Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-22 / 94. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 94-ik szám. Vasárnap, november 22. 1B BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3rizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A nő és az ipar. Békéscsaba, november 21. A fejlődő ipar ujabb találmányai, a szellemi vívmányok ujabb alkotásai, a villamos erő az emberiség szolgálatában nagyobb kényelmet helyeznek kilátásba számunkra, mint amilyent elődeink itt találtak, de viszont az állami és társadalmi életből csirázó hibák egyre jobban kifejlődnek, kiélesednek, ujabb és ujabb nehézségeket okozva, amelyekkel meg kell küzdenünk. Az idők haladó szelleme, vagy tán az emiitett hibákból származott körülmények, a nőt is belevonják e küzdelmekbe, mert otthonát félti, mely eddig egész világa volt. Látja, hogy a folytonosan növekvő igények mellett a férfi munkaereje egyedül már nem elegendő a család fentartására, tehát segédtársául szegődik, kenyérkereső lesz ő is, munkálkodik, fárad, hogy a családalapítást lehetővé tegye. Azért a kormánynak és a társadalomnak mindent meg kellene tennie, hogy elhárítsák a felmerülő akadályokat a kezdeményezők útjából, mert sokat kell küzdeniök, hogy maguknak a kenyérkeresők sorában kis tért szorítsanak, miután annyi pályát zárnak el előlük, melyeken boldogulhatnának. E szűkkeblű eljárást azzal indokolják, hogy a nőt tudománya, kenyérkereső foglalkozása elvonja a családi élettől; ez nagyon téves nézet, mert a természettől rendelt ösztöne mindig oda vezeti vissza. Azonban a körülmények kényszeritik, hogy beleilleszkedjék a szociális és kulturális reformeszmékbe, tehát tért keres magának tehetségének érvényesítésére. A tudomány kincseit követeli magának, melyeket eddig jogtalanul zártak el előle, hogy kimutathassa szellemi képességét és azt tudományos pályákon értékesíthesse. E nemes törekvés minden esetre dicsérendő, csak kár, hogy ambíciójuk eltereli őket az ipartól, melyet — nemzetünk ősi hibájába esve — egészen mellőznek. Sajátságos, hogy még a huszadik század szigorú követelményei sem képesek társadalmunkat arra kényszeríteni, hogy teljes odaadással foglalkozzék az iparral. Itt-ott néhol észrevehető egy kis fellendülés e téren, egy kis igyekezet, de kellő támogatás, kellő talaj hiányában oly szük mederbe szorul, hogy csak tengődve tarthatja fenn magát. Pedig tudjuk, hogy csak az ipar teheti az országot nagygyá és még sem foglalkozunk ugy vele, mint azt fontossága megkívánja. A legtöbben azzal állanak elő, hogy nálunk lehetetlenség az ipar felvirágoztatása. Szerencsétlen helyzetünket okozzák Ausztriával szemben, a közös vámterületet, a kormányt, mindenféle érvet találnak, csak a leglényegesebbet nem akarják felismerni: a közönyösséget, melylyel nemzetünk a dolog tényállását elfogadva, minden küzdelem nélkül belenyugszik. A magyar sohasem szerette az ipart, lealacsonyító foglalkozásnak tartotta; ezért nálunk az iparosok leginkább külföldiek voltak. Ügyes királyok azonban mégis fel tudták virágoztatni, mint Róbert Károly és Nagy Lajos. Az utóbbiak uralkodása alatt különösen a bőr-, üveg- és kocsiipar annyira föllendült, hogy az iparűző országok között első helyet foglalt el. A céhrendszer az iparosoknak tiszteletet és jómódot szerzett, annyira, hogy Zsigmond király az országos rendek közé is beválasztotta őket. Csakhogy Magyarországnak szerencsétlen határszéli fekvése Európában folytonos háborút okozott, ami a természetes haladást minden téren akadályozta, miután az összes tehetséget, erőt a haza védelmére kellett szentelniük. Később a sok áldatlan belviszály, a folytonos küzdelem a szabadságért egészen elvonta figyelmüket a gazdasági élettől, hisz az akkori körülmények megkövetelték, hogy mindenkinek legszentebb kötelessége az alkotmány védelme legyen. Akkor a magyar helyzetének magaslatán állott, megtette azt, amit a haza érdeke kívánt. És a jelen nemzedék nem volna erre képes ? A munka terén meghátrál és másoknak engedi át az elsőséget ? Tehát nincs nálunk dolgos kéz? Vagy annyira hiányzik a bizalom, hogy hozzá nem merünk fogni ? Pedig a bizalom adja meg az erőt és az erő a képességet. Tehát küzdjünk meg a nehézségekkel ! Lássuk be végre, hogy csakis hatalmas ipar biztosithatja országunk függetlenségét és jövőjét. Gyula város csatornázása. Segélyt ad az állam. Gyula város régóta függőben levő kinos. ügye, a csatornaügy végrevalahára a megvalósulás stádiumába lépett, azelőtt tizenöt évvel, 1893-ban merült fel először a csatornázás kérdése s azóta állandóan felszínen van. Abban az évben ugyanis ugy a törvényhatóság, mint a belügyminiszter kötelezte Gyula városát, hogy más magyarországi városok és községek mintájára építsen ő is a felgyülemlett belvíz levezetésére csatornát. Ezt a köztisztaság és közegészség érdeke is kívánja. Gyula azonban egészen a legújabb időkig ki tudott bújni e kötelezettség alól, arra való hivatkozással, hogy anyagi helyzete nem engedi meg az ily nagyobb arányú kiadást. A védekezés azonban nem használt. Az aradi kulturmérnökség a kormány utasítására hivatalból elkészítette a csatornázás terveit és költségvetését. Tovább halogatni tehát nem lehetett a dolgot. Az alispán még igyekezett a terhen annyiban könnyíteni, hogy mint elsőfokú fölöttes fórum, az általános csatornázás helyett csupán a jobbparti főcsatornának a Körösön át vezető szakaszát és ez által a Körösön szükségessé vált syphont (vizeizárót) kívánta kiépíttetni. Gyula ebbe sem nyugodott bele, hanem felebbezett a közigazgatási bizottsághoz. E felebbezéssel egyidejűleg közvetlenül felterjesztést küldött a belügyminiszterhez, melyben igen éles és kritizáló hangon kelt ki a felettes hatóságok ellen, melyek az úgyis nagy anyagi küzdelmek között élő várost ily költséges építkezésre akarják kényszeríteni. E vehemens hangú felterjesztésnek lett eredménye a csütörtökön megtartott helyszíni ezemle, melyen, mint már megírtuk, a kormány részéről dr. F r a n k Ödön közegészségügyi főfelügyelő, S z alay Dezső kulturmérnökségi kerületi felügyelő, Katona Béla aradi kultúrmérnök, Rékai Frigyes a földmivelésügyi minisztérium vízépítési osztályának mérnöke, a törvényhatóság részéről Kiss László tb. főjegyző, Gyula város részéről pedig L o v i c h Ödön polgármester vettek részt. A helyszíni szemle és a tárgyalás az egész csütörtöki napot igénybe vette. Végeredményben abban állapodott meg a bizottság, hogy mivel Gyulán az AlsóFehérkörösi Ármentesitő-Társulat csaBékésmegyei Közlöny tárcája. Temetőben... Minden csendes körülöttem, Nincsen senki ébren, Egyedül csak én merengek A magányos éjben . . . Mély némaság hona van itt, Még egy ág se' lebben, S, ezt a titkos, nagy nyugalmat Átérzem szivemben . . . Mult, jelen, jövő egyképpen, Mintha eltűnt volna, Gond s bú nélkül járok itt a Csendben barangolva. S nyugvó lelkem már minden bút, Bilincset és gondot, Mintha világ nem is volna, Széttépett, feloldott. Nincs reményem, nincs fájdalmam, Semmi vágyódásom. Oh mi könnyű volna most itt Síromat megásnom. Dr. Bodoky Géza. Elmélet és gyakorlat. Irta: Fehér Jenő. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Szántó Mátyás egy külvárosi iskolában verte a tudományt a gondjaira bízott nebulók fejébe. A napi robott után rendszerint hazatért egyszerű, szegényes szobácskájába, végigfeküdt a kopott pamlagon és álmodozott. Az álmok világában nem parancsolt neki senki. Sem az igazgató, sem a tanfelügyelő. Ott bolyonghatott szabadon, mint a madár a napsugaras, színes, csillogó levegőben. Szántó Mátyás poéta volt. De nem olyan poéta, aki rimes versekben sirja bele világfájdalmát. Ő a világpedagógiában eresztette szabadjára a fantáziáját. Szóval : pedagógiai költő volt. Egy szép napon rájött ugyanis arra, hogy a mai nevelési rendszer nem ér egy hajítófát sem. A gyerekeket nem az életre nevelik. Csupa olyan dolgot öntenek beléjük, ami az életben nem hogy hasznukra, de egyenesen kárukra válik, szerénységre, jósagra, engedékenységre, szelídségre oktatják a fiukat, holott ezekkel a különben tiszteletreméltó tulajdonságokkal semmire sem lehet vinni az élet nagy csatáján. Reformálniü kell tehát az egész nevelési rendszert. Szakítani kell az ósdi hagyományokkal és uj csapásokat kell vágni a pedagógia irtatlan rengetegében. Ezek a gondolatok motoszkáltak Szántó Mátyás fejében, amikor a kopott pamlagon hevert és a pókhálós padmalyt nézegette. Hirtelen elhatározással felugrott, tollat ragadott s belefogott nagy müvébe, a nevelés reformjába, amely predesztinálva volt arra, hogy forradalmat idézzen fel a pedagógiában, íme egy passzus belőle: »Örökös harc az élet Csak az diadalmaskodhatik, aki merész, kíméletlen és erőszakos. A félénk, szerényeket egy ökölcsapással félrelóditják az útból, s mialatt ezek ijedten törülgetik a vért homlokukról, helyükbe tolakodnak azok, akiknek van elegendő energiájuk, hogy minden akadálylyal szembeszálljanak. Öklözni kell, hogy előre jusson az ember. Aki szerényen félre áll, elveszett. Ha pedig ez ugy van — pedig igy van, — akkor a nevelési rendszernek is meg kell változnia, a gyermekeket erre a | nagy harcra elő kell készíteni. Már ser, dülő korukban beléjük kell oltani az ér| vényesülni akarás hatalmasindulatját. KiI tartásra, szívósságra, akadályt nem is| merő merészségre kell oktatni őket. | Tudják meg, hogy azoké a diadal, akik i szuronytszegezve nyomulnak ..előre. Azoké, akik erősebbek, mint a többiek, s erejüket jól tudják értékesíteni." Teljesen egy hónapig dolgozott Szántó Mátyás ezen a müvén. Amikor készen volt, gondolkozni kezdett, hogy mit csináljon vele. Mert hogy a munka kinyomatására pénze nem volt, azt mindenki természetesnek fogja találni. — Elviszem valamelyik kiadónak, — mondotta magában Szántó Mátyás, miközben ismét végigfeküdt a pamlagon. Azután, mintha valami láthatatlan alakkal vitatkozna, felkiáltott: — Mit ? Már mint hogy nem merem elvinni ? Majd meglátjuk ! Felvette a jobbik kabátját, hóna alá csapta a kéziratot és útnak indult. Magába mélyedve, lassan bandukolt a legközelebbi villamos-megállóig, ahol egész sereg ember várakozott már. Végre megjött a villamos. A várakozók megrohanták. Szántó Mátyás hagyta őket felfurakodni a kocsira. Utolsónak maradt. Amikor ő is fel akart szállani, a kalauz rákiáltott: — Megtelt! — Bocsánat! — rebegte Szántó és — lemaradt a villamosról. Öt perc múlva jött a másik kocsi. Arra asztán föltápászkodott, de oly ügyetlenül, hogy valamelyik uracsnak a tyúkszemére lépett. — Hallja az ur! — ripakodott rá a Sirolin tmell az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a —— köhögést, váladékot., éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szaaár. köhögés, skrofulozis, influenza jM ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredotl csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ara üvegenként 4 — korona, i