Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-03-25 / 24. szám
Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 24-ik szám. Csütörtök, március 25. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre .3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A háború kulisszái mögül. Békéscsaba, március 24, Egyre zűrzavarosabbá válik a külpolitikai helyzet, mindinkább növekednek a háborús kilátások. Napról-napra katonavonatok rettegtetik a délnyugat felé haladó vasutvonalak mentén fekvő városok lakóit. A katonák és a polgárság, egyértelmű elkeseredéssel gondolnak a szemtelen és pökhendi szerbekre, akik miatt ezer meg ezer család békéje, nyugalma és boldogsága van már feldúlva eddig is, akik őrületes vágyakozással rohannak önmaguk vesztébe. Figyelemmel kisérve azonban a diplomáciai helyzet alakulásait, a gondolkozni tudó fő előtt mindjárt feltűnik, hogy az esetleg kitörendő véres háború alapokai nem is a szerbek, nem is az annexió, hanem a kulisszák mögött rejtőzködnek azok az erők, melyek az egészet mozgatják. Két óriási hatalom, két nagy nemzet versengése rejlik ezek mögött. Az egyik Oroszország, a másik Németország. Vilmos és Miklós barátságos leveleket váltanak ugyan egymással a nagy lapok híradásai szerint, a diplomácia mégis fondorlatoskodik. Oroszország ravasz külügyminisztere Isvolski, világgá kürtöltette már egynéhányszor, hogy Oroszországnak esze ágában sincs támogatni Szerbiát, mégis érkeznek titokbaa a belgrádi udvarhoz utasítások, támogatások. Máskülönben hogy is lehetne megérteni ez alig harmadfél milliónyi kis szerb népnek oktalan kötölőzködését és arcátlanságát, melylyel a negyvenöt milliónyi népességű Magyar-Osztrák monarchiávál szemben yiselkedik? Má r Idáiról Németország a mi W monarchiánkat biztatgatja. Titokban és nyiltan is számtalanul adta már tudtára, hogy minden veszedelem idején hű szövetségese marad és rendületlenül kitart mellette. Nem egyéb ez, mint figyelmeztetése, sőt fenyegetése a japán háború óta még mindig gyenge Oroszországnak. Más oldalról a germán világhatalom tervébe pompásan beleillik a mostani helyzet és Németország Ausztriát használja fel arra, hogy a germánságot Keleten előrenyomja. Németország az, mely „hű" magatartásával belehajszolja Aerenthal urat az intranzingens állapotba és innen a háborúba, hogy azután Németország olyan nagy lehessen, mint amilyen messzire a német nyelv elér. • Vilmos császár éles szeme észrevette a monarchia külügyminiszterének határt nem ismerő tettvágyát és ezt arra használja fel, hogy „hű" szövetségességét fitogtassa. Mindenki láthatja ebből, hogy ez a mostani háború nemcsak a magyarság követlen érdekeivel ellenkezik, hanem jövőjével is. A magyarság érdekeivel ellenkezik akár a germánság, akár a szlávság túlsúlya. Nemzeti fenmaradásunkat csak az biztosithatja, ha Európa e két vezető népfaja egyenlő erővel rendelkezik és tartani tud egymástól. Akármelyik hatalmasodik föl, feltétlenül veszélyeztetni fogja nemzeti létünket. A mi igazi érdekünk az, hogy a mostani helyzet fenmaradjon és a Balkán tagozódása ne következzék be mindaddig, mig a nemzeti állam ki nem épül. Nyilvánvaló tehát, hogy minden olyan összeütközés, mely a mostani egyensúlyt megdönti, érzékenyen sújtja a magyarságot is. A bécsi diplomácia már Andrássy Gyula óta nem képviseli a magyarságot. Kálnoky és Goluchovszky is, Aerenthal is ugy táncoltak és táncolnak, ahogy Berlinben fújják. Még ha Aerenthalnál keményebb ágyü-diplomata ülne is a külügyminiszteri székben, akkor is a germán érdekek hordozója lenne. Csakhogy Németország Kelet felé gravitálásának van egy nagy ellensége és ez Oroszország. Ezért szeretné még most, mielőtt a mult nagy veszteségeit kiheverte volna: háborúba kergetni. A német diplomácia, mint a világsajtó most hirdeti, azt akarja, hogy Oroszországot nyilt Ígéretre birja a felől, hogy a szerbeket visszatartja esztelen utjukon és kényszeríti Szerbiát, hogy a monarchia minden követelését teljesítse. Ha Oroszország nem áll a nagyhatalmak rendelkezésére e tervben, akkor őt is belekényszeríti a háborúba. E terv szerint Oroszországot, mely katonailag és pénzügyileg is készületlen : Németország fogná tűzbe és végezne vele, mig a rakoncátlan kis Szerbiát a monarchia hadereje tenné lehetetlenné. Igy még kilátásunk is J-" het arra, hogy Ooroszország kévj}^' len lesz kezességet vállalni Sze\. 