Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-26 / 95. szám

Béttéscsaba, 1908. nov. 26 Gyula város közgyűlése. Az 1909. évi költségelőirányzat. Gyula város hétfői közgyűlésének legfontosabb tárgya — mint már múltkor emiitettük — az 1909. évi költségelőirányzata volt. A tárgy fontosságának tudata uralkodott az egész ülésen. A városatyák igen nagy számmal jelentek meg és érdekes felszólalásaikkal anynyira igénybevették az időt, hogy a közgyűlés a meglehetős hosszú tárgysorozattal késő setig sem tudott végezni, úgyhogy a folytatást keddre halasztotta. A költségvetési vita folyamán különösen érdekes volt B e r é n y i Ármin dr. felszólalása, melyben éles hangon tett szemrehányást a sajtónak, amért Gyula város ügyeit bizonyos animózitással kezeli és állítólag „pellengérre állítja". Berényi Árminnak a sajtóra való neheztelését értjük, de bennünket viszont az ő kirohanása sem fog attól eltéríteni, hogy az igazságot, még ha talán kissé kellemetlen is, kimondjuk. Elhiheti Berényi dr. is, más is, hogy mi Gyula város érdekeit szivünkön viseljük és amikor kellemetlen igazságokat hangoztatunk, akkor is az a szeretet vezérel bennünket, melyet az oly súlyos anyagi terhekkel küzdő megyeszékhely iránt érzünk. Mi szeretnők legjobban, ha aranyos tintába mártott tollal örökösen dicsőítő himnuszt vethetnénk papírra Gyula viszonyairól, de, fájdalom, ez manapság nem áll módunkban. Igyekszünk elevenére tapintani Gyulának, amikor lehet, de viszont a dioséretben sem vagyunk fukarok, amikor kell. A közgyűlésen L o v i c h Ödön dr. polgármester elnökölt. Első tárgya a toronyőrök fizetésemelési kérelme volt. A képviselőtestület méltányolva azt, hogy a toronyőrök eddig nevetségesen csekély díjazásban részesültek, havi 20 korona fizetést szavazott meg nekik s azonkívül a hideg téli időkre való tekintettel meleg bunda beszerzését is elhatározta számukra. A városi udvaros-hetes 280 korona fizetésének 480 koronára való emelését kérelmezte. A közgyűlés a kérelemnek egész terjedelmében nem adott helyet, de havi 30 korona fizetést megszavazott az udvarosnak. Igy évi fizetése 360 K lesz, 80 koronával több, mint ezelőtt. E két kiseLb fontosságú ügy letárgyalása után kezdődött meg a költségvetés nagyterjedelmü vitája. A költségvetést a következőkben ismertetjük: Gyula 1909. évi bevétele 185.366 korona 73 fillérrel van előirányozva, tehát 5000 koronával több a tavalyinál. Ezzel szemben a kiadás 398 728 korona 41 fillér, a mely a mult évinél csaknem 15 000 koronával kevesebb. A hiány tehát 213 361 korona 68 fillért tesz ki. Ez az óriási különbözet indokolttá teszi Gyula túlságosan magas pótadóját. Az Erzsóbetápolda-alap költségvetése 8417 korona 77 fillér bevétellel szemben 22.079 kor. 56 fillér kiadást tüntet fel. A hiány tehát 13.661 korona 79 fillér A benedeki föld költségvetésében 18.855 korona 63 fillér bevétellel 26.715 korona 67 fillér kiadás áll szemben, tehát a hiány 7860 korona 4 fillér. Egyedül a tisztviselői nyugdij-alap az, amelynek 4402 korona 75 fillérnyi bevétele legyőzi a 2489 K 52 fillérnyi kiadást. Mindent összevéve, Gyula összes alapjainak kiadása már a költségelőirányzatban is körülbelül 250.000 koronával több a bevételnél. Bárhogyan is igyekszik a város vezetősége mérsékelni a kiadásokat: nem tudja ez óriási különbözetet