Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-23 / 59. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 59-ik szám. Csütörtök, julius 23. Ü fii BEKESME6YEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehel évnegvedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A mezőgazdasági kamarák. Békéscsaba, julius 22. A földmivelésügyi miniszter megbízásából Bernát István dr., a Magyar Gazdaszövetség igazgatója és Kubinek Oyula, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója törvényjavaslatot dolgoztak ki a mezőgazdasági kamarákról. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy a mezőgazdaság érdekeltjeit országosan szervezze és pedig megszabott hatáskörű és önadóztatási joggal biró testületekbe, amelyeknek neve a külföldi hasonló mintára mezőgazdasági kamara lenne. Ez a javaslat adná a mezőgazdasági érdekképviselet régóta sürgetett szervezésének megoldását is. A javaslat gondosan kidolgozott indokolása rövid vázlatot nyújt arról, hogy mi történt eddig az érdekképviselet szervezése érdekében. Már a negyvenes években komoly mozgalom indult meg abban az irányban, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint érdekképviseleti szerv, törvénybe iktattassák. Ennek azonban nem lett eredménye, valamint az 1879-iki székesfehérvári gazdakongresszuson felhangzott ama kívánságnak sem, hogy önálló gazdatanács szerveztessék. A székesfehérvári gazdakongresszus folytán megalakult gazdasági egyesületek szövetsége 1883-ban, 1884 ben, 1887-ben és 1892-ben foglalkozott az érdekképviselet kérdésével, s ez az akció végre eredménynyel kecsegtet. Annak a harmóniának és szoros együttműködésnek, amely a jelenlegi földmivelésügyi kormány és a magyar gazdaközönség között van, szinte természetes folyománya volt a miniszternek az az intézkedése, amelylyel az érdekképviseleti kérdés dolgában a két vezető országos szaktestület igazgatóit bizta meg törvényjavaslat kidolgozásával. A javaslat szerint egy országos és annyi vidéki mezőgazdasági kamara lesz, amennyit a körülmények szükségessé tesznek. Az első mezőgazdasági kamarát első izben nyolcvan taggal a földmivelésügyi miniszter alakítaná meg és hivná össze. A kinevezett tagok helyét vidéki kamarák által választott tagok foglalják el, mihelyt szervezésük befejeztetett. Az országos kamara évenkint legalább egyszer tart teljes ülést és az ügyvitelre az elnök mellé legföljebb 30 tagból álló tanácsot választ. Az országos kamara költségeit fele részben az állam, fele részben a mezőgazdasági kamarák viselik. A kamarai illetéket maguk a kamarák állapítják meg és ez a kataszteri tiszta jövedelem egy százalékát meg nem haladhatja. Az illetéket közadók módjára hajtják be. A kamarai működés részletes szabályozója az alapszabály, amelyet minden kamara maga állapit meg és a földmivelésügyi miniszter hagy jóvá. A mezőgazdasági kamarák feladatait a javaslat a következőkben összegezi: A kerületek mező- és erdőgazdasági viszonyait állandóan figyelemmel kisérik s a mutatkozó szükséglethez képest törvényhozási, kormányzati intézkedéseket kezdeményeznek, illetve létező törvények és rendeletek végrehajtását sürgetik és ellenőrzik s a mennyiben törvény vagy törvényes rendelet által hatósági jogkörrel ruháztatnának fel, megbízatásuk körében eljárnak. A területükön működő gazdasági egyesületek, gazdakörök és szervezetek alapszabálysz^rü működése felett ellenőrzést gyakorolnak. A gazdatársadalomnak testületi és szövetkezeti szervezkedését elősegítik és irányítják, gazdasági egyesületekkel és gazdakörökkel, szövetkezetekkel a szükséghez képest szerves összeköttetésbe lépnek, azokat bizonyos feladatokkal ideiglenesen, vagy állandóan megbízhatják s általában ily nemű egyesületeket és szövetkezeteket feladatuk teljesítésében támogatnak. A mezőgazdasági szakértelem fejlesztése céljából kísérleti telepeket, állomásokat, mintagazdaságokat tartanak fenn, állandó vagy időleges tanfolyamokat, előadásokat, kiállításokat, tanulmányutakat rendeznek, szaklapokat és szakkönyveket adnak ki. A kormány, törvényhatóságok és bíróságok megkereséseire válaszolnak és szakvéleménynyel szolgálnak. A mezőgazdasági termelés belterjessége érdekében a