Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-20 / 102. szám

2 vei egészen a belügyminiszterig megy. Nagyon ajánlatosnak tartaná, ha Csaba a Trauttmannsdorf-féle ós Apponyi-Gerendás-féle puszták külön közigazgatás ellátása céljából a megfelelő összeget beillesztené költségvetésébe. Csak ilyen eszközökkel lehet más útra terelni a gerendásiak elszakadási szándékait. Az alispán felhívást intézett a képviselőtestülethez a kéményseprési munkakerületek szaporítása tárgyában s ezzel egyben tárgyaltatott Szlovencsák Sándor kérése : Csaba népességére és terjedelmére való tekintettel négy kerületre való szaporítása. A tanács javaslata az volt, hogy a régi állapot tartassék fenn, tehát szaporítás ne történjék. Kocziszky Mihály a munka lelkiismeretesebb végzése céljából a szaporítás mellett van. S a i 1 e r Vilmos dr. nem látja szükségét a kerületek szaporításának és pártolja a tanácsi javaslatot, melyhez a közgyűlés hozzá is járult. Dr. T a r j á n i Rezső erzsébethelyi községi orvost több rendbeli szabálytalanság miatt az alispán felfüggesztette és helyettesítésével dr. Vas Vilmost bizta meg. Korosy László főjegyző , tudomásul vételre ajánlotta a határozatokat, de felszólalt B r ü 11 e r Ármin, aki tekintettel Erzsébethely távolságára, minél előbb kívánta az erzsébethelyiek orvosi kívánalmainak megfelelő kielégítését, szorgalmazza &7, elöljáróság a fegyelmi gyors elintézését, mit az elöljáróság szintén óhajt Dr. K o 11 a i Ármin kórházi segédorvost a/ alispáni rendeletnek megfelelően állásában véglegesítette a közgyűlés. Maros György hagyatékügyi jegyző már régebb idők óta állandóan betegeskedik, ugy, hogy a főszolgabíró kénytelen volt helyettesítésével Zsilinszky Sándor főpénztári ellenőrt, ennek helyettesítésével pedig Kéri József alszámvevőt megbízni. Maros György kérvénynyel fordult a képviselőtestülethez, melyben, tekintettel családjára és arra, hogy nyugdijából úgyszólván lehetetlenség megélnie, 1320 korona kegydijat kér a községtől, mivel úgyis rövid ideig veszi igénybe a község jóindulatát. A tanács a kérelem teljesítését ezidő szerint nem javasolja, mert a nyugdíjazási eljárás még folyamatban sincs. S a i 1 e r Vilmos dr. azt indítványozza, hogy Maros Györgynek adjon a közgyűlés ujabb hat hónapi szabadságidőt és amennyiben ezidő alatt nyugdíjazási kérvényét benyújtaná, akkor vegye a jelenlegi kérelmet érdemi tárgyalás alá. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Az állami elemi iskola gondnoksága megkeresást intézett a községhez az iránt, hogy mivel Szentirmay Gyula áll. polg. isk. tanár vállalkozott a felnőtt analfabéták oktatására, részesítse e tanfolyamot fűtési és világítási segélyben. A közgyűlés a kulturális érdekű kérelmet egyhangúlag teljesitette. A helypénzszedésnek községi kezelésbe vétele ez évben 15.869 korona tiszta bevételt eredményezett, a mult évi 11.000 korona bérrel szemben. Tekintettel a szép eredményre és azokra a fáradalmakra, melyekkel a helypénzek kezelése jár,. a közgyűlés F i 1 i p inyi Lajosnak és Tóth László s.