Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-20 / 102. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 102-ik szám. Vasárnap, december 20. BEKESME6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIÍOFIZBTÉSI Dl.l : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évnegyedenbelöl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A létszámemelés. Békéscsaba, december 19. Most, igaz, hogy nem egészen vá­ratlanul, ismét felmerült a magyar po­litikai élet legkellemetlenebb és leg­több kormányt buktató kérdése, a ka­tonai kérdés, a létszámemelés. Kiröp­pent a világba éppen a karácsonyi parlamenti szünet kezdetén, hogy egy­részt megrontsa a kormány iránt bi­zalommal viseltető politikusok pihené­sét, másrészt pedig alkalmat adjon az ellenzéknek arra, hogy a szünetet erő­gyűjtésre, ujabb támadás előkészíté­sére használja fel. Mert az ellenzék­nek Magyarországon mindig leghálá­sabb témája volt a katonai létszám­emelés. Ezzel lehet szerezni népszerű­séget, lehet mennydörögni a nemze­tietlen hadsereg ellen, amely nemcsak millióinkat falja fel, de fiainkat is. A kormány mindig huzta-halasz­totta e kellemetlen ügynek szőnyegre hozatalát. A paktumban vállalt köte­lezettségeknek úgyszólván mindegyi­két teljesítette már, csupán a katonai kérdés van hátra. Ezt sem lehet többé halogatni. Bármilyen népszerűtlen, bár­milyen megrázkódtatással fog is eset­leg a kormányra járni, elő kellett vele lépni. A katonai kérdésnek a magyar államiságra nézve oly fontos és kielé­gítő megoldása csak a nemzet és a király között létrehozandó uj meg­egyezés alapján képzelhető, amelyet erős, egységes többségnek kell garan­tálnia. Igy jönnek összefüggésbe egy­mással a fúzió és a létszámemelés. A fúzió számára szükséges alapon, a katonai kérdések megoldásán régóta dolgoznak már az illetékes tényezők. Az első lépés a tárgyalások megkez­désére 1907 januárjában történt. Azóta meg nem szűnt a fáradozás, amelynek célja az volt, hogy megállapítsa azo­kat a feltételeket, amelyekkel egy meg­alakítandó nagy többség hajlandó volna megszavazni a véderőtörvény reformjáról szóló többrendbeli törvény­javaslatot, illetőleg azt, hogy milye­neknek kell lenniök ezeknek a javas­latoknak, amiről szintén folyt tanács­kozás. A delegáció őszi ülésszaka óta a magyar kormány tagjai több izben folytattak tárgyalásokat ugy az osztrák kormány tagjaival, mint a.közös had­ügyminiszterrel. Ugylátszik, létre is jött valamelyes megállapodás, mert az ille­tékes tényezők lehető gyors döntésre határozták el magukat. Azt hisszük, nem tévedünk, hogy a cél a katonai kérdéseknek mielőbb történendő napi­rendre tűzése. Csütörtökön Jekelfalussy honvédelmi miniszter kihallgatáson volt a királynál s előterjesztette az 1909. évi újoncokról szóló két törvényjavas­latot, melyekben még a rendes ujonc­létszám megajánlásáról van szó. A lét­számemelés kérdésének végleges ren­, dezése a véderőtörvényről szóló uj I törvényjavaslatnak van fenta^a, amely í tiz évre fogja megállapítani az ujonc­j létszámot. Ennek tárgyalásánál a ma­' gyár országgyűlés érvényesítheti alkot­| mányban biztosított jogát, hogy a védőkötelezettség teljesítésének mód­! jára vonatkozólag feltételeket kössön i ki. Természetes, hogy ezenkívül más | természetű s a nemzeti állam szelle­i métől áthatott egyéb újítások is joggal várhatók a katonai kérdések sikeres megoldása esetén. A hadvezetőség bízik a katonai kér­dések sikeres megoldásában és a lét­számemelés elfogadásában már csak azért, mert a delegáció őszi ülésszaka idején nem egy magyar delegátus sür­gette a hadsereg modernebb felszere­lését a hadügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. Egyesek hajlandóknak mu­tatkoztak már akkor nagyobb járulékot is* megszavazni, ha másképen a dol­gokon segíteni nem lehet. Ugyancsak bízik a hadvezetőség a sikerben a je­lenlegi nemzetközi helyzet bonyodal­mas voltánál fogva