hitelviszonyok javításánál közreműködnek, gazdasági cikkek, tenyészállatok közös beszerzését előmozdítják, a termelőknek a gazdálkodás terén mindennemű tanácscsal szolgálnak. A termények értékesítésére vásárokat és aukciókat rendeznek s az árjegyzésre befolyás gyakorolnak. A mutatkozó szükséghez képest gazda és gazdatiszt, vagy gazda és kereskedő közt felmerült vitás elintézésére választott bíróságokat alkotnak, kerületek tenyészeteiről törzskönyvet vezetnek, a helyi mezőgazdasági szokásokat nyilvántartják, a munkásközvetitést szervezik. Ezek volnának a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat előadói tervezetének érdemleges intézkedései, amelyeknek kritikáját ezután fogják megadni az érdekelt hivatalos és nem hivatalos szervezetek. Vármegyei közgyűlés. —- Leleplezik a Rákóczi-képet. — A csabai katonai pótraktár. — Községi ügyek. — Békésvármegye törvényhatósági bizottsága augusztus hó 8-ikán, vagy 9-ikén tartja meg azon közgyűlését, amelyet már mi is előre jeleztünk. Ennek a közgyűlésnek legérdekesebb momentuma a Rákóczi-kép leleplezése lesz. Mint tudva van, annak idején elhatározta megyebizottságunk, hogy megfesteti II. Rákóczi Ferenc képét. Ugyanekkor megbízást adott az alispánnak, hogy a kép megfestésének tárgyában lépjen érintkezésbe valamelyik neves festőművészünkkel. Ambrus alispán S t e 11 k a Gyula festőművészt kérte föl a Rákóczi-kép megfestésére, aki el is készítette azt 4000 koronáért. A kép már megérkezett megyónkhez s konstatálhatjuk, hogy valóban művészi alkotás. Magassága három, szélessége két méter. Rákóczi Ferencet álló alakban ábrázolja. A nagy fejedelmen lilaszinühuszáröltöny, fején kurucföveg, vállán pedig hermelines fejedelmi palást van. Jobb kezét két könyven, balját kardjának markolatán pihenteti. A képet Ambrus Sándor alispán szobájának bejárata mellett helyezték el Széchenyi és Kossuth Lajos képei közé. Szembe a királyi párral. A leleplezést követőleg kerülnek sorra a tárgysorozat többi pontjai. Nemrég leirat érkezett a megyéhez a csabai gyalogos-laktanya pótraktárának kibővítése tárgyában. A hadtestparancsnokság annak idején 18.000 koronás épületet kivánt. Később azonban azt jelentette ki, hogy egy 40.000 koronás épületre van szüksége s az előbb meghatározott összeg elnézés folytán határoztatott meg. A vármegye már megszavazta annak idején a 18.000 koronát Most a fölött kell dönteni, hogy a hadtestparancsnokság ujabb kívánságát teljesitik-e, vagy nem ? Ezután a szarvasi járás területén lévő községi közlekedési utak törzskönyveinek hitelesítése tárgyában tett bizottsági előterjesztéssel foglalkozik a közgyűlés. Orosháza község újból visszakéri azt a 3000 koronát, melyet az orosháBékésmegyei Közlöny tárcája. Hallucináció. Zárva az ajtóm, ablakom. Csitt! Csend legym hát, rezgő árnyak! Szivem verését hallgatom. Lassú áramban foly a vér Agyam felé... Csitt! Csend legyen hát! Hulláma mindjárt oda ér. S a tüzet szóró kis patak Viaszfényü, puha medrében Valahol egyszer elakad. Halovány kékszínű leszek.' Torkon ragadnak, fojtogatnak Kék körmű, jéghideg kezek. 5 kábult lélekkel hallgatom Valakinek a kopogását... ... Kuvik kopog az ablakon. Kiss Ferenc. Visszafojtott könyek. A női könyekről volt szó. Az asszonyok felváltva vitatták, hogy mi a fájdalmasabb érzés, ha kiontjuk, vagy ha visszafojtjuk könyeinket. Végre is megállapodtak abban," hogy a kiontott köny a legfájdalmasabb, még pedig az, melyet a szerelmében csalódott asszony hullat. A vita tehát eldőlt, de az asszonyok még sem látszottak elégedetteknek, mert egy tagja a társaságnak nem vett részt az érdekes vitában s ez szörnyen inge-, relte őket, minden áron véleményre akarták birni őt is. — Szólj már a tárgyhoz, te is, Léna ! Mit tartasz a női könyekről ? — szólitá meg a teljesen közönybe merült leányt egy magas, barna asszony. — Ért is ahhoz Léna, hiszen ő talán még nem is sirt életében, — veté ellen egy élénk szőke nő. A sokat háborgatott leány végre is felébredt közönyéből. Dus hajkoronás fejét felemelte, álmodozó szemével végignézett társain, mig halvány arcát erős pir borította el. Megszólalt mély malencholiával kellemes hangjában. — Nincs igazatok! Nem azok a könyek a