-jegyzőnek 400 - 400 korona tiszteletdijat szavazott meg. Ezek után a közgyűlés tudomásul vette a községi földek haszonbórbeadásáról, a halászati jog bérbeadásáról, a kórházi vizsgálatról szóló és a szokásos havi jelentéseket. Özv. L eitmann Jánosné kegydij iránti kérelmével elutasittatott. Sebessy Imre birtoknyilvántartó 200 korona fizetési előleget kapott. K e s j á r György és társai rétöntözö-munkásoknak 50—50 korona drágasági pótlékot szavazott meg a közgyűlés. Az ülés végefelé Szeberényi Lajos újólag szóvátette a fogyasztási'ós italadók jelenlegi kezelésének megváltoztatását. A községre folyton zuduló nagyobb kiadások kötelességévé teszik mindenkinek, hogy a jövedelem fokozásáról is gondoskodjunk. Bizottság volt kiküldve, nogy a fogyasztási adók célszerűbb kezelési módjával foglalkozzék s ez a bizottságot nem hivtak össze, mit most megsürget. Korosy László elsőjegyző : Szintén azon van, hogy a község jövedelme fokoztassék de nem remél jövedelmet abból, ha a község a fogyasztási adónak jelenlegi kezelését megváltoztatja. A mostani, harminc év óla fenálló kezelésre panasz nem volt, se italmérő, se fogyasztó zaklatva nem lett s a községnek is nem vesztesége de haszna volt. A teljes házikezelés mellett, hacsak a lakossággal szemben nyuzási rend.-zerj rel nem járunk el, különösen kissé kedvezőtlen terméseredmény mellett, sógorkomaságra is tekintve, csak veszteség érheti é községet. A b'zottságot legközelebb összehívja, azonban kéri a közgyűlést, hogy személyétől minden gyánu távol álljon, hagyja őt ki a bizottságból. S e i 1 e r Vilmos dr. előre kijelenti, hogy halvány árnyéka sincs a gyánunak és a jelenlegi kezelőséggel a község lakossága meg van elégedve s hogy mégis változtatni óhajtanak, az pusztán a nagyobb jövedelmezőség biztosítása szempontjából történik. Igy a bizottság legközelebb tárgyalni fogja; a bérlet lejártával, két év múlva, változtasson-e a község a jelenlenlegi kezelési rendszeren, vagy nem ? A vármegyei kezelő- és Országos kongresszus Budapesten. Az általános tisztviselői fizetés- és státusrendezés alkalmával a kormány figyelme kiterjedt úgyszólván minden társadalmi osztályra. Rendezte az állami és megyei tisztviselők, a különböző fajta tanárok, a tanitók, a birák fizetését, sőt legújabban a dijnokok és lelkészek ügyeit is. Bár a legnagyobb körültekintéssel gondoskodott a kormány minden osztály kívánalmainak kielégítéséről, mégis akadnak folyton olyanok, akikről elfelejtkezett s csak akkor vesz tudomást róluk, mikor testületté szervezkedve, eléje terjesztik jogos kérelmeiket. Ilyen elfelejtett osztály a vármegyei segéd- és kezelőszemétyzet is. Csodálatos, hogy mikor a megyei tisztviselők fketós- és státusrendezéséről volt szó, a segéd- ós kezelőszemélyzet elkerülte az iileiékes körök figyelmét. Pedig a közigazgatás hatalmas gépezetében ők is olyan nélkülözhetetlen alkotórészt képeznek, mint a magasabb rangú tisztviselők. Áz ő vállaikon nyugszik a közigazgatási apparátus összes technikai munkálatainak terhe, sőt nagyrészt felelőssége is. Móltányos tehát, hogy mikor az ország minden hivatalnoki osztálya elérte már vágyainak legalább részben való kielégítését, ők se maradjanak meg az állam mostoha gyermekeinek, hanem a modernebb és drágább viszonyoknak megfelelőbb anyagi helyzetbe jussanak. Mivel a felsőbbség figyelme nem terjedt ki rájuk, ők maguk kezdtek akciót helyzetük javítása céljából. Ezért kedden és szerdán országos kongreszszust tartottak Budapesten, ahol 25 vármegyéből mintegy 60 kezelő- és segédtiszt'jelent meg. A