is, amely miatt a hadsereg fejlesztésére sürgős szük­ség van. Egyszóval a jövő év elején újra nagy harcoknak lesz színhelye az or­szággyülés. Mert hogy a létszámeme­lés kérdése nem fog simán keresztül­menni, sőt magában a függetlenségi pártban is szakadásokat fog előidézni: szinte bizonyosra vehető. Békéscsaba közgyűlése. Közgyűlés kis viharral, Békéscsaba község csütörtöki köz­gyűlése iránt rendkívül nagy érdeklő­dés mutatkozott. A képviselőtestület tagjai nagy számban jelentek "meg a gyűlésen, pedig a tárgysorozat nem tar­talmazott egyetlen olyan pontot sem, amely az érdeklődést indokolhatta volna. Máskor, nagyfontosságú ügyek tárgya­lásánál gyakran kellett észrevennünk a képviselőtestület sok tagjának távol­maradását. A közgyűlés tárgysorozatán levő pontokat hamarosan le is tárgyalta a közgyűlés. Némi vitára csak a Csorvás kérelme tárgyában hozott alispáni hatá­rozat és a fogyasztási adó bérletének a községre nézve jövedelmezőbb kihasz­nálása adott alkalmat. A közgyűlést Kovács Sz. Ádám biró nyitotta meg. Először a közigaz­gatási bíróságnak egyes elöljárói állá­sokra megejtett választásokra vonatkozó Ítélete került sorra, Korosy László főjegyző előadásában. Annak idején meg­emlékeztünk arról, hogy Németh La­jos közgyám, továbbá Szulimán és L e s z k ó esküdtek választására vonat­kozó képviselőtestületi határozatokat — különböző alaki szabálytalanságok miatt — megsemmisítette. A közgyűlés a le­iratot tudomásul vette és felkérte a fő­szolgabírót, hogy a választás iránt tegye meg intézkedéseit. A belügyminiszter F á y Samu dr.­nak a „Fiume" átalakítása ügyében tett felebbezését helybenhagyván, megsem­misítette az erre vonatkozó képviselő­testületi határozatot. A közgyűlés az átalakítást újból szükségesnek mondotta ki s az alakiságok szemmeltartásával e nagyfontosságú s a község anyagi ér­dekeit igen közelről érdeklő ügyben 30 nap multán fog névszerinti szavazással dönteni. Lapunk annak idején részletesen foglalkozott Csorvás községnek az Ap­ponyi Gerendás-puszta elkapcsolására vonatkozó kérelmének alispánilag tör­tént elutasításával. Az elutasító határo­zatot Ambrus Sándor alispán meg­küldötte Csaba elöljáróságának is. Erre vonatkozólag azt javasolta Korosy főjegyző, hogy a közgyűlés egyszerűen vegye tudomásul az alispán határozatát. H a a n Béla ügyész szerint e kér­dés fölött nem lehet olyan könnyen napi­rendre térni. A csorvásiak kérelmének indokolásában sok olyan megjegyzés van, amelyet Csaba a maga javára ki­aknázhat. És ki is kell aknáznia arra való tekintettel, hogy Csorvás kérelmé­Békésmegyei Közlöny tárcája. Sárból van aViárnm . . . Sárból van a házam, Szalm,afödél rajta ; _ Kivül-belül 'qlyan, Mint egy sze&ény pajta. De ha a galambom Megölelem benne : *- ~t* Ugy látom én, Mintha a kis sárházikóm Szép palota lenne. Egy szobám van nékem, Ketten lakunk benne; Otf*tanít a rózsám Édes szerelemre. Fehér galambtollból Megvetve az ágyunk : Mig fér meg ^ -fc- Lbbeti az egy kis szobában A mi boldogságunk. * * Dóczy József. Karácsony a postán. Irta: Vértesy Gyula. - A „Hékésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Egy kis törékeny, fehér lelkű leány­káról szól ez az irás, egy leánykáról, aki az ünnepek tiszta, szent hangulatá­ban elment erről a fekete világról a többi fehér lélek közé. Mint a hópehely ! Egy darabig le­beg-libeg a szürkeségben s aztán szinte észrevétlen beleolvad a nagy fehérségbe. Milcsikéről lesz itt szó, a kis postás­leányról, aki mint a tavalyi ünnep utáni lapok megírták, ünnep estéjén megmér­gezte magát. „Karácsonyi öngyilkos", „A kará­csonyfa áldozata" s más efféle hangza­tos czimek alatt jutott nyilvánosságra a kis sápadt leány sorsa. „Bizonyára reménytelen szerelem kergette sírba a testi bajákban nem igen ékeskedő kis vén leányt", irta valame­lyik impertinens riporter cinikusan, ko­miszul. Pedig nem az ! Szegény Milcsike beesett szeméből