Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-25 / 86. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 okt. 25 meggondolja, mielőtt ilyen törvényjavaslattal az országgyűlés elé járulna. Tudomásunk szerint ebben a században csak Miskolcz részesült ebben a kedvezményben. Áchim L. András indítványára Szeberényi Zs. Lajos válaszolt először. Elismeri, hogy Csabának nagy terhei vannak, de ezek könnyítésére nem a rendezett tanácsú várossá, vagy törvényhatósággá alakulást tartja célravezetőnek. Ez esetben még nagyobb teher hárulna a szegény népre, melynek érdekeit pedig Áchim ugyancsak védeni akarja. A rendezett tanácsú városokban először is nagyobb a nép házadója, másodszor pedig a tanyai lakosokra a kötelező iskoláztatás olyan probléma volna, amelynek megoldása nagyon nehéz. Mert akkor szeptember l-től kezdve 8-10 kilométer távolságról is be kellene járniok a gyerekeknek. Vagyon nélkül a városi cim : fenn az ernyő, nincsen kas. Gyula is, Szentes is szívesen alakulna már át nagyközséggé. Visszautasítja Áchimnak azt a vádját is, hogy az esküdtek analfabéták. Azok tisztességes, becsületes polgáremberek, kik kötelességeiket hiven teljesitik. A becsületesség és tisztesség pedig többet ér minden képzettségnél. Mint a közgyűlés másik kimagasló pontjáról e helyen kell megemlékeznünk a tisztviselők fizetésrendezési kérelméről is. Mult vasárnapi számunkban már kellőképpen méltattuk a tisztviselők kórvénybeadási eljárását. Az ott kifejtett okok alapján ajánlotta K o r o s y főjegyző a közgyűlésnek, hogy vagy érdemben ne foglalkozzék vele, vagy ha pedig azt akarja, — ami már kívánatos — hogy a folytonos kórvényezésektől megszabaduljon a község : adja ki bizottságnak az ügyet, amely tegyen javaslatot a végleges fizetés-rendezésre. Szeberényi szerint nem szabad elzárkózni a kérelem teljesítése elől. Ő a főjegyző azt az indítványát fogadja el, hogy küldjön ki a közgyűlés bizottságot s tegyen az javaslatot a kisfizetésű segédszemélyzet fiizetósemelésére. K r a s z k ó Mihály szerint nem kell fizetésemelés a tisztviselőknek. Drágaság sincs. A krumpli például nem drága. Ha nem telik másra, egyenek a tisztviselők krnmplit. Ne költsék el korcsmában a pénzt, üljenek odahaza. Erre a borzalmasan naiv beszédre S e i 1 e r Gyula válaszolt igen szépen és talpraesetten. A tisztviselőknek nagy része móg most is 20 év előtti fizetésből nyomorog, pedig az élelmi és ruházati cikkek ára azóta legalább 100 százalékkal felszökött. Mai viszonyok között egy 8-4 tagból álló családnak 600 forintból megélni nem lehet adósság nélkül. Áchim: Hát a hajdúk 300 forintból ? Azok is olyan emberek, mint a tisztviselők. S e i 1 e r: Distingv^ni kell ember és ember között. Elég szomorú, hogy Áchim igy gondolkozik. Lgy hivatalnok és egy hajdú között már a közszolgálati rend érdekében is különbség van. Igaz, hogy szegény a község, de azokat a szegény embereket meg kell menteni mégis a végső nyomorúságtól. Indítványozza, hogy ne adják ki bizottságnak az ügyet, hanem a közgyűlés vegye a kérvényt tárgyalás alá és hozzon határozatot teljes emberszeretettel ős belátással. Áchim L. András jelentette még ki, hogy ő nem ád a tisztviselőknek egy „megveszekedett" krajcárt sem és követelte a kórvény felolvasását, amit K o r o s y László főjegyző azonnal teljesített. A szépen megirt kérvényben megható volt egy 600 forintos fizetésű hivatalnok háztartásának számszerű bemutatása. Kitűnt belőle, hogy a jelenlegi viszonyok között egy minimális igényű háztartás is 632 forint 24 krajcárba kerül, mely összegben móg nincs benne a ruházati költség, meg egy kis szórakozás, amelyre pedig az emberi léleknek feltétlenül szüksége van. A kérvény láthatólag nagy hatást tett a közgyűlés tagjaira. Végre is K or o s y főjegyző és Varságh Béla indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy bizottságot küld ki, mely javaslatát a jövő év folyamán terjeszti elő ugy, hogy a következő költségvetésbe már beilleszthető is legyen. A bizottság tagjai lettek a bírón és