kongresszus elfogadott egy, a belügyminiszterhez intézett memorandumot, melyet főbb pontjaiban a következőképpen ismertetünk: „1. A IX , X, XI. fizetési osztályokban 12—12 évi ugyanoly állásban eltöltött szolgálat után egy-egy magasabb fizetési osztály nyittassák meg ós a jelenlegi korpótlék szüntettessók be, de a magasabb fizetési osztálylyal járó lakbér adassék meg számukra és pedig akként, hogy az iroda-igazgató a IX. fizetési osztályból 12 évi betöltött szolgálat után a VIIÍ. fizetési osztályba, az irodatisztek — iktató, kiadó, iratt'árnok, nyilvántartó és allevóltárnok — a X. fizetési osztályból a IX-ikbe, az írnokok pedig a XI. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba léptettessenek elő hivatalból, minden ujabb kinevezés nélkül. Azon kezelő- ós segódszemélyzeti tag, akinek már az uj beosztásnál korpótlóka van, a magasabb fizetési osztály megfelelő fokozatába osztassák be. 2. Az eddigi állandó dijnoki állások szüntettessenek be és helyükbe a központban kezelő-gyakornoki állások szerveztessenek 1000 korona alapfizetéssel, a XI. fizetési osztályúak megfelelő és helyenként megállapított 60 százalékos viszonyított lakbérilletménynyel. Háromhárom évi egymásutáni időben pedig három izben 100 (egyszáz) korona fizetésemelés történjék ós amennyiben 10 évi kifogástalan szolgálat alatt a XI. fizetési osztálynak megfelelő kezelőtiszti állásba nem jutna, ugy ezen eltöltött 10 óv után részére a XI. fizetési osztály lakbérrel együtt megnyittassék; a jelenlegi állandó dijnokok szolgálati évük után ezen kívánt módozatok szerint osztassanak be a megfelelő fokozatokba, amennyiben az 1883:1. t.-cikkben előirt minősítéssel birnak. 3. A vármegyei kezelő tisztviselői állások elnevezése a jövőre a következőképpen állapittassók meg: irodaigazgató, irodatiszt, iroda-segédtiszt, kezelőgyakornok. A vármegyei alkalmazottak, ugy mint eddig, a segéd- és kezelőszemélyzet külön kezelő-tisztviselőknek jelöltessenek meg minden, az ezután rájuk vonatkozó törvényben és rendeletben. 4. Kérjük szellemi nívónk és képzettségünk emelése tekintetében törvényileg a közigazgatási kezelő-tiszti szakvizsga beállítását és pedig ugy, hogy a szakvizsga letétele nélkül a vármegyéknél kezelő-tisztviselői állást sem ideiglenesen, sem véglegesen senki se nyerhessen és minden vármegye területén a kezelő-tiszti szakvizsgáló bizottság alakittassók meg. A szakvizsga lételéről a jelenleg szolgálatban lévők mentesittessenek. 5. Szolgálati pragmatikát kívánunk. Annak keretén belül biztosittassók a vármegyei kezelő-tisztviselőknek is évenkint az államiak által élvezett szabadságidő. 6. A napidijasok napidijai naponként a kezdőknek 3 korona, 1 évi kifogástalan szolgálat után 3 kor. 50 fillér, 4 óv után 4 korona ós 8 évi szolgálat után pedig 4 kor. 5o fillér legyen. Alkalmaztatásuk kezdetén fogadalmat tegyenek ós amennyiben a kezelő tisztviselői szakvizsgát sikerrel letették, minden egyes te'jesitett szolgálati évek nyugdíjba számittasiók be és a nyugintézetnek rend is tagjai legyen ik. 7. Az állami tisztviselőknek nyújtott v.igy nyújtandó kedvezmény egy ós ugyanazon időb3n a vármegyei alkalmazottakra is terjesztessék ki. 8. A járásokban jelenleg működő járási írnoki állások átszervozendők járási irodatiszti állásokká, a járási dijnoki állások