0 1^ e r* a hadisarcot illetőleg, amit ^ onben sohasem tudnánk megkapni * ol eE terv megvalósítása kiszámíthatatlan következmé' iy ek k. fr és úgyszólván megváltoztatná Európa arr ,cjl a^' 'athatolag Nemetorszp'S venné ennek hasznát egymaga. H legközelebb napok eszményei jp-indenesetre be fogják igazolni, hogy nényleg ezek a törekvések rejlenek-e a kulisszák mögött? Munkásházak Békésmegyében. Nyilatkoznak a munkások. Megemlékeztünk nemrégen a vármegyei munkásházépitő bizottság üléséről," mely a megye több községében tervezett munkásházak költségeível és e költségeknek a munkások által történendő törlesztésével foglalkozott. Az elkészített költségvetés szerint egy-egy munkásház körülbelül 200) koronába kerülne, ami a törvényhatóság által még eleve kilátásba helyezett 1000 koronának épen kétszerese. E szerint a munkásoknak évi 120 koronát kellene fizetniök egészen addig az ideig, mig teljesen birtokukba nem mennek át a házak. A bizottság két alternatívát állított fel. Az egyik ez volt, amely az állam intencióinak is jobban megfelel, másik pedig az, hogy a törvényhatóság készpénzben kifizet a jelentkező munkásoknak 1200-1800 koronát, hogy abból belátásuk építsenek házakat, amely az f™ , ' n a z. ^ törlesztési öszszeg 90- l 0P koronara ru !:n a. A törvényhatóság a fős^abiróságok ** községek utján kérdést ; ntézett jgjvdt az érdekelt munkásokhoz az ii&. nt ^ogy a két alternatíva ..közül melyiket választják. A válaszok most érkeztek be az alispáni hivatalhoz. Mindenütt, úgyszólván egybehangzólag jelentették a munkások, hogy ugy a 120, mint a 90 koronát soknak tartják s a munkásházakat csak abban az esetben vállalják, ha nem kell többet, mint 60-70 koronát fizetniök évente. Ez az egyértelmű kijftlpntés. -amelyet egyébiránt a háborús kilátások által még inkább fokozott rossz szociális viszonyok is indokolnak': nagyon gondolkozóba ejtették a vármegye vezető köreit. Kilátás volt ugyanis arra, hogy a munkások fizetésképtelenségén megtörik a törvényhatóság humánus szándéka, hogy a 'munkásházak ügye egyszerűen eifullad, kútba esik. Ennek a veszedelemnek olháritása céljából Ambrus Sándor alispán hétfőn este Budapestre utazott, hogy személyesen lépjen érintkezésbe a földmivelésügyi miniszterrel. A felutazás célja A fehér kokárda. - A „Békésmegyei Közlöny 0 eredeti tárcája. — Irta: Konkoly Fereno. Háborús hirekkel volt teli a világ. Az emberek egymás kezéből kapkodták ki az újságokat. Mindenki falta a betűket. Hogyne, hiszen élet és halálról volt szó. Arról, hogy nemzetközi háború veszélyes réme kisértet -minden léptennyomon. Az egymást ijesztő emberek azon] ban mégsem hittek komolyan a háboruI ban. Ha teli beszélték is egymás fejét a háború kikerülhetetlenségének tényével, magukban jót mulattak embertársaik hiszékenységén, mert jómaguk egy fikarnyit sem hittek el abból, amit szörnyű nagyképűséggel másoknak beadtak. S mégis! Amitől az emberek anynyira rettegtek, amit teljesen kizártnak tartottak, az bekövetkezett. A háború , összes iszonyaival kitört. A halál csontos ujjaival végigsimította az emberek tüzes homlokát s abban a percben viasz-sárgává fagyott azon minden érzelem. A halál lehellete száguldott végig az országon. A katonák, a behívott tartalékosoktól kiegészítve, hosszú sorban vonultak végig az utcákon. Dübörgő társzekerek, ágyúk riasztó robaja nyelt el minden egyéb hangot. Mars hadisten uralkodott mindenek felett. Szamossy Ernő még előtte való napon évődve mondotta menyasszonyának, Zsarnay Lillynek: — Most már bizonyos, hogy k>' a háború s akkor itt kell, hogy " jalak . . . Talán örökre .. . S ben f megelégedett mosolylyal látta ? mit" Lilly kére gyakorolt, de j<* egy szót sem hiti a hábor nek lehetőségébon. Mikor másnap délben hazajött hivatalából, majd a földre zuhant ijedt dermedtség ben. Az íróasztalán fehér papírlap feküdt. A katonai behivó-parancs, melyben meghagyják, hogy huszonnégy órán belül állomáshelyén jelentkezzék. Az első percben azt sem tudta, hogy mit kezdjen, mihez fogjon. Mintha agyveleje kiszáradt volna, egyetlen józan gondolatnak sem volt ura^ Ott állt, kezében a fehér papírlappal s mig szemeit mereven annak tarlalmára függesztette, gondolataival már száz mértföldnyire előre száguldott. Ott látta magát a zeg-zugos, összevissza taposott csatatéren, száz sebből vérezve, elhagyatottan, fölötte éhes varjak károgva keringtek ... Majd felocsúdott merengéséből. Mint a kilőtt nyíl repült menyasszonyá hoz. Fakó arcán az elmúlás, a vég zete látszott. Mindenki leolvasta arc fó1 a hiób-hírt. A máskor víg, csapongó Aedé fiu most egyszerre a másik csapott át s gyerekes romantikával sitgette, hogy ő érzi, hogy ebből fborúból neki nincsen visszatérése Hiába vigasztalták, hiába sor elő neki a statisztikai adatokat a ruban való halálozásokról, nem lb eltéríteni attól a gondolattól, hog> csatatéren marad. Mindent elrendezett. Még végrende letérői sem feledkezett meg, noha mindenki kinevette kishrtüségeért. Pompásan feszült rajta a tüzértis: a uniformis. Békésebb időkben ő r* maradt vo\> lantésok^k