eltüntetni. L o v i c h Gyula polgármester hoszszabb beszédben ajánlotta elfogadásra a költségvetést. A tavalyitól eltérő tételeket igyekezett megindokolni ugy&n, de minden rábeszélő képességével sem tudta elejét venni a felszólalások sorozatának. Igy számos felszólalás hangzott el az árvaszéki ülnök javadalmazásának emelése körül. Az árvaszéki ülnök fizetése eddig 2000 korona volt s a város állandó hivatalnokot sohasem tudott kapni ez állásra. Még eddig minden ülnök igyekezett felhasználni a legelső kínálkozó alkalmat ós jobban javadalmazott állás esetén azonnal lemondott. Szükség volt tehát a fizetésemelésre. A közgyűlés Lovich polgármester magyarázatai folytán hozzá is járult a fizetésemeléshez. A város négy végrehajtója közül kettőnek 600 koronáról 800 koronára emelte fizetését a közgyűlés. Itt hoszszabb vita indult meg a fölött, hogy a 335 BÉKÉSMEGYEI KÖZI ONT polgármester miért nem gyulai polgá" rokat alkalmaz ez állásokra? Lovich polgármester azzal indokolta meg ez eljárását, hogy tapasztalat szerint a benszülött végrehajtók a sokféle sógorságkomaság révén nagyon,sokat néznek el és nem felelnek meg lelkiismeretesen kötelezettségeiknek; kénytelen tehát vidékieket alkalmazni. N ó v e r y Albert helyesli a polgármester álláspontját, mert ő is tapasztalta, hogy a végrehajtókat sokan megvesztegetik. Kifogása van azonban a tisztviselők munkaideje ellen, ő a jelenlegi alig 5 órás munkaidőt kevésnek találja. Sürgeti az állami hivatalokban már régóta érvényben levő 6 órás munkaidő behozatalát. Lovich polgármester a felszólalás után folytatja a költségvetésben levő többletek megindokolását. A vágóhidat reformálni kell, ezért növekedtek az épületek fenntartási költségei. A vágóhídon a már nagyon is szükséges előhütő építésén kívül feltétlenül szükséges egy uj szolgalakás építése, valamint a felgyülemlett szennyvíz elvezetéséről is célszerűbb módon kell gondoskodni. E reformokat mára miniszter is követeli. Nagy riadalom keletkezett a kijelentésre. — A miniszter akkor rendelkezik, ha pénzt is ád! — Nincs pénzünk! — Ötven forintból hatvanat a miniszter sem tud kifizetni! — Húzni, halasztani kell a dolgot!.. Ilyen és ehhez hasonló felkiáltások hangzottak el. B e r é n y i Ármin szükségesnek látja, hogy a költségvetéshez először általánosságban szóljanak hozzá a képviselők s csak azután terjeszkedjenek ki a részletekre. Ő az alispánnak a város pénzügyi rendbehozatalára vonatkozó nagy fontosságú leiratával akar foglalkozni. Ezi a rendeletet a költségvetéssel kapcsolatosan a közgyűlés elé kellett volna terjeszteni. Heves hangon fakad ki a sajtó ellen, melyet Gyulával szemben animózitás vezet s mely minden alkalmat megragad arra, hogy pellengérre állítsa. Hivatkozik a „Békés" cikkére. A sajtó vak, nem lát a dolgok mélyére. Gyula képviselőtestülete hivatása magaslatán álJ s nem érdemli meg a támadásokat, melyben a sajtó minduntalan részesiti. Kéri az alispáni rendelet napirendre tűzését. Lovich polgármester: A közgyűlésen csak a napirendre tűzött tárgyak Szerepelhetnek. Az alispáni rendeletnek napirendre tűzését nem tartotta szükségesnek. Annak akkor lesz helye, mikor a szervezési szabályrendelet módosításáról lesz szó. Márkus Mihály dr. pártolja Berényi Ármin indítványát. Az alispáni és számvevőségi főnök javaslatait napirendre