megszüntetésével irodstonának, az öcscsének, aki fent tanult Pesten a Ludoviceumban. Milyen óriási ládákat küldtek neki! óriási diós- meg mákos-patkókkal, rengeteg sonkákkal... Hogy szerették azt a fiút, ő is, meg az anyja is. S meghalt, legszebb férfikorában, boldogsága küszöbén, a házassága első óvóben. ' Ha élne! Most együtt laknának, családja lenne, karácsonyfát készítene a Laci gyermekeinek! De vége, mindennek vége ! Az édesanyja is, a testvére is, itt hagyták örökre! Leteszi a tollat, nem tud tovább dolgozni. A mellét mintha vaskapocscsal szorítaná az elkeseredés. Szeme teleszalad könnyel s lehajtja fejét, ott ül elkeseredve, munkára képtelenül, a fájdalmas hangolatoknak ós szomorú viszszaemlékezóseknek szinte öntudatlan állapotában. A várakozó tömeg pedig azalatt türelmetlenkedik. Egy-egy hang ki is hallatszik, durván, kíméletlenül: — A vén skatulya álmos! — Hej, ne aludjék, néni! — Nem azért fizetik, hogy horkoljon. Vegye el már a pakkomat, nem állhatok itt éjfélig! Zúgnak, dohognak ós őt szidják, de ő nem hall a szidalmakból semmit, csak néz a tömegben egy alakra, egy öreg asszonyra, aki egyszerű fekete kendőjében burkoltan, szerényen, csendesen álldogál ott, hóna alatt csomagot szorongatva . . . Nézi, nézi, azután kilép a rekeszéből, utat csinál az öreg asszonynak s maga veszi el a csomagját: — Ugye patkók vannak benne, mákosak és diósak? És egy nagy sonka, meg apró sütemények ? Ugy-e Lacinak küldi ? Az öreg asszony nem érti az egészet. Miféle Lacinak ? S miért olyan szives hozzá a postáskisasszony ? Hanem azért csak megköszöni : — Áldja meg az Isten,' kisasszony vagy asszonyság; nem tudom, minek tisztelhetem ? Többet nem mondhatott. Elsodorta a tömeg, mely most már szitkozódni kezdett: — Ki volt az a vén banya, aki miatt minket elmellőzött? Ez nem igazság! Itt mindenki egyforma! Szemtelenség kivételeket csinálni. A főnök úrhoz, a vörös orrú, egyre köpködő főnök úrhoz is elhat a lárma. És kérdőre vonja: — Hogy mer maga különbséget tenni pasas ós pasas között ? Mi ? Hé ? Ki volt az a vén szipirtyó ? Rokona ? Mi ? — Nem ismerem. — - Hát akkor hogy merte meg nem engedett előnyben részesíteni ? Mi ? Hó ? Majd számolunk ! Ki volt ? Miért tette ? — Nagyon hasonlított az édesanyámhoz ; — Oh, vén csacsi! —- tör ki a főnök úrból. — Áz anyjához ? Oh, vén csacsi ! A kezelőtiszt is vérszemet kap : — Akárcsak a „Falurosszában" a vén, gonosz bakter ! Az is panaszkodik, hogy árva, se apja, se anyja! Komikus a kisasszony! — Majd számolunk! — fejezi be erélyes hangon a főnök ur ! Milcsi kisasszony nem szól semmit. Lehajtja a fejét ós dolgozik tovább. Este távozás előtt a főnök ur még egyszer leszidja. Arra sem szól semmit. Valami megnyugtató ós vigasztaló gondolat előre veti fényé, a lelkében. Valami ugy súgja neki, hogy többó nem kell végi ghallgatnia a főnök ur durva kifakadásait ós hogy nem sokáig kell irigyelnie azokat, akiknek van valakijük. Ugy érzi, hogy minden rendbe fog jönni. S mikor odahaza beveszi az egész kis üveg morfiumot, amit az orvos idegcsillapítóul rendelt neki, egyszerre csak behálózza a lelkét az a végtelen boldog gondolat, hogy milyen jó lesz neki innen, ahol senkije sincs, elmenni oda, ahol várnak reá, az édesanyja, meg a testvére. S az örök álomra készülő vén leány ajakára, a jó, szelid