főjegyzőn kivül : ifj. Kocziszky Mihály, Varságh Béla, Z s i r o s András, R o s e n t h a 1 Adolf, Szeberényi Zs. Lajos, S e i 1 e r Gyula, Reisz Hermann ós F á y Samu. A közgyűlés ^chira L. Andrást, U hr i n Pált és Kraszkó Mihályt is a fizetósrendezósi bizottságban óhajtotta volna látni, de ezek a megbízatást nem fogadták el, mert féltek, hogy csorba esnék népszerűségükön. A községi tisztviselők most már mégis több bizalommal nézhetnek a jövő elé. napon Magdácska rosszul érezte magát. Szédült, sápadt és álmos volt s alig várta, hogy az iskolának vége legyen. De azért nem f. küdt le, sohase volt beteg életében. Telt, mullottaz idő tovább. A nyár is eljött. Magdácska levizsgáztatta a kis leányokat. Mosolygott, de nagyon fáradt volt akkor is s a feje zúgott. Sohase esett móg olyan nehezére a tanítás. Dalos jókedvre fakadt az első vakációs napon. Főzött a konyhán, takarított, mosott, vasalt, közben meg nagy titkon varrni kezdett, alig araszos, apró ingecskóket. Ugy érezte, igazi boldog, egész asszony csak az lehet, akinek csak az urával, a háztartásával kell törődnie. Az arca is rózsásra pirosodott, nekigömbölyödött, sohse volt olyan szép „életében. Őszre hazajött a baba. Egy szürke novemberi reggel Magdácska nem ment fel az iskolába. A kis leányok összesúgtak, találgatództak, aztán hazamentek s megvitték a nagy újságot. Áz iskolaszéki tagok kissé hosszú képpel ültek össze. Ezt az egy ténykedést nem kívánták annak idején a' pályázóktól ... Ki lesz most a helyettes ? — Az egyik jegyzőnek volt egy növendéklánya, aki elvégezte a négy polgári osztályt, megteszi az addig a „kisasszony" helyett. Azt az egy-két hetet majd utána pótolják. Magdácska két hét multán pontosan meg is jelent. Kissé sápadt volt, de bizonyos méltóság ömlött el kicsi, vékony alakján. Ment minden a maga rendjén, csupán a tiz órai szünet lett egy kissé hosszabb, amig kismama a babához visszafutott. A babához, akihez csak egy kis pesztonkát fogadtak. Utóbb éppen azért uj lakásba kellett költözniük, közelebb az iskolához. Ez drágább volt néhány forinttal, pedig a pesztonka is lényegeset billentett a bevétel ós ki adás mérlegén ugy, hogy a részletek hihetetlen kicsi summára zsugorodtak össze. — Valami privát-munka után kell néznünk, Magdácska, — mondta a boldog apa, mialatt teát segített főzni a sivalkodó trónörökösnek. Az asszony felte-" kintett a javításból. Egy halmaz tintafoltos füzet feküdt előtte. Privát-munkát, édes Istenem! mikor most se tudja, mihez kapjon. Egy csomó megkezdett harisnya is vár móg reá, ha egy kicsit nem segit benne a lányoknak, hát sohse lesznek kés/.en vele. Az asszonynak felmondott. A baba nő, annak ruhát kellene varrni. A peszrára nem lehet bizni a mosást,' vasalást, most azt is neki kell elvégezni. A tanitónóni babájától példás tisztaságot várnak, de tán móg sírni is csak parancsszóra kellene neki, mint olyan gyereknek, akinek mamája könyvből tanulta a jónevelés tudományát. Magdácska csak javított tovább. Közben a baba is elaludt szerencsésen. A férfi szepegve vett elő a zsebéből három kék borítékot. Mindaháromban pinzt kértek az udvarias hitelezők. Az asszony lehorgasztotta a fejét. Hallgattak. A férfi szólalt meg újfent: — A kataszteri hivatalnál elég jól fizetik a másolási munkát és neked édesem gyönyörű irásod van. Tehát majd együtt, — ugy-e ? Az asszony nem felelt. Fáradt feje ott pihent a vókonyka karjain, a tintafoltos irkák mellett. Baba hihetetlen rosz náczió, az éjjel se aludt egy pötytyet sem. Csoda-e, ha k'=>mamát is elnyomta a buzgóság ? — Kismama alszik s álmában talán ismét szépnek, frissnek látja azt a virágot, amivel kézkézben indultak útra egykor, nem is olyan régen . . . Hogyan teremthető háziipar? A gyáriparral kapcsolatosan. Becses lapja folyó hó 18-án megjelent számában Bókósvármegye házi iparáról is ír. Ez a cikk tudomásul hozza, hogy Budapesten megalakult az országos háziipar-bizdttság, ezért ajánlja, hogy Békésvármegye háziipari bizottsága még a téli tanfolyamok megkezdése előtt