Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-05 / 89. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. vei még azok életét is megkeserítse, akiknek az élet terhe amúgy is elég gondot adott, hogy szinte leküzdhetetlennek látszik. Az egyetlen vigasztaló ebben az ügyben az, hogy a világ minden táján egyformán tapasztalhatjuk, hogy mindenütt az előítéletek uralkodnak. Sehol nincs kivétel ez alól. S ha a német császári udvarban az intriguákat, a kisebb aífaireket az előítéletek könnyű szövésű, de cSürü fonalai igazgatják, miért csodálkoznánk azon, ha a mi kisvárosi életünkben is döntő szerepet játszanak. Nem is az volt a célunk, hogy az előítéletek grasszálása ellen tiltakozzunk, mert hiszen azok leküzdésére a mi erőnk sokkalta gyengébb, semhogy a küzdelembe csak bele is bocsátkozhatnánk. A mi célunk tisztán s egyedül az volt, hogy reámutassunk a társasélet eme rút kinövésére s figyelmeztetni ama kellemetlenségekre, amelyek ezekből származhatnak. Ha csupán egy embert tudtunk meghódítani annak az eszmének, mely az előítéletek ellen való hatalmas harcnak megvívását tűzte ki feladatául, a mi törekvésünk unos-untig jutalmazva van . . . S egy ember csak fog akadni, ki Írásunkat megszívleli ?! A megyei tisztviselők adója. Útadót nem fizetnek. A megyei hivatalokban megint van egy kis öröm. Pénz áll a házhoz. Nem olyan sok ugyan, hogy abból talán földbirtokot, vagy négyemeletes bérházat lehetne vásárolni, de mégis valami. A pénz akkor is pénz marad, ha kevés. A n d r á s s y Gyula belügyminiszter ugyanis leiratot intézett a megyei törvényhatóságokhoz, melyben arról értesiti, hogy a megyei tisztviselőknek ezután sem törvényhatósági pótadót, sem útadót nem kell fizetniök. Sőt amit befizettek is, visszakapják egész 1904. év juliusáig visszamenőleg. A belügyminiszternek ez a rendelete a megyei tisztviselők fizetésrende- I zéséről szóló 1904. óvi XX. törvénycikk , szerint ugyanis a megyei tisztviselőket | ugyanazon jogok és kedvezmények ille- j tik meg, mint az állami tisztviselőket. Mivel pedig azok nem fizetnek sem ut-, sem törvényhatósági pótadót, ezt a jogot természetszerűleg a megyei tisztviselőkre is ki kellett terjeszteni. A miniszter rendelete a pótadóra vonatkozólag már kissé elkésve érke- j zett, mert a pótadó alól a megyei tisztviselőket már a szabályrendelet mentesítette. Az egész különben nem oly nagy összeg,* hogy eddig is valami különösebb terhet rótt volna a tisztviselők vállaira. A fizetési kötelezettség alól való szabadulás sem lendit tehát valami nagyot a helyzetükön. Csak annyiban jó, mert mégis pénz áll a házhoz. Ha kevés, de pénz Es a pénz mindig jó . . . A kupétól — a miniszter előszobájáig. Egy főispán kalandja. — Fővárosi tudósítónktól. — A politika kulisszái között egészen halkan és titokban egy kinos szenzációról beszélnek most, amely vasúti kupéban kezdődött, Kossuth Ferenc előszobájában és fogadótermében folytatódott, a vége pedig minden valószínűség szerint a hivatalos lapban fog elcsattanni. Budapesti tudósítónk megtudta az eset részleteit, attól kezdve, hogy két minisztériumi főtisztviselő együtt utazott egy főispánnal, egészen addig, hogy ugyancsak a szereplő személyek véletlenül a kereskedelmi minisztérium budai palotájában találkoztak. Fernbach Károly, bácsbodrogmegyei főispán a mult hónapban a Dólivasut egyik elsőosztályu kupéjában Budapest felé utazott. Ugyanabban a fülkében ült két úriember, akik a főispánt nem ismerték. Fernbach sem ismerte őket. A bácskai ur újságolvasásba merült, mig