halál előhírnökképpen, odaszállt a megvigasztaló, boldog osolygás . . . S azután elment karácsony estére azok közé, a kik szerették. Másnap pedig dühösen krákogta a főnök ur: — Ilyenkor mászik el, mikor más ember ünnepel. És ünneplés jogcímen nagyot húzott a szilvóriumos üvegből . . , Boldog halál. Irta: Pierre Louys. Az ebédlőterem, melybe benyitottam, majdnem üres volt. A hajón levő ötven utas közül csak kettő volt benne. Az egyik egy edzett utazó hölgy, az öreg S . . . marquuise, kinek fia a kamarában sokat csatázott Jauróssel. A második pedig H . . . Walter ur. Ez meg is szólított s szavaiban bencsengett. a ros,sz tengeri éjszakák utáni megkönnyebbülés vidámsága, mely annyira hasonlít.a lábadozók mosolygásához. — Öt évet töltöttem Marakkóban — szólott — s most Marseille-en, Konstantinápoly on, Batumon át Pezsiába megyek. Mondja csak, szereti maga az arabokat ? Ez a kérdés közelebb hozott egymáshoz H . . . Walter ekkor huszonnyolc éves volt. Arcát, mely oxfordiasan borotválva volt, megbarnította az afrikai nap. Kifejezései, vonásai azonban eléggé franciásak voltak. Bejárta keresztülkasul Marakkót, sőt egy részét a Szaharának is. Ugy beszélte az arab nyelvet, hogy egyszer láttam, amint Oran egyik külvárosában egy csoport benszülött körülvette s ugy hallgatta szavait, mint egy muzulmánét. — Ah, — szólt — nem ismeri ön az igaz arabokat, amíg nem járt Fez ós Makakech közt a Djebel Aichim alá. Bárhol másfelé, ahol mint török, vagy francia, vagy angol alattvaló él, az arab függetlenségével elvesztette jellemének nemességét is. A tripoliszi kereskedők, a megszelídült s kék selyemben járó tunisiak, az algériai hivatalnokok vagy óvjáradékosok, mind Európa járma alat nyögnek. --- Mig Marokkóban . . . — Oh, ott egy ősi faj lakik, mely mióta a világ áll, nem volt még rab szolga. Azt hiszem, ez a föld népei köz' egyedülálló eset. Ott még nyolcmillió szabadon él, utódai ezeknek a hősöknek kik egyfolytában Indiától a Loire-ig lovagolnak." Ezek még a régi szaracénok. Menjen csak közéjük, pompás emberek. Eközben a hajó egy összhangzatos hátterű kikötőben horgonyt vetett. — Nemoór, egy kis falucska nyúlt el s parton, Marokkó egyetlen pontja, hol a francia lobogó leng. Egy csónakba szálltunk, hogy a partot elérhessük. Velünk jött egj marokkói benszülött is, aki a csó nakba lépvén, egy középső padon fog' lalt helyet. H . .. Walter beszédbe ereszkedeti vele. El Hadj Ornár ben Abd el Nobinek hivták. Két pisztolyra mutatva, melyek övéből kilátszottak, kérdeztem: — Ezek a fegyvereid ? El Hadj Omár gúnyosan mosoly gott, aztán köpenyének egy ráncát szét bontva, óvatosan, majdnem tiszteiette elővett egy hosszú kést, mely oldalár függött s vízszintesen felénk tartva azt szólt: — Ez a fegyverem. A kés oly hosszú volt, mint eg;j férfi kar háromnegyed része. A marko lat rövid volt, de erős és jól megfog ható, a pengéje kékes-fekete s damasz kési csipkézetekkel borított. — Ezzel — szólt — fivérem egi szúrásra egy férfit és egy nőt ölt meg Egy szúrásra. Derék kés ez! Egy férfit ós nőt ? . .. Ismerni akar tuk az esetet. A marokkói egy idei| kérette magát, de aztán beleegyezet abba, hogy elmondja. Meg is érkeztünl már a partra, kiszálltunk tehát a csó nakból s leültünk rögtön a parti gyepre Csodás tenyészet virult a hegyek olda