Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-04-18 / 31. szám

241 Hosszabb vita után a bizottság 10 szavazattal 5 elleneben az alispán határozatát fogadta el, amely eljárás sem a méltányosság, sem a törvényesség szempontjából nem menthető. A bizottsági tagok nagy része rideg centiméterezóssel és szőrszálhasogatással igyekezett megmenteni az alispáni határozatot, holott Gécs a saját forgalmi körében akart költözködni, ezt pedig a törvény megengedi minden különösebb engedélykérés nélkül, amint ezt D ő r y főispán, Beliczey Géza és H a v i á r Dániel bizottsági tagok is kifejtették felszólalásaikban. Különböző jelentések. Z ö 1 d y János dr. tiszti főorvos jelentést tett a vármegye március havi közegészségügyi állapotáról. E szerint márciusban 32-vel volt kevesebb a ragadós megbetegedések száma, mint a mult óv ugyané hónapjában. A halálozási okok között még mindig a tüdővész áll első helyen. A járványok között a vörheny pusztított legjobban, különösen Csabán. A diftéria terjedése évről-évre csökken. Ezután a főorvos a megyei közkórház 1908. évi betegforgalmáról tett jelentést, melyet más helyen részletesen ismertetünk. R o e d i g e r Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint 55,084 koronával kevesebb adó folyt ba, mint a mult év március havában. M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő jelentésének érdekes volt az a passzusa, mely arról ad hirt, hogy a gyulai honvédezred 45 analfabéta legénye közül oktatás utján 27 teljesen elsajátította az elemi ismereteket, ugy, hogy részükre á megfelelő bizonyítvány ki volt adható. Török Gábor a tanítói fegyelmi ügyek gyorsabb elintézését kérte/ A tanfelügyelői jelentés után a többi tisztviselők tették meg szokásos havi jelentéseiket, melyek a nyilvánosságot kevésbbé érdekelhetik. Célba lövések. A „Békósmegyei Közlöny" ne mindig csak a más háza előtt seperjen, hanem a saját háza e'őtt is és seperje el onnan a csabai hetipiacot. A gabona-hetipiac már nem a Főtérre való. Mind többen és többen élnek a hetipiacról, ugy az eladók, mint a vevők. A Piactér mindig szűkebb és szűkebb lesz; az eladók és a vevők alig tudnak már mozogni rajta. Több helyet kell adni, hogy még többen jöjjenek. Az nemcsak forgalmat, de a nagyobb verseny az árakban is olcsóbbodást és több helypénz-jövedelmet is jelent. Azt mondom, a hetipiacot ki kell terjeszteni le egészen a Bú /.a téren az orosházi ut torkolatáig, a gabonapiacot pedig át kell tenni a Köröspart túlsó oldalára, ahol ennek a célnak megfelelő széles ut-tér szereztetett ba drága — Vendel! . . . Ott rogyott össze az ajtóban, a fia véres teste mellett. — A fiam . . . Gyermekem ... Az asszony sikoltása megfagyasztotta a vért a csoportosulókban. Egy pillanatig dermedten álltak. Azután b érontottak a szobába. Az ajtóból félrehúzták az öreg számadó elalélt testét. Arcát vizzel öntözték. — Meghalt . . . Kútba esett ... A fiamat ... — hörgött az asszony. Öt asszony türtőztette, öt nyelv hazudott neki, nem tudták elcsititani, megcsalni a megsejtését Az izgalom kifestette az arcát. A vér fejében lüktetett. A szemében villogó lánggal gyúlt ki a megszakadó anyai sziv őrületes szeretete. Csak a teste, az erőtlen teste maradt mozdulatlanul. Görcsösen összeszorult kezével ütötte a párnáját: — Hozzátok be . . . Hozzátok . . . Ne féltsetek . . . Irgalom nekem. Nem tudták ellentállani. Lepedővel betakarva behozták a holttestet. — Ide ! — s a fal mellett álló ágyra mutatott. — Hozzátok mellém ! A kezével odaért. Levonta fejéről a leplet Ránézett a fia halotthalvány, piszkos, poros arcára. Itta a szemével azt a hideg, megnyúlt arcot. Egészen az ágyához tolták a másik ágyat. Egy hirtelen, váratlan mozdulattal átvetette magát arra. Ritapasztolta száját a fia homlokára. Felhördült értelmetlenül, lelketdermesztően és ott maradt a fia teste felett mozdulatlanul — sziveszakadtan . . . Az öreg Gajmó betámolygott. Merevedett