útitársai szenvedélyesen politizáltak. Eleinte csak az aktuális kérdésekről folyt a beszélgetés, később neveket vontak bele a vitatkozásba. Legtöbbször Kossuth Ferencet és Szterényi József államtitkárt emlegették. Fernbach mindaddig nem méltatta figyelemre őket, mig ír agyar szokás szerint kisebb nagyobb temperamentummal diskuráltak, de mikor elhangzott az első keményebb szó, abbahagyta az olvasást és élénk érdeklődéssel kisérte a párbeszédet. A vitatkozó urak pedig mindjobban elragadtatták magukat. Sértő, közönséges kifejezések váltották fel a tárgyilagos megjegyzéseket és ezeknek éle Kossuth Ferenc ellen irányult. Fernbach látható jelét adta, hogy érzelmeiben megbántották, ajkát összeszorította, kezével görcsösen kaparta az ülés plüssbársonyát ugy, hogy lehetetlen volt ezt a néma tiltakozást észre nem venni. Az útitársak hirtelen elhallgattak, mintha giben lett özvegy. Felesége egy vihar alkalmával a Dunába fult. Most fojylonfolyvást a sógorasszonya, Sóti Ágnes körül forgolódott. Segített neki a kosarakat cipelni és szívesen kínálta paprikás szalonnával a hajón. A kofák a fejüket csóválták. Darabos Mária nem tudta szó nélkül megállani : — Mégis csak furcsa világot élünk, — mondotta komolyan bólintva — még meglássátok, ez a Vig Sándor elveszi a Sóti Ágnest. Egy másik kofa szigorúbban aposztrófálta a dolgot. — No már olyat csak nem tesz. Nem ment el a sütnivalója. Azt, aki a testvérbátyját megölte. — Hja, — filozófált Darabos Mária — az már elmúlt. Az már nem támad fel. A kofák nem tudták eldönteni magukban, hogy milyen mérvékben botránkozzanak a dolgon. De a kíváncsiság rettenetesen furdalta őket. Darabos Mária meg is kérdezte Vig Sándort : — Sándor öcsém, ugy hallatszik, hogy megint házasodni készülsz ? — Készülni készülnék, de nem igen van foganatja. — Csak nem a Sóti Ágnest szemelted ki? — Szemelni szemeltem, de nem igen köl ök neki. — Micsoda? — Nem akaródzik férjhez menni. Ezt Sóti Ágnes is helybenhagyta. Kurtán nyilatkozott a szóbanforgó házassági esetről: — Nem rossz ember lenne a Sándor, de nem szeretem a fajtáját. A, kofák nagyon megbotránkoztak Sóti Ágnesnek ezen finnyásságán. Hogy meri ez a rabviselt asszony így fennhordani az orrát ? Mind a tiz ujját megnyalhatná, hogy olyan férjet kap az ebadta. Még hogy neki áll feljebb ! Ebben a hangnemben tárgyalták az esetet. És Sóti Ágnes egyre jobban sülyedt a szemükben. Tökéletlennek nyilvánították és úgyis bántak vele. Egy alkalommal, borús őszi nap volt, Sóti Ágnes három nagy kosár paradicsomot vitt be a kofahajón. Nagyon mogorva hangulatban volt. A kofák sürü veszekedése elkeserítette. Elhatározta, hogy keményen vissza fog szólani, hogy I megtanítja őket emberségre. Nagy energiát érzett magában lobogni. Apró szeme dühtől szikrázott, mikor Darabos Mária az egyik kosarát odébb tolla. Intett a fiának, a Lajcsinak, hogy takarja le a kosarat. Aztán odaszólt a vastag kofának: — Hallja, ne rendetlenkedjék itten. A vastag kofa szúróan mérte végig. — Még te is mersz rendről beszélni ? Te ? — Én hát! Darabos Mária gúnyosan vállat vont. — Hát ha olyan nagyon rendes vagy, akkor miért nem varrod fel a fiad két lájbigombját, nyavalyás ? És odamutatott a Lajcsi fiu lájbijára, amelyről a két felső gomb tényleg hiányzott. Á gyilkos asszony, ki ölt, ki dacosan állott a birák elé, ki bűnbánat nélkül szenvedte a súlyos büntetést, a szemhéjáig elpirult. Lesütötte a szemét és mentegetődzött: — Nem láttam, hogy leszakadt. Rá is rivalt a fiára : — Mért nem szóltál, hogy leszakadt ? — Hiszen mondtam . . . — Nem igaz, hazudsz! És sötét, gyűlölködő tekintetet vetett a fiára, aki miatt valamikor emberéletet oltott. ollóval vágták volna el a szót és kínos némaságban utaztak tovább — egészen Budapestig. Itt Fernbach kocsiba ült és Budára hajtatott, ahol történetesen hivatalos dolga volt a minisztériumban. Mikor az előszobába lépett, legnagyobb meglepetésére azzal a két úriemberrel találkozott, akik a kupéban útitársai voltak. A főispán izgatottan kérdezte a titkártól: — Kik ezek az urak? — Két osziálytanácsos, méltóságos uram, innét a kereskedelmi minisztériumból. — Az lehetetlen ! — Hiszen csak ismerem őket, — — szólt mosolyogva a titkár. — Majd mindennap itt vannak. — Köszönöm, titkár ur! Ezzel a miniszter szobájába lépett. — A legnagyobb mértékben föl vagyok háborodva, kegyelmes uram, — szólt Fernbach. — Mi az ? Mi történt ? — kíváncsiskodott Kossuth. — Most jöttem a déli vasúton. Egy kupéban utaztam két urirmberrel, akik rólad, kegyelmes uram, olyan véleményt kockáztattak, amilyent még legdühösebb ellenségeidtől se hallottam. És itt tudtam meg az előszobában, hogy az illető urak a te minisztériumodból valók. Ha kíváncsi vagy rájuk, mindjárt látni fogod őket, kegyelmes uram. Kossuthot megdöbbentette a leleplezés, röviden elintézte a főispán dolgát, azután a künn várakozó két urat fogadta. Erről az audienciáról nem szivárgott ki semmi. De megtudhatni egyhamar, mi történt. Csak tessék figyelemmel olvasni a hivatalos lapot. Elvégre senkisem oktrojálhatja egy miniszterre, hogy olyan emberekkel ossza meg nagy felelősséggel járó munkáját, akik a háta mögött szemenszedett invektivákkal illetik. • Ez a kereskedelmi minisztérium szenzációja. Áldozatot a művelődéséért! A csabai kulturház ügye. A művelődés terjesztésének nemsokára olyan eszközei fognak Magyarország sok városában akcióba lépni, amilyenek még eddig nem voltak s amelyek működése a legszebb eredményekkel biztat. Ezek az Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter által tervezett kulturházak. A magyar városok között annak idején valóságos versengés, küzdelem fejlődött ki e kultúrházakért. Küldöttségek jártak a miniszterhez nap-nap után. A Muzeumok ós Könyvtárak Országos Felügyelőségéhez pedig, amely a kulturkormánynak a muzeumi és könyvtári ügyekben tanácsadója és hivatalos közege, garmadaszámra érkeztek a kérvények. Egyik város nagyobb áldozatot hozott, mint a másik. Hol telket, hol nagyobb összegű pénzt ajánlottak föl, hol mind a kettőt. Elég szerencsésnek mondhatja magát Békéscsaba, hogy a főfelügyelőség figyelme minden különösebb utánjárás nélkül mindjárt eleinte felé fordult és muzeum-épület emelése céljára 80.000 korona államsegélyt eszközölt ki a minisztériumtól. A muzeum elnöksége, mint már irtuk, elkészítette a terveket s be is terjesztette a főfelügyelőséghez. A főfelügyelőség műszaki szakértőjének: Hüttl Henrik országos főfelügyelőnek javaslatára, némi módosítással, jóvá is hagyta a terveket. Ezek szerint a csabai kulturház 130.000 koronába kerülne. Igaz, hogy a főfelügyelőség azt a 80.000 koronát a muzeum építésére ós fejlesztésére engedélyezte, de rövidlátóság volna azt az összeget kizárólag egy szűkebb hivatáskörü muzeum építésére fordítani, mikor egy kis áldozattal kulturházat is lehet Csaba számára azon összeg alapján építeni. A kulturház köre sokkal kiterjedtebb, mint a muzeumé. És Békésvármegyének nagy érdeke, hogy legalábl legnagyobb községének legyen ilyei intézménye. Mert az felöleli az ismere tek terjesztésének