Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-23 / 59. szám

44 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. julius 26 zai járás főbírói hivatalának kibővítésére szavazott meg s utalt be a megyéhez. Ez még akkor törtónt, mikor az anyakönyvi hivatal is a főbirói épületben volt elhelyezve. Most, hogy az anyakönyvvezetés a községeknek adatott át, méltánytalan volna visszatartani Orosháza község 3000 koronáját. Különben a megye kiutalta már ezt az összeget, de a visszafizetésre nem volt fedezete. Az augusztusi közgyűlés fogja megjelölni ezt a fedezetet s igy visszafizetik Orosháza 3000 koronáját is. Békés községnek az Ibrányi-iskola tárgyában hozott képviselőtestületi határozata ellen műszaki szempontból észrevételeket emelt az államépitészeti hivatal. Ezt a határozatot a megyegyülés vissza fogja küldeni a községnek, hogy az észrevételek figyelembevételével dolgozza át a terveket és a költségvetést. Egy nagyon paraszt újság, meg egy finom nagyságos ur. Másfélezer munkás kenyér nélkül. Uj szociálista-párt a megyében. A „nagyságos" ur nagyon paraszt lapja különös kéjjel rágalmaz és támad mindenkit. Ugy véli a „nagyságos" ur, hogy az elvtársaknak és mindazoknak, kik az ő érdekeire való tekintettel odaszegezik testüket nagyon paraszt újságjának pártjához, — kenyeret biztosit. Pedig egészen másként áll a dolog. Ez a nagyon paraszt újság nemrég megtámadta az érseki uradalom embereit. Az érseki uradalom csabai munkásokkal dolgoztat s a „nagyságos" ur — bizonyára nem találván most sem egyéb szórakozást a mások alaptalan megtámadásánál — nekiruccant nagyon paraszt lapjában az érseki uradalomnak. Igaztalanul, alap nélkül. Erre a támadásra most válaszol K e r é n y i Lajos, az érseki uradalom gazdatisztje, ezekben: „Uradalmunk a télen békéscsabai munkásokkal szerződést kötött, akik négy hónapra mint hónapszámosok vannak felfogadva. Értékelve összes járandóságukat, a férfi illetménye naponként 4 koronára rug. Természetes, hogy minden gazda törekvése odairányul, hogy a munkásokat helyes beosztással kellően foglalkoztassa s a munkástól jogosan megkövetelheti, hogy amikor négy hónapon át naponként amerikai bért kap, ennek fejében becsületes munkát adjon. Hónapszámosainkkal a rétet is kaszáltattuk, amikor is egy férfi egy nap alatt 600—800 négyszögölet lekaszált. Egy engedtem volna könyeimnek, vigasz hullt volna szivemre s a kihullatott könyek patakja balzsammal szolgált volna mély sebeimre. Oh! akkor talán tisztultabb kedélylyel gongoltam volna rá, igyekeztem volna vele a későbbi években találkozni; mert tudjátok meg, hogy azóta soha sem láttam, nem tudom, él-e vagy meghalt, nős-e vagy nőtlen. Ha beszélni hallottam róla, nem figyeltem oda, ha nevét olvastam, behunytaim szemeim, hogy ne lássam. Pedig lehetséges, hogy jobban megismerve, kiábrándultam volna belőle s nem maradt volna meg szivem örök bálványának. Talán elfeledve őt, igyekeztem volna más férfiban keresni az ideálomat. De büszke voltam és az is maradok, pedig valahányszor rá emlékezem, miként most is, midőn gondolatomban vele foglalkozom, mindig küzdenem kell a kitörni készülő könyekkel. Az elbeszélő elhallgatott, arcát halálos sápadtság borította, bájos fejét fájdalmas mosolylyal hajtotta le, mig szemeit két nagy könycsepp homályosította el. A hallgató hölgyek szomorúan nézték arcának kinos vonaglását s érezték a ki nem ontott könyek borzasztó fájdalmát. — Sird ki magad, Léna, ez egyszer! — könyörögtek mindnyájan. A leány azonban tiltakozóan emelte fel kezét s mig szemét kis kendőjével megtörülte, arcára ismét visszatért a pír. Szemét most álmodozó tekintettel körülhordozta társain s megszólalt mély szomorúsággal hangjában. — Ugy-e, elismeritek most már : fájdalmasabb a könyek visszafolytása, mint i a kiontása. Tudom, hogy megvigaszta- j lódnék, ha sírnék, de nem teszem, mert