Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-06 / 98. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 98-ik szám. Vasárnap, d POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelul is. Egyes szám ára 12 fillér. — Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: A hirdetési dij készpénzzel Ihely Kéziratok nem ndatnek vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF. NYILTlÉR-ben egy sor közlési Kiadóhivatal Főtér, 876. számú ház, hoví. és az előfizetési pénzek k A háború szele. Békéscsaba, december 5. A háború szele meglegyintette már Magyarországot. Nap-nap után különvonatok szállítják a szép magyar fiukat Bosznia felé. Mi vár ott rájuk? Visszaérkeznek-e épségben hozzátartozóiknak és a nemzetnek végtelen örömére, vagy meleg, piros vérük biborszinüre festi a színtelen, kopár sziklákat? Ez a kérdés izgatja most az ország közvéleményét. Mert az már tény, hogy odalenn lesz valami. A félhivatalosok hiába cáfolgatnak, hiába követnek el mindent a lakosság megnyugtatására, — nem hisz már nekik senki. Azok a Bosznia felé robogó különvonatok egészen másról beszélnek. A háború szele fújdogál már. Érezzük izzó, forró lehelletét. És mindinkább világosabbá válik előttünk az, hogy a mi seregünknek nemcsak Szerbia és Montenegró bandáival kell odalent szemben állania. Mert bármily vehemens faj is a délszláv, annyi józan belátást feltételezhetünk róla, hogy egy nagyhatalom tizszer annyi, modernül felszerelt hadseregével nem állitja szembe az ő ósdi fegyverzetű hadseregét, bármily hősiesek legyenek is egyénenkint a katonái. Kis nemzeteknek valóságos életveszedelem nagyhatalmakkal szembe szállani. Nem is Szerbia, nem is Montenegró itt az első személyek, hanem akik mögöttük vannak, a rivális nagyhatalmak. E két kis Balkán-állam csak sakkfigura, melyet tetszésük szerint és szándékuk szerint helyeznek ide-oda a nagyhatalmak. A Balkán-kérdés tehát nem elszigetelt valami; csak egy láncszeme az egésznek. Az ott folyó fegyvercsörtetés mögött az ellenséges nagyhatalmak biztatása, uszítása, segítése rejlik. Sem Szerbia, sem Montenegró nem oly bolond, hogy háborút kezdjen csak azért, hogy eltöröljük a föld színéről, vagyis más szóval: az első puskalövés a Balkánon egy nagy európai háborúnak a nyitányát jelentheti. A tények is tanúskodnak e vélemény mellett. Szerbia a Dunán át, Szalonikin keresztül, Montenegró pedig a tenger felől kapja a lőszert és felszerelést. Kitől ? Bizonyosan nem a levegőből. Törökország folyton ujabb és ujabb csapatokat küld a novibazári szandzsákba azon a cimen, hogy Szerbia és Montenegró ellen védekezzék, de nagyon valószínű, hogy a háború kitörése után összeköttetést fog képezni a két szövetséges szláv hadsereg között. A mi seregeink is vonulnak lefelé. De csak a magyar ezredek. Az osztrák ármádiát, a kedves német és cseh katonákat válságos időkben mindig megkíméli a hadvezetőség. Ilyenkor képes hízelegni és azt is állítani, hogy az osztrák nincs olyan jó katona, mint a magyar, hogy ő csak a „hősies magyar haderő "-ben bizik. És a plundrás osztrák katonák vigan szürcsölik tovább a sört a Bierhallékban, mig a magyar fiuk ismeretlen, kietlen tájakon, rengeteg fáradalmak között ontják vérüket és szerzik a hadi dicsőség babérkoszorúit a közös ármádiának. Csaknem feltétlen bizonyosságként kell tehát a magyar közönségnek és az üzleti világnak a háborús eshetőségekre berendezkednie. Keserves dolog, az igaz. De jobb tudni, jobb felkészülni, mint meglepődni. Nagy veszteségek jöhetnek reánk, sok drága magyar vér fog elfolyni, de mégis kevesebb lesz a