legfájdalmasabbak, amelyeket kiontunk, hanem amelyeket visszafojtunk. — Ohó, merész az állítás! — kiabáltak össze-vissza az asszonyok, — bizonyítsd be, mert különben nem hiszszük el! — Jól van, elmondom hát nektek életem folyásának legszomosubb részletét s ha azt végighallgatjátok, igazat fogtok nekem adni. „Elmondom azt a történetet, bár fáj, ha szivem ezen vérző emlékéhez nyúlok, de tartozom elmondásával nektek, kik annyiszor faggattatok már, hogy miért nem mentem harmincöt éves koromig férjhez, mikor ti annyiszor ajánlottatok nekem előnyösebbnél-előnyösebb pártit s ezen gyöngéd gondoskodástokat mindig visszautasítottam. Tudjátok meg tehát, hogy ezt a ki nem ontott könyek okozták. Régen, ugy tíz évvel ezelőtt, tizenöt-huszévet vártatok legalább, da hát legnagyobb sajnálatomra, mikor ez a dolog történt velem, már bizony huszonöt éves voltam. Ekkor kezdtem én először a férjhezmenés gondolatával foglalkozni. Addig gyermek voltam testileg s lelkileg ; hiszen tudjátok, hogy most sem akarja senki sem elhinni koromat, akkor még kevésbbé, mindenki tizennyolc, husz évesnek nézett. Szegény leány voltam, magam kerestem a kenyeremet, mint most is, feltűnő szépség nem voltam, természetes tehát, hogy életem láthatárán egyetlen kérő sem jelentkezett. De ez engem semmit sem bántott, boldogságot találtam olvasmányaimban, tanultságomban. Eszemre, tudásomra meglehetősen elbizakodott voltam, de emellett gyerekes ós tapasztalatlan. Más nő ebben a korban már rég végig éli regényét, kortársnőini már meglett asszonyok voltak, mig ón akkor is csak baba voltam, mint ma is annak tartanak. Szerelemre komolyan sohasem gondoltam. Igaz, hogy ugy huszonkét éves koromban találkoztam valakivel, aki gyermekes lelkemre némi befolyást gyakorolt, de ez érzelem nmló volt és ón ismét az a vidám leány lettem, aki voltam. De tiz évvel ezelőtt már mint felnőtt leány kezdtem gondolkozni ós a házasság eszméjét, melytől eddig iszonyodtam, most már elfogadhatónak találtam. Kezdtem az eszmémnek tárgyat keresni, Egy kis fürdőhelyen hozott össze a sors azzal a férfivai, kinek emlékére még most is megdobban a szivem. Pedig higyjétek el, nem volt semmi különös tulajdonsága és mégis annyira szerettem, hogy ha rá gondolok hosszú tiz óv után is, akaratlanul törnek elő könyeim és cseppenkint érzem elfolyni szivem vórót. Néhány találkozás után éreztem, hogy ő az, akit szeretni tudnék végzetes, örökké tartó szerelemmel. Azt kérdezitek ugy-e, hát ő érezte-e ezt? Nem tudom, de a következmények azt mutatták, hogy nem. Örömmel időzött társaságomban, melegen udvarolt, de a kölcsönös vallomásig sohasem jutottunk el. Én borús szivvel hagytam el a fürdőt, éreztem, hogy elvesztettem ifjúságom éltető forrását, a gondtalan, ártatlan gyermeki szivet. Közös sétáink, társalgásaink alkalmával biztos kilátásba helyezte a közeli viszontlátást ós én máig gyermekes lélekkel vártam őt vissza. Azt hittem, hogy az én forró, lángoló szerelmem nem lehet egyoldalú, hanem épp olyan lázas, örökké való az övé is. Teltek a napok, melyeket lázas remegéssel számláltam, ezt követték a hetek, hónapok, de ő csak nem jött. Én szomorú, mélázó lettem, de bánatomat mélyen titkoltam, nem akartam, hogy bárki is tudjon szomorúságomrólPedig higyjétek el, nincs nagyobb fájdalom, mint midőn egy bánatos szivnek derűt hell mutatni ós egy könyező szemnek mosolyt. Oh ! azok a könyek, amelyeket akkor visszafojtottam, mind a szivemre hulltak. Vártam tovább, eljött a másik óv, de róla ismét nem hallottam semmit. Igyekeztem feledni, de lehetetlen volt, futottam önmagam elől, ki a világba, az emberek közé ; magam nem mertem maradni, mert féltem a kiomló könyöktől. Mert tudjátok meg, nem akartam sirni, még magam előtt sem engedtem meg soha könyeim hullását, nem akartam sirni ós pirulni egyszerre. Mert higyjétek el, kedves barátnőim, pirulni kell irtózatosan annak a nőnek, aki olyan j férfit sirat, aki őt nem szereti, aki I nem ismeri meg az érte hevülő nő I szeméből annak érzelmi mélységét, mert | hiszen az ajak sokszor mond mást, mint amit a sziv diktál, de a szem | mindig őszinte. Oly sokszor gondoltam azóta arra, hogy ha valaha a lefolyt tiz I óv alatt egyszer talán szabad folyást