nem akarok pirulni sem magam előtt, | sem előttetek soha. hold kaszálása és gyűjtése belekerült 10 koronába. Ugyanekkor ós ugyanazon réten egyik bérlőnk munkásai '6 koronáért vállalták egy katasztrális hold lekaszállását és gyűjtését s itteni napszámosok is egy holdat vágnak le naponként 2 korona napszámért. A mi hónapszámosaink a megkívánt háromnegyed holdat sem tudták levágni, amellett pedig a munka minősége a legrosszabb. Ugyanigy más munkánál is. Midőn az egyik hanyag hónapszámos kihivó feleleteket is adott, ezen munkást elbocsátottuk. Ehhez hasonló eset bizonyára már több gazdatársammal is megesett s napi- , rendre térhetnénk felette. Igen ám, de | azért van a földmunkás-szervezet, hogy j az effélékből tőkét faragjon. A titkár ur j nyomban a párt pecsétjével ellátott le- ! velet irt hozzánk, melyben többek között irja : „embertelen bánásmódban ré- j szesitik a munkásokat s olyan lehetetlen, nehéz munkák elvégzésére kényszeritik őket, amelyet a föld legszorgalmasabb munkása: a kuli sem volna képes elvégezni." Majd tovább : „. . . már a bajok orvoslása végett fordulunk önökhöz: részesítsék a munkást megfelelő bánásmódban s ne kívánjanak tőlük olyan dolgokat, amit elvégezni képtelenek. A netáni ezentuli panaszok esetén más eszközökkel leszünk kénytelenek a munkásság jogát érvényben tartani." Ezen levél után pedig a „ParasztÚjság" is közli a munkások szomorú helyzetét, akik sem fizetést, sem kosztot nem kapnak, de a pofonokból ésrugdalásokból kijár nekik. Az emberbőrbe bujtatott állatokat (értsd a tiszteket) fenyegeti, hogy más uton fog a munkásoknak orvoslást szerezni. Ugy a levélnek, mint az újságcikknek egyetlen szava nem igaz, aljas hazugság. Elhiszem, hogy az újságban közölt cikk tónusa a párt tagjainak tetszik s azt hiszik, hogy ez az ember a munkások jogát „épségben tartja." Csakhogy itt a számok beszélnek ! Tessék csak fent közölt számokat elolvasni! Kérdem gazdatársaimat, lehetetlen és nehéz munka-e 600—800 négyszögölnek lekaszálása egy nap alatt ? Sok-e, vagy kevés ? Ugyanazon időben és helyen minden más és olcsóbb munkás a valóságban mégegyszer annyit végez. Ez az a nehéz munka, amelyet a kuli sem bir elvégezni! A titkár ur és „Paraszt-Ujság" tűrhetőnek tartja-e azt, hogy pláne ilyen viszonyok között beleavatkozhassanak véres szájjal oly dologba, amihez semmi közük ? Van-e jogom megkövetelni a munkástól azt, hogy pénzemért megdolgozzon? Csak emberbaráti szeretetből fizessek ós csupán nekem kötelességem a járandóságokat a legpontosabban és a legjobb minőségben kiszolgáltatni s mindezért a munkások a párt pártfogása alatt azt csinálják és ugy dolgozzanak, amint nekik tetszik? Micsoda bajokat akarnak orvosolni ? Önök tévednek. Hisz nem orvosolnak, hanem csinálnak bajokat! Különben a munkásokkal kötött szerződésben a vitás kérdések elintézésére nem a földmunkás-part, avagy a „Paraszt-Ujság', hanem a főszolgabiróság, illetve járásbíróság illetékessége köttetett ki. Végül csak ennyit móg: Jobban tudjuk mi megítélni, hogy mit lehet a munkástól megkívánni ós mit nem, mi az a lehetetlen és bizonyára vagyunk a munkásosztálynak legalább is oly barátai, mint a párt, mely a munkást ugyan felizgathatja, de neki kenyeret nem ad, hanem mi „munkásnyuzók" adunk." Ez a válasz abban a lapban jelent meg, amelyet ezer és ezer munkaadó olvas: a „Köztelek"-ben. S még a nagyon paraszt csabai újság sem vitathatja el, hogy ez bizony kiáltó szegénységi bizonyítvány a csabai munkásokra. Vájjon tudja-e az a nagyon paraszt újság, hogy ez a szegénységi bizonyítvány nem ötszáz, hanem másfélezer csabai munkásnak is kiveszi a kenyeret a kezéből ? Tudja-e, hogy a gazdák, a munkaadók félni kezdenek a csabai munkástól, amelyet folyton izgatnak ós nyugtalanítanak a nyakatekert „elvek" ? S vájjon az a nagyon paraszt újság, vagy pedig az a nagyon finom „nagyságos" ur ad-e majd a munka nélkül maradó másfélezer embernek foglalkozást ? Be kell látniok a munkásoknak, hogy az az irány, amelyet ma követnek s az a vezetés, amelyre hallgatnak, csak anyagi romlást eredményezhet. Örvendetesen koncedáljuk, hogy ez az időpont már nincs is nagyon mésszé, mert a munkásság máris szervezkedik egy uj szociálista-pártnak meg- ' teremtésén. E párt zömét a „paraszt-párt"-ból kilépő tagok alkotják majd. A szervezkedés élén M á j e r Jenő áll, aki még nem is olyan régen szintén a finom „nagyságos" ur pártját támogatta. Az uj párt októberben fog megalakulni Csabán. A megyei választókerületek uj beosztása. Andrássy Gyula gróf itthon. Készül a törvényjavaslat. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Londonból, ahol szabadságidejét töltötte, hazaérkezett. Mint értesülünk, a belügyminiszter Londonban nemcsak mulatott, de behatóan tanulmányozta az angol választójogot és az ottani választási rendszert. Most, hogy hazaérkezett, a belügyminisztériumban kettős erővel dolgoznak a választói reformon, amelyet Andrássy ugy, amint azt megígérte, október havában okvetlenül a törvényhozás elé fogja terjeszteni. Politikai körökben már kezdenek megbarátkozni a plurális választójoggal, csak a szociálisták és az úgynevezett radikális pártiak kelnek ki hevesen ellene. Kristóffyék csodálkoznak azon, hogy a király megadta az előzetes szankciót Andrássy javaslatához. Viszont függetlenségi párti politikusoktól hallottuk, hogy a király a javaslatot kétszer is visszaadta Andrássynak és csak miután Wekerle, Kossuth és Apponyi megmagyarázták a felségnek, hogy a magyarországi speciális viszonyok mellet az általános, egyenlő szavazati jog valósággal veszélyezteti a legfőbb állami érdekeket, járult hozzá a király a plurális választójoghoz, dacára annak, hogy a paktum 8. pontja, melyet Kristóffy teljes szövegében nyilvánosságra hozott, világosan kimondja, hogy a választójog nem lehet szűkebb keretű, mint aminőt a Kristóffy ismert javaslata foglalt magában. A választási reformra vonatkozó törvényjavaslat tervezete már teljesen készen van ós mint jelentettük, több tekintélyes képviselő azt már kézhez is kapta. A belügyminisztériumban most lázasan dolgoznak a kerületek beosztásán, melyhez az anyagot a főispánok ós a törvényhatóságok által beszolgáltatott adatok szolgáltatják. Ez mindenesetre igen nehéz munka, mert százféle érdek fűződik hozzá, melyeknek kielégítése igazán nagy államférfiúi bölcsesóget igényel. Békésmegyét is közelről fogják érdekelni a választói jog reformjával kapcsolatos törvények. Bizto3 értesüléseink szerint három békésmegyei kerületben történik majd változás, Az orosházai és gyomai kerületet két-két részre osztják s Békéscsabának is két kerülete lesz. Ezen a terven azonban móg változtathatnak. Arról is szó van, hogy ugy a gyomai, mint az orosházai kerületek fele részét más kerületekhez fogják csatolni s igy teszik egyenlőkké azok nagyságát. Poézis a mezőn, vagy: Két szamár, hat veréb és két század katonaság Megható butasággal ömlött el a csabai pályaudvar melletti tehénlegelőn tegnap a melanchólia. A bibicek rászállottak a buzakeresztekre s ott csatároztak a verebekkel, melyek szerelemittas csiripelés közben tüsszentgettek (nem a legszalonképesebb módon, igaz!) egy omladozó disznó-hizlaló felé. Közvetlen emellett nagyobb birkanyáj bőgte a tirádákat. A hangulat anynyira poétikus volt, hogy pazar módon inspirált minden jóhallásu birkát az éneklésre s bizonyosan énektanárnak képzelte magát mindanynyi, mert boszszantóan sürü ismételgetéssel fújták az unalmas melódiákat : — Beee ... breee. . . brehehehe ... Két kivert s trónfosztott fejedelemként ballagott a juhnyáj két oldalán egy-egy szamár. Ah, milyen pompás kiegészítő részeit képezték a poétikus hangulatnak! ? Sok embertársunkhoz hasonlóan néha merészen