kellett volna tűzni. Hosszas vita után abban állapodott meg a közgyűlés, hogy a két javaslat elbírálására bizottságot küld ki. Délután a költségvetés részletes tárgyalására került a sor és számtalan kisebb fontosságú felszólalás hangzott el egyes tételeknél, úgyhogy késő este sem lehetett a költségvetési vitát befejezni, hanem folytatását keddre kellett halasztani. A bonyolult helyzet megoldása. Még kedden késő délután is folytatták a gyulai városatyák a költségvetéssel kapcsolatosan az üres szalmacséplést. Jelentéktelen kérdésekről a jelentéktelen beszédek egész sorozata hangzott el. Végre felállott W e i s z Mór kötőgyári vezérigazgató, akinek tartalmas hosszú beszéde kettévágta Gyula város anyagi helyzetének bonyolult gordiusi csomóját és praktikus indítványai egymásután hallgattatták el a bölcselkedő városatyákat. W e i s z Mór megismételte másfél év előtt tett indítványát, amely szerint Gyula anyagi helyzetén csak ugy lehet , könnyíteni, ha eladja a város a tulajdonában levő ingatlanokat, melyek hasznot nem hajtanak, sőt még ráfizetést igényelnek. Ezt az indítványt a közgyűlés elfogadta, valamint azt is, hogy bizotttágot kell kiküldeni a benedeki föld parcellázása körül elkövetett mulasztások és ráfizetések megvizsgálása és a megmaradt föld értékesítése tárgyában. E benedeki földek okozzák elsősorban Gyula város horribilis pénzügyi zavarát. Végül W e i s z Mór abbeli indítványa is általános tetszésre talált, hogy Gyula város monstre-küldöttséggel járuljon a pénz- és földmivelésügyi miniszterek elé, kérve őket, hogy Gyula egy mezőgazdasági szeszgyárat állithasson fel. Egy ilyen gyár óriási kihatással lenne a város anyagi viszonyainak rendbehozatalára. E három célszerű indítvány elfogadásával zárult a költségvetési vita. A közművelődési bizottság Nagy az érdeklődés mindenfele, Egész Békésvármegyében folynak már a közművelődési bizottság előadásai. A társadalom különböző rétegei eddig alig tapasztalt érdeklődést tanúsítanak az előadások iránt, amelyet különben ugy maguk az előadók, mint a köréjük csoportosuló különböző szereplők is méltán megérdemelnek. Csupán egy helyről, Köröstarcsáról kaptunk panaszos levelet egyik olvasónktól, hogj

7 ott móg nem mozog senki. A levélíró maga a közművelődési bizottság ellen fakad ki, hogy Köröstarcsa községét a megye mostoha gyermekének tekinti és nem gondol reája. Megnyugtathatjuk olvasónkat, hogy a megyei bizottság figyelme minden községre kiterjed. Megcsinálta az előadások tervezetét fáradságos munkával, azonban mindenütt a helyi bizottságok feladata a felolvasások rendezése. Reméljük, hogy Köröstarcsa helyi bizottsága is feladata magaslatán áll 03 a közönség érdeklődósét nemsokára ki fogja elégíteni. A mult vasárnapi előadásokról a következőkben számolunk be: Csabán nagyszámú közönség jelenlétében kezdődött meg az előadások sorozata vasárnap. A városháza nagyterme zsúfolásig megtelt. V a r s á g h Béla a helyi bizottság nevében a tőle megszokott szép és tartalmas beszédben ismertette a Szabad Lyceum célját: a közművelődés terjesztését, a történelem, a természettudományok ós az irodalom népszerűsítését. Utána a Békéscsabai Daloskör énekelte el Galli János karnagy vezetésével a Himnuszt, melyet dr. Re 11 Lajos tanárnak az égitestekről tartott s mintegy száz vetített képpel