igéző^ forró pillantá­sok helyett csak afféle%#omoru, csendes, őszi álmodozásra hajló tekintete száll­tak ki. Szomorúak, nagyon szomorúak, a minők azokból a szemekből szoktak ki­szállni, melyek megszokták a sírást, a a szürke borút, az élet vigasztalanságát. ^ Az öltözetével sem sokat törődött. Nem ugy, mint a többi vén leány, aki annál több férfiúnak szeretne tetszeni, mennél kevesebben kezdenek érdek­lődni iránta. Milcsike nem akart tetszeni senki­nek. S habár a verseket szerette, s egy­egy melegebb hangú szerelmes vers nyomán köny is fakadt a szemében és érzések rajzottak át a lelkén, ez még nem jelentette azt, hogy valaki iránt érdeklődik a kicsike, szürke teremtés ; hanem mindössze azt, hogy ilyenkor mindig megsiratott valakit, aki az ő élte tavaszában neki napfényt, derűt, meleget jelentett, s aki örökre eltűnt, mint ahogy eltűnik a lehellet, az eső­csepp, a szeretet, a szerelem. Haját simán hátra fésülte, ugy ahogy a nagyanyáink képein láthatjuk. E2 a hajviselet még idősebbnek mutatta, mint aminő valóban volt. Pedig ő is csinál­hatott volna bajkazlakat a fejére, térdig érő selymes, szőke hajából, de minek ? Nem akart ö senkinek sem tetszeni. Ki­nek is akart volna ? Talán a főnök ur­nák ? A vörös orrú, rekedt hangú vén majomnak, aki csak krákogni, meg köp­ködni tudott? Vagy a feleknek, akik a postára jártak? Ezeket jóformán nem is látta. Elvette, amit hoztak, oda adta, amit kértek, punktum. Csak egyszer ele­gyedett beszédbe egygyel. Ezért a be­szédért bűnhődött még. A jóságáért! Mert ezen a világon bűn jónak és tisz­tességesnek lenni. De erről majd Később ! Most csak azt akartam mondani, hogy nem adott ma­gára semmit sem. Valaha adott. Ezelőtt jó tiz évvel, amikor móg üde és friss volt az arcocskája, a szeme ragyogó a szája piros. De azóta a hivatalszobában elfony­nyadt minden, ami szép volt rajta. Az évek jöttek, mentek és minden év vitt valamit! Ez a szeme fényét, az az ajka pirosságát, ez a termete délcegségét, az a mosolygását. Valaha olyan volt, mint valami illa­tos virág, most már egész dohányszagu lett. Mint valami tajtékszipkát, ugy ki­szivtákjjőt a kollégák bűzös, csípős szi­varjai?qs a főnök ur öblös csibukjai. Kiszívták barnára, dohányszagura, mint valami helyes kis tajtékszipkát. Rideg, szomorú hivatal volt, ahol dolgozott. De azért mégis inkább szere­tett a hivatalban lenni, mint odahaza, mert itt legalább lekötötte a lelkét a munka, 'de odahaza iszonyú volt lenni. Az egyedüllét ridegsége ott ölte a lel­két, itt legalább nem volt egyedül. Igy ünnepek táján különösen nem ! Hanem azért ezeket az ünnepeket még­sem szerette. Ő teljesen nélkülözte a szeretetet, ilyenkor pedig minden a szeretet nevében kél útra. Mindenki küldöz szeretteinek s ő nem küldhet senkinek, neki nem küld senki! Senki semmit! Eszébe jut a rég elmúlt évek em­léke 1 Mikor még ő is ünnepelt, mikor még őt is szerették. A Jézuska róla sem feledkezett meg s a karácsonyfa gyer­tyácskái neki is lobogtak! Régen volt, talán igaz sem volt, csak olyan álom, ragyogó, fényes álom volt! Nézi a csomagokat, melyeket az emberek ott szorongatnak a hónuk alatt; a leveleket, melyek bizonyára tele van­nak forró jó kívánságokkal; az ajándé­kokat, melyek szívből jönnek s szívhez szállnak, s mig mindezeket végig nézi, végig gondolja, belepi lelkét a szeretet után való forró vágyakozás hangulata. Eszébe jutnak az ő egykori otthoni pakkolásai. Odahaza a tornácos, fehérre meszelt vén házban, a zagyvaparti kis faluban. Mikor még az édesanyjával együtt pakkoltak Lacikának, a kis ka­Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza » ellen uámUlao tanár orvos által naponta ajánlva. S* Minthogy értéktelen utániatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Rooho* eradotl csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba*. Ára üvegenként 4 — korona, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom