel, mint egy bársonyos, izzó, simuló asszonyi test. Rettenetes az ! Milyen messze van ! Édes. Ibolyka kisasszony! És megint mást látok. A magam helyén, az ablak előtt mást. A vörös kezű, nagy, széles vállú, tömzsi embert, a szőke szakállast, a bárgyún mosolygót, aki hülye, következetes, könyörtelen kajánsággal lesi a fehér galambot, akit a ragyogó felhők közül ide, az ő mocskos, csúnya külvárosi szegénységükbe vert le egy rosszindulatú ógszakadás. A vőlegényjelölt! Nagy, szóles tenyerével a leány kezecskéjét simogatja. Ibolya kisasszony sápadtan, az undortól remegőn és tanácstalanul, könyörgőn keresi a pillantásomat. Dühösen káromkodva könyökölök fel az ágyban. — Szatócs! Szatócs! Hozzá mer érni a gazember ! Már világos van. A rolló egy hasadókán napsugár szűrődik be a szobámba. Robogó kocsik, lármásan csengő villa! mosok zaját hallom s a derengő félhomályban megint rárajzolódik a falra az ibolyás szőnyeg. Éí a sötétkék virágfejecskék szomorúan pillantanak rám, mint a bánatos leányszemek. V. Álmatlan éjszaka után égő, vörös szemmel, fájósán lüktető halántékkal ébredtem. Rosszkedvű voltam, az ablak üvegén hűtöttem az ógö homlokomat. Szemközt a járda szélén havas feketefehérek voltak a csenevész téli fák; a háztetőkön pedig súlyos mozdulatlansággal feküdt meg az araszos vastagságú hóréteg. Az egész kép álmotüzŐ, józan volt, hideget lehelt és ez a hideg most jól esett. Az éjszaka ugy tűnt már j föl, mint egy régen mult, badar, rossz álom. -- Nem megyek el hozzá! — fo- | gadtam. — Levelet írok, megköszönöm. í És íróasztalhoz ültem, levelet írtam. Pár szót, keveset ós mégis udvariasan hideget. — Küldök neki hálából egy csomó cukrot! Ásítottam. Elbágyasztott az éjszaka. A fejem fájt. Ah! Ez a tűrhetetlen ibolyaszag ! Ezért nem tudtam aludni! A magába nem bízó ember örömével állapítottam meg. Persze, hogy azért! Az erős parfüm felizgatta az idegeimet, őrültség az ágyam feló akasztani ezt a teritőt! Levettem onnan. Gondosan összehajtogattam. És kihúztam a szekrény alján egy jól záró fiókot, hogy abba temessem. De sokáig térdeltem, karomon az összehajtogatott falszőrtyöggel, a nyitott fiók előtt. Azután egy forró csókot nyomtam rá, ugy rejtettem el. Aggódó ros3zulórzóssel, mintha eleven embert temetnék. Azután szégyenkezve néztem ki a havas tetőkre, a szigorúan józan feketefehér fákra. Azt hiszem, nem vettek észre semmit. Mert komorak maradtak. Ridegek. VI. Éjjel, amikor hazajöttem, már C3ak bátortalan, tépett foszlányokban úszott a szoba langyos levegőjében az ibolyaillat. Alig, hogy megéreztem. Elégedetten bólintottam a fejemmel. Igy van jól! Azután meggyújtottam a lámpát. És a- szemem rögtön a szőnyeg helyét kereste. A szőnyeg helye üres volt, halványzöld tapétán ágasbogas sötétzöld lombok leveleztek s a falon keresztbe ott sorakozott egy sereg apró, kampós fejű szeg. Ezeken függött tegnap a szőnyeg. Elfordultam. Sírni szerettem volna, olyan rideg, szomorú volt igy a fal. Lefeküdtem. És fázósan húzódtam el a faltól, amely mintha jégből volna, ugy ontotta, súgározta a hideget. A kis szegek elnyúlt fekete árnyat vetettek Í tapétára. Vájjon nem fáj-e a falnak, t mikor ugy megsebzi a szeg ? Jól be burkolództam a takaróba ós egészei messze a faltól, az ágy kivül eső olda lába húzódtam. Taszított magától a hi deg, szomorú fal. VII. Megint nem tudtam aludni. Sekkor vágy támadt bennem. Miért ne beszól getnók az ibolyákkal ? Fehér ruhábar kikeltem az ágyból, fázós mezitlábba futottam végig a parketten. Hoztam Í szőnyeget, szomorú triumfussal. Min ahogy valaki annak a holttestét vihet óvakodóan, vigyázó gyöngédséggel, akii nagyon szeretett, azután elvesztett. El vesztette egy forró csók közben, akkor, amikor a legboldogabb volt. Remegő ujakkal, hirtelen akasztottam föl a takarót az apró szögekre. A sze lyem szövet lassú zizzenéssel omlott le, mely olyan volt, mint egy sóhajtás Megremegtem. M ért sóhajt, hogyan tud sóhajtani ez a takaró ? A szemem rámeresztve hanyatlottam vissza a párnára Különös. Ma már nem hemperegnek olyan üdén, olyan harmatosan egymáson keresztül-kasul az ibolyaszálak! Csupa hervadt, szomorú, beteg virágot láttam ! mintha veszedelmes tikkadtság lopta volna ki belőlük az életet. És a sok-sok j kék virágfejecske mind csüggedőn nézett rám, mintha csupa megtört, szemrehányó leányszem volna. — Azóta megint kisírta mind a kél szemét miattad. Téged várt! Titkos reménységgel küldte a szőnyeget, hogy te azonnal odasietsz és megköszönöd. Barátságos szóval, könymulasztó csókkal, bánatölő ölelésszel. És te e helyett levelet küldtél. Hideget. Üreset. Butát. Cukrot küldtél, mint egy torkos kis