kísért felolvasása követett. A közönség élvezetesen töltötte el azt a másfél órát, melyet igénybe vett az előadás. Az orosházai második felolvasóestély műsora a következő volt: Hegedű kvartett a kuruc kor dalaiból, Tóth Kálmán „Losonczy özvegye" című költeménye, szavalta Dénes Ilonka, H a rs á n y i József előadása az elektromosságról, „Weér Judit rózsája" Lampérth Gézától, szavalta Bakos Béla. Végül a hegedű-kvartett magyar kesergőket adott elő. Gyulán a felolvasó-estóly gerince Pruzsinszky Jánosnak a „Magyarok eredete ós a honfoglalás" című előadása volt. Köróje illeszkedtek szép szavalataikkal Gombkötő Erzsike és Murvay Zsuzsika, monológjával D ennhof Émilia ós Csete Ferenc gazdaifju, ki zenekisérettel szavalta el Rákóczi melodrámát. Gyulán a felolvasások iránt különösen a gazdaifjak érdeklődnek. Folyó hó 29-ére, vasárnapra a következő előadások vannak kitűzve: Gyulán: „Az Árpádházbeli királyok történelmi jelentősége", — Csabán: „Petőfi Sándor élete és költészete", — Doboz megyeren: „A viz körútja", — Orosházán: „Védekezés a trachoma ellen", — Nagyszénáson: „Hogyan védekezzünk a tuberkulózis ellen'?", - Csorváson: „Az állattenyésztés", — Szarvason: „Háziállataink egészségéről", — Öcsödön: „A váltó", — Kondoroson: „Hogyan védekezzünk a tuberkulózis ellen ?', — Békésen: „Az alkohol", — G y o m á n: „A tenger", — E n d r őd ö n: „II. Rákóczi Ferenc és kora", — Szeghalmon: „Az alkohol", — K örösladányban: „A tüdő vész". A gyulai iparos ifjak egylete is üdvözölte, melyet szintén táviratilag köszönt meg a kitüntetett férfiú. A csabai községi orvosok dijai. A parasztpárt bölcs mondásai a keddi közgyűlésen különösen a községi orvosok látogatási dija ügyénél röpködtek. „Maradjon minden a régiben! Ne kocsikázzék az orvos a mi pénzünkön!" . . . „Elég nekik 30 krajcár is!" Ilyen és ezekhez hasonló kiszólások reszkedtették meg a türelmes levegőt. A parasztpárt, mihelyt „úr"-ról van szó, sajnálja a legutolsó fityinget is. Akkor mindjárt előkerül a „mi pénzünk". Ellenben 4600 koronákat kidobni az ablakon nem sajnál. Pedig talán az is a „mi pénzünk" volna. A községi orvosok móg boldognak mondhatják magukat, hogy a 200 koronát, ezt- a horribilisen „nagyösszeget is el nem vette tőle a parasztpárt, melybe most egyszerre beleütött a takarókosság menyköve. A községi orvosok utiátalánya, rendelési és beteglátogatási dijai ügyében az volt a tanácsi javaslat, hogy az eddigi álapot tartassék fenn. Tehát a fuvardíj évi 200 korona, az orvos lakásán való rendelés 60 fillér, látogatási dij a belterületen 1—2 korona, a külsőségeken pedig 3 4 korona. A műtétekre vonatkozólag a miniszteri díjszabás 4-ik osztálya legyen az irányadó. A tanács, bár minden társadalmi osztályban kedvezőbbek most a fizetési feltételek, azért nem emelte az orvosok dijazását, hogy a feleket meg ne terhelje nagyon. Inkább az átalányoknál (lakáspénz stb.) igyekszik majd méltányosabban eljárni az orvosokkal szemben. Uhrin Pál a privátorvosok magas dijazását kifogásolja. K o r o s y főjegyző felvilágosítja, hogy a magánorvosok ügyébe a községnek beleszólási joga nincs. Azoknak a dijazását a belügyminiszteri rendelet szabályozta. Itt csak a községi orvosokról lehet szó. S z o n d y Lajos dr., járásorvos kevesli az orvosok mostani dijazását. Indítványozza, hogy az orvos lakásán való rendelés 1 koronára, a látogatási dij pedig 2 koronára emeltessék fel. K o r o s y főjegyző inkább a fuvardíj felemelését látná célravezetőnek, mert 200 koronából lovat és kocsit fenntartani tényleg lehetetlenség. Reisz Hermann 300 koronát, S a i 1 e r Vilmos dr. 600 koronát hoz javaslatba. K r a s z k ó Mihály szerint elég az a 200 korona. Ne kocsikázzanak az orvosok a község pénzén. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, 17 szóval 12 ellen a régi állapot fenntartása mellett döntött a közgyűlés. Véleményünk szerint tekintettel arra, hogy a 30 óv előtti díjszabást tartotta meg a község, még akkor sem követett volna el a közgyűlés valami fejedelmi jótékonyságot, ha a Sailer dr. által indítványozott 600 korona fuvardijat adta volna meg az orvosoknak. Hja, de az „ur" nak nem ad a parasztpárt semmit! . . . A méltóságos asztalos. Thék Endre udvari tanácsos. Ü Nehéz megszabadulnunk a kísértéstől, hogy ugy kezdjük ezt az irnivalónkat, a hogy a meséket szokták. Do mégis jobb iesz elkerülni a régi naiv formát, mert utóbb még el se hinnék azokat a csodálatos dolgokat, a melyeket el akarunk beszólni. Egy szegény ifjú történetét mondjuk el, aki negyvenötven évvel ezelőtt vándorútra kelt, akár csak egy mesebeli hős s tüskönbokron keresztül kergetett egy délibábot, amelyet az ég pereméről le akart hozni a földre. S belőle is király lett egy olyan országban, amely akkor épp oly ismeretlen és titokzatos volt, mint a mesék tündérországa. Azzal búcsúzott el a szülői háztól, hogy megbirkózik a szegénység hétfejű sárkányával s nem tér addig vissza, amig vissza nem szerzi a kincseket, amelyeket ez a szörnyeteg elrabolt nemes famíliájától. Még talán az édesanyja is szánakozó pillantással nézett utána, de ő ment, mendegélt s meg sem állott addig, amig merész álmát valóra nem váltotta Tul a Dunán, Vasmegyében éltek nagy tisztességben a T h é k Endre ősei, de mire ő megpillantotta a napvilágot, a régi kúriáról elszállott a jó mód, elűzte egy pár keserves, sovány esztendő. S elszállott nemsokára maga az elszegényedett család is, hogy más vidéken, más emberek közt rakjon uj fészket a régi helyett. A magyar Alföldre, O rosházára költözött egész házanópével nemes Thék András uram, a fiát Dedig, akinek nem volt egyébre hajlandósága, inasnak adta egy békéscsabai becsületes asztalosmesterhez. Nem bizonyos, de meglehet, hogy akkoriban festegette ott a gyalupad mellett tulipános ládáit a fiatal Munkácsy Mihály. A magyar ipar abban az időben móg a céhrendszer kölönceit hordta s aki mesterré akart lenni, csak sok évi vándorlás után csinálhatta meg remekét. A Thók-fiu is, amikor inasból legény lett, nyakába vette az egész országot s megfordult mindenütt, ahol csak dolgozni és tanulni lehetett. De utóbb szük lett neki az egész ország is. Mihelyt fölavatták mesterré, gyalogszerrel indult neki a nagyvilágnak. Á magyar mesterlegénynek, kivált az asztalosnak, nagy becsülete volt akkor Párisban. Arrafelé tartott ő is. A legelőkelőbb műhelyekben kapott munkát s ügyessége, szorgalma s veleszületett nemes izlése révén csakhamar vezetője lett egy hires bútorgyárnak. A poroszfrancia háború kényelmetlenné tette az idegenek számára a párisi levegőt s Thék Endre is visszatért a saját hazája fővárosába. Fölösleges beszélni róla, hogy mi