lépjen érintkezésbe a budapesti bizottsággal. — Ez a buzdítás idáig rendben volna és a két bizottság érintkezése, valószínű, eredménnyel járhatna. Sőt azt sem lehet letagadni, hogy Békésvármegyében a háziiparüzós terén némi haladás is mutatkozik. De hamar hozzá teszem, hogy az a „némi" is azért mutatkozik, mert szerencsére, a vármegye alispánja a kevés beszéd s a cselekvés igaz embere. Mindent elkövet az ipari tanfolyamok sikere érdekében. Köztudomásu dolog, hogy a mult télen 16 községben volt tanfolyam: kosárfonó, seprű és kefekötő, továbbá szalmakalapfonó tanfolyam. Azonban nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy a mi népünk, a békésmegyei földmunkások tódultak ezekre a tanfolyamokra. Óh nem ! Alig lehetett rábírni, valósággal fogni kelletett. Igenis fogni, mert hát a mi népünk a „Népszavát" olvassa, abban pedig nagy napszám van. Ő tehát inkább nem dolgozik, minthogy csak egy koronát keressen, móg akkor sem, ha őt hasznos munkára oktatják. De különben is a háziipart fejleszteni, az ipar iránti közömbösséget megtörni, hivatalos keretben irtózatos nagy munka, — az ipari bizottság részéről igazi önmegtagadást igényel. Mert meggyőzni a „Népszavát" olvasó, csak szónoídatot tanuló és politizálni szerető földmunkást arról, hogy jobb egy koronát keresni meleg szobában, mikor kint faey, vagy havazik, mint szónokolni, politizálni, tökmagra ferblizni, gyufaszálra huszonegyezni — ehhez angyali türelem kell. De hogy ki ne zökkenjek az elmondandómból, ha kijelentem, hogy az említett cikkben foglaltakkal magam is egyetértek, — azt azonban, hogy Békésvármegye közönségének az ipar iránt valami különös érzéke volna, tagadom, de hiszen a tények is ellene szólnak Súlyos gondot okozott a vezető köröknek, micsoda iparágakat kellene, mint legjobban megfelelőket meghonosítani. Létesült kosárfonás, szalmakalap fonás, kefe- és seprükötés-tanfolyam egyes községekben. Gyulán, hála a város égy pár áldozatkész és vállalkozó szellem i polgárának, megalakult a Kötött-Szövött Iparárugyár Részvénytársaság. Szerintem ez a gyár, vagy közismert néven nevezve harisnyagyár, lehetett volna, avagy talán még mindig lehet kiegészítője a háziipar fejlesztésének, ^.mde nézzük csak, hogy fogadta a gyulai közönség ezt a mindenképpen bevált és most már hazai iparvállalataink között is első helyen álló intézményt. Először is, mig a . közönségnek a gőzmalmok tülkölóse, nyáron a cséplőgépek bugása valóságos h'arzi kanári éneklés volt, addig a harisnyagyár munkásait figyelmeztető gőz- íp kiállhatatlan, fülrepesztő oroszlánbőgésnek tetszett. A villanytelepről kibocsájtott olajos és kenderkóccal megrakodott s az uszodán keresztül folyó szenyvize valóságos fertőt lenitő szer volt, ellenben a harisnyagyár szenyvize megmérgezte a Köröscsatorna vizét, ami a pisztráng (?) teljes kipusztulására vezetett. Az igazság kedvéért nem hallgathatom el, hogy a hatóságok is a legképzelhetetlenebb akadályokat gördítették a vállalat fejlődése elé, upyannyira, hogy itt bátran el lehet mondani, miszerint létesült Gyulán egy szociális szempontból fontos missiót teljesítő, a közjólét terjesztését nagy mérvben előmozdító, a nehezebb munkára alkalmatlanabb munkásoknak is áldásos kenyéradó intézmény, az ipari érzék teljes hiánya ellenére. És hogy minden akadály dacára a gyulai kötőgyár fejlődhetett és munkásainak száma is tetemcsen növekedett, egyedül vármegyénk alispánjának előrelátó gondoskodásának tudható be, ki a vett fe'.sőbb rendeletek szel.emében ugyan, de azok nem betűszerinti intézkedésivel biztosította a gyulai kötőgyári munkások kenyerét. Hogy nem nagyitok és valóságot mondok, aki nem hiszi, olvassa el az aradi iparkamara 1907-ik évről kiadott jelentését. Hogy Bókósvármegyében nincs meg az ipar iránti érzék, igazolja a részvénytársaság által Temesvártt felállított üzemben levő s ma már 500 munkást foylalkoztató fióktelepe. Hiszen a részvénytársaság mindent elkövetett, hogy ' a megyében fiókokat állítson fel. Hiába volt minden igyekezet: vagy igen