szemekkel nézte a fiát, a feleségét. Homlokáról csí rgott a verejték. Aztán lehajtotta öreg fejét és állt a holtak ágya mellett. C ak állt, mint egy félig eldőlt, viharverte, öreg kereszt a tanyai temetőben . . . pénzen. Ki kell ezt is használni, mert ott lesz a legjobb helyen. Ha ezt megtesszük, a főpiacon nemcsak könnyebb, nagyobb és jövedelmezőbb forgalmat idézhetünk elő, hanem a főtéri házaknak értékemelkedését is. Amint a hetipiac nagyobb területen terjeszkedik szét, kétségtelen, hogy az ott nagyobb mértékben megforduló tömeg részére ujabb ós ujabb üzletek is fognak nyilni. Ott pedig, ahol boltok nyílnak, ott a házak értéke is föltótlenül emelkedik. Ez nem egyéni, hanem vagyonosodási közcél. Nemcsak gazdagszanak a háztulajdonosok, de több adót is fizetnek, uj exsistentiák, uj adófizető-alanyok és tárgyak keletkeznek. Ma már nemcsak az egyeseknek, de a községnek is ujabb ós ujabb jövedelmi források előteremtésére nemcsak gondolni, hanem közreműködnie is kell. Erre is van, vagy lehet némi módja. Csabán is ugy van, mint más fejlődő városokban Itt is az utcának csak kelet-, illetőleg délfelé néző oldala fejlődik, t. i. az, amelyik délután árnyékban van. Igy látjuk ezt más városokban is. Hogy a közeiben nézzünk széjjel, pl. Nagyváradon vagy Aradon, hol a délutáni árnyékos oldalon bolt bolt mellett van ós csak hosszú idő múlva fejlődött oda, hogy már a napo3 oldalon is több ós több üzlet nyilik és foglal helyet. Eleinte csak kisebb rendűek, azután, — ha nem kapnak megfelelő helyiséget, vagy csak nagyon drágán — előkelőbb üzletek is áthúzódnak a másik oldalra. Ugy sem tart sokáig — mondják — a nyári heves napsütés — és egyik bolt a másikat vonzza közelébe. Már Csabán is látjuk, hogy a vasutuíca baloldala is mindsürübben rakodik meg boltokkal. Ezelőtt huszonhét évvel néh. bold. Fábry János (a képviselő és volt főispanudk édes atyjuknak) éleslátása ós bölcsesége merte csak megreszkirozni, hogy a mai Oécs János-féle vasut-utcai házat ugy építtette, hogy egyszerre hat boltot is teremtett meg benne. Eleinte azt hitték, hogy nem akad azoknak gazdája, de mkor mind jó áron kelt el, akkor Bartóky L. a Vasut-utcán végighúzódó régi, rozoga falkeritésből tíz boltot csinált a mostani takarékpénztári épületben és egyúttal jó üzletet is abból, a kaputól végig a Korosi-házig lehúzódott rossz falból. Most már a Vasút utcán sem férnek el az üzletek s lassanként fölkeresik a Főtér és Búzapiac-tér napos oldalát is. Az Aradi- Ipar- és Népbank épületének folyton költözködött ós változott üzlettulajdonosai lassanként stabilizálódnak. Egy évtizeddel ezelőtt, ha kaptak másutt jobb helyet, kiszöktek árnyékosabb és a közönség által is jobban frekventáltabb helyre. Ma már nemcsak ezek állandóak, de az uj és ujabb vállalkozók szorítják kifelé a Sza/ay-házból is sorra a lakókat és a boldog háztulajdonos nagy önelégültséggel ós közdörzsöléssel nyitja az egyik üzlethelyiséget a másik után. Maholnap Weisz Mór is épit a községháza mellett egy bérpalotát, nem azért, hogy a földszinti ablakokból szép felesége a „Fiume

u-szálló előtti ifjú publikumon legeltesse bájos fekete szemeit, hanem hogy jó áron üzleteknek kiadhassa a földszintet. Ő már van ilyen okos. Eljutottunk odáig, hogy ezt a Csabán szükségszerű fejlődést most már fokozni kell. Hiba, hogy csak egy utcája van Csabának, a Vasut-utca és egy kis piactere: a Főtér; de már az fejlődésének a dicsősége, hogy kereskedelmi forgalma már itt nem fér el. Kérdezzék meg csak Südy bátyánkat (ha nem mérges), hogy mit kértek tőle a Vasut-utcán egy rongy házért (hová beljebb akarta hozni patikáját) ezelőtt 3 évvel és mit kérnek most? No hát én azt mondom, hogy drágább a patikánál — az aranyos néni. De annak sem ő az oka, hanem a bolt-ékesség. Már egy szép asszonyra sem néznek rá oly vágyóan Csabán az utcán, mint a mily mohón egy üres boltra. Földet a fölehes népnek, — boltot a boltéhes — üzletvilágnak! Mit csináljunk tehát? Van ott még egy üres fal a nagy piactéren. Ma ugyan véletlenül nem, de őszre — reméljük — hogy ismét az lesz. Milyen szép 4—5 bolt lehetne abból ... de lesz is, mert a plébános ur is van ám olyan okos, mint Weisz Móric. De már a községházán nincsenek olyan okosak, mert ha volnának, régen rájöhettek volua, hogy mégsem arra valók a községháza ritkásan lefüggönyözött földszintes ablakai, hogy azok rácsai között lessék dólutánonkint — a délelőtti pénzbeszodésbeu elfáradt adószedők — mikor bújik el a nap Varságh | kéménye mögött s ebből megállapithas| sák, hogy ütött a szabadság órája. Boltot csinálni azokból, boltot, nagy! pipáju uraim! Hat boltot, ós a piac kellő ' közepén fizetnek azokért ugy, mint a I — köles. Gondolom, hogy 5—6000 ko| rónát is lehetne azokért évenként se! perni, ha eleinte talán nem is, de pár I év múlva feltétlenül bizonyosan. Másutt is kiadják a község, sőt — a városháza földszintjét boltnak, vagy mint pl. Makón: patikának. Próbálják csak meg, Südy Ernő maga megadna egyetlen egy jó helyiségért is már 50CD koronát, sőt többet is ... ott a piactéren, ha a község megszerzi bele a községi patika-jogot. Ha nem tetszik elhinni, kérdezzék meg Tevan Dolfit. Minden tréfán kivül is, az az egy szent bizonyos, hogy a községházabeli boltokért több jövedelem folyna be, mint amennyit kellene fizetni abba az amortizációba, amennyibe a községháza udvarán keresztbe építendő uj hivatali helyiségek felépítési költsége kerülne. A községházából már kinőtiünk; mi érezzük, akik benne szorulunk. Ugy érezzük magunkat, mint a mezőkovácsházai plébánu3 vendégei a régi paplakban. Oldalhelyiségei sötétek is, minek ugyan most már semmi hasznát sem veszszük, mióta kiment innen az árvaszék. Hja ! Azóta nem járnak oda a felserdült árvák. Ad vocem : árvaszék! Persze, ha a városháza udvarán keresztül építenének egy emeletet, — oda az árvaszék is újból beférne, visszajöhetne és felszabadulna a község főpiactéri másik háza is, ott ismét lehetne három üzletet nyitni. Igy oszt' meg is gazdagodhatnék a község. Félnek tőle, hogy ha annyi boltjuk lesz, nem bírnák kiadni, hát én kiveszem mind . . . olcsón. (Nem félnék tőle. hogy nem tudnám mind kiadni . . , bizonyos, hogy a alakítani, az még erről már régóta nem jó drágán.) Hát az az egy községházát át kell bizonyosabb, hogy tárgyalunk. (Hisz a mérnökök maholnap már ott vakulnak meg abban a sötét szurdékban.) Hát ha nem adják ki jó drága áron a földszintet, miből fogjuk azt a bizonyos keresztépületetet felépitni? Megint adóból ? pótadóból ? No hát egyebet sem tudnak kitalálni a községházán ! Mi bizunk azonban, hogy akad olyan bölcs községi képviselő, aki ezt az ajánlatot nemcsak itt feltalálja, hanem a képviselőtestületben is mielőbb — feltálalja. r. 1. Két fegyelmi ügy. Nem sikerült katona-reklamáció. Békésvármegye közigazgatási bizottságának csütörtöki ülésén érdekes fegyelmi ügy került tárgyalás alá. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a bizottság egyik községi jegyző ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot, hivatali kötelességének megsértése cimén azért, mert magánmunkálatot vállalt és ezért díjazást fogadott el. A mai világban részünkxőJ nem ítélhető el az a közhivatalnok, aki napi kötelességeinek elvégzése után magánmunkálatokat végez és ezt megfizetteti. Szociális szempontból nem tehet kifogást senki az ellen, hogy a hivatalnok mellékjövedelemre igyekszik szert tenni. Ha fizikuma megbírja a külön munkát és hivatalát' nem hanyagolja el, ezt még a föllöttes hatóság is megengedheti. Az ügy előzményei különben a következők : Molnár János és M a k u 1 a János szentetornyai lakosok felkérték a mult év folyamán K u c z k a y Zoltán odavaló jegyzőt, hogy rokonukat, Zalai Jánost reklamálja ki a katonaságtól. Erre meg is volt a jogcím, amennyiben Zalainak a bátyja, Lajos is katonáskodott Szegeden. Két ilyen fiatal erőt