baj és kisebb a csapás, ha kiki hónapokkal előbb ehhez képest rendezi dolgát, üzleti életét. A kegyetlen tél folyamán talán nem dördülnek még el az ágyúk, de ki állhat ezért jót? A háborús eshetőségek kiszámíthatatlanok. Még ma nincs semmi, sőt békehirek szállonganak és holnap már arra ébreszt fel bennünket a távíró-huzal, hogy a bosnyák gránicon vad elkeseredéssel folyik az öldöklő csata . . . Vonatok, vonatok, szomorú vonatok ! . . Viszitek egy nemzet fiatal erejét, erejének színét-javát, reménységét . . . Vájjon visszahozzátok-e, ti szomorú vonatok ? . . . j. j A vármegyei tisztviselők státusrendezése. Küldöttség a minisztereknél. A vármegyei tisztviselőknek régi óhajuk már, hogy az állami tisztviselőkének megfelelő státusba soroltassanak. Fizetésük rendezve van, még pedig az általános kívánalmaknak megfelelően, ugy, hogy e tekintetben nem igen maradnak el az állami tisztviselők mögött. Csakhogy a fizetésrendezés móg nem minden.' A megyei tisztviselők ambícióját nem nagyon növeli az, ha évek soj rán át kell egy fizetési osztályban ma! radniok, az előléptetés minden közelebbi reménye nélkül. Ezért vannak minden erejükkel a státusrendezósen. Státusba soroltatás esetén érvényesül náluk is az automatikus előli Legjobban szeretnék, í*~ aa birói és ügyészi kar^ ' sonlóan rendeztetnék, tudvalevőleg nagyon ke ós ügyészekre nézve. < munkban adtunk peldáu lai törvényszéki bírónak osztálybői a VII-be törté Az illető birák két óv ala gasabb fizetési osztályba A státusrendezós dol megyei Tisztviselők Orsz lete szerdán délelőtt Pestj házában közgyűlést tartó Ágoston pestmegyei alisp vei, melyen Békésvárme éppen akkor Budapesti Ambrus Sándor alispá A közgyűlés mindenekel' küldött ki a miniszterekh zekas alispán vezetett j. belügyminisztert keresték L aki az elnök beszédére adott va. ban igazságosnak ós móltányosna lentette ki a vármegyei tisztviselői vánságát, mert meggyőződött ? hogy a közigazgatási szolgálat net jóval tartósabb, mint minden rr' gálát, hanem költségesebb i* kiadással jár. Nézete szerin* teljesíthető is és csak azért B telező Ígéretet a teljesítésre ez nem tisztán tőla függ, ha ügyminisztertől is. Biztosito a küldöttséget, hogy a pénz meg fogja nyerni az ügynek. Ezután a küldöttség pénzügy űniszternól tiszte! tón a íegjobb indulatáról u.m

U tisztviselőkot. Kijelentette, hogy relmet mihamarabb megfontolás gyává fogja tenni és hacsak leheti teljesiti. A vármegyei tisztviselők teh két kormány-nyilatkozat után a leg reményekkel nézhetnek a státusrei. zós ügye elé. Bekésmegyei Közlöny tarcája, Dal. Ki tud úgy szeretni, Szótlanul epedni, Mint te édes ? Ki tud úgy ölelni, Keblemen pihenni, Mint te édes ? Ki tud úgy kacagni, Csalfa csókot adni, Mint te édes ? Ki tud ú°y gyötörni, Szívet összetörni, Mint te édes ? BAJA MIHÁLY. Márta kisasszony. Irta : Prém József. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Idegen fürdőhelyen töltöttem a nyarat. A fenyves hegység sűrűjében eldugott villátelepnek 'legérdekesebb hölgye Márta kisasszony volt. Előttem legalább az. Magas, karcsú alak, parancsoló tekintet, gúnyos'modor, bizalmatlan merevség a vonásaiban — mindez már az első napon fölkeltette figyelmemet, sőt erős érdeklődésemet. Valamikor láthattam ezt az arcot, de hol ? Aztán bántott, hogy ennek a leánynak az ajkát soha mosoly be nem sugározta. Pedig, ha csak egy kissé hiu, ugy mindig mosolyog, oly széppé tette minden kis vidámság. Mert tudott vidám lenni, de csak akkor, ha senki sem látta. Véletlenül meglestem egyszer, amikor a kis Izával labdázott. Milyen pirossá