csekély, vagy éppen semmi áldozatra nem voltak hajlandók a községek. Fáradság s a legnemesebb akarat is hajótörést szenvedett a közönyösségen. Pedig hál mennyire érezhető lett volna, hogy a Temesvárt 5C0 munkásnak mintegy 81 ezer korona r unkabére Békésvármegyében csak tiz községre elosztva, 1—1 községben 80C0 korona munkadíj könynyitené a megélhetést és enyhítené a munkás nép nyomorát. Ha tehát pótolni kell valamit, a háziipar fejlesztése érdekében, ugy első sorban szem előtt tartandó az a megdönthetetlen igazság, hogy fejlett háziipar csak gyárak vezetése alatt képzelhető, mely a termelt árúk elhelyezéséről is gondoskodik. Azért mindent el kell követni, hogy a gyulai harisnyagyár további fejlesztése okvetlen Bókósvármegye házi iparát szolgálja és ezen cél elérésére ugy a vármegyének, valamint a községeknek mindent el kell követni, sőt ha kel), az állami segítség is igénybe veendő. Mert a harisnyagyár, ha anyagi ereje engedné, a megyében ma is 300 —400 gépet helyezhetne el, sőt áttórí hetne kedvező esetben más szövött és kötött árúk gyártására is. És csak ha ez — ami igazán kívánatos — bekövetkezik, csak akkor teljesítené a megyei háziipar-bizottság sikeresen kötelességét ós az országos bizottságnak nem fog semmi gondot okozni, sőt magyarán mondva: megáll a maga lábán. r—i. A megyei tisztviselők és a státusrendezés. A békésmegyei tisztikar értekezlete. A „Közigazgatási Tisztviselők Országos Egyesülete" megkereste Békésvármegye tisztviselői karát, hogy vegyen részt a státusrendezósi szabályzat módosítása tárgyában összehívandó országos tisztviselő-kongresszuson. A szabályzatban ugyanis különösen a vármegyei tisztviselők sok sérelmes dolgot találnak magukra nézve. A Tisztviselő-Egylet elnökségéhez naprólnapra érkeznek panaszok az ország különböző vidékeiről, amely panaszok a szabályzatnak hol egyik, hol másik részét akarják módosítani. A panaszok annyira különféle intenciójuak és tárgyúak, hogy az egyesület szükségesnek látla egy országos kongresszus összehívását, mely megtalálja a panaszok orvoslásának kellő formáját. A bókósvármegyei tisztviselők a felhívás tárgyában értekezletet tartottak hétfőn este, melyen kimondották, hogy a kongresszus összehívását fölöslegesnek tartják. Ők a státusrendezósi szabályzatot alapjában véve helyesnek és elfogadhatónak ítélik, csupán néhány módosítást szeretnének benne keresztül vinni. A kivánt módosítások a következők : A szabályzat akként intézkedik, hogy a tisztviselők magasabb fizetési osztályba való beosztása választás utján történjók. Ez az intézkedés nem igazságos. Történjék a megyénél is ugy, mint az államnál, hogy tudniilik, mikor egyegy tisztviselő a megfelelő szolgálati időt betölti, automatikusan lépjen elő a magasabb fizetési osztályba. A választásnál sok igazságtalanság szokott megesni. Érdemes tisztviselők eshetnek el a megérdemelt fizetési fokozattól, viszont pedig érdemtelenek előbbre juthatnak. A megyei levéltárosok közül, a szabályzat szerint, csak azok érhetik el a VIIÍ. fizetési osztályt, akik jogvógzettséggel és megfelelő levéltárosi vizsgával rendelkeznek. Ez a tétel különösen sérelmes a régi levéltárosokra nézve. A békésmegyei tisztviselők e paragrafust ugy kívánják módosítani, hogy csak a jövőre nézve legyen irányadó; azok a levéltárosok pedig, akik a státusrendezési szabályzat megjelenésekor már huzamosabb ideig voltak állásukban, minden különösebb nehézség nélkül átléphessenek a VIII. fizetési osztályba. A X. fizetési osztályból a megyei segéd- és kezelő-személyzet tagjai közül csak azok juthatnak magasabb fizetési osztályba, akik iroda-igazgatói címmel bírnak. Mivel nagyon sok vármegye van, ahol ilyen cimü hivatalnokok egyáltalában nem léteznek, követelte az értekezlet, hogy ez előmeneteli kedvezmény az egész kezelő- ós segédszemélyzetre kiterjesztessék. A szolgákra vonatkozólag kívánta az értekezlet, hogy azok 20 évi szolgálat után altisztekké léphessenek elő. Kibővitendőnek vélték a tisztviselők a szabályzatot azzal is, hogy a státusba