pedig a gazdaságban nehezen lehet nélkülözni. Kuczkay jegyző tudván, hogy ilyen esetekben a katonai hatóság nem egyszer bocsátotta már haza az egyik fiút: készséggel vállalkozott a reklamációra. El is készítette a kórvényt és elküldötte az illetékes ezred parancsnokságának. A kórvényezós azonban nem sok sikerrel járt. Kuczkay ekkor felebbezést nyújtott be a honvédelmi miniszterhez. A katona rokouai látva, hogy utána jár a dolognak, Kuczkayt 400 korona tiszteletdíjjal jutalmazták. A felebbezésre folyton késett a válasz. Három hónap is eltelt, de hiába. Kuczkay látva ebből, hogy nem lesz sikere a kérvényezésnek : a már nagyon türelmetlenkedő, sőt követelődző atyafiaknak visszaadta a pénzt. Azok ennek dacára feljelentették őt az alispánnál. A megejtett vizsgáiat során azt vallották, hogy Kuczkay már jó előre követelte a pénzt, sőt azt mondta, hogy mig oda nem adják a 400 koronát, nem tesz semmi lépést. E vallomások alapján Ambrus Sándor alispán hivatali kötelességének megsértése cimén elrendelte Kuczkay ellen a fegyelmi vizsgálatot. Kuczkay az alispán határozata ellen felebbezett a közigazgatási bizottsághoz, mely csütörtöki ülésén tárgyalta az ügyet. A felebbezésben azzal védekezik, hogy Zalai rokonai saját jószántukból ajánlották fel neki tiszteletdíjképpen a fenti összeget. Hogy pedig a felek a megállapitott díjon felül ne fizessenek, azt semmiféle szabályrendelet nem tilthatja meg. Különben is mikor látta, hogy minden lépés sikertelen, visszaadta az elfogadott összeget. Kéri ez alapon az alispáni határozat hatályon kivül helyezését. A közigazgatási bizottság vita nélkül elfogadta az előadói javaslatot, mely szerint az alispáni határozat jóváhagyandó, mert a hivatalos vizsgálat során kitűnt, hogy Kuczkay előzőleg kérte a 400 korona kifizetését. Ez pedig a belügyminiszter 120,"000/907. számú rendelete értelmében, mint hivatali kötelesség megsértése, fegyelmi vétséget képez s ezért el kellett rendelni a fegyelmi vizsgálatot. Az ügy folytatása elé mindenesetre kíváncsian nézünk. • A K u c k a y Zoltán esetéhez némiképpen hasonló Jeszenszki Imre orosházai szolgabíró esete is. Jeszenszki egy katonakötalesnek megígérte, hogy a póttartalékba fogja áthelyeztetni és fel is vett ezért a közbenjárásért 100 korona jutalmat. Mikor a dolog kitudódott, Ambrus alispán azonnal felfüggesztette állásától Jeszenszkit, ki az alispánnak e határozata ellen felebbezóssel élt. Békésvármegye fegyelmi választmánya csütürtökön délután Ítélkezett Jeszenszki fölött D ő r y Pál főispán elnöklésével. Hosszas eszmecsere után a választmány Jeszenszkit állásába való visszahelyezése mellett 506 [korona pénzbüntetésre Ítélte. Vándorlás a halál völgyében. — Külön fővárosi tudósítónktól. Ott jártam a tatai siralomtelepen, ahol két hét óta riasztó arányokban szed áldozatot a hastífusz. Harmadfél órányira van a fővárostól, magas hegylánc aljában, Tatabánya és Felsőgalla. Két tábor munkásház, messzire húzódó szénbányák fölött, amelyek évenként tizenhatmilló métermázsa szenet szolgáltatnak a milliós társaságnak. Óriási kémények tövében fekszik elszórtan száz és száz apró házikó, ahol most halálraítélt páriák vánszorognak. Az idegen nem szívesen látott vendég itt, mindenki gyanús, aki ól, mert szóthordhatja a bacillust és még inkább széthordhatja a borzalmak hirét. Egy őrház előtt áll meg a vonat. Két fogat várakozik, mellettük öreg urak, a bányatársaság emberei kémlelik az érkezőket. Az egyik megszólít: — Hová igyekszik, kérem ? A spicli kíváncsisága meredt az arcáról. Indulatosan rászóltam: — Nem tartozik az úrra. — Pardon, — feleli szelídebben, — nem akartam molesztálni. Mi orvosokat várunk, a fővárosból érkeznek ós nem ismerjük őket. De kötelességünk is figyelmeztetni az idegent, hogy itt tífusz van, százával fekszenek betegen az emberek, — tessék vigyázni. — Én is kötelességből vagyok itt, — szóltam. — De engem nem vár a társaság kocsija.