mindenfajta módjá ós eszközét. Különböző tárlatai szemlél teíőleg, némán oktatnak. Nagy felolvasó terme pedig a népszerű felolvasások é népies oktató előadásoknak lenne ál landó tanyája. Csabának tehát kötelessége meg mutatnia ismét, hogy haladni akar, hog^ némi áldozattól nem riad vissza, miko az általános műveltségi színvonal eme léséről van szó. Telket, igaz, adott má: a kulturház számára. De ez nem elég Vegye mintául a többi városokat, me lyek a telken kivül még 50.000, ső 100.000 koronákkal is járulnak az állam segélyhez, csakhogy minél hatalmasabb szebb és gazdagabb közintézménye tehessenek szert. Ezen a téren Csabának sem szabat lemaradnia! Hiszen csak 25—30.000 ko rónájába kerül a községnek, hogy mu zeum-épülete és kulturháza legyen. Tu domásunk szerint van is erre alapja Ott van a Trautmannsdorf-féle föld parcellázásból teremtett alap, melye kifejezetten kulturális célokra szabat csak a képviselőtestületnek fordítania Ily csekélynek mondható áldozato annyival inkább meg kell hoznia ; községnek. A Muzeum-Egyesütet kép viseletében V a r s á g h Béla elnök é Wagner József műépítész, ki a ter veket készítette, a napokban Budapes ten jártak az államsegély fölemelésé és a tervek jóváhagyását kérni. A Muzeum-Egyesület védnökével Zsilinszky Mihály nyug. államtitkár ral először is a Muzeumok Országo; Főfelügyelőségénél a kulturház tervé mutatták be. Itt Hüttl Henrik azoka átnézte s lényegtelen módosítással igei célszerűnek találta, majd ugyanazt kon statálta M i h á 1 i k muzeumi szakrefe rens is, mire a tervek a kivitelre jóvá hagyást nyertek s most már azok ; kultuszminisztériumban vannak. Varságh Béla és Wagner József ; kultuszminisztériumban is fentjártak é ifj. S z á s z József miniszteri tanácsos nál, a kulturházak ügyosztályának veze tőjénél, az államsegély felemelését kér ték. Szász tanácsos azt hangsúlyozta hogy a segély némi felemelését a kor mány részéről kilátásba helyezheti, di Csaba községének sem volna szabat a hozzájárulástól elzárkózni s akko rövidesen épülhetne a kulturház. Ha a község képviselőtestülete az a csekély áldozatot meghozza, akkor ; már kész és jóváhagyott tervek kivite léhez a tavaszon hozzá lehetne fogn és Csaba nemsokára egy monumentáli épülettel lenne gazdagabbá és szebbé Hisszük, hogy az elöljáróság nen is fog a támogatás elől elzárkózni. A felmentett testvérgyűlölő. Két esküdtszéki tárgyalás. A gyulai királyi törvényszék hótfőr és kedden tartotta meg két esküdtszók tárgyalását, amelyekkel az esküdtszól novemberi munkáját be is fejezte. Izga lomról vagy valami különösebb érdek lődósről egyik tárgyaláson se leheteti szó. Mind a két ügy ahnyira jelentékte len volt, hogy a közönség alig tartott; érdemesnek á megjelenést. Egy kis szen zációt csak a keddi tárgyalás hozott amikor fenmentette az esküdtbíróság Í szándékos emberölési kísérlettel vádol Kecskeméti Imrét, dr. Salamoi Károly ügyvédjelölt védelme után. A hétfői tárgyaláson a vádlott D i Tímár Imre endrődi legény volt, k: ! rablással és más bűncselekmények el ; követésével volt vádolva. D. Timái Imre 1908. augusztus 10 én az Endröc felé vezető uton megtámadta a velí szembejövő Dávid Franciskát. Földre teperte, bántalmazta és elrabolta 6 koronányi pénzét. Ezekkel a vádakkal terhelten állót hétfőn D. Timár az esküdtszék előtt A tárgyalást váradi Szakmájy Arisztid törvényszéki bíró vezette. Szavazóbirák H u b a y Lajos és Tóth Lajos törvényszéki birák voltak. A jegyzőkönyvet dr. N u s z b e k Sándor törvényszéki jegyző vezette. A vádat dr