feltartottak a fejüket, magasra emelték az orrukat s ugy néztek körül a sikon, amely ujabb alakokkal kezdett benépesedni. Csaba felől hosszú vonalban két század katonaság közeledett a tehenek és birkák birodalma felé. Az egyik szamár nagyot ugrik. Egy négylábú „cammogány" halad a. diszes sornak élén. Ismerőst vél benne felfedezni. Figyel, figyel, aztán megvárja, amig közelebb jut az állat. Ekkor veszi észre, hogy csak ló az, melyen egy katonatiszt ül Ócska, régi ló ... A nyelvújítás korát is túlélt jószág. A nyáj és két tartozéka mély megvetéssel kacagják le a jövevényeket. De azért figyelő álláspontot foglaltak el, mikor elhaladtak mellettük. Tudták, hogy itt cifra dolgok vannak készülőben. S hogy jól következtettek — igazolták ezt a buzakereszten ülő verebek is, számszerint mind a hatan. Ijedt röpködéssel csapkodták a levegőt, aztán letessékelték magukat a disznóhizlaló legmagasabb csúcsára, ahol konziliumot látszottak tartani. Közben a kürtös szebbnél szebb marsokat fújdogált, a dobos szebbnél szebb históriákat pörögtetett dobverőjével s a nyáj szebbnél szebb operaáriákat bégetett. Igy jutottak el a katonák a disznóhizlaló mellé. A história voltaképen itt kezdődik s itt potyog le a poézis a mese zománcáról. A katonák megállanak. Aztán a tömeg kinyul egy hosszú vonallá. A szamarak mintha értenék ezt, nagy odaadással figyelik a mozdulatokat. Megfigyelésük nagy szellemét még meg se pihentethetik jóformán, amikor puskacsőre kerülnek a bajonettek. Es egy hangos vezényszó után éktelen rikoltozással megrohanják a lakatlan, üres disznóhizlalót, melyen fogvageagva kucorgott a hat veréb. — Ahá, mondja az egyik szamár. Ez vár lesz bizonyára. Az a hat „liba" pedig az ellenség, melyet ki kell üzniök a katonáknak. S azután beveszik a várat is . . . — Beee . . . hagyták helyben mindezt a juhok. A hat veréb felborzott tollazattal összebujt s nyilván bedugták a füleiket, mert nem hallották egy-egy szilajabb katonának hessegélő figyelmeztetését. Nem is mentek el. Ott maradtak sorban. Ez nem tetszett a parancsnoknak. Visszarendelte vitéz bakáit s egységesebben intéztette a vár ellen a rohamot. A sor mögött négy baka maradt. Ezeknek az volt a hivatásuk, hogy tüzóreskedjenek s a roham közben bombázzák az „erődítményt". Nem lévén azonban bombájuk, egyelőre csak öklömnyi földgombócokkal buzgólkodtak ós pedig oly sikeresen, hogy a hat szegény veréb szivettépő sikoltozással csapkodott el szebb tájak felé. A katonák beugráltak a sövénykeritósen, a parancsnok megelégedetten dörzsölte a kezeit, a juhok érces baritonban bégettek s az egyik szamár igazi zongora-, vagy ónekmestereket megszégyenítő járatossággal trillázta el a maga megszokott dalát. Társa nem kisérhette őt, mert az odaszaladt a négylábú cammogány elé s melegen gratulált, hogy ilyen derék vitézek szolgálatában állhat... Tiz perc múlva csönd lett újból a tehénlegelőn. A katonák is elvonultak. Csak a gyulai motoros döcögött célja felé bosszantó unalmassággal . . . Módosítják az építkezési szabályrendeletet. Nem lesz több oselédputri. Tanácskozás a vármegyén. Röviden megemlékeztünk már arról, hogy a gazdasági cselédtörvény rendelkezései folytán szükségessé vált a vármegyei építkezési szabályrendelet azon részének módosítása, mely a gazdasági cselédlakásokról szól. Vármegyénk építkezési szabályrendeletében már történt ugyanis gondoskodás a cselédlakások tárgyában, de ezt a részt módosítani kell, miután sok tekintetben különbözik a cselédlakásokról szóló törvénytől. Ezen módosításra vonatkozólag meg I lettek hallgatva : Z ö 1 d y János dr. megyei tiszti főorvos, Zöldy Géza dr. megyei tiszti főügyész s végül az államépitészeti hivatal. A szabályrendeletnek azonban móg több intézkedése is módosításra szorul. Erre való tekintettel részletes javaslatot is terjesztettek elő a meghallgatottak a módosítás iránt.