vált az arca, milyen édesen nevetett s milyen bájossá tette égósz lényét a dóvájsag. Barátaim kinevettek. Nem fért a fejükbe, mi különöset találok ezen a leányon. — Hát érdekelhet egy nevelőnő ? — Nevelőnő ? — Közönséges gouvernante! — Ohó, tiltakozom, hogy közön! — Aztán gyűlöli a magyarokat. Csak hallanád, hogy szidja őket. Milyen kicsnylő megjegyzóseket tesz reájuk. — Hisz nem is ismer. — De látja, hogy magyar vagy. Vigyázz : kinevet! Éppen a kert mellett haladtunk el, ahol Marta kisasszony is Izával sétált. Talán hallotta is a mi nagy beszédünket és sötét tekintetet röpített át hozzánk. — Na, már most meg 'kell ismerkednem vele ! — kiáltottam fél. Most már igen! Hátha az, akire oly nagyon emlékeztet . . . Egy bánatos uti tarsam .. . Aztán kíváncsi voltam, hogy miért lebban Jel a harag éjsötót szemeiben, ha csak említik is előtte szép hazánkat ? Miféle rettentő emlék lehet, hogy szivecskóje elfordult a lovagias nemzettől ? Néhány napra rá bemutattak Márta kisasszonynak. Furfanggal járt a dolog. Előbb megismerkedtem a „saját úrnőjével, a kis Iza anyjával. Ö aztán megtette nekem a kivánt szívességet, nem is sejtve : miféle titkos célom van. Csakhamar mindennapi vendége lettem a villának, ahol az en ós nemzetem gyűlölt ellenfeie lakott. Nehéz munka volt, de véghezvittem, hogy megnyerjem Marta kisasszony bizalmát. Eljött az idő, amikor mosolyogva kérdőre vonhattam: Mi baja esett Magyarországon ? És miért oly lá^as, esküdt eilensegünk ? Német barátnőm belesáppadt, aztán rákezdett: — Az én magyarországi kalandom ? Na hiszen, megjartam én ott önöknél! Nagyon kurta, de nagyon furcsa az egész. H. Mikor most három éve, hibákkal teli német levelet kaptam Linzbe, a szüleim hez, hogy Magyarországba siessek mint nevelőnő: családunk minden tagja s a rokonság riadtan nézett reám, mintha most utoljára látnának, mert szentül hitték : megesznek a keleti barbárok. De mennem kellett és őrültein, hogy olyan előnyös ós kitűnő hely kinalkozis. ,Apám már óvek óta csak kapitányi nyugdijából! ólt. Korán le kellett ^mondania altiszti .pályáról, mert nyomorókká lőtték egy * párbajban. Őt testvérem van, kiket nagy nélkülözés közt neveltetett. Anyánkat rég elvesztettük. Kenyérkereset után kellett nekem is látnom. De apám csak nein akart ereszteni: — Ne menj, lányom 1 Ne menj 1 Sose térsz többé vissza. Vagy ha visszatérsz nem lehetsz már gyermekem. Ismerer a magyar férfiakat, kivált ott az Alfö. dön. Ezredemmel városokban, falvak ban voltam, mulattam a jóvérű gavallérokkal, akik a kastélyok nevelőit könynyü zsákmánynak tekintik. Erőszakosak, zsarnokok. Áldozatuk leszesz! Büszkén emeltem föl a fejemet ós élesen néztem aggódó szülőmre: — Ne félj, meg tudom védeni magamat ! * j Házunk mindenkor a legval.IaFsösabb ház volt. Apám gyűlölt minden léhasáságot. Soha szigorúbb erkölcsbirót nem ismertem, mint Őt. Valamikor hallottam : mi volt az oka annak a párbajnak, mely szerencsétlenné tette őt. De a teljes valót sohasem tudtam meg. És elszakadtam hazulról. Egy vidéki városban, nagy kert előtt álló uri kastélyban lakott ez a magyar család, ahová éjjel megérkeztem. A vasúton senkivel sem beszéltem. Móg azzal a fiatal emberrel sem, aki szemközt ült velem s folyton rámbámult, akárcsak ön most. Szomorú voltam. Éreztem, mit tesz, ha az ember először hagyja el otthonát. Milyen lesz a háziasszony ? Aztán a kisasszonyka, akit majd oktatok ? Hát a házigazda, akitől óvakodTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan lanár és orvos által naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — borona, r